Friss Ujság, 1925. március (30. évfolyam, 49-73. szám)

1925-03-01 / 49. szám

JUSS március L ságnak, iparnak, kereskedelemnek, tu­dománynak, művészetnek és közművelő­désnek és általában a különböző élethi­vatásoknak bizonyos szervezetei és in­tézetei megválasztanak. A választás az országgyűlés tartamára történik. A vá­lasztás titkos, örökös jogon tagok a Habsburg-ház­nak a 35. évet betöltött Magyarországon lakó, magyar állampolgár tagjai; a fő­rendiházi tagsággal felruházott főne­mesi családok maguk közül választanak felannyi tagot, mint a törvényhatósá­gok. Ezek közül azok választók, akik egyenes földadóban legalább évi 3000 aranykoronát fizetnek. A törvényhatóságok közgyűléseiken választják meg a felsőházi tagokat A törvényhatóságok legkevesebb 1, legfel­jebb 4 tagot választhatnak aszerint hogy hány országgyűlési képviselőjük van. Választ még az Országos Mezőgazda­­sági Kamara 6, a kereskedelmi és ipar­kamarák 6, ügyvédi kamarák 2, köz­jegyzői kamarák 1, mérnöki kamarák 2, tudományos akadémia 3, a budapesti egyetem minden kara 1, a közgazdasági egyetem 1, a többi egyetemek egyen­ként 1—1, a József Műegyetem 2, a bá­nyászati főiskola 1, állatorvosi főiskola 1, gazdasági akadémiák összesen 1, a Képzőművészeti Főiskola 1, a Zeneaka­démia 1, a tőzsde 1­tagot A kományzó élethosszig, vagy a hi­ányzó tagok pótlására nevezhet ki ta­gokat Élethossziglan legfeljebb 40 tagot nevezhet ki, de figyelemmel kell lennie arra, hogy a felsőházban nem képviselt élethivatások és vallásfelekezetek leg­alább egy taggal képviselve legyenek. Ha a kormányzói tiszt az államfői ha­talom gyakorlásának végleges rendezése előtt üresedik meg, a kormányzót a ma­gyar állampolgárok közül az ország­gyűlés két háza titkos szavazással együt­tes ülésben választja meg. Az evégre szükséges intézkedéseket haladéktalanul meg kell tenni Amíg az új kormányzó az esküt le nem tette, a halaszthatatlan államfői tennivalókat az 1920. I. t-e. II. szakaszának korlátai között a miniszter­­tanács látja el. Elkészült a valorizációs javaslat Pesthy Pál igazságügyminiszter ma egy nyilatkozatban kijelentette, hogy el­készült a valorizációs javaslat. Remél­jük, hogy ebben a javaslatban a kor­mány gondoskodni fog arról is, hogy az életbiztosítási díjak is valorizálva ke­rüljenek kifizetésre. Ezer és ezer ember várja ettől nyomorúságos helyzetének megjavulását és az eddigi méltányta­lanságnak megszüntetése elsőrangú kö­telessége az államnak. Az igazságügy­­miniszter nyilatkozata, amely éppen­séggel nem felel meg a közönség vára­kozásának, így szól: — Ami a valorizációt illeti, már elké­szítettem az erre vonatkozó javaslato­kat, most a kereskedelemügyi és a pénzügyminisztérium foglalkozik a kér­déssel. A javaslatban szó van a családi és egyéb magánjogi viszonylatokból, to­vábbá balesetekből eredő járadékok va­lorizációjáról, természetesen magánal­­kalmazottak nyugdíjainak valorizáció­járól is. Miután ez az elsőrangú szo­ciális kérdés szoros összefüggésben áll az általános pénzügyi helyzettel, termé­szetesen csakis a pénzügyminiszter hi­vatott arra, hogy döntő módon befoly­jon ezeknek a kérdéseknek elintézésébe. A Józsefvárosi Demokrata Kör vacsorája A Józsefvárosi demokrata kör­ a Fő­városi szabadelvű párt részvételével ma igen látogatott politikai vacsorát rende­zett, melyet megjelent Heinrich Ferenc, Ugrón Gábor, Sándor Pál, Bárczy István és még számosan a szabadelvű polgár­ság