Friss Ujság, 1925. március (30. évfolyam, 49-73. szám)

1925-03-01 / 49. szám

Haller István futása A kurzus egyik alapítója és leghangosabb vezére, a itumerus clausus minniszter­e már Amerika felé vitorlázik. Most az egyszer ez az erkölcsprédikátor nem­ pro­­paganda-útra indult, hanem a börtön elől menekül. Az ellenfor­radalmi kalandorok görögtüzes glóriájával jelent meg a magyar közélet fórumain és mint­­a ma­gyar kultúra minisztere menydö­rögte a keresztény erkölcsökben való megtisztulás­ propagandá­ját. Ne felejtsük el, ez az úr ve­tette az ágyát annak a politiká­nak, amelyből a kurtus minden szégyentörvénye és merénylete született. De­ a szája el nem fá­radt az erkölcsök tisztaságáról szavalni. Most már aztán értjük, miért kellett a jelszavas lárma. Ez az úr egyszerűen, közönsége­sen csalt, úgy mint a leghitvá­nyabb kis zugbankos. Pedig ő ha­talmas összeköttetései révén a miniszteri székből egyenesen a Budapesti Áruhitelbank elnöki székébe ült bele. És ebben a ké­nyelmes­ és jól jövedelmező szék­ben rendszeresen adott el har­minc százalékos előleggel olyan fát, amely nem létezett. íme az elátkozott üzleti erkölcsök bib­liáját olyan jól és olyan sokáig tanulmányozta, hogy a numerus clausus­ propaganda minisztere lepipálta a kivándorló és öngyil­kos siberbad legvakmerőbb ka­landorait. Igen, a kurzus történelme fel­jegyezheti, hogy egyik­­ alapító­ja és leghangosabb vezére az er­kölcsi megtisztulás propagandis­tája teljesen méltó volt az általa felidézett korhoz. Az a politika, amelynek pufogó frázisait ő te­remtette meg, szabadította ránk a konjunktúra-kalandorok ezreit. És ő maga is­­méltó volt hozzájuk. Emlékezzünk csak rá, ez az úr a kultuszminiszteri székben sem feledkezett meg egy pillanatra sem az üzletről és ugy látszik az ő üzleti erkölcsei soha sem ismer­ték a tízparancsolatot. Most ez az ellenforradalmi fővezér szök­ve menekül s itt hagyja­ öröksé­gül a numerus clausust és az el­lenforradalom minden hazug frá­zisát. Mert a hazug jelszavak él­nek és ma is hangoskodnak és a tisztességes­ ember mindig gya­núsan hallgatja az erkölcscsőszöki prédikációit, mert soha se lehet tudni, kik és hányan hordják zsebükbe­ az Amerikába szóló útlevelet. 1 ■ 1» , ............................... . 7 7 ,7! 7 l. ■ r *'J‘ ■ *' •.. '.• j 1 * £ - A _ , ..... Hal sgámuwfe 12 oldal Ara 1503 korona, hétköznapon SCO korona XXX. évfolyam, 49. szám, Budapest, 1925. március 1. vasárnap POLITIKAI NAPILAP BBH áfa ■■ @j 11 £ , Dll1!* N­pH* sst&wj£'t6351^a’iS r KEX A lleliMIlTM ****X£r.zX‘ 1 lllWli WUN­HH Ep^Silife A bombások halálba kergették a koronatanút Beszélgetés Lei­er Amália atyjával —- A* Génitől az új­ő választójogig Úgy látszik, hogy Bethlen István nem tartja elégnek, ahogy eddig megkötözte már az ellenzéket. Hát egy uj választójogot gyorsan összedrótoz és még jobban odaköti őket a karóhoz. S míg a gúzsbavert ellenzék nyöszörög kinjában, Bethlen dülleszti a mellét hetykén és vidáman, így csinálta meg Bethlen a választói törvényt . . . Génfben bizony máskép beszélt, de az régen történt. A víztörván­sztk öngylkosságba kergette Kiss Ferencet a trombapör koronaformján A Hollandia-kávéházba hívta Kiss Ferenc az újságírókat, a­hol mellbe lőtte magát — Leveleket hagyott hátra, amelyek­ben Márffy szabadon lévő barátait okolja öngyilkosságáért — Életbenmaradásához kevés a remény Ma déli féltizenkét órakor az Aréná­ul 1d. szám alatt lévő Hollandia-kávé­­házban öngyilkosságot követett el Kiss Ferenc, az Erzsébetvárosi bombamerény­let egyik főszereplője. Kiss Ferenc, volt az, aki részletes vallomást tett a rend­őrségen Márffy­ék működéséről és letar­tóztatásba is került. Vizsgálati fogsá­gából azonban szabadon bocsátották, mert kiderült, hogy a bombamerényle­tekben nem vett aktív részt. Azonban Kiss Ferenc, a koronatanú, Németország­ba szökött, mert félt Márffyék szabadon lévő társainak fenyegetéseitől. Német­országból azután éretjelt