Friss Ujság, 1924. július (29. évfolyam, 128-154. szám)

1924-07-01 / 128. szám

­ Nem szabad elgáncsolni a fővárosi törvényt Aki másfélmillióval szájgerolt s ráadásul golyót röpített a Bakójába Perczel Móric nyugalmazott főis­pán Riedl Alfonz nyugalmazott ár­­becslőnél lakik albérletben a Budafoki­­út 13. számú házban. Perczel egy szoba és konyhahasználatért havi öt­százezer korona bért fizet Riedlnek, aki a házbért legutóbb másfél millió koronára emelte föl. Perczel kijelen­tette, hogy ezt, nem fizeti meg. Ebből pörösködés, majd feszült viszony­­tá­madt és Riedl minden eszközzel meg­próbálkozott,­ hogy a nyugalmazott fő­ispánt kitelepítse a lakásból. Végül be­zárta a konyhaajtót, Perczel Móricnét nem engedte­ be a konyhába, a gáz­rezsóra­ lakatot tett. Vasárnap délben hazatért a lakására Perczel, akinek Riedl így támadt neki: — Majd elbánok én magával, semmi köze a konyhához. Ezzel revolvert rántott és ráfogta Perczelre. Perczel ki akarta csavar­ni a revolvert támadója kezéből, a fegyver azonban dulakodás közben kétszer elsült s az egyik golyó a nyu­galmazott főispán bal combjába ha­tolt. Szerencsére nem ejtett rajta sú­lyos sérülést. Riedl Alfonzot előállították a főka­pitányságra, ahonnan rövid kihallga­tás után elbocsátották. W ' / ! l. r---------- “ • % v w' { a* 4UL * ** \ - ■ • ■ / XXIX. évfolyam» 128. szám. Ara 800 Korona us 1. Kedd POLITIKAI NAPILAP MWfelA ,­jyfe. fii! R A ■ A — ..... MjT’jhli MHi gyK HS P§ iBY IW H ■HB8 BUDAPEST, IV. GERLÓCZY­ UTCA 11. EZ. ELŐFIZETÉSI ÁRA i uOarjt ISQbv liSlL jjjxe feyjtti j^H SwrkMzlfiijji telefon 137—511 eete 10 árítdl Relvbon Híhoz hortfee, eUdken pZslol ««/»- j£Sl|j||b |||s JjjjfV* jSj|j 't^Wí JÍK|19b **" K3«Sbí»»u!fíiuíoÍsí—3*. ..SS^-ríS: S ilillil llRillilM t±tS&Tmüe«%i fpHiiiHiisx-’-ritSSí i iilww Vw wMM ífwwrtt'afiáaít Mi történt Csikós Júliával, az utca leányával Bánffy Ernő báró A fővárosi reakció mosolyogva nézi, hogy a nemzetgyűlés mi­lyen fáradhatatlan buzgalommal csépeli a szalmát és segít a fajvédőknek elgáncsolni a fő-­ városi törvényt. A részletes felha­talmazási vita során mára elérkez­tünk az ex-lexbe, de ez még csak a kisebb baj. A főváros és az egész magyar demokr­atikus megújhodás szempontjából egyedül az a fontos, hogy Wolff Károlyék meddig bito­rolják a fővárosi hatalmat. Ez pe­dig tisztára attól függ, hogy a par­lamenti szünet előtt sikerül-e tető alá juttatni a fővárosi törvényt, hogy őszre ki lehessen íratni a vá­lasztásokat, vagy sikerül a fajvédők obstrukciós taktikája s akkor Wolf­­fék ismét biztosan ülnek a nyereg­ben tavaszig. Most igazán nem ért­jük a szociáldemokraták parla­menti képviselőinek taktikáját sem. Szent igaz, hogy a sok kormánycse­­lekedet követeli a kíméletlen kri­tikát és sajnos, volna még nagyon sok mondani­való a nemzetgyűlés plénuma előtt, de végeredményben a főváros demokráciája adja meg az árát annak, hogy a parlament­ben a fajvédőknek és a szocialis­táknak még két vagy három napig sikerül borsot törni Bethlen orra alá. Az indemnitást úgy is meg­szavazza a ház többsége s most, aki a vitát hozza voltaképen a fajvé­dőknek segít Wolffot nyeregben tartani és a fővárost egy újabb esztendőre kiszolgáltatni a kétség­beejtő kurzus gazdálkodásnak. Ma tehát a főváros polgársága iránti kötelessége volna minden baloldali ellenzéki képviselőnek hirtelen fordulattal az indemnitási vita, befejezését