Friss Ujság, 1920. szeptember (25. évfolyam, 207-231. szám)

1920-09-21 / 223. szám

( 1920 SÍP. -21­0?) ,4^■/ • 1 / /. , v^jrvETrL_y. KXV. évfolyam 223. szám. —y­Ura 0O fillér. Budapest, 1920. szeptember 21. Kedd .......... .................................................................................................................. ■ .1 .. .........­ ...n. ................................................................... ....... . . . „A, POLITIKAI NAPILAP W SZERKESZTŐSÉG, IGAZGATÓSAD rULHk­VHI __ ----- « -bb­. ^ ÉS KIADÓHiVATAL: ELŐFIZETÉSI ÁRA: 8926 SP|| R P fi eRBb §| a|§k V„ Honvéd-utcza 10. a*. 1L mm | |P» fPS |§ E m «i m fpi ft-y-Ifi gS§fI m m mm | miit fe*zzw. helyben, vidéke^éíTpályaudvaron lg || P |8 N­ 11 P Jt§ M HU§| fi W MMI SOI­­IADÓHIVATALOK, hétköznapon SQ fillér, vasárnap 1 korona. |!___|| Est M lap fefi IPtj u. Bethlen, Ruppert és Sándor Pál nagy beszédei Friedrichék kudarca Hódmezővásárhelyen. Román miniszter a magyarok szenvedéseiről. ^ Russpárt és Sándor Pál -a gyűlölködés ellen. A bűnbak-keresés. — Mi kergetett a forradalomba? — A kurzus-politika.' sok március 21-ig támogatták Károlyit. — Haller és^'a háromezer kathytt- '• kus testület fel­ajánlkozása. dfj . A nemzetgyűlés mai ülésén Rapp- Techt Rezső, a kisgazdapárt érde­mes tagja mondott nagyhatású be­szédet, amelyre külön is felhívjuk olvasóink figyelmét. Helyszűke miatt csak rövid kivonatban közölhetjük, de a kivonatból is kiütközik és fel­tűnik mindenkinek a színtiszta igaz­ság, amit manapság nem igen lehet a nyilvánosság előtt hallani. Minden higgadt barát és embreséges ember ugyanazt gondolja, amit Rupprecht mondott, de csak szűk családi, vagy baráti körben meri ezeket az igaz­ságokat hirdetni. Rupprechté az ér­dem, hogy a világ szemébe kiáltja az igazságokat. Lapunk más helyén közöljük Beth­len István gróf beszédét, melyet Hódmezővásárhelyt mondott a vá­lasztók előtt. Erre is ráillik a szen­tencia: ritka beszéd, mert igaz be­széd. Bethlennek, aki pedig Horthy kormányzó akaratából kijelölt mi­niszterelnök volt nemrégiben, van mersze és kezdeményező ereje, hogy mást és másképpen beszéljen, ahogy a mostanában szereplő államférfiak teszik. Olvassa el a közönség gondo­san e beszédeket s igazodjék hozzá­juk az, aki Magyarország boldogulá­sát akarja.* A nemzetgyűlés a hétfői ülésen folytatta az egyetemi beiratkozások rendjéről szóló javaslat vitáját. Ruppert Rezső szólalt fel elsőnek. Ha a nép szenvedett — mondotta — akkor boszúvágy fogja el és bűnba­kot keres. Akik a magyar nép szen­vedéseit okozták, azokkal szembe nem szánhatunk, mert erősebbek, mint mi, keresünk tehát bűnbakot. Két ilyen bűnbakot találnak: az egyik a liberalizmus, a másik a zsi­dóság. A liberalizmust összetévesz­tik a kapitalizmussal. A liberalizmus nem egyéb, mint a szabadság, egyen­lőség, testvériség elvének megvaló­sítása a politikában. Semmiféle erő­szakos eszközökre a zsidóság ellen nincs szükség. Csak dolgoznunk kell és játszva bírjuk le a zsidóság kon­­kurrenciáját. Miért vesztettük el a háborút? Gömbös azt mondta, hogy a zsi­­idók részvétlensége miatt vesztettük­­ el a háborút.­­ Elvesztettük a háborút azért, mert olyan nagy emberek, mint Gömbös vezérkari százados úr, itthon marad­tak, ellenben elmentünk mi, a kisem­berek fiai, akik nem értettünk a há­borúhoz. A történelmi osztály nem nagyon törekedett a frontra. Bottlik elnök: Ez tévedés, mert Gömbös végigharcolta a háborút. Ruppert Rezső: Igen, az Erzatz­­i­esennél. Hazai mellett, hol sok zsi-dó is volt. A hadsereget nem kellett emoralizáln­i. Maga Károly király hirdette, hogy békét akar. A front, keresztények és zsidók egyaránt, bé­két akartak. Emellett a front éhezett. Ez demoralizált. Ebből következett, hogy kalandorok kezébe került a ha­talom, még pedig keresztény és zsi­dó kalandorokéba egyaránt és ez tet­te tönkre az országot. Tönkretette a­ vezető egyéniségek rövidlátása, mely az utolsó pillanatig nem akarta a népet jogokhoz juttatni. A heccpolitika ellen. Amikor az a szükség áll fenn, hogy nemzetünket megmentsük, ak­kor