Friss Ujság, 1924. október (29. évfolyam, 204-230. szám)

1924-10-01 / 204. szám

2 lsen bizonyította, hogy egyes államoknál, ama taktikája, hogy elhallgassák a kisebbségi problémákat, ismét kudarcot szenvedett. E szempontból Apslonyi gróf olyan, kritikát mondott a népszövetség működéséről, a minőt azelőtt majdnem lehetetlennek tartottak. Követelte a nemzetiségi kisebbségek részére is jogaik biztosításának a tudatát. Apponyi felfogása szerint ez csak úgy érhető el, ha 1. minden kisebbségi panasz, tekintet nélkül a politikai momentumokra, gyors elintézést nyer, 2. ha e kérdések megvitatását elvben a hágai nemzetközi törvényszékre, tehát jogi, nem pedig politikai testületre bízzák. A cikkíró itt megjegyzi, hogy Apponyi gróf fejtegetései nagy izgalmat vontak maguk után. Hamarosan ellenakcióra készültek és erre megnyerték a tanács akkori elnökét, Hymanst, aki azt kifogásolta, hogy Apponyi a tanács tagjainak jóakaratát vonta kétségbe. Azzal a jelszóval, hogy a tanács presztízse veszélyben van, a tanács elnöke igyekezett a kisebbségi kérdést elvileg kikapcsolni. Ilyen módon akarták Apponyi tudomására adni, hogy a világ hatalmasainak tanácsát büntetlenül nem lehet kritizálni. Ugyanekkor a cikikíró azt is megállapítja, hogy Hymans sakkhúzása nem sikerült, sőt eljárását még a népszövetség félhivatalos orgánuma, a „Journal de Génévé" is kifogásolta. Amendo dr. mint objektív megfigyelő Apponyi felszólalásából vont következtetéseit két pontban foglalja össze és azzal a megállapítással végzi, hogy illetékes körökben kezdik már belátni, hogy a kisebbségi problémák megoldása, nemcsak maguknak a kisebbségeknek érdeke, hanem talán még nagyobb mértékben azoké az államoké, amelyek e kérdésben közvetlenül érdekelve vannak. Hála ennek a felszólalásnak, úgy látszik belátják, hogy elmúlt már az az idő, amikor a kisebbségeket egyszerűen agyon lehet hallni ,aritást. Ha meggondoljuk, hogy Budapesten alig akad olyan testi vagy szellemi munkás, aki a békekeresetének 50—60 százalékánál többet keresne. Érthető tehát az a türelmetlenség, amellyel Rupka Ferenc kormánybiztosnak a drágaság letörésére vonatkozó fáradozásait kíséri a közönség. Általános tarifamérséklés készül a MÁV-nál A tarifaleszállítás mérve még bizonytalan. A közszükségleti cikkek 11 százalékkal haladják túl az aranyparitást. •Néhány nappal ezelőtt megírta a Friss Újság, hogy a MÁV aranykoronás tarifája óta nemcsak, hogy helyrebillent a MÁV mérlege, hanem még óriási felesleget is mutat fel a költségvetés. Emlékezetes, hogy a MÁV időnkénti tarifaemelései adtak lendületet időnként a drágaságnak és jutatták el a fővárost oda, hogy a legdrágább városa ma egész Európának. Budapest és az ország gazdasági konszolidálódása felé a legbiztosabb lépés tehát a MÁV tarifáinak mérséklése és erre építi Ripka Ferenc is azt a tervét, amellyel elsősorban a budapesti piaci árakat akarja lemérsékelni. Ma végre az illetékes körök is rátértek erre az útra: a kereskedelemügyi minisztérium tarifaosztályában értekezlet kezdődött a MÁV tarifáinak általános mérséklése ügyében, amelyen az Államvasút illetékes osztályainak vezetői és az érdekelt minisztériumok kiküldöttei is részt vettek. Az értekezletet holnap folytatják. Ugyancsak értekezlet kezdődik Keleti Dénes, az Államvasutak igazgatója, Ripka Ferenc kormánybiztos és Dessewffy Aurél kereskedelemügyi államtitkár részvételével, amely főleg a főváros kormánybiztosa által az élelmiszerek tarifájára vonatkozóan kívánt ármérséklésre vonatkozik. Mindkét, értekezletet folytatják és éppen ezért az általános tarifamérséklés mérve még bizonytalan. 