Friss Ujság, 1923. november (28. évfolyam, 247-271. szám)

1923-11-01 / 247. szám

(&P, 973X1­ / ? ! XXVm, éjfolyam, 247. mám, fra 159 kom fflSsodg^sf^lSs^oovember 1, CsStSrtSk POLITIKAI NAPILAP {KS fP* f* rf*Qk M'tk IH S A Sf “*“ffSS&f»12f,4*i* utaöiitt, irgiiSPBP1 |g $fP' a| ff* tassy&as«3í?»§a 3.^^ fKlxX UJ^ L !ff« r4b ára: íSSSTü 31ÍSS S Q HiB '$P' ^P1 %0 fl^wft kiflii «*».' tÍlT*»s-j£',i WWIW1IWWIIWB—BW^>MÍÉÍÍÉÜÍÉiBftÍÉÍÍÉÍIIrtÍIHlltllBllWÍÍIMII lÉlUHTIMWIIII IIIHlTlÍMliBHiBaaiÉiBg^ ....ÜTi —IIÍ.1.H—■■................IN-H-I !■■■—U ... Bethlen miniszterelnök válaszol Benesnek Agyonlőtték a volt bolgár külügyminisztert Magyar halottak napja Minden család naeggyújtja ma KB emlékezés gyertyáit. Mindenki visszanéz a múltba. Mi magyarok, akik a régi boldog Fegymagyar­­ors­zág gyermekei vagyunk, mi is odaülünk édes anyánk sírjához s meggyújtjuk az örök emlékezés lángját és virrasztónk a mi közös nagy halottunk körül. öt év­ előtt egy szerencsétlen forradalom ép­pen ezen a napon zúdította ránk a meghasonlóa átkát s azóta keser­ves szomorú öt év telt el Nagyma­­gyarország sírján dúl az áldatlan testvéri h­arc, az önmarcangolás té­bolya. öt év után anélkül, hogy pilla­natra is megfeledkeznénk nagy halottunkról, fel kell ocsúdnunk lélekfojtó gyászunkból és elfojtva fájdalmunkat, baráti jobbot kill nyújtanunk szomszédainknak, hogy beilleszkedhessünk Európa új éle­tébe. A kegyetlen fájdalom sohase tett csodát. Egy nemzet, amely fájdalmában csak sír és átkozódik, sohse álmodhat új jövőről A gyász és emlékezés szent napján sem mondhatunk egyebet, mint hogy a kiengesztelődés új útján kell ke­resnünk az élet új lehetőségeit. És amikor Bethlen miniszterel­nök minden magyar emberrel kö­zös fájdalmát elfojtva szívében, in­dulni akar velünk az engesztelődés, útjára, Benes cseh külügyminisz­ter új érzékeny sebet érint, sür­getni siettetni akarja azt a folya­matot, amelyet pedig, aki ismeri a történelem lélektanát, nem lehet siettetni. Egy nemzet érzékenysé­gét­ és önnézetét kímélni kell, mi­kor édesanyja sírjától új életre indul. Ne avatkozzon most idegen hang abba, hogyan kezdjük, ho­gyan csináljuk. Ha belső ügyün­ket, családi bajainkat kezdik fe­szegetni, hamar elmehet a ked­vünk az új élettől. Különösen nincs még itt az ideje annak, hogy a szerencsétlen októ­beri forradalom szereplői fölött, a feloldozás nemes nagy emberi eré­nyét gyakoroljuk. Kezd már a lel­kekben derengeni, hogy nem min­denki bűnös, aki egy szerencsétlen­ségben a vezetés szerepét vállalta. Sokan tudjuk már, hogy az emi­gráció sok szemete közt vannak a magyar közéletnek érdemes mun­kásai, de hol van az az elfogulat­lan itéletű ember, vagy biróság, aki kiválogathatná, ki érdemes az engesztelődésre és feloldozásra s kit nem ölelhet magához a meg­gyötört lelkű magyar nemzet. Ennek még nem érkezett el az ideje. 1849 után is tizennyolc év­nek kellett eltelnie, hogy a nemzet lelke kiszabaduljon az elfogultság kábulatából. Nem tesz jó szolgála­tot a gyógyulás folyamatának az, aki e fájó sebeket érinti. Különö­sen idegen hang követelése bántó s azzal számolnia kell mindenki­­nek, hogy a külső beavatkozást a magyar néplélek mindig vissza fogja utasítani. Jár­j a nagy tánc körbe-körbe Minden útnak vége árok: Várnak csendes temetők . . . Koldusok s örömkirályok Győztesek, vagy szén,védők Nyögve, sírva vagy kacagva Járjuk balgán mind e kört. — Mindannyiunk szent ükanyja Haza vár: az ősi föld. Fü kizöldül, sir besüpped Jön az ifjú balga raj, — Dobd el síró hegedűdet "A lét uj himnuszt akar . . Árkon, gödrön temetőkön Túl a csillagos egen, Jár a nagy tánc körbe körbe Él az örök­ségtelen, Dutka Ákos. Bethlen