Friss Ujság, 1925. december (30. évfolyam, 272-295. szám)
1925-12-25 / 292. szám
Szaporodsás Parasstkomédia Irta: Török Rezső SZEREPLŐK: András gazda, Lina, a felesége, Boris, a leányuk, Gyurka. (Szia: Konyha, a szokásos berendezéssé!. Fenéken ajtó, mely az udvarra nyílik, mellette ablak, balra bejárás a szobába. Szép téli alkonyat, az ablakon át látni az udvart. Egy szederla kopasz ágai hajladoznak az ablak előtt. Itt bent a tágas konyhában jó rőzsefűz melegít, a rózsaszínű fénye rárácsillan a sötétedő szögletek egy-egy fényes holmijára. Kint felsnyit néha a fagyos szél, hordja a havat. Az asztalon kék abrosz, rajta cseréptányéron jókora szalonna, kolbász, kenyér, só, paprika, félliter bor, pohár.). jelenet: Lina, Boris, Tina (35 éves parasztasszony, rendes, tiszta, csinos. Fején hátrakötött piros keszkenő, mellén vastag berlini kendő, keresztbekötve. Sok-sok szoknyát vett magára, mert kint hideg van. A lábán csak papucs. Ül az asztal mellett, borsót szemel kerek szakajtóba. Ritzben lábával az asztal mögé állított bölcsőt ringatja. Ki-lenéz az ablakon, nagyon izgatott.). Boris (15 esztendős csinos parasztlány, hátrább üldögél. Olyan öltözetben, mint az anyja, de nincs fejkendője, lábam csizmák. Borsót szemel ő is, kis zsámolyon a tűznél.). ’ Lina: (Figyel.) Ugat a Bodri. (Felugrik.) Boris: Nem ugat az, édesanyám. Irina: Dekonnem. (Az ajtóhoz megy, kinéz. Kint a szél kavarja a havat.) Mégse . (Visszaül.) ... pedig ma meg is virradt. (Függönyt félre húzza.) Boris: Ne legyek már olyan türelmetlen, idesanyám! A vonat már sipul ... egybe itt lesz idesapám. Lina: Ne legyek türelmetlen, ebadta! Az uramat várom szerint. Jól meggyötörhették abba az intézetbe. Boris: Nem muszáj vóna néki odakerülni. Dehát folton verekedett. Lina: Ne beszilj apádra, Boris, mert képen csattantalak! Néki vót igazsága ebbe az esetbe. Boris: Én ott vótam, idesanyám, láttam az égisszet. Idesapám odaszól a Czompó gyerüknek, miko az belépett, hogy aszongya: mit keressz te itten, te nyálas? Anyád csécsin kéne néked még dubajkolni, nem a kocsmában, aszongya. Hát avval kezdődött. Lina: Fogd be a szád! Jobban tudomén, hogy hun kezdődött, meg jól tudod magad is, előtte való nap kezdődött az, mike én sulykozam a hátakon. Ahogy én ottan lehajtva csapkodom a ruhát ... a hátam mögé kerül az a taknyos légin, Oszt úgy rávágott a fenekemre, hogy akkorát szól, mint egy ágyú. Apád ezzel meghallotta valakit, oszt másnap éppen kapóra gyütt neki. . . Boris: Jól van, idesanyám, dehát azóta még nem kellött vóna megbicskázni! Lina: Nem is azt bicskázta meg idősapád, hanem még fölürá olyan pofája vót, akár a beretva. Hát az állat rendre is bír tanítani. Látod, azóta igen csendes. Boris: De édesapám is csendes vót a dutyiba. Lina: A mindegy. A fő, hogy tisztelje az öregebbet. Nahát. Te meg, annyit mondok, vigyázz, oszt apád előtt ne járasd a csuszalesőd, ha nem adsz néki igazat, mer már ráverek a főzökalánnal. Boris: Nem szólok én egyet se. Lina: Nem is új állom. Meg osztón ... Úgyis alig nagy baj van itten... (A bölcsőre mutat.) 77. jelenet. Előbbiek, András. ' 'András: (Gyűrött parasztruhában, tarisznyával, belép a fergeteges udvarról. 42 éves deresedő ember. Az ajtónál megáll, leveri a havat) Aggyon Isten, kedves feleségem, Boriska lányom. Meggyűltem. . .Lina (Felpattan): András!... (Boldogan nézi és hozzászalad a karjai közé.) András: Én vónék! . . . Lina: Hogy az a jó Isten hozta kendet! . . . András: De a vasút. Az annya teremtésű, tizennégyezer forintba gyütt ez a Jós utazás. I Lina: lessen csakhogy itthon van má. Jaj lelköm . . . Csak várom, csak várom, hogy a Bodri ugassék . . . Oszt rám, így ránk tör kend . . . András: Mér ugassék ő rám, az én kedves kutyám, akit az annya saját részemre szült a világra, ösmer az engem, lelkűm, úgy gyütt elém, már csak, hogy azt nem mondta: vau, vau, mi újság Szombatimen? Lina: Isten olyan okos ez az állat, ha a véletlenül nem kutyának születik, hát biztos miniszter lett