Friss Ujság, 1922. december (27. évfolyam, 274-297. szám)

1922-12-01 / 274. szám

•:C ífíFk jé . . . / A v98. no.v­­ A . /1Z vlA y XXVIL évfolyanára 5 korona Budapest, 1922. decenber 1. Péntek POLITIKAI napilap wmm FUk v Cl 19 H M dUPk “KBKBSi1^a8kivlTAL.ATO^0 ahx. |rf ire i w® | i i M |r1 fi llirara Egyes szám­ára 5 korona. j|J |yj |fjj §jj§ vfpr flpwi A görög kormány bátran ment a halálba Gömbös levele József főhercegről és Friedrichről Vizipuskával a tüntető diákok ellen előbb való megkötése, ha nem akar­juk, hogy a hadsereg bolsevizmusban felbomoljék. Nyékhegyi ezredes könyvéből citál ezután hasonló részleteket, majd rá­tér Károly királynak Vilmos császár­hoz október 20-án intézett táviratára, amelyben Károly király bejelenti, hogy a belső rend és a monarchia a legnagyobb veszedelemben forog. Mást nem tehet, minthogy huszonnégy órán belül különbékét és fegyverszü­netet kér. Következik a délszláv nem­zeti tanácsnak kikiáltása, majd Zág­rábban az önálló szlovén állam meg­alakulása. Karl Novák osztrák törté­netíró „A katasztrófához vezető út“ című munkájában élesen kritizálja a gyermekes Károly királyt, aki fölött egy klikk uralkodik. A császár — Ajrymond Karl Novák — mindent meg­­lazított s mindent elrontott. Fejedelmi nihilistának m­ondja. Senki sem gon­dolt a mentésre, a föld kifordult a sar­kából, az osztrák-magyar monarchia már meghalt és a katonákat még min­dig kényszeritetté lk a harcolásra. Nagy Vince sorban felsorolja bizonyí­tékait, végül a tárgyaláson jelenlevő Atzél Imre főügyészhelyetteshez for­dul és felszólítja, miért nem helyezik Károlyi Mihály bűntársait is, a Káro­lyi-kabinet tagjait. Friedrich Istvánnal és nagyatádi Szabó Istvánnal egye­temben vád alá. Horváth Dénes a kincstár jogi kép­viselője, kijelenti, hogy ők ebben nem intézkedhetnek, ez a nemzetgyűlés dolga. , A tárgyalást holnap folytatják. Az ifjúság. A Szózat költőjével kegyeletsértő módon bántak el azok a középisko­lai tanulók, akik Az áldozat című tragédiát végig nézték a Nemzeti Színházban. Nem firtatjuk, hogy Vörösmarty Mihály tragédiája azon a magas irodalmi színvonalon áll-e, amely hetedik és nyolcadik osztályú gimnazisták irodalmi igé­nyét, előkelő ízlését, tudását kielé­gítheti. De bizonyos, hogy a Nem­zeti Színházban ezerszerte silányabb darabok bemutatásánál véresre tap­solta tenyerét az az ifjúság, mely Vörösmarty Mihály tragédiáját ki­kacagta. Persze, Vörösmarty nem kurzus­­költő, nem tart fenn összeköttetést az ifjúsággal, nem szaval, nem ki­­■eleg neki, nem dicséri a hibáit és nem mondja erénynek a bűneit. Hi­szen ha Vörösmarty még élne és politizálna! És ha úgy politizálna, amint azt a főigazgató előírja! Mi­csoda taps, lelkes éljenzés rázná meg a színház falait. A politikus­nak és a politikájának tapsolnának­ és a politikája miatt megbocsáta­­­nák neki a tragédiáját. Mert az ifjúság elfogultsággal, előre elkészített, a tanároktól sugal­­­­mazott ítélettel lépi át a színház küszöbét és az irodalom, meg a mű­vészet csarnokát, ízlését, lelkesedé­sét, véleményét a politika irányítja és ez a politika a mindenkori rend-­­­szer politikája. Igen-igen, nagy ama tanárok és tanítók száma, akik lel- l kesedtek a kommünért és a lelkese-­­ désnek ugyanaz a lángja lobogott­ magasan, mikor a kommü­n megbu­kott és jött a kurzus. A kommün alatt a kommunizmust dicsőítették az ifjúságnak, most a kurzus ma­gasztos