Friss Ujság, 1925. november (30. évfolyam, 247-271. szám)
1925-11-01 / 247. szám
1925 november 1. M* WUWIMUNFRISS ÚJSÁG Silssner! Se^olcsóbb és la^m^^bSzbatöbb fiJi fölöttö és umümk öivsSiiii Kalász ki§# Budapest, Vul., RáZóexJul, 54. Fennáll tübb mint 20 éve VeHirkó;i8ny n„hrím napra minőség, \égig béleli . öo J.UUU Vs iirköpeny linóm m m'séit. vigie bélelt | | £fl npO szórt ne‘rakii ral és kézéiuve * I w J vult Velurköpeny “mt 950.000 Velur.öpeny egysdnű rivarkockás. vágis hé- i /nn r.rn lett, szőrmegalérial is keze.tnvi ’ * -stlu ti Useal eseatric bunda JffST&’EJi k“.,‘eU,cn- 3,200.000 Cotidy Kanin bunda legszebb kivitelben, iz'j es i2.in ^ QQO 000 Seal electric bunda gelil,wt,,,we:.ia 4,500.000 Baenkivel még nagyon sok más divatköpeny és ruha legszebb kivitelben és igen nagy választékban Eladás szünet nélkül elfész naj»! E hirdetésre hivatkozóknak a föltűntetett alakból még ki U‚n 5°/on ed in n \ ! Betyár voltam, öltem, rabolani, rossz Isti as én Cenkem Savanyu Józsi cimborája nem akar már kiszabadulni Kaposvár, október 31. A 80-as évek hírhedt betyárvilágából itt maradt viharvert öreg betyár állt ma a kaposvári törvényszék előtt, kisebbfajta lopás miatt. Ez a markáns, szúrószemüvén ember nem más, mint Liliom Peti, hajdan három vármegye rettegett betyárja, aki már 18 éves korában Savanyu Józsi bandájában alvezér volt. Liliom Peti becsületes neve Pető Mihály, 1860-ban született Alsóságon. Két sebesülés és rengeteg börtönbüntetés után került most ismét a törvényszék elé, miután ez év szeptemberében szabadult ki a veszprémi fogházból. Most azért kellett felelnie, mert 250.000 koronát csalt ki egy korcsmárostól. A tárgyalás megkezdése után Boda Géza tanácselnök felolvasta a vén betyár büntetési törzskönyvét, amely szerint összesen 25 évet ült. Liliom Peti erre büszkén kiegyenesedett és önérzetesen igy szólt: — Kern, nagyságos elnök úr, én nem huszonöt évet, hanem negyvenegy évet ültem már. Máté királyi ügyész erre megjegyezte, hogy nem a vádlott iránti rosszindulatból számított 25 évet, hanem azért, mert a törzskönyvi kivonatban ennyi van. A vén betyár ezek után érdekes szónoklatot intézett a bírósághoz. Nagyságos elnök úr — mondotta — az a kérésem, szabadítsák meg tőlem az embereket, betyár voltam, öltem, raboltam, rossz az én lelkem. Ha újból kieresztenek, talán megint gyilkolok és a bitó végez velem. Szerencsétlen férge vagyok én a földnek. Ahogy kiszabadultam a veszprémi börtönből, másnap már megint loptam, egy pohár borért. Nem tehetek róla, a börtönben megismertettél: velem az ópiumot és morfiumot, a börtönben kertész voltam, a mák,fejekből eresztettem ki a fehér mákonyt, azt iszogattam és ha ehhez nem jutok, akkor pálinka meg bor kell nekem és h ha szabad leszek, akkor ezért még ölni is fogok. Ne bocsássanak szabadon — künyörgött összetett kézzel, — mert ha szabadna!, érzem magamat, megint felpezsdül bennem a betyár vér és megjön a baj. Eresszenek vissza a fogházba, hagyjanak ott éltem végéig. Tárgyalás közben a veszprémi királyi törvényszéktől két új vádirat érkezett Liliom Peti ellen a bírósághoz és ezért a tanácselnök a tárgyalást elnapolta. Liliom Peti távozásakor még könyörögve visszalordult: — Esdve kérem, fogjanak itt éltem végéig. Hajléktalan nők és férfiak tömege késsel az éjszakai fővárosban Akinek a boltajtók küszöbe Szolgál szállodául — Egy okleveles tanítónő tragédiája — Az öreg mániákus, aki mindenre egy és ugyanazzal a szóval válaszol — A morfium áldozata, egész éjszaka csatangol az utcákon Küszöbön a tél és vele a hideg, dermesztő éjszakák. Csak végig kell menni