megkönnyíteni, hogy július 8-ig maradjon idő a fő­városi törvény letárgyalására. A fajvédő sajtó már biztosra veszi diadalát és tőle telhetőleg szítja az obstrukciós harcot. Gondolják meg a­ szociáldemokraták és egyéb szó­lásra jelentkező ellenzékiek, mit jelent az, ha Wolffék egy évre to­vább űzhetik reakciós gazdálkodá­sukat és kultúrpolitikájukat a fő­városban. Mi lesz Magyarország hajdani szemefényéből, Budapest­ből, ahol Wolfféknak négy évi gaz­dálkodása elég volt arra, hogy a 30 koronás villamos jegy ára 3200 ko­ronára emelkedjék. A haladás és demokrácia minden hívének egyet­len közös érdeke van ma, és ez a fő­városi választások mielőbbi lehető­ségének előmozdítása. Attól a parlamenti küzdelemtől, melyet a kánikula, e napjaiban folytatnak a­ kormány ellen, egy hajaszála a kormánynak meggör­bülni nem fog. Miért tehát a nagy nekilendülés éppen most, amikor az idő alkotásra, cselekvésre sür­get, hogy lerombolhassuk a fajvé­dők legerősebb fellegvárát. A kur­zust fennállása óta nem érte olyan súlyos baleset, mint amilyen az len­ne, ha lába alól Budapesten kihúz­nék a gyékényt. Kinek az érdeke, hogy ez előd áztassák! m utcai leány halálos csónakkirándulása Csikós Juna a Dunában lelte halálát • Rejtelmes ügyben nyomoz a rendőrség Tudósítónk ma délután a következő­ket jelenti: A végzetes csónakázás Tegnap délelőtt két fiatalember két nővel csónakot bérelt a lágymányosi holt Dunaágban és csónakázni men­tek. Amikor a csónakot visszavitték a tulajdonosnak, már csak két férfi és egy nő szállt ki a csónakból s a fia­talemberek a csónakosnak arra a kér­désére, hogy a másik nő hová lett, azt felelték, hogy a másik nőt idő­közben parint tették. Dél felé a csónakázók a lágymányosi Dunaágban egy kalapot találtak s ami­kor ezt a kalapot a csónaktulajdonos megnézte, visszaemlékezett arra, hogy ugyanilyen kalapja volt annak a nő­­nek, aki a csónakázó társasággal nem tért vissza. Még tegnap délután tör­tént, ismét megjelent a Dunánál az a fiatalember, aki délelőtt csónakázott s ekkor a csónaktulajdonos meglepet­ten kérdezte, hogy hová lett a leány, mert hiszen a vízben megtalálták a kalapját.­­ Ez a fiatalember azután beismerte, hogy a leány beesett a Dunába, s nem találták meg. Ezek után jelentést tet­tek a főkapitányságnak s megjelent ott maga a csónakázó fiatalember is, aki a következőket, adtak elő: — Egy barátommal a Dunaparton sétáltunk, amikor találkoztunk két leánnyal, akiket még­ a Rákóczi-útról ismertünk látásból. Bemutatkoztunk, s elhatároztuk, hogy csónakon kirándu­lunk. Csónakázás közben az egyik leány belefordult a vízbe s elmerült. Nem tudtuk megtalálni. A leány nevét nem tudom, sőt a barátnőjét sem is­mertük A főkapitányságon gyanúsnak talál­ták a férfi előadását annál is inkább, mert előzőleg le akarta tagadni, hogy a nő a vízbe esett. A csónakázó fiatal­embereket, akik név szerint Lommer József és Krisztovics István foglalko­zás nélküli büntetett előéletű egyének, éppen ezért egyelőre őrizetbe vették. A főkapitányság egyébként Németh Béla dr. rendőrtanácsos vezetésével erélyes nyomozást indított az eset fel­derítésére, mert nem tartják kizárt­nak, hogy az eltűnt nő nem véletlen baleset, hanem bűntény áldozata. Júlia holttestét kifogták a Dunából Éjjel jelenti tudósítónk.