nem lehet azt a zsidóságot el­nyomni, amely a hazának hű fia. Kü­lönösen nem akkor, amikor szüksé­günk van a zsidó termelő munkájára. Sorvadás vesz erőt ezen a nemzeten és ahelyett, hogy a gazdasági újjá­születés útjára lépnénk, heccpolitiká­val fellázítjuk a világot. Gömbös Gyula személyes kérdés­ben elmondja, hogy már a múltkori beszédében különbséget tett a fron­ton és a mögöttes országrészekben szolgálatot teljesített zsidók között. Egyébként 23 hónapig volt a fronton, mint vezérkari tiszt. Sándor Pál beszéde, Sándor Pál: A zsidóknak olyan bűnöket tulajdonítanak, amelyeket csak hangoztatnak, de bizonyítani nem tudnak. A magyar zsidóságnak kétségtelenül sokat ártottak a be­vándorolt galíciai zsidók. Mi zsidó vallású magyarok sohasem ismerjük el, hogy nemzetiségek vagyunk. Kik tolták Károlyi szekerét? A honvédelmi miniszter az októ­beri forradalmat foghagyma-ízű for­radalomnak nevezte. Nos, október 11-én az ittlevő majdnem összes ki­váló politikusok támogatták ezt a forradalmat. A jelenleg itt ülő poli­tikusok írásban és szavakban állan­dóan dicsérték, sőt dicsőít­ették ezt a forradalmat. Én nem tettem le az esküt, mint azok az urak mindnyá­jan és nem tettem le később sem. Október 20-ika táján a hadsereg főparancsnokságához utasítás ment le, hogy információt szerezzenek a katonaságtól, hogy mit akar: király­ságot-e, vagy köztársaságot? Krausz tábornok iratai szerint a katonaság a köztársaságot akarta. Balla Aladár: Még­pedig mielőtt a zsidók odamentek volna. Sándor Pál: Szavatolok azért, hogy az itt ülő legnagyobb férfiak, akik nyugodtan hallgatták végig, hogy a forradalom foghagymaszagú, teljes erejükkel támogatták ezt a for­radalmat nemcsak emlékiratokban, hanem beszédekben is dicsőítették azokat a férfiakat, akik a forradalom élén állottak. Fölkiáltások a Ház minden olda­lán: Neveket kérünk! Sándor Pál: Nem akarok neveket mondani. Amikor Lovászy és társai kiléptek a Károlyi-pártból, ezek az urak még mindig Károlyi szekerét tolták. így volt ez a helyzet egész március 21-ig, még március 21-én is történtek kinevezések ezek közül az urak közül. Somogyi István: Tudtunkon kívül. Sándor Pál: Ezt a forradalmat a zsidók nyakába sózni nem lehet. Ha nem igaz, amit mondok, úgy levonom a következményeket. Tudok esetet, hogy egy mai vezető férfiú három­ezer katolikus testület nevében aján­lotta fel szolgálatait a forradalom­nak. Haller István: Majd felelek erre. (Közben kis kavarodás játszódott le. A szónokot a közbeszólók folyton zavarták, mire Pető Sándor kitört: — Jogvédelmet kérünk! Valóságos vesszőfutás itt zsidónak beszélni! — Grieger Miklós felpattant: — Ez szemtelenség! Tartsa a száját! — kiáltotta. Az elnök rendelutasította.­ 105 ezer zsidó katona volt a fronton. Sándor Pál: A zsidóság kérelmére a következő indítványt terjeszti be: Utasítja a nemzetgyűlés a honvédel­mi minisztert, hogy hat hónapon be­lül vallásmegoszlás­ alapján mutassa ki, hány magyar vett részt a világ­háborúban, mennyien a zsidók közül, a fronton hány esett el, hány rok­kant meg és hányan kaptak kitünte­tést. Ereici azt mondja, hogy 50.000 zsidó volt felmentve és beosztva kü­lönböző központokba. Ereki Károly, aki ítélkezik, két évig volt Versecan katona, de puskaport legfeljebb va­­­dászaton szagolt. Leteszem a Ház asztalára a 44-ik gyalogezred kitün­tetési statisztikáját. Nem valószínű, hogy a zsidóknak protekciója lett volna a kitüntetések megszerzése te­rén. A 68. gyalogezred 91 tiszti ha­lottja közül 41 zsidó vallású. Pro­­hászka adtai nem felelnek meg a va­lóságnak. A magyar hadvezetéség megállapította, hogy a fronton 134 ezer zsidó katona volt és helyőrségi szolgálatot körülbelül 29.000 teljesí­tett. A szellemi ghettó ellen. A zsidók hajlandók a legmesszebb menő áldozatokat hozni a hazáért, de magyarságukban megaláztatást nem tűrnek. Hitünkért — úgymond — ké­pesek vagyunk meghalni, de szellemi ghettót nem tűrünk. A botot, amely bennünket üt, megcsókolni sohasem leszünk hajlandók.­­ A javaslatot nem fogadom el. A Ház holnap délelőtt tartja leg­közelebbi ülését.

Next