éjfél után Budapest kihalt utcáin, s szemben találjuk magunkat a hajléktalanul kószáló nők és férfiak tömegével. A frissÚjság munkatársa rászánt egy éjszakát ezeknek a szerencsétleneknek kikérdezésére. Ahány ember, — annyi tragédia és ahány ember, annyiféle társadalmi réteg elbukottjaival találkoztunk ,vagánus utunkon. A bel tájtól, lakói. Egyetlen éjszakán tiz toprongyos emberrel találkoztunk a boltok ajtajában. Hat férfi és négy nő, — valamennyi ott bujt meg szellős rongyaiban egy-egy bolt redőnye mellett, össze voltak gubbaszkodva s amikor felébresztettük őket, ijedt arccal mondották, hogy messze laknak s csak azért ültek le a bolt küszöbére, mert elfáradtak és kimerültek. Alig tudtuk megnyugtatni a szerencsétleneket, hogy nincs mitől tartamok, nem detektivvel állanak szemben, csak a sorsuk érdekel s mint ember az emberhez akarok beszélgetni velük. Rongyokba bugyolált nő volt az első, akivel úgy szóba ereszkedtünk. Közelben volt a gázlámpa, az alá álltunk. Csak most vettük észre, hogy akivel beszélgetünk, nem lehet több harminc évesnél. Valaha csinos volt, látszik az arcán, most beesettek a szemei, a bőr petyhüdt és beteges színű. — Mi a nevet. — kérdem, mire kérdezés nélkül mondja sorban az alábbiakat: — Szepessy Irén a nevem. — tanulónői oklevelem van. Tessék nézni! Elővesz batyujából tépett papirosokat s az egyik csakugyan tanítónői oklevél. Kolozsváron kelt és bizonyítja, hogy a Szepessy Irén valóban preparandiát végzett. — De hát, hogyan jutott idáig! K öli, hosszú története van ennek. Kitettek az iskolából. Erdélyben történt, még a román megszállás előtt. — Hogyan, miért! — Törvénytelen gyermekem született . . . ezért. A gyermek meghalt. — Azóta Pesten élt — Igen. Valaha az éjszakai élettel is megpróbálkoztam. Betege lettem. Nem bírtam. — És most miből élt — Koldulok. Mosni járok. A vendéglős konyhájából nekem adják a maradék ételt. — Lakása nincs! — Nincs. — Mi lesz télen? — A Dunába ugrom, vagy tudom is én, mi lesz. Elmegyünk s a szerencsétlen nő kimerülten visszaesik a boltajtó küszöbére. A Klauzál utcán megyünk végig és máris előttünk van az éjszaka drámaiának egy új szereplője. Férfi. Ősz , szakáim, deres hajasra van. Rongyokból összefűzött kabátféle lóg a testén. A cipőjéből kilátszanak a láb ujjai. Magas, görnyedt férfi. Túl van a hatvanon. Még nem alszik, csak bóbiskol, a boltküszöbön ülve. Kérdéim néz ránk, amikor megállunk előtte — Mi a neve, öreg? —• Alkalom! — A nevét kérdem. — Alkalom, bácsi. — ez a nevem. Most nincs jó alkalom rá, hogy bővebben alkalmatlankodjam. Mit.’m alkalomból tetszik alkalmatlankodni? — Hja vagy úgy, — mondni magarában, az öregnek eggyel több a kereke. Úgy látszik az a mániája, hogy mindenre az alkalom szót használja. — Van van valami foglalkozása? — kerdeni. — Alkalomadtán rozvájter! — feleli. — Szóval lóápoló. — Alkalmasint. — No, — gondolom, — ezzel sem lehet zöldágra vergődni. Ott akarom hagyni. Utánam szól: — Tessék pár koronát alkalmazni. Pálinkát alkalmaznék érte, mert fázik az alkalom bácsi. Boldogan zsebrevágja a tízezer koronámat és igy köszöni meg: — Sok jó alkalmat kívánok. „Falusi*’ kislány Pesten. A keleti pályaudvar környékén találkozunk Szabó Mariskával. Kis batyu van a hóna alatt. Bizalmatlanul néz rám, amikor megszóla mi. El akar futni, azt hiszi, valami kalandot akarok. Nagy nehezen szóba áll velem. — Hogyan kerül hajnali két órakor az utcára? .