mivoltáról szónokolnak ne­ki. Ez a rákfenéje minden bajunk­nak. Az iskolába bevitték a politikát és ezzel súlyos válságba sodorták­ az ifjúság lelkül­etét. Ma azt prédi­­­­kálták neki, hogy az ég piros, hol­­ nap ugyanebből a szájból­ kellett­ hallania, hogy az ég nem piros, ha-­ nem kék. Miben és kinek higgyen az ifjúság! Hogyan erősödjék meg a tudományba vetett hite és bizal­ma, ha azt látja, hogy tanárai az egyik szélsőségből a másikba so­dorják. Mondjuk ki nyíltan és kíméletle­nül: az ifjúság a tanárok kezében politikai eszköz a tanár privát cél­jainak kiküzdésére. A tanár itt csak annyiban hibás, hogy nem tud ke­mény nyakú, dacos és hajlíthatat­­lan lenni. Az igazi bűnös a kurzus, mely a tanárt arra kényszeríti, hogy ne a tudományt, hanem a politikát szolgálja, ha magasba akar jutni. És a tanár gyönge és a politikát szol­gálja. Az áldozat előadása közben tör­tént szomorú események mindennél ékesszólóbban mondják, hogy ezzel a rendszerrel szakítani kell. Ma­gyarországnak sose volt oly nagy szüksége, mint most komoly kép­zettségű és nagy képességű közép­­osztályra. A mai tanuló ifjúság a mi jövendő középosztályunk. Ez az ország gerince, amelyekekkor ,gond­dal kell erőteljessé fejle­sztsia.­ Ne­­ tördeljék már most politikai, fele-­­kezeti és faji gyűlölködéssel dara­bokra ezt a gerincet, mert sorvadás­nak indul az egész szervezet. Az új szultán már el is foglalta trónját Képünk azt a jelenetet ábrázolja, amint török tisztek és külföldiek várják a szultánt, aki most jelenik meg először a szelamlikon.­­ Mit jelentett József főherceg 918 október 23-án a hadseregi főparancsnokságnak? Károlyi Mihály gróf vagyonelkobzási perének mai tárgyalása. Károlyi Mihály gróf vagyonekobzá­­si perének mai tárgyalásán Horváth Dénes, a kincstár képviselője, Károlyi Mihálynak a sztrájkok rendezésében való szereplését ismerteti. Bizonyítani kívánja, hogy a Károlyi-kormány 1918 november 1-én parancsot küldött a fegyverletételre a katonai parancsnok­ságokhoz s ezzel hűtlenséget követett el Károlyi. H hadseregparancsnokok ta­­nukénti kihallgatását kéri, hogy fegy­veres haderővel meg lehetett volna akadályozni a megszállást Búza Barna elmondta, hogy egy munkásküldöttségnek Wekerle minisz­terelnök kijelentette, hogy a kormány magáévá tette a király óhajtását és minden erejével támogatja a Cernin­­féle békekötés mielőbbi megvalósulá­sát. Tanúkat jelent be, hogy a sztráj­kot nem Károlyi rendezte, ds csak a Cernin-féle béke mellett igyekezett hangulatot kelteni, még­pedig a k­ül­­ügyminiszter egyenes felkérésére. A magyar kormány nem rendelt el fegy­verletételt abban az értelemben, aho­gyan az például Világosnál és Szedán­­nál történt Károlyi mindig hangoztat­ta, hogy a külföldet és a nemzetisé­geinket is gazdasági argumentumok­kal kell meggyőzni Búza Barna és Nagy Vince kérik, hogy a fegyverfeté­­tel kérdéséről szóló bizonyítékokat adandó alkalommal kimerítő tényál­lás keretében terjeszthessék a bíró­ság elé. A kincstár képviselőjének arra a to­vábbi fejtegetésére, hogy Károlyinak j­­elentékeny része volt a forradalmi ka­­tonataná­­sok meg­szervez­ésében és a katonaság hűségének megingatásában, Nagy Vince felsorolja az ellenbizonyí­­tékokat. A háború negyedik évében a katonák már mind politizáltak, a fe­gyelem meglazulásához nem kellett katonatanács. Budapesten Friedrich István körül csoportosult a