Friss Ujság, 1925. július (30. évfolyam, 144-170. szám)
1925-07-01 / 144. szám
er Ledererné mindent magára akart vállalni . Fél hatkor reggel felébredtünk és az uram azt mondotta: menjek be Budapestre. Én ekkor már féltem. Azt mondottam neki, hogy úgy látszik minden kiderül. Én a koffereket nem hagyom itt kint. Be is vittem magammal azokat Budapestre. A férjem ekkor arra kért, hogy ha a dolog kiderül, mondjam azt, hogy féltékenységből történt. Féderemén itt erőt vesz az elérzékenyülés, szipogni kezd, a könnyek végigperegnek arcán és könnyektől fátyolos hangon mondja: — Azt mondtam az uramnak, nekem nincs senkim. Ha kiderül a dolog, én mindent magamra vállalok, ő csak valljon rám és sehol sem fogom meghazudtolni. Denk tanácselnök ekkor tolmács útján a következő kérdést teszi fel a vádlotthoz: , Közölte-e a vádlottal férje, hogy mi történt a lakásban azelőtt, mielőtt Kodelka már véresen és holtan hevert a szobában. Ledererné hosszasan gondolkozik, azután nagyon vontatott hangon azt feleli: — Ja. Majd hirtelen rávágja: — Nem! — és újabb szünet után kétszer hangosan belekiált a terem izgatott csendjébe: — Ja! Ja! — Erről volt szó. A szállításról beszéltek a tisztekkel, — így mondotta nekem a férjem. Kodelka szemtelenkedett és erre a tisztek közül valamelyik lelőtte. Denk tanácselnök: A feldarabolás hogyan történt. Ledererné: Azt mondotta az uramnak, hogy megbeszélték, hogy ők majd fel fogják darabolni és elüntetni a holttestet. Egyébről nem tudok. Denk tanácselnök: Azt a három urat, akik a férjével együtt a feldarabolást végezték, látta ön már valahol? — Ja vohl, — feleli a vádlott — igen, láttam, Komáromban is, Bécsben is. Denk tanácselnök felszólítására így folytatja vallomását Ledererné: — A koffereket Csepelről Budapestre hoztam és a konyhában helyeztem el. Megelőzőleg a férjem másfélmillió koronát adott átnekem. Tizenegy órakor kenyeret hoztam a pétitől és amikor a Királyhágó-utcán mentem végig, ott láttam állni Kodelka testvérét. — Kodelka testvére bejött utánam a péküzletbe és azt kérdezte tőlem, hogy nem láttam-e Kodelkát. Azt feleltem neki, hogy tegnapelőtt volt nálunk, akkor elment és azóta nem láttam. — Ugyanezen nap délelőttjén átadtam 800.000 koronát egy hordárnak, hogy a három zálogcédulán levő tárgyakat váltsa ki. A többieket pedig hosszabbítsa meg. Csakhamar azután, hogy a hordár elment, egy őrmester jött üzenettel, hogy Lederer Sándort Csepelen keresik. Erre én nagyon megijedtem, elmentem keresni a sógoromat a Szeifert-kávéházba. Ott nem találtam, akkor a bankba mentem, de ott sem volt. Visszamentem a kávéházba, mire már ott találtam. Ezután elbeszéli, hogy sógorát Csepelre hívták s vele együtt ő is elment. Sógora sokáig időzött a gyárban. Mikor kijött, akkor elmondta, hogy a százados néhány lényegtelen kérdést intézett hozzá. Ekkor már nem tudta a titkot tovább tartani és elmondta, hogy bátyja szerelemféltésből lőtte agyon Kodelkát. Mikor hazajött, két detektív várakozott a ház előtt. Elmondta még, hogy adta át a hatvanötmilliót sógorának, ki azonban azt hitte, hogy ez az ő öröksége. Az elnök azon kérdésére, hogy miért állt elő most a Kodelka meggyilkolására vonatkozó új, képtelen mesével, ezt feleli: — Azért nem mondtam el ezt eddig, mert a férjem azt mondta, hogy ne Léderer Sándor 2''•artim miltis *. • _ ____. FRISS ÚJSÁG kötelességem neked szólni. A férjem nem akarta elhinni ezt a dolgot. Elbeszéli ezután, hogy