0.92 százalékos index, 31 százalékos drágaság. A Pester Lloyd drágasági indexe szeptember havára 0.92, ami annyit jelent, hogy általánosságban 0.92 százalékkal lett drágább szeptember havában az életünk. Ha azonban azt nézzük, hogy mennyivel fizetjük túl a békebeli árakat, akkor megállapíthatjuk, hogy az aranykoronának a dollárhoz viszonyított értékelése mellett kerek harmincegy százalékkal haladtak túl átlagosan a közszekségleti cikkek árai az aranypa FRISS ÚJSÁG 1924 október 1- Aki meg akarta ölni a kormányzót A büntetőtörvényszék egyik tanácsa dr. Langer Jenő kúriai bíró, a büntetőtörvényszék vezetőjének elnöklésével néhány hónappal ezelőtt felségsértés elkövetésére létrejött szövetség büntette címén 6 évi fegyházbüntetésre ítélte Szaron Sándor vasesztergályost, továbbá a szövetség fel nem jelentésének vétsége miatt három-három hónapi államfogházra ítélte Paczula Géza és Szolnoki József vasmunkásokat. Szaron bűne, mint ismeretes, az volt, hogy külföldről hazatérve, mindenáron meg akarta ölni Horthy Miklós kormányzót. Fellebbezés folytán ma került az ügy a királyi Ítélőtábla Degrétanácsa elé. A mai tárgyaláson elsősorban a törvényszéki tárgyalás jegyzőkönyveit ismertette az előadó biró, majd a tanuk tanúvallomását olvasták fel. Ezután különböző iratokat ismertetett az előadó bíró. Többek között a fogházügyészség jelentését, amely szerint Szaron több ízben rendezett éhségsztrájkot — eredménytelenül. Az iratok felolvasása után dr. Szőke Sándor védő terjesztette elő indítványát, a bizonyítás kiegészítésének kérdésében. Ismételten indítványozza a védő, hogy rendeljék el Szaron elmebeli állapotának megvizsgálását, továbbá az ítélet megsemmisítésével egyidejűleg oly vizsgálatot kér, amelyben, hallgassák ki ismét a szövetséggel vádolt embereket, ajkak külföldön tartózkodnak. Az ügyész ellenzi a védő összes indítványait. — Szaron Sándor, jöjjön ide, — szól most Degré elnök. — Beteges ember maga? — Egyszer volt tüdőgyulladásom. — Maga idegrohamokról panaszkodik. Elmúltak ezek már? — Nem tudok erre felelni. Nem vagyok tisztában betegségemmel. — Miben áll ez az idegesség? — kérdi az elnök. — Remegek, majd ráng az egész testem, itt a fogházban is többször elájultam, összeestem. Rövid tanácskozás után a táblai tanács megsemmisíti a törvényszék azon végzését, amellyel elutasítja Staron elmebeli állapotának megvizsgálására irányuló kérelmet és Staron elmebeli állapotának megvizsgálását elrendeli. Az intézkedések foganatosításával dr. Méhes Ignác törvényszéki bírót bízza meg. Az orvosszakértők véleményének beérkezéséig a tábla a tárgyalást elnapolta. ♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦ SCHFORISKOLA! Mindenki lehet sofför! áladén öntudatos munkás követelje, hogy pénzéért szakszerű kiképzést kapjon nem kell hangzatos hirdetésekre adni és ne örüljön az olcsó tandíjnak, mert hiányos kiképzéssel az életben boldogulni nem tud, ha igazán alapos és komoly kiképzést akar, forduljon bizalommal az ország legmegbízhatóbb autószakiskolájához, ahol jelenleg ia 80 növendék hallgatja az előadásokat, ezért mi felelősségünk tudatában csak a „VIKTÓRIA" s©S főiiskolát ajánlhatjuk, mert itt gépészmérnökök végzik úgy az elméleti mint gyakorlati kiképzést modern autókon, azonkívül a legmodernebb gépekkel felszerelt autó javítóműhely áll a növendékek rendelkezésére, miáltal biztosítani tudják a szakszerű műhelygyakorlatot