adott magáról, levelet írt védőjének, amelyben megje­lölte azt a helyet, ahová Márffyék a fogházban elrejtették leveleiket és megírta, hogy a bombamerénylők mi­lyen módon készültek a főtárgyalásra és hogyan érintkeztek egymással a fog­házban. A bombaperben elhangzott ítélet után két hétt­el Kiss Ferenc visszajött Buda­­pestre és itt azonnal jelentkezett a rend­őrségen, majd az ügyészségen. Azonban semmiféle intézkedést nem tettek ellene és Kiss Ferenc itt várta édesanyjának lakásán, hogy az ő ügyében szükséges-e valami lépést még tenni. Azonban sem­mi ilyesmire nem került a sor, Kiss Ferencet ismét kihallgatták,­­ ítéletet azonban nem hirdettek előtte és a fia­talember állás és foglalkozás nélkül tar­tózkodott Budapesten. Gyakran jelent meg a rendőrségen és több esetben be­jelentette, hogy a régi társasága milyen magatartást tanúsít vele szemben. Kiss Ferencet a vésztörvényszék halálosan megfenyegette Két nap előtt megjelent a főkapitány- Bágon Kiss Ferenc védője és bejelen­tette Schweinitzer rendőrkapitánynak, hogy a védencét, Kiss Ferencet, a Márffy társaságába tartozó szabadlábon lévő fiatalemberek három nappal ezelőtt élet­­veszélyesen megfenyegették. Ez a fenyegetés a Valéria-kávéház előtt történt. A bejelentés szerint Kiss Ferencet rendkívül­ idegesítette az újabb fenyegetések megkezdése és ezért vé­delmet­­kért a rendőrségtől. A rendőr­­ség arra kérte az ügyvédet, küldje el a főkapitányság politikai osztályára Kiss Ferencet, azonban Kiss Ferenc ott nem jelentkezett. Öngyilkosság a kávéház páho­lyában Ma délben tizenegy óra után a főka­pitányság sajtóirodájába betelefonált Kiss Ferenc és a lapok rendőri rovat­vezetőinek figyelmét felhívta arra,, hogy az Aréna­ úton lévő Hollandia-kávéház­­ban szenzációs esemény van készülő­ben. Amikor azt kérdezték tőle, — mi­ről van szó? —így válaszolt telefo­non át: 1' • — Telefonon nem mondhatom, meg. Okvetlenül jöjjenek ki az urak, mert nem mindennapos eseményről van szó A titokzatos telefonhívásra a rendőri­ riporterek kisiettek a Hollandia-kávé­­házba. Abban a pillanatban, amikor beléptek a kávéházba, revol­verdörrenés hangzott el. Ekkor már nyilvánvalóvá vált, hogy Kiss Ferenc öngyilkossági kísérletet kö­­vetett el. A kávéház Aréna-úti oldalán lévő páholyszerű­ fülkében a márvány­­lapu asztal mellett, a kávéház egyik pamlagái Kiss Ferenc mellbelőtte magát. A golyó a mellkas jobboldalán fúrás­zott be, átütötte Kiss Ferenc tüdejét, aki eszméletlenül rogyott össze. A régi­módi , kis forgópisztoly leesett a földre. A kávéház márványasztalán ott volt a rendőrséghez és Vajda Béla ügyvéd­­hez címzett levél. Az öngyilkos búcsúlevele Kiss Ferenc a rendőri riporterekhez is búcsúszavakat intézett. A noteszébe írt be lintaceruzával néhány szót, ame­lyek így hangzanak: „Ne haragudjanak, hogy kifárasztottam magukat, de humo­rom még az utolsó percben sem vesz­tettem el ők azt hitték, m­er félek a haláltól, pedig nem. Üdvözli Kiss Fe­­renc.“ A másik lapon ez a pár kusza sor állott: „Megteszem­, rég óhajtott kíván­ságukat. Most már nyugodtak lehetnek. Szeretném látni az arcokat, amikor ide belépnek. Üdv. Kiss Ferenc.“ A notesz harmadik lapján csak egy sor. Az utolsó gondolata, az utolsó kéz­írása­ ,sisak a maguk megérkezését várom.“ E búcsúsorokat Kiss Ferenc ott írta izgatottan a kávéházban. A Hollandia­­kávéház alkalmazottai mondják el: — Tíz óra után lépett a kávéházba. Leült az asztalhoz, zsebéből elővett egy fehér levélpapírt és egy borítékot. Ren­delt egy kávét, chartreuset, vett tíz da­rab cigarettát, rágyújtott és nyugodtan hosszan irta levelét. Mikor a levelet le­ragasztotta, láttuk, hogy azt a zsebébe teszi. Fölkelt, odament a telefonhoz és hangosan a főkapitányságot szólította majd a sajtóirodát kérte. Csodálkoz­d­tünk is, hogy valami szenzációról beszél, hangosan. Abban a pillanatban, amikor megállt az autó, láttuk, hogy gyanús mozdulatot tesz , amikor belépték az

Next