Friss Ujság, 1925. november (30. évfolyam, 247-271. szám)

1925-11-01 / 247. szám

1925 november 1. M* WUWIMUN­FRISS ÚJSÁG Silssner! Se^olcsóbb és la^m^^bSzbatöbb fiJi fölöttö és umümk öivsSiiii Kalász k­i§# Budapest, Vul., RáZóexJ­ul, 54. Fennáll tübb mint 20 éve VeHirkó;i8ny n„hrím­ napra minőség, \égig béleli . öo J.UUU Vs iirköpeny linóm m m'séit. vigie bélelt | | £fl npO szórt ne‘rakii ral és kézéiuve­ * I w J vult Velurköpeny “mt 950.000 Velur.­öpeny egysdnű r­ivarkockás. vágis hé- i /nn r.rn lett, szőrmega­lérial is keze.tnvi ’ * -stlu ti U­seal eseatric bunda JffST&’EJi k“.,‘eU,cn- 3,200.000 Cotid­y Kanin bunda legszebb kivitelben, iz'j es i2.in ^ QQO 000 Seal electric bunda g­elil,wt,,,we:.ia 4,500.000 Baenkivel még nagyon sok más divatköpeny és ruha legszebb­ kivitel­ben és igen nagy vá­lasztékban Eladás szünet nélkül elfész naj»! E hirdetésre hivatkozóknak a föltűn­tetett alakból még ki­ U‚n 5°/o­­n­­ ed in n \ ! Betyár voltam, öltem, rabol­ani, rossz Isti as én Cenkem Savanyu Józsi cimborája nem akar már kiszabadulni Kaposvár, október 31. A 80-as évek hírhedt betyárvilágából itt maradt viharvert öreg betyár állt ma a kaposvári törvényszék előtt, ki­sebbfajta lopás miatt. Ez a markáns, szúrószemü­vén ember nem más, mint Liliom Peti, hajdan három vármegye rettegett betyárja, aki már 18 éves ko­rában Savanyu Józsi bandájában alve­­zér volt. Liliom Peti becsületes neve Pető Mihály, 1860-ban született Alsósá­gon. Két sebesülés és rengeteg börtön­büntetés után került most ismét a tör­vényszék elé, miután ez év szeptemberé­ben szabadult ki a veszprémi fogházból. Most azért kellett felelnie, mert 250.000 koronát csalt ki egy korcsmá­rostól. A tárgyalás megkezdése után Boda Géza tanácselnök felolvasta a vén betyár bün­tetési törzskönyvét, amely szerint össze­sen 25 évet ült. Liliom Peti erre büsz­kén kiegyenesedett és önérzetesen igy szólt: — Kern, nagyságos elnök úr, én nem huszonöt évet, hanem negyvenegy évet ültem már. Máté királyi ügyész erre megjegyezte, hogy nem a vádlott iránti rosszindulat­ból számított 25 évet, hanem azért, mert a törzskönyvi kivonatban ennyi van. A vén betyár ezek után érdekes szónokla­tot intézett a bírósághoz. Nagyságos elnök úr — mondotta — az a kérésem, szabadítsák meg tőlem az embereket, betyár voltam, öltem, rabol­tam, rossz az én lelkem. Ha újból ki­eresztenek, talán megint gyilkolok és a bitó végez velem. Szerencsétlen férge vagyok én a földnek. Ahogy kiszaba­dultam a veszprémi börtönből, másnap már megint loptam, egy pohár borért. Nem tehetek róla, a börtönben megis­mertettél­: velem az ópiumot és morfiu­mot, a börtönben kertész voltam, a mák­­,fejekből eresztettem ki a fehér má­konyt, azt iszogattam és ha ehhez nem jutok, akkor pálinka meg bor kell ne­kem és h ha szabad leszek, akkor ezért még ölni is fogok. Ne bocsássanak sza­badon — künyörgött összetett kézzel, — mert ha szabadna!, érzem magamat, megint felpezsdül bennem a bet­yár vér és megjön a baj. Eresszenek vissza a fogházba, hagyjanak ott éltem végéig. Tárgyalás közben a veszprémi királyi törvényszéktől két új vádirat érkezett Liliom Peti ellen a bírósághoz és ezért a tanácselnök a tárgyalást elnapolta. Liliom Peti távozásakor még könyö­rögve vissza­­l­ord­ult: — Esd­ve kérem, fogjanak itt éltem végéig. Hajléktalan nők és férfiak tömege késsel az­ éjszakai fővárosban Ak­­inek a boltajtók küszöbe Szolgál szállodául — Egy okleve­les tanítónő tragédiája — Az öreg mániákus, aki mindenre egy és ugyanazzal a szóval válaszol — A morfium áldozata, egész éjszaka csatangol az utcákon Küszöbön a tél és vele a hideg, der­mesztő éjszakák. C­sak végig kell