vezérei közül. A vendégeket Csécsi Nagy Miklós, a Józsefvárosi kör elnöke üdvözölte s hangoztatta, hogy a fővá­ros mai kormányzása egyaránt megta­gadása volt nemcsak a lakosság több­sége felfogásának, de jól felfogott érde­keinek is, a főváros életének úgy anyagi mint erkölcsi lezüllésére vezetett ez a gazdálkodás és a pusztulás sivár képét tárja elénk. Létérdekü­nk parancs­szavára kötelességünkké vált, hogy e rendszerrel szemben a jogegyenlőség a tiszta szabadelvű gondolat alapján a polgárság egységes front­ját megalkos­suk. A négyszáz főnyi hallgatóság zajosan ünnepelte a liberális polgárság tömö­rülésének eszméjét és a..liberális polgári front zászlóshordozót. ­ FRISS ÚJSÁG Eltemették Leh­er Amáliát Szakadó esőben 3000 főnyi tömeg kísérte utolsó útjára a Csanádi sírboltban pihen Amália holtteste Messze künn Kőbánya mögött, jó egyórás villamosútnyira a Rókus-kór­­házi állomástól délután két órakor már hatalmas tömeg feketéllik a rákoske­resztúri új katolikus temető gyászháza előtt. Legalább 3000 ember. A temetési szertartást csak 3 órakor kezdik, de déli 12 óra után már valósággal öntöt­ték az érkező villamoskocsik a közön­séget. Javarészt egyszerű, viseltes ru­hájú, szegény emberek, legnagyobbrészt nők, akik a nagy­város száz különböző szögletéből verődtek együvé, hogy a szerencsétlen Leh­er Amáliát utolsó út­jára elkísérjék. Jobb ruhát, divatos öltözéket csak el­vétve látni a nagy tömegben. Hervadt, ráncos arcú koravén asszonyok, sápadt, esetlen, tágranyitott szemű fiatal lá­nyok szoronganak a rendőrkordon mö­gött, amely négyszögben fogja körül a gyászház előtti térséget. Nyugodtan viselkednek,­ a rend fentartására kivo­nult erős rendőri készültségnek nagyon könnyű a dolga. A tér szinte fekete a sok esernyőtől, az emberek türelmesen panasz nélkül várakoznak a fáradhatat­lanul kopogó ólmos, őszies esőben. Igazi temetésnek való idő. Szürke az ég és sáros a föld, a temetői fák kopár ágboga gyászosan mered az átázott sí­rok fölé. A gyászházhoz vezető úton szünet nélkül özönlenek az újabb érke­­zők. A gyászház és a temető közt va­lami sáncféle húzódik azt is ellepi a kiváncsiak tömege. A gyászház 1. számú halottastermé­­ben állították föl Lei­er Amália ravata­lát. A lépcsős bejárat fölött fekete füg­gönyök omlanak kétoldalt, előttük örökzöld és a temetkezési vállalat közö­nyös arcú, díszruhás emberei. Odabent nehéz, fekete drapériák fedik el a szürke falakat. Az ablakokon gyász­leplek. A templomi­k, gyászos homályt csupán az emelvényen elhelyezett ko­porsót világítja meg a körülötte égő 21 gyertya. Kettős koporsó őrzi Amália holttestét. A belső ércből van, a külső díszesen aranyozott, világosbarna fa­koporsó. Az oldalán szűkszavú felirás: Leirer Amália élt 27 évet. A koporsón két hatalmas koszorú, a meggyilkolt leány apja helyezte oda őket délelőtt. A ravatal körül csupa örökzöld. A halottasterem délelőtt még telve volt érdeklődőkkel, 12 óra után zárták el a közönség elől. Az idő múlásával az embereket mind­inkább elfogja a türelmetlenség. Itt is, ott is zavar, tolongás támad, néhol a rendőröknek kell beavatkozniok. — Hol az apa? — terjed a kérdés szájról-szájra. Háromnegyed háromkor bérautó for­dul be a gyászház előtti térre. A rend­őrök tisztelegnek, az autóból az öreg Lehrer száll ki Lóránt nevű fiával. Egy­szerre minden szem arra fordul, a tö­meg hirtelen elcsöndesedik. Leirer Lő­rinc lehajtott fővel, mozdulatlan