Friss Ujság, 1923. november (28. évfolyam, 247-271. szám)
1923-11-01 / 247. szám
(&P, 973X1 / ? ! XXVm, éjfolyam, 247. mám, fra 159 kom fflSsodg^sf^lSs^oovember 1, CsStSrtSk POLITIKAI NAPILAP {KS fP* f* rf*Qk M'tk IH S A Sf “*“ffSS&f»12f,4*i* utaöiitt, irgiiSPBP1 |g $fP' a| ff* tassy&as«3í?»§a 3.^^ fKlxX UJ^ L !ff« r4b ára: íSSSTü 31ÍSS S Q HiB '$P' ^P1 %0 fl^wft kiflii «*».' tÍlT*»s-j£',i WWIW1IWWIIWB—BW^>MÍÉÍÍÉÜÍÉiBftÍÉÍÍÉÍIIrtÍIHlltllBllWÍÍIMII lÉlUHTIMWIIII IIIHlTlÍMliBHiBaaiÉiBg^ ....ÜTi —IIÍ.1.H—■■................IN-H-I !■■■—U ... Bethlen miniszterelnök válaszol Benesnek Agyonlőtték a volt bolgár külügyminisztert Magyar halottak napja Minden család naeggyújtja ma KB emlékezés gyertyáit. Mindenki visszanéz a múltba. Mi magyarok, akik a régi boldog Fegymagyarország gyermekei vagyunk, mi is odaülünk édes anyánk sírjához s meggyújtjuk az örök emlékezés lángját és virrasztónk a mi közös nagy halottunk körül. öt év előtt egy szerencsétlen forradalom éppen ezen a napon zúdította ránk a meghasonlóa átkát s azóta keserves szomorú öt év telt el Nagymagyarország sírján dúl az áldatlan testvéri harc, az önmarcangolás tébolya. öt év után anélkül, hogy pillanatra is megfeledkeznénk nagy halottunkról, fel kell ocsúdnunk lélekfojtó gyászunkból és elfojtva fájdalmunkat, baráti jobbot kill nyújtanunk szomszédainknak, hogy beilleszkedhessünk Európa új életébe. A kegyetlen fájdalom sohase tett csodát. Egy nemzet, amely fájdalmában csak sír és átkozódik, sohse álmodhat új jövőről A gyász és emlékezés szent napján sem mondhatunk egyebet, mint hogy a kiengesztelődés új útján kell keresnünk az élet új lehetőségeit. És amikor Bethlen miniszterelnök minden magyar emberrel közös fájdalmát elfojtva szívében, indulni akar velünk az engesztelődés, útjára, Benes cseh külügyminiszter új érzékeny sebet érint, sürgetni siettetni akarja azt a folyamatot, amelyet pedig, aki ismeri a történelem lélektanát, nem lehet siettetni. Egy nemzet érzékenységét és önnézetét kímélni kell, mikor édesanyja sírjától új életre indul. Ne avatkozzon most idegen hang abba, hogyan kezdjük, hogyan csináljuk. Ha belső ügyünket, családi bajainkat kezdik feszegetni, hamar elmehet a kedvünk az új élettől. Különösen nincs még itt az ideje annak, hogy a szerencsétlen októberi forradalom szereplői fölött, a feloldozás nemes nagy emberi erényét gyakoroljuk. Kezd már a lelkekben derengeni, hogy nem mindenki bűnös, aki egy szerencsétlenségben a vezetés szerepét vállalta. Sokan tudjuk már, hogy az emigráció sok szemete közt vannak a magyar közéletnek érdemes munkásai, de hol van az az elfogulatlan itéletű ember, vagy biróság, aki kiválogathatná, ki érdemes az engesztelődésre és feloldozásra s kit nem ölelhet magához a meggyötört lelkű magyar nemzet. Ennek még nem érkezett el az ideje. 1849 után is tizennyolc évnek kellett eltelnie, hogy a nemzet lelke kiszabaduljon az elfogultság kábulatából. Nem tesz jó szolgálatot a gyógyulás folyamatának az, aki e fájó sebeket érinti. Különösen idegen hang követelése bántó s azzal számolnia kell mindenkinek, hogy a külső beavatkozást a magyar néplélek mindig vissza fogja utasítani. Járj a nagy tánc körbe-körbe Minden útnak vége árok: Várnak csendes temetők . . . Koldusok s örömkirályok Győztesek, vagy szén,védők Nyögve, sírva vagy kacagva Járjuk balgán mind e kört. — Mindannyiunk szent ükanyja Haza vár: az ősi föld. Fü kizöldül, sir besüpped Jön az ifjú balga raj, — Dobd el síró hegedűdet "A lét uj himnuszt akar . . Árkon, gödrön temetőkön Túl a csillagos egen, Jár a nagy tánc körbe körbe Él az örökségtelen, Dutka