menni éjfél után Budapest kihalt utcáin, s szemben találjuk magunkat a hajlékta­lanul kószáló nők és férfiak tömegével. A f­riss­­Újság munkatársa rászánt egy éjszakát ezeknek a szerencsétleneknek ki­kérdezésére. Ahány ember, — annyi tra­gédia és ahány ember, annyiféle társa­dalmi réteg elbukottjaival találkoztunk ,vagánus utunkon. A bel tájtól, lakói. Egyetlen éjszakán tiz toprongyos em­berrel találkoztunk a boltok ajtajában. Hat férfi és négy nő, — valamennyi ott bujt meg szellős rongyaiban egy-egy bolt redőnye mellett, össze voltak gub­­baszkodva s amikor felébresztettük őket, ijedt arccal mondották, hogy messze laknak s csak azért ültek le a bolt kü­szöbére, mert elfáradtak és kimerültek. Alig tudtuk megnyugtatni a szerencsét­leneket, hogy nincs mitől tartamok, nem detektivvel állanak szem­ben,­­ csak a sorsuk érdekel s mint ember az emberhez akarok beszélgetni velük. Rongyokba bugyolált nő volt az első, akivel úgy szóba ereszkedtünk. Közelben volt a gázlámpa, az alá áll­tunk. Csak most vettük észre, hogy aki­vel beszélgetünk, nem­ lehet több har­minc évesnél. Valaha csinos volt, lát­szik az arcán, most beesettek a szemei, a bőr petyhüdt és beteges színű. — Mi a nevet. — kérdem, mire kérde­zés nélkül mondja sorban az alábbia­kat: — Szepessy Irén a nevem. — tanuló­­női oklevelem van. Tessék nézni! Elővesz batyujából tépett papiroso­kat s az egyik csakugyan tanítónői ok­levél. Kolozsváron kelt és bizonyítja, hogy a Szepessy Irén valóban preparan­­diát végzett. — De hát, hogyan jutott idáig! K öli, hosszú története van ennek. Kitettek az iskolából. Erdélyben tör­tént, még a román megszállás előtt. — Hogyan, miért! — Törvénytelen gyermekem szüle­tett . . . ezért. A gyermek meghalt. — Azóta Pesten élt — Igen. Valaha az éjszakai élettel is megpróbálkoztam. Betege lettem. Nem bírtam. — És most miből élt — Koldulok. Mosni járok. A vendég­lős konyhájából nekem adják a mara­dék­ ételt. — Lakása nincs! — Nincs. — Mi lesz télen? — A Dunába ugrom, vagy tudom is én, mi lesz. Elmegyünk s a szerencsétlen nő ki­merülten visszaesik a boltajtó küszö­bére. A Klauzál­ utcán megyünk végig és máris előttünk van az éjszaka drá­ma­iának egy új szereplője. Férfi. Ősz , szakáim, deres hajasra van. Rongyokból összefűzött kabátféle lóg a testén. A cipőjéből kilátszanak a láb ujjai. Ma­gas, görnyedt férfi. Túl van a hatvanon. Még nem alszik, csak bóbiskol, a bolt­­küszöbön ülve. Kérdéim néz ránk, ami­kor megállunk előtte — Mi a neve, öreg? —• Alkalom! — A nevét kérdem. — Alkalom, bácsi. — ez a nevem. Most nincs jó alkalom rá, hogy bőveb­ben alkalmatlankodjam. Mit.’­m alka­lomból tetszik alkalmatlankodni? — Hja vagy úgy, — mon­dn­i magará­ban, az öregnek eggyel több a kereke. Úgy látszik az a mániája, hogy min­denre az alkalom szót használja. — Van van valami foglalkozása? — ke­r­deni. — Alkalomadtán rozvájter! — feleli. — Szóval lóápoló. — Alkalmasint. — No, — gondolom, — ezzel sem le­het zöldágra vergődni. Ott akarom hagyni. Utánam szól: — Tessék pár koronát alkalmazni. Pá­linkát alkalmaznék érte, mert fázik az alkalom bácsi. Boldogan zsebrevágja a tízezer koro­námat és igy köszöni meg: — Sok jó alkalmat kívánok. „Falusi*’ kislány Pesten. A keleti pályaudvar környékén talál­kozunk Szabó Mariskával. Kis batyu van a hóna alatt. Bizalmatlanul néz rám, amikor megszól­a mi. El akar futni, azt­ hiszi, valami kalandot akarok. Nagy nehezen szóba áll velem. — Hogyan kerül hajnali két órakor az utcára? .