Friss Ujság, 1920. szeptember (25. évfolyam, 207-231. szám)

1920-09-16 / 219. szám

T. oiast } WVíi %\ »1 r * 0 ' 1 " X*V tvWvw 91Q gigám.______________&r® MWfillér, V ^nflanest. 1920 szeptember 16. Csflffirtffk POLITIKAI NAPILAP . ~~~ ' _ |[ ELŐFIZETÉSI ÁRA: PpSl || 0$% (Ép|§| |S ||j |fl­ámk V., Honvéd-utcza KJ. k. Helyben, házhoz Hordva, vidéken postai BBj föy v ■'*; gfe tBfe [■?' tv1/ ’-ít-'| féS 8zerk. telefon — — 181—*51# szétküldéssel egy hónapra _ K 20.—, raj—... ‘ Ibb Ignatf. .. — — 8430 Negyedévre------------------------K 56.-. ül Kindahl*. „ - - 88­ 5*. félévre K 110.—. Egész évre K 220.—% Sáp*”* jjj|p­íkfE $$$ Wjk ||lf| Nyomda * — — 54—39. „. . EvJS?87*m . B? |pl fi SS? al ■ lll iaj MM Wi SS rát Bájm H W fiókki­adóhivatalok : helyben, vidéken és t­alyandviron Há |S M M VIL, Rákóczi-ut 8*. (Tel. JtaMf HMM 80 fillér. E&i BV2 Sa HS JM VI., Andrissy-út 6., Kecskemétí­n 1*. I hullámai mind végzetesebb mozgató erővel kapcsolódnak bele az immá­ron hónapok óta tartó belpolitikai válságba. Friedrich István tegnapi leplezetlen bejelentése, hogy felveszi a harcot politikai ellenfeleivel szem­ben, ugyanazon indító okok követ­kezménye, mint Fangler Béla isme­retes interpellációja, amelyre a kor­mány nevében a Ház óriási többsé­gének zajos helyeslése közben ma adták meg a csattanós választ Sré­­ter hadügyminiszter és Tomcsányi igazságügyminiszter. Az interpelláció látszólagos lénye­gét képező kérdés, a János Ando­rok és Heltai Viktorok dolga, higgye el nekünk Fangler Béla képviselő úr, senkit se érdekel ebben az ország­ban, mert mindenki tisztában van az­zal, aminek a honvédelmi miniszter beszédében nyíltan kifejezést is adott, hogy ez a hajánál fogva elő­­m­áncigált interpelláció csak egy lánc­szeme annak a támadási sorozatnak, amelyet a kormány ellen bizonyos oldalról előkészítenek. Ennek a tá­madásnak az indító okai, a kirobba­nás időpontja és az összes ezzel kap­csolatos események pedig szorosan is és félremagyarázhatatlanul össze­­­függnek azzal a nagy perrel, amely ■nek vádlottjai egy része felett ma hozott ítéletet a katonai bíróság, hogy ezzel az igazságosztás felada­tát áthárítsa a polgári bíróságra a polgári bűnösök felett való ítélkezés céljából. És az igazságnak minden kútmérgezés, aknamunka, terror és elszánt akarat dacára itt is győze­delmeskednie kell, mert ennek a per­nek a kimenetele nem lehet egy po­­litikai mérkőzés eredményétől füg­gővé téve, hanem kizárólag attól az egyetlen erkölcsi irányelvtől, hogy aki bűnös, annak lakolnia kell. Az igazságot elgáncsolni nem lesz ereje senkinek és azoknak az urak­nak, akikre a honvédelmi miniszter ma beszédében célzást tett, mint akik támadást készítenek elő a kor­mány ellen, rövidesen alkalmuk lesz meggyőződniük arról, hogy mérges nyilaik eredménytelenül fognak visz­­szapattogni arról a vértről, amely mögött a kormány a rendet, a nyu­galmat és a munkát készíti elő az or­szág lakossága számára és amely mögött a független magyar bíróság ki fogja mondani az utolsó szót ab­ban a történelmi bűnperben, amely­ben az igazság kiderítése sokkal többet jelent egy közönséges ítélet­nél, amely ma elhangzik és amelyet az ügyész holnap végrehajt. Dobót és Sztanykovszkyt halálra ítélték. Elfogták a Lendvay­ utcai rablógyilkost. Nagy vihar a nemzetgyűlésen. A Tiszaper dör­ Krausz Náthánnak a hazajöve­­telét. Ezt a mesét neki elhitték. Ez egy zsidógyereknek — bocsánatot kérek a kifejezésért — a trükkje. Ez ügyben a következő intézkedéseket teszem: Levelet írtam Polónyi ügy­véd úrnak, amelyben felkértem, hogy minden egyes olyan cseleke­detet, melyek szerinte szabálytalan­ságok, adja tudtomra és én a leg­szigorúbb vizsgálatot fogom végre­hajtani. Elrendeltem továbbá, hogy az Emberben megírt vádakra történ­jék meg a legszigorúbb vizsgálat, előre is kijelentem azonban, hogy én azt a szennyiratot forrásnak el ne­e fo­gadom. Intézkedtem végül, hogy ha­tárátlépési igazolványt csak arra il­letékesek nyerjenek. Támadási sorozat a kormány eleti? Fangler interpellációja csak