válaszol Benes beszédére Az emigráció kérdésében csak a magyar bíróság dönthet. Benes cseh külügyminiszter tegnap feltűnést keltő beszédet tartott, amely­ben, habár óvatos formában, beavat­kozott belügyeinkbe is. A­ demokrácia megvalósítását és az emigránsok haza­­engedését követelte. Erre a beszédre vonatkozólag ma félhivatalosan a kö­vetkezőket jelentik: Bethlen István gróf miniszterelnök Benes cseh-szlovák külügyminiszternek a prágai parlamentben tartott expozéja Magyarországra vonatkozó részéről a következő kijelentéseket tette. — Benes külügyminiszter úr beszá­molójából elégtétellel állapítom meg, hogy újólag szükségesnek tartotta hangsúlyozni azt, hogy: a kisda­dat a rekonstrukció is együttműködés poli­tikáját óhajtja Magyarországgal szem­ben. — Az erre való törekvés jeleit genfi tárgyalásaink folyamán magamnak is alkalmam volt tapasztalni. Kifejezésre jutott ez a törekvés a magyar kölcsönre vonatkozó azokban a megállapodá­sokban is, amelyeket közvetlenül visz­­szajövetelem után és azóta is többször ismertettem. Ezek voltak azok a pon­tok, amelyekre vonatkozólag, mint Be­nes úr is kijelentette, tényleg meg­egyeznünk sikerült. Közismert tény, hogy a további megállapodásokat, kap­csolatosa­n a népszövetségi és jóváté­­­teli bizottság kiküldötteinek itteni tár­gyalásával, fogjuk, a többi államokkal egyetértőig kidolgozni.­­ Teljesen egyetértek továbbá Benes külügyminiszternek azzal a megállapí­tásával, hogy az egymásrautalt szom­szédok politikáját kell, hogy a lojalitás és a korrektség elve vezesse, természe­tesen teljes kölcsönösség alapján. Saj­­nálattal látom azonban, hogy Benes külügyminiszter, habár újólag hangsú­lyozza, hogy nem akar Magyarország belügyeibe avatkozni, amit különben is kénytelen volnék a legerélyesebben visszautasítani, mégis szükségesnek tartotta a magyar belpolitikát, neve­zetesen belpolitikai pártkérdéseket érinteni. — Nem óhajtok ezúttal polémiába bocsátkozni, csak az úgynevezett emi­gráció kérdésére nézve, amelyet Benes külügyminiszter úr beszédében fölemlít. — Utalnom kell e tárgyban már számtalanszor kifejezésre juttatott ál­láspontomra, mely szerint az a kérdés, hogy az egyes, úgynevezett emigrán­­sok, a fennálló magyar törvényekkel összeütközésbe kerültek-e vagy sem, tehát az is, hogy büntetés nélkül haza­térhetnek-e vagy sem, minden egyes esetben az illetékes magyar bíróság által döntendő el. November 6-án érkezik meg a nép­­szövetségi delegáció. Félhivatalosan jelentik: A magyar kölcsön ügyében a Népszövetség tit­kársága részéről Allenol főtitkárhelyet­­­tes, Saller, a politikai ügyosztály veze­tője és Stoppani , kiküldött november 6-án, kedden reggel érkeznek Buda­pestre, Bourfois-szal, a jóvátételi bi­zottság kiküldöttjével együtt. Mr. Holden cambridgei egyetemi ta­nár, a bizottság egyik vezetője, egy hírlapíró előtt a következőket mon­dotta a bizottság munkájáról: A bizottság a magyar kormánnyal összeműködve, fogja megvizsgálni az ország pénzügyi és gazdasági helyzetét, jövedelmi forrásait és itt szerzett ta­pasztalatai alapján fogja kidolgozni a szanálásra alkalmas tervet, amelyet a népszövetség tanácsa elé terjesztenek. A népszövetségi tanácsnak, amely az eddigiek szerint december 10.e táján fog összeülni, négy rendes tagja van: Anglia, Franciaország, Olaszország, Japán; hat rendkívüli tagja: Belgium, Spanyolország, Brazília, Svédország, Uruguay és Cseh-Szlovákia. A népszö­vetségi okmány értelmében azonban a tanács ülésén részt vehet az érdekelt állam, amelynek ügye a tanács ülésén szőnyegen van. Nyomatékosan hangsú­lyoznom kell ezt azért, mert ily módon a népszövetségi tanácsnak szóbanfargó

Next