— kérdem tőlé s igy felel: — Reggel hazautazom Bácsalmásra. — Hát hol késett el? — A Dob­ utca 13. alatt szolgáltam, a Rácz nagyságáéknál. Az ur maceráit s a naecsága kikergetett az éjjel, amikor bementem hozzá panaszra, hogy nem hagynak békét. — Kifizették a bérét? — Kaptam százezer katonát. — És mennyi járt volna? — Második hónapja szolgáltam, de még nem adtak fizetést. — Nem értem az egész dolgot. A nagy­sága kitette magát, amikor az ár miatt panaszkodott neki?! Hogy lehet az? Hát a nagysága nem törődött volna azzal, hogy a férje­­megcsalja őt magával!! — Nem, mert éppen a naeesága mondta, hogy nem törődik a férjével. A naeesága az egyik szobaurat, a Stigliez urat szereti. Nekem meg nem kellött ez a pernabajder férje. A csincsképű fiatal leány most huncu­tul mosolyog. Nem tudom, higgyek-e neki. Lehetséges hogy igazat mond, de az is lehet, hogy csak kitalálta a me­sét. No, majd próbára teszem . Mondja csak Mariska, hát én tet­­szenék-e magának? Mariska mosolyog és elindul velem, nem is kérdi, hová akarom vinni. Egyszer csak megszólal: — De a pénzt ide tetszik adni előre? — Miféle pénzt? — Hát amiért fölmegyek magához. — Igen?! Szóval azzal a hazautazás­sal csak úgy vagyunk, hogy Palifo­gásra kellett. Alászolgája. Most már igazi mivoltában bontako­zik ki az ál­falusi kisleány: — Hát, mit gondolt az urj Megmond­hatom, hogy csak „palira tettem.*­ Reggel azután viszontláttam hát. Detektívek vezették a sorban. Az éjszakai razzián fogták el. Notórius tol­vajod volt, aki pásztorórákon lopta ki az erszényt áldozatai zsebéből és hogy nagyobb bizalommal legyenek iránta, falusi kislánynak öltözve szokott lődö­rögni a Sinkóczi-úton. 3 --------------------------------------------^ Húzós 1925. november 8-án 500©.— koronáért vegyen bármely tőzsdében egy Állatvédő sorsjegyet Főnyeremény: egy csukott négykerék fékes teljesen felszerelt 6 üléses uj minMQElL öt tevesen felszerel mostar­­kkörutipar. 49 (x«19E5 teljesen aj fccréálpor és 54 hiflft­­­lé!€ értékes nyeremény á!ísfwS®iiá$Reisse Magyarországi Osztály Tárgysorsjátéka Bu­dapest.V­. öz.Zriny Jena-B. 4. TELEFON: 162­00. Sorsjegyek viszonteladóknak is. A nyereménytárg­yak VII., Erzsébet­ körut 31. sz. alatt vannak kiállítva. Akinek nincs 1560 keroniiis, alu­be a menhely kerül. Az Andrássy-uton találkozunk See­­rmann Frigyessel. Valaha főpincér volt a legelőkelőbb budapesti éttermek egyi­kében. A harctéren megsebesült, kór­házba­ került s rászokott a morfiumra. Ez lett a veszte. Minden pénzét erre a borzalmas méregre költötte, végül a bevételt is megdézsmálta, mire kitették állásából. Most teljesen le van rongyo­­lódva. Előttünk lépeget, fáradt, vonta­tott léptekkel. Alig vonszolja magát.. Félve ül le az egyik padra. Öt percig sem ül, amikor jön a rendőr és rászól: — Tessék tovább menni. Éjfél után nem lehet a padon ülni. A toprongyos ember, föláll és tovább várszorog. Hozzá csatlakozunk. — Hová megy ilyenkor? — A­ jó estét szerkesztő úr, — mondja, — de régen nem láttam. ­­f Utvafer Chsrier Budapest. Figyelem ! MINDEWKI LEMET ,OFF©l4: Figyelem ! 'W­iktória Soft őriskola W­ene­t! Magyarországon egyetlen szakiskola van melyet felelőség mellett ajánlhatunk, m­ert legmodernebbül felszerelt autójavítómű­­­helyben növendékek gépészmérnökük szakszerű oktatása mellett az­ autókat szétszedik, beállítják, ü­zembelyngezik, azonkívül a vál­lalat legmodernebb saját Mercedes, Benz. Önindítós autóival történik a vezetési gyakorlat és minden tanítvány addig vezet, amíg tökéletesen nem tud, hogy a hatóság előtt sikeresen levizsgázhasson. Nappali és esti tan­föl­yamok Tandíj részletekben fizethető. Levizsgázott növendékek elhelyezését elősegítjük. Mielőtt bárhol érdeklődne, forduljon díjtalan felvilágosításért .»VIKTÓRIA** AUTÓSZAKISKOLA városi irodájához, VÖRÖSMARTY­ UTCA 53. Telefon 13-90.

Next