egy láncszeme annak a támadási soro­zatnak, amelyet előkészítenek és a­melyet be is ígértek. Felteszi a kér­­dést, bizalommal viseltetik-e iránta a Ház? (Zajos éljenzés.) Breki Károly: Nekem nincs bizal­mam önhöz. (Óriási zaj.) Stréter hadügyminiszter: Ha nin­csenek bizalommal, rögtön távozom­­ e helyről, mert én nem vagyok a miniszteri székhez nőve. Kéri vála­szának tudomásul vételét. János Andor szökése. Tomcsányi Vilmos igazságügymi­­niszter: A János Andorra vonatkozó tényekre nézve ad felvilágosítást. János Andort augusztus 13-án hall­gatta ki tanúként, azután letartóztat­ták egy cikke miatt, majd internálni akarták, miután az ügyészség be­szüntette ellene az eljárást. Itt azután sajnálatos, de könnyen megmagyarázható tévedés történt. A vizsgálóbíró nem az előadónak adta át az ügy iratait, hanem a soros ügyésznek. A soros ügyész azután minden további nélkül szabadlábra helyezte­­ János Andort. A tévedés csak másnap derült ki, de akkor már késő volt, mert János megszökött a fővárosból. Alapos vizsgálatot ren­deltem el ebben az ügyben és ha azt fogom látni, hogy nem jóhiszemű, minden emberrel megtörténhető el­nézéssel állunk szemben, akkor a legszigorúbb megtorlással fogok élni. Paksi és Ulaht. Az ügyészség már augusztusban intézkedett, hogy Paksi ellen hamis tanúz­ásra való csábítás és hamis tanúzás miatt meginduljon az eljá­rás. Bekérték a hadosztálybíróság­­tól az Ulain ügyvéd vallomásáról készített jegyzőkönyvet és annak alapján megteszik az összes intézke­déseket. Sréter hadügyminiszter beszél a nemzetgyűlésen. Sréter és Tomcsányi Heltai szökésért­. A hadügyminiszter felvetette a bizalmi kérdést.­­ A Friedrich-csoport izgalmas jeleneteket provokált. A nemzetgyűlés szerdai ülése az illetékjavaslat folytatólagos vitájá­val kezdődött. Korányi pénzügymi­niszter bejelentette, hogy az a kép­viselő, akinek a pénzkicserélésére vonatkozó táviratát tegnap felolvas­ta, úgy a miniszterelnök és házelnök, mint ő előtte is igazolta eljárását. Az illető képviselő jóhiszeműsége kétségtelen.­­ A részletes vita so­rán különösen Gaál Gaszton, Sándor Pál nyújtott be módosításokat. Ru­­binek miniszter hangoztatta, hogy a budapesti tőzsdét nem szabad meg­gátolni ama hivatása teljesítésében, hogy befolyást gyakoroljon a kül­földi tőzsdékre. Gaál Gasztonnak a tőzsdeadó felemelésére vonatkozó indítványát elvetették. Ezután áttért a Ház az interpel­lációkra. Sréter és Tomcsányi szigorú vizsgálatot ígér. Sréter István hadügyminiszter ki­jelenti, hogy ő Heltai Viktor szöké­séről „Az Ember" című­ szennylapból értesült. Berendelte a szegedi va­dászzászlóalj megemlített szereplőit, Prónay őrnagyot és Bauer alhadna­gyot, akiket kihallgatott. Megállapí­totta, hogy János Andor újságírót, a­ki a katontanácsnak tagja volt, a budapesti királyi ügyészség egy cik­kéért letartóztatta, amely cikkben János megvádolta a magyar kor­mányt fehér terrorral, pogrommal és egyebekkel. Másnap azonban az ügyészség János Andort szabadon bocsátotta. A következő napon Já­nos Andor feleségével együtt meg­szökött. Annak a körülménynek fel­derítése, hogy miért eresztették ki János Andort és hogy hogyan szö­kött meg, az igazságügyminiszterre tartozik. János Andor szökése előtt megjelent Heltainál és elmondta ne­ki, hogy a fogházban kihallgatta őt valami Bató vagy Baksai nevű ügy­véd. Heltai azt adta elő, hogy János Andor pontos vallomást tehet a Ti­­sza-ügyben, ezért fontos, hogy ő ki­menjen és János Andortól a vallo­mást megszerezze. Lengyel Zoltán adott pénzt Keltainak az útra. Pénzt ehhez az utazáshoz Lengyel ügyvéd adott, 2400 koronáig szava­tosságot vállalt Ulain ügyvéd is. Hel­tai azt a mesét adta elő, hogy ő elő­készítette Pogány Józsefnek és Gön­ Nagy vihar Fangler válasza körül. Fangler Béla: Mind a két minisz­ter válaszában csak János Andorral foglalkozott. Úgy kerülték a Heltai nevet, mint macska a forró kását. A honvédelmi miniszternek tudnia kell, ki volt az a Heltai. Hosszasan beszél Hel­tainak az októberi forradalomban való szerepéről.

Next