Friss Ujság, 1923. július (28. évfolyam, 146-170. szám)

1923-07-01 / 146. szám

1923. július T. FRISS ÚJSÁG Mi az oka az idei nyár hűvös időjárásának? Az időjárás tekintetében az utóbbi időben nagyon különös jelenségek foly­­tak le. Azokra a rendellenességekre vo­natkozóan, amelyek manapság az idő­járási helyzetben mutatkoznak, rend­kívül érdekes megállapításokat tartal­maz dr. C. C. Abbot-nak, az Amerikai Tudományos Akadémia titkárának az időjárási helyzetről tett jelentése. A tudós professzor szerint a nap négy százalékkal kevesebb hőt sugároz most, mint 15 hónappal ezelőtt. Ez a válto­zás aggasztóan rendkívüli, az utolsó 50 esztendő legforróbb nyara az 1921-1 volt, míg a legutóbbi december hónap a nap lehűlésének legalacsonyabb stá­diumában szokatlan ellentétek mutat­koztak. A meleg 30 év alatt maximumát a délkeleti államokban érte el, míg ugyancsak ennyi idő alatt a nem ta­pasztalt hideg uralkodott az északnyu­gati államokban. Amerika egy részé­ben január hó folyamán emberemlé­kezet óta nem tapasztalt hóviharok dühöngtek. Az Atlanti óceán északi hajójáratai a rendkívüli nagyságú jég­hegyek következtében nem egyszer kénytelenek voltak útirányt változ­tatni. A tudós jelentés szerint az ötö­dik jégkorszak felé haladunk. A föld történetében négyszer volt jégkorszak, amelyek közül az utolsó nyolc millió mérföld területet borított el. Az angol akadémiai titkár jelentését ebből a szempontból kiegészíti dr. W. D. Matt­­hews, az amerikai Természettani Mú­zeum igazgatója, amely szerint: — Éppen annyira lehetséges az, hogy egy újabb jégkorszaknak megyünk elébe, mint az, hogy éppen kimenőben vagyunk belőle egy melegebb korszak felé. Addig, amíg nem találtuk meg e változás okát, nem igen beszélhetünk a klímáról. Ha megállapítást nyerne, hogy a jég a sarkok körül állandóan halmozódik, akkor ebből az a való­színű következtetés volna levonható, hogy valamelyik következő esztendő­ben az időjárás hűvösre fog fordulni. A kérdés egyébként nyílt kérdés és a megoldást mindenesetre elő fogja se­j­­teni az a jelentés, amelyet Donald­­ Mac­­Millan kapitánytól várunk, aki az északi sark felkutatására mos­tanában indult el. A kapitány gőzöse a Bowdoin, már elhagyta Wiscassel kikötőjét, most már Labrador fölött,­­ismeretlen utakon tör észak felé. Eszerint a tudósok maguk sincsenek tisztában azzal, hogy mi okozza a mostanában az egész világon egyaránt mutatkozó hűvös időjárást. Szerintük az időjárás hűvössége az északi sark jégtömegeivel Van összefüggésben és éppen ezért csak akkor lehet végleges ítéletet mondani erről a kérdésről, ha majd sikerülni fog a sarkról, vagy közvetlen közeléből megbízható ada­tokat szerezni. Temetik Gál Istvánt. Irta: Lynkeusz. A város határszélein csavargók, ahol salátás kertek és lucernások zöldelnek a­ széjjelszórt és gondozatlan házikók között. A gyalogút mentén, mely a lu­cernáson vezet keresztül, egy leány a heverést a zöld kárpitos földön. Fél­oldalt fekszik, fejét a karján és néhány iskolás könyvön pihenteti. Dereka alatt vastag pamutkendő, hogy a harmatos fűtől át ne nedvesedjék a ruhája. Úgy tesz, mintha aludna, de az arckifeje­zésből látom, hogy csak színleli az al­vást. Megszólítom. — Valami bajod van, kis lányom? Nem felel. Szemeit lehunyva tartja és szabályos lélegzetvétellel tovább szi­mulálja az alvást. Újból megszólítom: — Jól esik elheverni az iskola­­órákat? Erre a kérdésre felnyitja a szemét, lusta mozdulattal felemelkedik egy kissé és rákönyököl a jobb karjára. Választ még most se ad. — Miért nem felelsz, ha kérdeznék? Letép egy fűszálat, rágni