és hatóság előtt sikeresen levizsgáztatják. Nappali és esti tanfolyamok kívánság szerinti időben, miután több mérnök végzi az oktatást. B-listásoknak és szakmabelieknek nagy kedvezmény. Tandíj bármilyen részletekben fizethető. Esti tanfolyam 400.000 korona kedvezménnyel. Beiratkozni lehet egész napon át. mikitórium VI., VÖRÖSMARTY.UTCA ÖTVENHÁROK Telefon : 13—90 fővizsgázott -növendézet elhelye- épf ______ A csikágói gyilkos milliomos fiúk a fegyházban Tegnap vitték át a jolieti fegyházba Leopoldtot és Loebet, a két fiatal milliomos fiút, akit a bestiális gyilkosságért, amelyet kísérletképpen követtek el unokatestvérükön, húsz és harminchárom, évi fegyházra ítéltek. Óriási tömeg gyűlt össze a fegyház körül, hogy lássák a krét nevezetességet, de senkit nem, bocsátottak közelükbe és a fegyház sétaudvarán nagy falragaszok hirdettékki: „Az őrök egyetlen fegyenc nevét sem mondhatják meg a látogatóknak.“■ így akarták elkerülni a tolakodók érdeklődését Egy amerikai riportermegkérdezte a fegyház igazgatójától, hogy véleménye szerint meddig élhet a két milliomos fegyenc, hogy elviselheti-e a fegyház levegőjét? Whitman igazgató a következő barátságtalan feleletet adta: — A több évtizedre elítélt fegyencek átlagos életideje a jolieti fegyházban tíz esztendő. Loeb és Leopold még fiatal, lehet, hogy tizenöt évig is életben maradhat még. Ha jól viselik magukat, akkor január elsején az új börtönbe helyezik át őket, ahol jobb körülmények közé kerülnek. De nem hiszem, hogy húsz évig élhessenek. Ha harminchárom esztendő pedig egyszerűen csodaszámba menne! Nagyon gondosan elolvastam Caverly bíró ítéletét és a részletek kizárják, hogy a fiúk néhány év múlva ne haljanak meg a börtönben. A magánzárka és a sötétség minden betegségnél jobban dolgozik. Nagy gonddal válogatjuk össze, hogy milyen társaság vegye körül a két fiút, mert az a célom, hogy egészségesebb nézetük legyen az életről. Loeb és Leopold szánalmas látvány volt az elhordott és másoktól örökölt fegyencruhában. Eddig inas szolgálta ki őket odahaza, aki minden alkalomkor készítette ruhájukat, míg most lábuknál sokkal nagyobb cipőkben botorkáltak az udvaron és kabátjuk ujját fel kellett hajtani, olyan hosszú volt, reggel fél hétkor keltették fel őket, kemény, szigorú fekhelyükről, jéghideg vízben kellett hirtelen megmosakodniok és már hajtották őket a többivel a reggeliző-terembe, ahol vágott hús, kenyér, vaj, méz és kávé volt utolsó jó reggelijük. Háromnegyed nyolckor a kápolnában vallásos mozgófényképet mutattak be a fegyenceknek, megkezdődött az első napi munka a bútorasztalos-műhelyben, ahol ezentúl dolgozni fognak. Érdekes, hogy a megölt Franks-gyerek szülei elhurcolkodtak a házból, ahonnan gyereküket a gyilkosok elrabolták, hogy rettenetes tervüket végrehajtsák. A szülők képtelenek voltak a házban maradni, ahol minden szerencsétlen gyermekükre emlékeztette őket. Most több mérföld távolságban egy hotelban laknak, és nemsokára új házat építenek a városnak egészen más részén. Leopoldnak, aki természettudományokkal foglalkozott és a kis állatok életét tanulmányozta, egy ezerötszáz darabból álló gyönyörű lepkegyűjteménye volt, amelyet az elgini Audobontársaságnak ajándékozott. A gyűjtemény hat darabja — mindmegannyi ritkaság, — a chicagói Field-múzeumba került. A két fiú börtönbüntetésének megkezdése napján több chicagói templomban a papok a fiuk eltévelyedéséről prédikáltak. Egy gazdag rokon a nap folyamán cigarettákat akart juttatni a gyilkosoknak, de az