­­ A rendőri nyomozásnak az esti órák­ban már eredménye is mutatkozott. Sikerült előállítani a csónakázó társa­ság nőtagját is, aki a két férfival együtt a kirándulásból visszatért. Este fél hét órakor telefonon jelen­tették a rendőrségnek, hogy a lágymá­nyosi Dunaágban egy ismeretlen 25 év körüli női holt­testet találtak. Rögtön rendőri bizottság szállt ki a helyszínre és megállapította, hogy a holttest az eltűnt nővel azonos. A neve Csikós Júlia és 25 éves, makói szüle­tésű rendőri felügyelet alatt álló nő. A már tegnap őrizetbe vett Lemmer József állítása szerint, ő és Kristo­­vics István a két nővel az utcán is­merkedett meg. Több helyen megfor­dultak és reggelig mulattak. Délelőtt a nőkkel, akiknek nevét sem tudták, elmentek csónakázni. Az egész társaság részeg volt és amikor az egyik nő ittas állapotban a vizbe esett, nem tudták kimenteni. A holttesten külsérelmi nyo­mok nincsenek. A rendőrség most pontosan meg fogja állapítani, hogy a négytagú társaság hol töltötte a tegnapi éjszakát, volt-e Csikós Júliának pénze vagy ér­téktárgya és nem hiányzik-e valami tulajdonából. ” Önként a halálba öngyilkosságok krónikája. Lichter Imre 24 éves ügynök az Erzsébet hídról a Dunába akart ug­rani. Már a híd karfáján volt amikor a rendőr, aki látta Lichter készülődé­sét, futva odaért és az életuntat ka­bátjánál elkapva, visszarántotta. Lich­­tert előállították a főkapitányságra, ahol elmondotta, hogy már 24-én ment el Elemér­ utca 34. számú házban lévő lakásáról azzal a szándékkal, hogy öngyilkossá lesz. Azóta nem ment ha­za, de az öngyilkosság elkövetéséhez nem volt elé® lelki ereje. Azért akart, öngyilkossá lenni, mert keresetéből feleségével megélni nem tudott. Sommer Zoltán 22 éves vak ember, Lónyai­ utca 36. számú házban lévő la­­kásán gázzal megmérgezte magát és meghalt. Sommer már évekkel ez­előtt is többször akart öngyilkossá lenni azért, mert megvakult. Körülbe­lül négy évvel ezelőtt főbelőtte magát. Azóta állandóan fejbajban is szenve­dett. Holttestét beszállították a tör­­vényszéki orvostani intézetbe. Ugyancsak gázzal mérgezte meg magát a Déri­ utca 8. számú házban lévő lakásán özv. Sztechló Kálmánná, születettt Henny Hedvig 46 éves asz­­szony. Több levelet hagyott, egyet al­bérlőjének, egy mérnöknek, amelyet az albérlő szobájának kilincsére tett. Ebben azt írja, hogy menjen be óva­tosan az ő szobájába, nyissa ki az ab­lakokat, de gyufát ne gyújtson, nehogy gázrobbanás legyen. A mérnök, ami­kor hazajött, be is ment, de akkor már Sztechló Kálmánná halott volt. A rendőrségnél­ irt levelében azt írja, hogy önszántából azért hal meg, mert ,,nincs semmi életcélom". Levelet írt még Risztig Lázár rendőrfőtanácsos­­nak is, amelyben arra kéri, intézked­jék, hogy holttestét ne boncolják. Hollós Andrásné, született Farkas Anna tanítónő Aréna­ út 17. sz. házban lévő lakásán tegnap mellbe lőtte ma­gát és életveszélyesen megsérült. A mentők a Fasor-szanatóriumba vitték. Férje jelenlétében követte el az ön­­gyilkosságot azalatt, amíg a férje az ablakon kihajolva, kinézett. Hollós An­drás bemondása szerint azért lőtt ma­gára, mert tegnap kapta az értesítést, hogy a B. listára helyezték. Schwartz Pál 45 éves fuvaros Szent László­ út 92. számú házban lévő laká­sán mellbelőtte magát. Életveszélyes sérülésével a Rókus-kórházba került. A Bakács-téri szülészet klinikán Klein Mária 21 éves kórházi alkalma­zott szülésznő veronállal megmérgezte magát és meghalt. Holttestét a tör­vényszéki orvostani intézetbe vitték.

Next