kez­di a mellső fogaival s anélkül, hogy rám nézne, megszólal: — Nem azért fekszem itt, mint hogy ha az iskola elől bujkálnék. Édes­anyám mondta, hogy jöjjek ide a rét­re és maradjak itt délig, mert halott van a lakásunkban. Én idejöttem, a három testvérem meg elment a roko­nokhoz és ott lesznek délig. — És kicsoda a halott? A leányka prost már szaporítja a szót. Szemeit folyton a fűszálra me­resztette, melyet ujjai közt morzsolga­­tott s ugy beszélt, "mintha leckét mon­dana el az iskolában. — Gál István a halott. Nálunk la­kott a feleségével. Már az ősz óta ki se mozdul az ágyból. Tüdőbajos volt és másnap hajnalban meghalt. A tisztior­vos kint járt már és el akarta szállít­tatni István bácsit, mert csak egy szo­bából meg konyhából áll a lakásunk. De édes­anyám nagyon kérte a doktor urat, hogy hagyja a lakásban István bácsit, majd felravatalozzuk odahaza. Mert anyuka nagyon szerette István bácsit, aki hét éves korában árván ma­radt és anyuka magához vette és az­óta nálunk van. Tavaly megnősült és a felesége is hozzánk jött. Ők a kony­hában­ laktak, mi a szobában. Csak hu­szonhárom éves volt. — És micsoda mestersége volt István bácsinak? — Asztalos. Kijárt dolgozni az er­­zsébetkirályné-uli fűrészgyárba, de az ősz óta nem dolgozott. Mindig beteg volt, sokat köhögött. -- Miből élt, ha nem járt mun­kába? — A felesége zsákokat foltozott, meg az apukám is adott nekik néha vala­mit. — Ki a te apukád? — Horváth István. — Mi a mestersége? — Villamos kalauz. — És hol laktok? — Itt a közelben. Amerikai­ út öt alatt. Ez a beszélgetés pillanatok alatt per­gett le. Aki hallotta volna, abban új fogalmak keltek volna életre a jóság­ról, gyöngédségről, önfeláldozásról és az emberszeretetről. Fejemet önkénte­lenül a házikó felé fordítottam, mely­nek fedele alatt a szeretetnek ez a cso­dás virága kisarjolt s úgy néztem a sárgás, igénytelen külsejű földszinté, háza­, mint a legragyogóbb ékszerek irigylésre méltó foglalatát. —­ Oszt mikor temetik Gál Istvánt? — Péntek délután. — Péntek délután . . . Ma még csak szerda . . . Három napig lesztek együtt a halottal? — István bácsi a konyhában halt meg, de ma átviszik a szobába és mi leszünk a temetésig a konyhában. — Hatan alusztok egy konyhában? Édes gyermekem, azt hiszem, a tiszti orvos még­sem engedte meg, hogy a lakásból temessék István bácsit. — De megengedte. Anyuka sírt, kö­­nyörgött. Azt mondta, ha eddig együtt volt vele, hagyják őt itt addig, amíg eltemetik. A doktor bácsi soká gondol­kozott és megsajnálta anyukát. Azt mondta, hogy ilyen kis lakásban, ahol ennyien laknak ,nem szabad meghagy­ni a halottat. De mégis meghagyta. — Tudod-e kis­lányom, hogy ebből baja lehet még a doktor bácsinak? A gyerek szemei ijedtté kerekednek. Félénken, kissé elszontyolodva mondja: — Jót tett, hát miért esnék baja? Ez a gyermeki együgyüség elérzéke­nyít és melegséggel" árasztja el szive­met. Micsoda boldogságos lelkiállapot, amikor a gyerek hisz a jó feltétlen malmában és amikor a léleknek még sejtelme sincs arról, hogy a jóság is szabályok, rendeletek és törvények közé van szorítva és ezek a kieszelt szabá­lyok, rendeletek és törvények előbbre valók, mint a jóság és hogy a jóság sokszor beleütközik az emberi ész gyár­totta paragrafusokba. Célszerűbb, oko­sabb, egészségesebb a halottat elszállit­­tatni az otthonból. De ott egy asszony, akinek fáj az, ami okosabb és cél­szerűbb és az orvos kénytelen meg­tagadni magában az orvost, hogy szen­vedést ne okozzon egy szerető asz­­szony szívének. Micsoda lelki összeüt­közés a hivatalnok és az ember között! És micsoda