egy alkalommal férjét elbújtatta az úri szobában. Mikor Kodelka jött — mondja — bevezettem őt az ebédlőbe és felelősségre vontam, hogyan mer egy úriasszonynyal szemben így viselkedni. Kodelka éppen védekezni kezdett mikor az uram az előszobán át bejött. Kodelka nagyon udvariasan üdvözölte, mintha semmi sem történt volna. A hetven millió és Kodelka véres keze . Másnap Kodelka újra eljött s hetven milliót hozott magával, amit nálunk akart hagyni, az uram ellenben azt mondta neki, hogy őt ne terhelje ilyenekkel és eléje dobta a pénzt. Az uram ezután a jelenet után kijelentette, hogy Kodelkát legközelebb ki fogja utasítani. — Kodelka, mintha csak megérezte volna, egy napig nem jött el. A Szilveszter előtti napon, december 30-án este háromnegyed tíz órakor jött fel legközelebb. Egészen részeg volt. Kodelka pár szót dadogott, aztán összeesett. Amikor Kodelka elesett, én nagyon megijedtem és várnát tettem a földön fekvő Kodelka feje alá. Ekkor figyelmeztettem a férjemet is: — Nézd csak, szegény Kodelka keze véres, biztosan megsebesítette magát. Ledererné ezután elbeszéli, hogy a sebet ő mosta ki. Kodelka azt mondta, hogy mulatság közben történt vele a baleset. Kodelka ismételt látogatásairól beszél aztán, amelyek ellen nem tudott védekezni. Egy ízben Csepelre is ki akarta vinni őt kocsin a hentesmester. Egyszer távollétükben a szomszédoktól hallották, hogy Kodelka náluk járt és dörömbölt az ajtón. Kodelka ismételten eljárt hozzájukés férje mit sem tett, hogy ezek a látogatások elmaradjanak, jóllehet ő gyávaságát többször szemére is vetette. Vízkeresztkor azért távoztak el hazulról, hogy Kodelka ne találja őket otthon. Közben felnéztek a lakásba. Kodelka az ajtó előtt állt és zörgetett. Az ura mérges volt. Felmentek a lakásba. Kodelkának körülbelül 11 órakor szólt Ledererné, hogy menjen haza. De ő csak nem akart távozni.. Erre két matracot és egy párnát az úri szobába vitt Kodelkának. Férje dühös volt és lefeküdt, ő a konyhában megnézte az órát. Háromnegyed egy volt. Közben férje behozatta az óráját, ő kiment a konyhába felmosogatni, majd elintézte az ágyát, mert nem akart Kodelkával egy lakásban aludni. — Észrevettem — folytatta — hogy a kutya bepiszkolt a konyhába, ezt is eltakarítottam. Miközben én ezzel foglalatoskodtam, durranást hallottam. Rendkívül megijedtem. Nem tudtam mi az. — Bementem a szobába, de minden csendes volt Nem szóltam az uramhoz egy szót sem. Azt hittem, hogy hallucináltam. Mind a hárman lefeküdtünk és reggel hét órakor ébredtünk fel, amikor Kodelka elhagyta a házat. Az elnök erre szünetet rendelt el. Szünet után Ledererné elmondja, hogy reggel férje Kodelkával együtt távozott. Férje Csepelre ment. Kodelka csakhamar visszajött s arra kérte őt, beszélje rá azt a kapitányt, hogy Kodelka kapja a szállítást, ő hajlandó tíz milliót fizetni ezért. Ledererné mind idegesebben folytatja vallomását Elmondja, hogy Kodelka azután a Drehertől vásárolt új szürke lovával dicsekedett. — Gondolja el — mondta neki — milyen szép volna, ha maga mint feleség kocsikázna ezzel a lóval. — Ne molesztáljon — mondottam neki. — Csak nem akar megsérteni. Amit mond, úgy hangzik, mintha szándékosan meg akarna sérteni. — Ki is mentem a szobából a konyhába, de Kodelka oda is utánam jött és megint csak azt mondotta, hogy jöjjek vissza a szobába, nézzem meg a lovát. Nekem vissza kellett mennem a szobába, hogy a takarítást befejezzem és az