— kérdem tőlé s igy felel: — Reggel hazautazom Bácsalmásra. — Hát hol késett el? — A Dob utca 13. alatt szolgáltam, a Rácz nagyságáéknál. Az ur maceráit s a naecsága kikergetett az éjjel, amikor bementem hozzá panaszra, hogy nem hagynak békét. — Kifizették a bérét? — Kaptam százezer katonát. — És mennyi járt volna? — Második hónapja szolgáltam, de még nem adtak fizetést. — Nem értem az egész dolgot. A nagysága kitette magát, amikor az ár miatt panaszkodott neki?! Hogy lehet az? Hát a nagysága nem törődött volna azzal, hogy a férjemegcsalja őt magával!! — Nem, mert éppen a naeesága mondta, hogy nem törődik a férjével. A naeesága az egyik szobaurat, a Stigliez urat szereti. Nekem meg nem kellött ez a pernabajder férje. A csincsképű fiatal leány most huncutul mosolyog. Nem tudom, higgyek-e neki. Lehetséges hogy igazat mond, de az is lehet, hogy csak kitalálta a mesét. No, majd próbára teszem . Mondja csak Mariska, hát én tetszenék-e magának? Mariska mosolyog és elindul velem, nem is kérdi, hová akarom vinni. Egyszer csak megszólal: — De a pénzt ide tetszik adni előre? — Miféle pénzt? — Hát amiért fölmegyek magához. — Igen?! Szóval azzal a hazautazással csak úgy vagyunk, hogy Palifogásra kellett. Alászolgája. Most már igazi mivoltában bontakozik ki az álfalusi kisleány: — Hát, mit gondolt az urj Megmondhatom, hogy csak „palira tettem.* Reggel azután viszontláttam hát. Detektívek vezették a sorban. Az éjszakai razzián fogták el. Notórius tolvajod volt, aki pásztorórákon lopta ki az erszényt áldozatai zsebéből és hogy nagyobb bizalommal legyenek iránta, falusi kislánynak öltözve szokott lődörögni a Sinkóczi-úton. 3 --------------------------------------------^ Húzós 1925. november 8-án 500©.— koronáért vegyen bármely tőzsdében egy Állatvédő sorsjegyet Főnyeremény: egy csukott négykerék fékes teljesen felszerelt 6 üléses uj minMQElL öt tevesen felszerel mostarkkörutipar. 49 (x«19E5 teljesen aj fccréálpor és 54 hiflftlé!€ értékes nyeremény á!ísfwS®iiá$Reisse Magyarországi Osztály Tárgysorsjátéka Budapest.V. öz.Zriny Jena-B. 4. TELEFON: 16200. Sorsjegyek viszonteladóknak is. A nyereménytárgyak VII., Erzsébet körut 31. sz. alatt vannak kiállítva. Akinek nincs 1560 keroniiis, alube a menhely kerül. Az Andrássy-uton találkozunk Seermann Frigyessel. Valaha főpincér volt a legelőkelőbb budapesti éttermek egyikében. A harctéren megsebesült, kórházba került s rászokott a morfiumra. Ez lett a veszte. Minden pénzét erre a borzalmas méregre költötte, végül a bevételt is megdézsmálta, mire kitették állásából. Most teljesen le van rongyolódva. Előttünk lépeget, fáradt, vontatott léptekkel. Alig vonszolja magát.. Félve ül le az egyik padra. Öt percig sem ül, amikor jön a rendőr és rászól: — Tessék tovább menni. Éjfél után nem lehet a padon ülni. A toprongyos ember, föláll és tovább várszorog. Hozzá csatlakozunk. — Hová megy ilyenkor? — A jó estét szerkesztő úr, — mondja, — de régen nem láttam. f Utvafer Chsrier Budapest. Figyelem ! MINDEWKI LEMET ,OFF©l4: Figyelem ! 'Wiktória Soft őriskola Wenet! Magyarországon egyetlen szakiskola van melyet felelőség mellett ajánlhatunk, mert legmodernebbül felszerelt autójavítóműhelyben növendékek gépészmérnökük szakszerű oktatása mellett az autókat szétszedik, beállítják, üzembelyngezik, azonkívül a vállalat legmodernebb saját Mercedes, Benz. Önindítós autóival történik a vezetési gyakorlat és minden tanítvány addig vezet, amíg tökéletesen nem tud, hogy a hatóság előtt sikeresen levizsgázhasson. Nappali és esti tanfölyamok Tandíj részletekben fizethető. Levizsgázott növendékek elhelyezését elősegítjük. Mielőtt bárhol érdeklődne, forduljon díjtalan felvilágosításért .»VIKTÓRIA** AUTÓSZAKISKOLA városi irodájához, VÖRÖSMARTY UTCA 53. Telefon 13-90.