Ákos. Bethlen válaszol Benes beszédére Az emigráció kérdésében csak a magyar bíróság dönthet. Benes cseh külügyminiszter tegnap feltűnést keltő beszédet tartott, amelyben, habár óvatos formában, beavatkozott belügyeinkbe is. A demokrácia megvalósítását és az emigránsok hazaengedését követelte. Erre a beszédre vonatkozólag ma félhivatalosan a következőket jelentik: Bethlen István gróf miniszterelnök Benes cseh-szlovák külügyminiszternek a prágai parlamentben tartott expozéja Magyarországra vonatkozó részéről a következő kijelentéseket tette. — Benes külügyminiszter úr beszámolójából elégtétellel állapítom meg, hogy újólag szükségesnek tartotta hangsúlyozni azt, hogy: a kisdadat a rekonstrukció is együttműködés politikáját óhajtja Magyarországgal szemben. — Az erre való törekvés jeleit genfi tárgyalásaink folyamán magamnak is alkalmam volt tapasztalni. Kifejezésre jutott ez a törekvés a magyar kölcsönre vonatkozó azokban a megállapodásokban is, amelyeket közvetlenül viszszajövetelem után és azóta is többször ismertettem. Ezek voltak azok a pontok, amelyekre vonatkozólag, mint Benes úr is kijelentette, tényleg megegyeznünk sikerült. Közismert tény, hogy a további megállapodásokat, kapcsolatosan a népszövetségi és jóvátételi bizottság kiküldötteinek itteni tárgyalásával, fogjuk, a többi államokkal egyetértőig kidolgozni. Teljesen egyetértek továbbá Benes külügyminiszternek azzal a megállapításával, hogy az egymásrautalt szomszédok politikáját kell, hogy a lojalitás és a korrektség elve vezesse, természetesen teljes kölcsönösség alapján. Sajnálattal látom azonban, hogy Benes külügyminiszter, habár újólag hangsúlyozza, hogy nem akar Magyarország belügyeibe avatkozni, amit különben is kénytelen volnék a legerélyesebben visszautasítani, mégis szükségesnek tartotta a magyar belpolitikát, nevezetesen belpolitikai pártkérdéseket érinteni. — Nem óhajtok ezúttal polémiába bocsátkozni, csak az úgynevezett emigráció kérdésére nézve, amelyet Benes külügyminiszter úr beszédében fölemlít. — Utalnom kell e tárgyban már számtalanszor kifejezésre juttatott álláspontomra, mely szerint az a kérdés, hogy az egyes, úgynevezett emigránsok, a fennálló magyar törvényekkel összeütközésbe kerültek-e vagy sem, tehát az is, hogy büntetés nélkül hazatérhetnek-e vagy sem, minden egyes esetben az illetékes magyar bíróság által döntendő el. November 6-án érkezik meg a népszövetségi delegáció. Félhivatalosan jelentik: A magyar kölcsön ügyében a Népszövetség titkársága részéről Allenol főtitkárhelyettes, Saller, a politikai ügyosztály vezetője és Stoppani , kiküldött november 6-án, kedden reggel érkeznek Budapestre, Bourfois-szal, a jóvátételi bizottság kiküldöttjével együtt. Mr. Holden cambridgei egyetemi tanár, a bizottság egyik vezetője, egy hírlapíró előtt a következőket mondotta a bizottság munkájáról: A bizottság a magyar kormánnyal összeműködve, fogja megvizsgálni az ország pénzügyi és gazdasági helyzetét, jövedelmi forrásait és itt szerzett tapasztalatai alapján fogja kidolgozni a szanálásra alkalmas tervet, amelyet a népszövetség tanácsa elé terjesztenek. A népszövetségi tanácsnak, amely az eddigiek szerint december 10.e táján fog összeülni, négy rendes tagja van: Anglia, Franciaország, Olaszország, Japán; hat rendkívüli tagja: Belgium, Spanyolország, Brazília, Svédország, Uruguay és Cseh-Szlovákia. A népszövetségi okmány értelmében azonban a tanács ülésén részt vehet az érdekelt állam, amelynek ügye a tanács ülésén szőnyegen van. Nyomatékosan hangsúlyoznom kell ezt azért, mert ily módon a népszövetségi tanácsnak szóbanfargó