ebédlőasztalon láttam nagyobb összegű pénzt. Hogy mennyi lehetett, nem tudom, de milliósok és ötszázezresek feküdtek az asztalon. Kodelka ezután eltávozott. — Délután egy és két óra között hazajött az uram Csepelről. Elmondottam neki, hogy Kodelka itt járt és részletesen referáltam mindenről, a pénzfelajánlásról és a tisztek megvesztegetéséről is. Levererné új igazugságfai Kodelka meggyilkolásáról Ledererné ezután elbeszéli, hogy férje arra akarta rábírni őt, hogy menjen ki vele Csepelre. Ő azonban vonakodott és mikor emiatt összevesztek, egy findzsát is odavágott a mosatlan edények közé. Délután egyedül volt, de este megjött. Kodelka. Nem akarta elhinni neki, hogy férje haragudna a látogatásáért. Majd mikor a pénzt említette neki, amit otthagyott, úgy tett, mintha mit se tudna erről a pénzről. — Nem volt nyugtom — folytatja ezután — féltem, hogy az uram hazajön. Lementem az utcára a kutyával sétálni. Egészen meg voltam zavarodva és egyszerre csak a Kispipa vendéglőben tálaltam magamat. Vasárnap és ünnepnap onnan szoktunk bort venni, most is vettem féllitert. Aztán kijöttem a kocsmából azzal, hogy felkeresem a Paula kisasszonyt és elhozom magammal, hogy ne legyek odahaza egyedül. De háromnegyed hétkor a ház, ahol a kisasszony lakik, már zárva volt. Arra gondolva, hogy ne blamáljam az unamait, aki azt mondotta, hogy kint vagyok Csepelen, nem is zörgettem, hanem egyedül tértem haza. Útközben még bementem a fűszerkereskedésbe vásárolni. Mikor viszszamentem, Kodelka felelősségre vont, hogy hol voltam olyan soká. — Találkoztam egy ismerősömmel. — volt a válaszom Kodelkának, — azzal elbeszélgettem. _ Ezután hazajött az uram. Nem tudom, hogy hány óra lehetett, úgy kilenc óra körül volt. Alig hogy az uram hazaért, jöttek a tisztek, akiket Kodelka odarendelt. Kodelka bevezette őket az ebédlőbe. A férjem is odament és beszélgettek. Én kint maradtam a konyhában. Az uram kijött és egy palack likőrt és öt poharat vitt be az ebédlőbe. Azt akarta, hogy én is menjek be. Otte nem vagyok úgy öltözve, hogy valaki elé mehessek, — válaszoltam. — Nagyon haragos beszédet hallottam az ebédlőből. Háromnegyed óra hosszat tartott ez. Ekkor egyszerre a férjem kijött azzal, hogy hozzak be egy lavór vizet. Beviszem a vizet, hát látom, hogy Kodelka ott fekszik a sezlonon, a feje és az arca tele van vérrel. A lábai a pamlagból az alkóv felé lelógnak. — Mi történt! — kérdeztem megijedve. — Ekkor rámtámadt a férjem és ezt mondta: — Most látom, hogy, mégis csak a szeretőd volt az az ember! — Én kiszaladtam a konyhába, Léderer utánam jött. — Ezt mindjárt fel kell jelenteni a rendőrségen, — mondottam az uramnak. „Az uram rám is lőtt" — A férjem én reám is rámtámadt, de a tisztek megakadályozták. — Guszti, megörültéll Mit csinálsz! — kérdeztem, de az uram elvonszolt. Rám is lőtt, de a lövés az asztalban megakadt. Az esküdtek padjában ülő Apáthy ezredes hadbíró és Krantz őrnagy hadbíró mosolyogva hallgatják az asszony új vallomását. — Kiszaladtam a folyosóra, — folytatja Léderemé, — ide-oda nézve a tisztekre. A férjem utánam jött, rám ordított: —■ Egy lépést se menj! — Mi történt itt! — kérdeztem újból. Csak megsérült Kodelka, nincs nagyobb baja, — válaszolta Léderer, — nemsokára hazaviiszik. — Nem mertem bemenni az ebédlőbe, kint maradtam az előszobában. Leverekt, leszerelt tisztekre fogja rá a gyilkosságot A rettenetes asszony ezután a következőket meséli el: — A férjem egyre invitált be a konyhába. Egyszer csak a férjem leült mellém, a fejét az ölembe hajtotta s sirógörcsöt kapott. Erre nagy nehezen bevehettem a konyhába és nyugtatni kezdtem, egyre faggatván őt, hogy mi történt. Végül így válaszolt: — Igen, Kodelka maga az oka, mert szemtelen volt. Egészen féloldalt fordul most Ledererné az ezredes-hadbirák felé. — Igen, — mondja egészen kikelve magából, — nem a férjem a gyilkos, hiába ítélték őt el, hanem mások a gyilkosok, akik már nem katonák, akik már leszereltek, akik szégyenére vannak a hadseregnek. Nekem leveleim vannak, amelyekkel bizonyítani tudok. Jó helyen vannak ezek a levelek. A többi tiszt gyilkolta meg Kodelkát, — folytatta Ledererné, — akik ott voltak. Azt mondták a tisztek, amikor eltávoztak, hogy majd visszajönnek kocsival és elszállítják a hullát. De nem jöttek el, a hulla ott maradt. Két darabra volt vágva a hulla — Én azután bevittem az uramnak az innivalót és benéztem a szobába. Láttam, hogy Kodelkának a törzse két ruhadarabba van csomagolva és külön be van göngyölve a feje is. Az elnök (közbeszól): Hát nem volt még akkor darabokban? — Lédererné: Ez egy órával a tett után volt. Nem volt még feldarabolva, csak két részre volt vágva. Férjem megnyugtatott, hogy csak elkábult Kodelka, majd el fogjákvinni és maiden rendbe jön. Azt kérdeztem, hogy hát akkor miért csomagolták be. — Ne törődj vele, —* mondotta a férjem, mire én férjemmel együtt kimentem a konyhába. Férjem elővett kézi koffert. Belecsomagoltak valamit és elvitték. Az egyik koffert férjem vitte, a másikat egy tiszt. Később férjem a két kofferrel visszajött. Megkérdeztem, hol voltak? — Ne kérdezz semmit, — mondotta férjem — később pedig elment a borbélyhoz, majd visszajött és lugkövet hozott magával. Azt mondotta, hogy ezzel mossam fel a szobában a foltokat. Ezután férjem nagyon odalett és mindent elmondott. Elmondotta azt is, hogy ezek az urak, tisztek, azt ígérték, hogy vissza fognak jönni, de ő nem várhat már rájuk, mert Csepelre kell mennie szolgálatba. Azt is mondotta, hogy el kell takarítani a hulladarabokat a lakásból. Felszólított, hogy nyissam ki az éléskamrát, ezt azonban megtagadtam, mondván, hogy én ezt nem bírom megtenni. Elbeszéli aztán, hogy az egész napot a konyhában töltötte, mert nem mert a szobába menni. Délután eljött a sógora, aki segített neki a két koffert Csepelre vinni, miután azt mondta neki, hogy azokban könyvek vannak. Csepelen megvárták a férjet, majd a tisztikaszinóba mentek uzsonnázni, ahol Léderernénak nevetőgörcse támadt. A sógora később visszament Budapestre, előbb azonban segített neki a bőröndöket a dunaparti csónakházba vinni, ahol sógora távozása után az egyik koffer tartalmát a vízbe dobták. Ezután elmondta a találkozást a két férfivel, akiknek azt mondták, hogy az autó által elgázolt kutyájukat akarják a vízbe dobni. mm CIPŐK legolcsóbb gyári árban Árusítás páronként is. Hófehér vászoncipő.__________ K 125-tő Női fekete és barna box v. serra fűzős és pántos__________K 195-től Férfi barna strapa cipő, amerikai forma_____________________K 175 Férfi príma box fűzős, fekete v. barna_____________________K 250 Bakancs, kipróbált, erős________K 175 Sandál, barna, külföldi bőrből 36—40___________________K 85 41-46-----------------------------K 98 Postai rendeléseket pontosan eszközöl: sí a kereskedő Budapest, VII., Miksai utca 13. sor Dísny-utca járék, Nisw-York paletta.