felemelő tudat, hogy az ember diadalmaskodik. — Gyere hozzánk és maradj nálunk, Jung István bácsit eltemetik. Itt lakunk a közelben, van akkora lányunk, mint te, vele eljátszhatsz. Menj haza és kérd meg az anyádat, hogy engedjen el hozzánk. Látod, ott az utca sarkán azt a kétemeletes házat? Ott lakunk első emelet három ajtószám alatt. A leányka felugrott, magára kapta a kendőt, összeszedte könyveit és arra felé futott, amerre laktak. Én is haza mentem és vártam a leánykát. Dél lett, a gyerek nem jött el. Estig vár­tam, de a gyerek nem mutatkozott. Péntek délután halottat vittek el az ablakom alatt. Gál Istvánt­­temették. Sok szegény ember kísérte a koporsót és az emberek közt felismertem a kis­lányt is. Keservesen zokogott . . . Eszé­be se jutott, hogy ezuttán kényelmesebb lesz az otthona. Lemondott a honvédelmi miniszter. Utóda írói Csáky tábornok. Politikai körökben nagy feltűnést kelt, hogy Belitska Sándor honvédelmi miniszter váratlanul lemondott állásá­ról. A kormányzó a lemondást elfogad­ta s már ki is nevezte Belitska utód­ját Csáky Károly gróf tábornok sze­ntélyében. Belitska váratlan lemondásának okairól politikai körökben többféle hí­resztelés kering. Legelterjedtebb nézet az, hogy Belitska a Kovács-testvérek bűnügyében folytatott nyomozás kö­rülményei folytán hagyta ott állását. Más verzió szerint sem­ ez, sem egyéb politikai ok nem bírta Belitskát a tá­vozásra, lemondási szándéka éppen­séggel nem mai keletű. Belitska Sándor igen érdemes mun­kát végzett Csonka-Magyarország hadügyének fejlesztése körül. Szig­­vérig a konszolidáció embere volt, egyedül a belső rend politikáját szol­gálta, távozását úgy a katonai, mint politikai körök sajnálják. Utóda Csáky Károly gróf szolgála­ton kívüli magyar királyi tábornok, a kinek a honvédség szervezése körül ér­demei vannak. Lemondás és kinevezés. A Magyar Távirat­ Iroda jelenti: A hivatalos lap holnapi száma a követ­kező kormányzói kéziratokat közli: A magyar királyi miniszterelnök előterjesztésére Belizsika Sándor altá­bornagyot saját kérelmére magyar ki­rályi honvédelmi miniszteri állásától felmentem és kőrösszeghi és adorjáni gróf Csáky Károly szolgálatonkivüli viszonybeli magyar királyi tábornokot magyar királyi honvédelmi miniszter­ré kinevezem. Az illetőkhöz intézett kézirataimat ide zárva megküldöm. Kelt Gödöllőn, 1923. junius hó 28 napján. Horthy s. k. Bethlen István gróf, s. k. Kedves Belitska altábornagy! Sajnálattal értesültem, hogy meg­rendült egészségi állapota miatt mi­niszteri állásától megválni kénytelen. Amidőn önt ennélfogva a magyar ki­rályi miniszterelnök előterjesztésére a magyar királyi honvédelmi miniszteri állásától saját kérelmére felmentem, fáradhatatlan buzgalommal és oda­adással teljesített kiváló szolgálataiért teljes elismerésemet és köszönetemet fejezem ki. Kelt Gödöllőn, 1923. junius hó 28. napján. Horthy s. k. Bethlen István grófi, s. k. Kedves gróf Csáky tábornok! A magyar királyi miniszterelnök elő­terjesztésére önt magyar királyi hon­védelmi miniszterré kinevezem. Kelt Gödöllőn, 1923. junius hó 28. napján. Horthy s. k. Bethlen István gróf, s. k. A franciák úli németet halálra ítéltek. Berlin, június 30. A Berliner Zeitung a. M. jelenti Paris­ból. A Petit Parisiennek jelentik Mainz­­ból. A mainzi haditörvényszék tegnap hét német embert vasúti szabotázs miatt halálra ítélt. A vádirat szerint a tény­állás a következő: Posenheimban 25-ről 20-ára virradó éjjel egy síndarabot dugtak az egyik váltóba, hogy a wies­­baden-strassburgi gyorsvonat kisiklá­sát idézzék