fegyelme­zetlen, katonatisztek serege, akiknek aktív része volt a katonatanács meg­alapításában. Idéz Garami könyvéből, amely szerint Friedrich rátámadt Ká­rolyira, hogy miért olyan kishítű, miért nem akarja, hogy a katonaság rátérjen a forradalom útjára. Az ösz­­szeomlásnak a végső lökést a csehek­kel, majd más nemzetiségekkel való királyi megbeszélések adták meg. A király Dalmáciát, sőt a Muraközt is a jugoszlávoknak akarta adni. Hivat­kozik az október 16-iki királyi mani­­fesztumra, amely felszólítja a monar­chia népeit, hogy alakítsanak nemzeti és katonatanácsokat. Tisza kijelentésének hatása. Szünet után Nagy Vince részletesen foglalkozik a katonai és polgári front félbe akasztásának okaival Tisza Ist­ván grófnak október 18-án a képvise­lőházban tett kijelentését idézi, amely szerint „nem akarunk tovább szem­fényvesztő játékot űzni, elismerem, hogy a háborút elvesztettük." Majd megismételte: „elvesztettük a háborút, a háború megnyeréséhez semmi remé­nyünk nem lehet, keresnünk kell tehát a békét." Tisza István ezzel a kijelen­tésével igazat adott Károlyi Mihály október 17-iki fejtegetéseinek. Boroe­­vics tábornok Tisza kijelentésére ok­tóber 23-án a legfőbb hadvezetőség elé terjesztett bejelentésében azt írja, hogy az valóságos szerecsétlenség volt a fronton küzdő katonákra nézve. Jó­zsef főherceg, mint a honvédhadosz­tály parancsnoka, október 26-án az Armeeoberkommandonak azt jelenti, hogy kritikus hangulat uralkodik kint a fronton katonái között, akik önké­nyes elvonulásról beszélnek. Egy ez­­rede határozottan megtagadta az enge­­delmességet, gépfegyverekkel elbarri­­kádozta magát, a többi ezred is össze­köttetésben áll ezzel a lázadó ezred,­dél. Hiányzik minden erő, amely ezt a rettenetességet letörhesse. Más csa­patok is igy fognak cselekedni. Az it k­ rrt k­­rt n háfL'dnn/sho mineSI ! POLITIKAI HÍREK. A nemzetgyűlés ülése. A nemzetgyűlés mai ülésén Szilágyi Lajos kifogásolta Fáy Gyulának azt az indítványát, amely szerint a tör­vényhatósági tisztviselők választását halasszák el 1923-ra, amikor a köz­­igazgatási törvény életbe lép. Hasonló értelemben szólal fel a szocialista Rothenstein Mór is. Rakovszky Iván belügyminiszter cáfolja Szilágyit az­után György Imre szólal fel, aki a közigazgatási bizottságok munkáját ki­fogásolja. Nevezetesebb dolog az ülé­­­­sen nem történt Megmarad a lakáshivatal.­ ­ Több lapban az a hír jelent meg, hogy a lakáshivatalt rövidesen meg­szüntetik. Vass József népjóléti mi­niszter kijelentette, hogy a lakáshiva­­talra szükség van és amennyiben a la­káshivatal bizonyos pontokon mun­kásságát nem tudja közmegelégedésre ellátni, ennek főkép az az oka, hogy vannak feladatok amelyeket a mai vi­szonyok között egyáltalán lehetetlen megoldani. A miniszteri nyilatkozat­­ból kiderül, hogy a lakáshivatal meg­szüntetéséről nincs szó. Készül az új rendtörvény. A most készülő belügyi törvényja­­vaslatok során, mint jelentettük, az úgynevezett rendtörvény elkészítése közeledik a befejezéshez. Ebben a rendtörvényben mindazokat a kérdé­seket óhajtja tisztázni a kormány, a­melyek a kivételes hatalom megszün­tetése után még megoldatlanok ma­radtak és ez idő sze­rint rendeletileg vannak szabályozva, mint maga az internálási jog is. Ezzel kapcsolatban egyik szakasz elintézné a sajtókérdést, közelebbről a lapok engedélyezési és betiltási jogát is- Értesülésünk szerint erre vonat­.

Next