arc­cal megy végig az önkéntelenül félre­­húzódó emberek sorfala közt. Magas, szikár alakján fekete télikabát, ezüst­fehér fején vadonatúj, fényes cilinder­­kalap. Szilárd léptekkel siet a halottas­teremhez. A bejárás előtt leemeli a cilindert. A fényképészek nekiszegzik gépeiket. Odabent megáll a ravatal bal­oldali fejénél. Fejét lehajtva, némán mozgó ajkkal imádkozik. Member huszonkettedikén is kért Bébi, hogy másnap újból jöjjek el hozzá va­csorára, de megmondtam neki, hogy még jöhetek, mert fáj a vesém. — Nem szeretsz te engem apuskám — mondotta akkor Bébi — mert mindig úgy kéreted magad. — Ha jobban leszek, feljövök hozzád — mondottam távozásomkor Másnap délelőtt feküdtem, de délután felöltöz­tem és elmentem Bébihez. Ez délután úgy fél öt óra tájban lehetett. Másnap már nem nyitnak ajtót — Becsöngettem egyszer, kétszer, de nem válaszolt senki. Mivel említette az előző nap, hogy esetleg elmegy az Ernst­ Múzeumba egy árverésre, gondoltam, hogy talán ott lesz és utána mentem, de nem találtam. Visszamentem Bébi laká­sára, ismét csengettem néhányszor, de megint nem kaptam választ. Akkor le­mentem az utcára és a túlsó oldalon levő Köztisztviselők Fogyasztási Szö­vetkezetébe mentem. Megkértem a szö­vetkezet egyik alkalmazottját, hogy mi­vel az utcán hideg van, ott maradhas­sak az üzletben és onnan néztem azután sokáig Bébi ablakait, hogy mikor lesz világosság, mikor jön haza a lányom. — Sokáig vártam az üzletben, de mi­után a lámpa csak nem akart kigyul­ladni és ezért ismételten felmentem, de ezúttal is hiába csengettem. Mielőtt el­távoztam volna, beszóltam Bébi szom­szédjának, hogy adja át üzenetemet lá­nyomnak. Megmondtam, hogy nagyon haragszom, mert idekéreteti, én betegen idejöttem és ő nincs itthon! Nem tudok tovább várni — mondtam a szomszéd­nak — és elmegyek. Ha ilyen rosszul érzem magam, akkor nem jövök, mert ágyban fekszem. Haza is mentem és vagy 17 napig feküdtem betegen. Leirer Lőrinc azt hitte, hogy elutazott a leánya A szerencsétlen Leirer Amália atyja ezután így folytatta: — Amikor újra talpra álltam, megint egyenesen a lányomhoz mentem. Megint csöngettem néhányszor, de ezúttal sem nyitottak ajtót. A szemben levő lakó kiáltotta felém a hosszas csengetésre, hogy a lányom elutazott és még nem jött vissza. — Teljes nyugalommal vettem ezt tu­ Leirer Lőrinc visszautasítja a gyanúsításokat Két hónapig kutatott a leánya után, akiről azt hitte, hogy egy török pasa szöktette meg Leirer Amália édesapjáról. Leirer Lő­­rincről az utóbbi időben tartott formá­ban olyan Hírek jelentek meg, mintha kapcsolatba lehetne őt hozni a Teréz­­körúti borzalmas bűnténnyel. Leirer Lőrinc most egy nyilatkozatban vissza­utasítja ezeket a gyanúsításokat és el­mondja, hogy milyen kétségbeejtette őt leányának váratlan eltűnése s hogy he­teken át kutatott utána, míg végül ki­derült a rablógyilkosság. Leirer Amália apjával akarta együtt tölteni a szent estét — December második felében — mond­ja Leh­er Lőrinc — egy vacsora alkal­mával a lányom a lelkemre kötötte, hogy a karácsonyi szent estét okvetle­nül töltsem nála. Megbeszéltem a va­csora programmját, majd eltávoztam. Amikor Bébitől (így nevezi a leányát) távoztam, már nagyon rosszul éreztem magam. Másfél éve, hogy gyakran meg­ismétlődő vesefájdalmaim vannak. De. 3 s ASTHÍIfl Ha HMM Mindenütt kaphatót Főraktárt Török József •R.T. gyógyszertár*, Bortpeet, VL, Kirily-utca­k­*f \

Next