elő. Lasse, Maur, Gruber, Hahne, Schneider, Dreier, Laul, Wrey és Köhler vádlottak egy szervezet tag­jai voltak, melynek az volt a feladata, hogy szabotálásokat végezzen. Köhler rábírta Schneidert a szervezetbe való belépésre és­ hajlékról is gondoskodott részére. Sasse és Ureier ezenkívül áp­rilis 3- án egy telefonfülkében szabo­táltak. A szervezet négy tagja feljelen­tést tett a rendőrségen, mire a vádlot­takat elfogták. A vádlottak — mint a Petit Parisien tudósítása mondja­ — nyomorukkal védekeztek és kijelentet­ték, hogy­ nem volt tudomásuk a szer­vezet céljairól. A felelősség legnagyobb részét egy szökésben lévő társukra­ há­rítják. A védők, akik francia nyelven tar­tották beszédeiket, azoknak a társa­dalmi köröknek erkölcsrontó hatására hivatkoztak, amelyekhez a vádlottak tartoznak. A haditörvényszék Lasse, Gruber, Hahne, Schneider, Dreier és Wrey vádlottakat halálra, Lantot életfogytig tartó fegyházra ítélte. Köhler szállótulajdonost öt évi börtönre és a perköltségek megfizetésére ítélték. aranyat. eiás öt, tb.-ISCJárassi mindenkinél drágáb­ban vesz 5CKWARZ ékszerész, fauxsum* kfk­us 21. Telefon: József I03-73. 3 Ipari és mező­­gazdasági kiállítás Veszprém­ben. A Friss Újság kiküldött munkatársától A Dunántúl iparosainak és mezőgaz­dáinak nagy érdeklődése mellett teg­nap nyitották meg Veszprémben, a polgári iskola termeiben az ipari és mezőgazdasági kiállítást. A kiállításon számos gyár és mezőgazdasági üzem képviselteti magát a termékeivel, ame­lyek közt különösen a mezőgazdasági gépek és iparcikkek keltenek feltűnést. Célja a kiállításnak a többtermelés előmozdítása a magyar iparosok és mezőgazdák közt. A kiállítást báró Wimmersperg ke­­reskedelmi államtitkár nyitotta meg. A nagy és előkelő közönség soraiban ott látjik Rott Nándor veszprémi püspö­köt is. Az államtitkárt Hajagos Imre, a veszprémi ipartestület elnöke üdvö­zölte. Az üdvözlő beszédre az államtit­kár hosszabb beszédben válaszolt, mely­ben méltatta a kiállítás jelentőségét a magyar iparra és a Dunántúl mező­­gazdaságára. A megnyitó ünnepség a­­ Hiszekegy eléneklésével ért véget. Az ünnepi ima elhangzása után a közönség betódult a kiállítási termekbe és nagy érdeklődés­sel nézte a kiállított tárgyakat. Az első napon hétezer látogatója volt a kiállításnak. A mezőgazdasági gépkiállítás egyik legkiemelkedőbb része a budapesti Schu­ck-Nicholson gépgyár részvény­­társaságnak az udvaron felállított ma­gánjáró gőzcséplő garnitúrája, elevá­torral kiegészítve. A legújabb rendsze­rű gépek, amelyeknek gyakorlati be­rendezése példaszerű, rendkívül meg­nyerték a szakemberek tetszését s több nagy uradalom megrendelést is tett a gyárnak Veszprémben időző képvise­lőjénél, Závozd főmérnöknél. A garni­túra szembetűnt Wimmersperg állam­titkárnak is, aki Závozd főmérnöknél be­hatóan érdeklődött az új rendszerű gé­pek konstrukciója s teljesítménye iránt. A főmérnök beható, szakszerű magyarázattal szolgált, amelyet az államtitkár nagy érdeklődéssel hall­gatott. A remekbe vált magánjáró gőz­cséplőt egész napon át az érdeklődők egész serege állta körül, akik nem győzték dicsérni a szerkezet szellemes voltát, a gépek ügyes kivitelét. Máris megállapítható,­ hogy a Sehlick- Nicholson gépgyári részvénytársaság a Veszprémben rendezett ipari és me­zőgazdasági kiállításon maradandó si­kert aratott. Feltűnést keltett a kiállításon Ham­­mang József puskaműves, fegyver- és lőszerkereskedő (Budapest, IX., Fe­­renc­ körút 6.) kiállítása. A sok, szebb­­nél-szebb fegyver között is kitűnt egy páros 20-as fegyver, mely úgy az ál­lamtitkárnak, mint a püspöknek, vala-

Next