igazgató így utasította el: — Családjuk mérhetetlen gazdagsága se lesz képes arra, hogy a gyerekek a többi fegyencnél különb elbánásban részesüljenek. Csongrádi ál-bombamerénylő jelentkezett a rendőrségen Popovics Istvánt felbérelték, hogy vállalja magára a bombamerénylet elkövetését. A rendőrség keresi a felbujtókat. A rendőrségen megjelent Popovics István állítólagos volt alhadnagy és mindenki nagy meglepetésére előadta, hogy, lelkiismeretének szavára hallgatva kötelességének tartotta, hogy jelentkezzen, mert nem csak tudomása van arról, hogy kik követték el a csongrádi bombamerényletet, hanem ő maga is egyik végrehajtója a szörnyű bűncselekménynek. Csakhamar kiderült azonban, hogy előadása véges-végig kitalálás. Popovics jelentkezése a szenzáció erejével hatott és azonnal értesítették róla a főkapitányt, a bűnügyi osztály vezetőjét, a politikai osztály főnökét, majd pedig rögtön hozzáláttak az állítólagos bombamerénylő kihallgatásához. Popovics meséje, Popovics István kihallgatásakor azt állította, hogy egy Lukács és egy Kis János nevezetű társaival közösen hajtotta végre a csongrádi bombamerényletet. Ennek bizonyítékául felmutatta a ■magával hozott két kézigránátot és azt állította, hogy ugyanilyen volt az a kézigránát, amelyet a csongrádi bálterembe dobtak be. A merénylet után, mondotta, két társa elmenekült Magyarországról, az egyik Cherbourgba menekült, hogy kivándoroljon Amerikába, a másik pedig még mindig Németországban tartózkodik, ők hárman az igazi tettesek, nem pedig akiket a rendőrség annak idején lefogott és akiket a bíróság legutóbb felmentett. Így végződött Popovics István meglepő vallomása, mire a rendőrség rögtön megkezdte azoknak az adatoknak ellenőrzését, amelyeket Popovics állításainak igazolására felhozott. Kiderült aztán, hogy Popovics nem mondott igazat, állításai egytől-egyig kitalálások s soha sem járt azokon a helyeken, amelyekkel igazolni akarta,, hogy valóban ő a tettes. Ellenmondásba keveredett már akkor, amikor felszólították, hogy írja le, milyen volt az a két ember, akivel együtt követte el a bombamerényletet. Mindannyiszor más formájúnak írta le állítólagos bűntársait. — Mondja el, kérdezte tőle a rendőrkapitány, honnan tudja azt, hogy Lukács és Kis János hova menekültek? — Levelet kaptam tőlük. Az egyiket Cherbourgból, a másikat pedig Németországból — hangzott a felelet. — Hol vannak ezek a levelek? — A szállodában, ahol lakom, a kályhában elégettem őket. Azonnal detektiveket küldtek ki a szállodába, akik megállapították, hogy a szállodában kályha egyáltalában nincs, légfűtés van s igy Popovics István hazudott. Popovics bevallja, hogy felbérelték a hazudozásra. Ezután váratlan fordulat következett. Popovics István bevallotta, hogy nem igaz az, hogy ő követte volna el a csongrádi bombamerényletet s elmondotta, hogy felbérelték arra, hogy félrevezesse a rendőrséget. Két régi ismerőssel találkozott, akik már régebben résztvettek a Budapesten elkövetett attrocitásokban, ezek beszéltek rá, hogy vállalja magára a bombamerényletet, kap pénzt és lakást s ha bajba kerül, ki fogják őt szabadítani fogságából. Az illetők annyira elővigyázatosak voltak, hogy elkísérték őt egészen a főkapitányság épületéig s csak akkor távoztak el, amikor látták, hogy Popovics betér a rendőrség Zrinyi utcai kapuján, hogy végigjátssza szánalmas komédiáját. A rendőrség keresi a két felbujtót, akik hír szerint régi ismerősei a rendőri hatóságoknak. Diadalmas világhírrel jön a SCARAMOUCHE! ORION-FILM!