vóna. (Nevet.) No kap is ma akkora fazék moslékot, hogy az alispán is jóllakhatna belülre. Boris: No ez szép, édesapámtól! A Bodrit észrevette, engem nem. András: Jaj, aranyom . . . Egyetlen kicsikém... (Megöleli.) Hadd nézzetek ... a fene egyen meg . . . Evróna, az én picimn lányom? ... Ez a nemzetes asszony? . . . (Könnyek.) Lám... lám.... Három esztendeje nem láttam a sajátkezű kölkemet . . . Mekkorát nyett a büdös dög. Lina: Az ám, a huncut! Úgy nyúlik e, akar a bab. 15 esztendős márugusztusba . . . Csak úgy repeszti a ruhát. Ma nem tudom, mit aggyak rá . . . Most is a kend csizmáját nyomv. András : (Leül, ölébe húzza Borist, beszél hozzá): Fene egyen meg , ollan szép vagy büdös, alig győzlek nézni. Oszt kövér a lelkem . . . Minő sonkái vannak . . . Meg minő mejjes! .... Vigyázz ám magadra te taknyos... Nehogy valaki gyereket beszéljen a kötőd alá! (Elpöndöríti Borist, ölébe húzza Lina.) De te is szép vagy ám, Lina... Büdös... csupa hús ... (rácsap a fenekére). A becstelen fertállod ollan, akár a délnyugoti hegyes-dombos vidék... az Isten álgyom meg. Lina: De kende* meghúzta a három esztendő!... Sóvá®... Fáradt... Egyik, éhes is. András: Hát... nem a püspök kosztját ettem én ottan, hanem a rabokét. Pedig nem vót rossz dógom ... isten meg is irtam... a második esztendő elején má a fogházirodába dógoztam... Lina: írnok vót kend? András: Lehettem vónna is... Dehát inkább a pofámba állt, hogy az irodaszágai hivatalt töltsem be. Hanem hallod ... ki is rafonálódtam, kegyetlenül.... akár ügyvédnek is elmehetnék, ha akarnék. Az egész törvénykönyvet, kivülrül tudom... Ez arra jó, mer ha megész, megbicskázok valakit, ma tudom előre a büntetést. Boris: De nem bicskáz meg édesapám senkit. András: Nem hát. Elég vót ez a három esztendő a távolba. Hát ti hogy vótatok? Lina: Sok munka szakadt ám ránk, hogy kend nem vót itthon. (Lámpát gyújt, de közben mindig úgy áll, hogy a bölcset takarja.) Jó estét. András. Boris: Jó estét. András: (Szedi le a tarisznyát.)’: Oszt hát mi újság itthon. A főd jól hozott? Lina: Gyönyörű szépen. Idén nyóc mázsa vét holdankint. András: Gratulálok. Lina: Köszönöm. Meglehetősen. András: Hát a jószág? Lina: Abba is szaporodás van. E kis bornya. Boris: De millen heles, idesapim. Pirostarka. András: Megnézem ... (Felkel.) Lina: Na, csak nézze ... Öröme tőlük benne. Olyan okos az a kis büdös... tegnap is úgy megrúgott a hátamon, hogy hasraestem. (Nevet.) András: lile® huncut? Boris: Igen ám. Gyűljön idesapám... meglátja, ha közel hajul hozzá, úgy megüti az arcával az idesapám pofáját, hogy csak úgy nyekken. (Kiszalad.) András: (Utánamegy.) 777. jelenet. Lina, majd András és Boris, később Boris nélkül. Lina: (Egyedül.) Édes jó Uramisten... csak ezen legyek túl... (Előrehúzza a bölcsöt, a szoba közepére, felemeli a takaróját, megcsókolja, ringatja.) Ssss ... Csssss... Kis jószág... lesz most miattad szondás... tán verés is... Csis... pencükélj csali... Isten tudom én, hogy szörnyű véteke... dehát ugye, édes is- istenem, te teremtettél mindnyájunkat.. jmég ezt a szegény kis dögöt is!... Jaj, mi lesz itt még máma, kis bogár?!... Rettentő kifaszolás lesz itten még máma ... azé nem baj... te csak szépen pencükélj ... Ssss... Ssssss ... András, Boris (Bejönnek.), András (Háttal áll. Topogva veri le a csizmáját) Hallod lelköm... de szép kis jószám De nagyon is örülök, hogy szaporodás van... (Most fordul meg, meglátja a bölcsőt, meghökkenve hunyorgat, írereszti a szemét s mintegy folytatva az előbbi mondatot) ...szaporodás van... Irina (Remegve áll): Idős párom... Lelköm, jó uram... Boris: (összehúzódik, az anyját nézi.) András: (Reszeli a torkát): Ez ide szó!?... Ez a gyerek?... Lina: (Hallgat) András: Azt kérdeztem... ez a gyerek idegebül? Lina: Andráskám ... ■ András: Fogd be a pofád, az anyád égbenéző alleluja egyistenit! Honnan van ez a gyerek? Lina: Hát..... (Kezeit tördeli.) Id©származott ... András: Származott?... De hogyan származott? Irina: Hát... Ahogy a gyerek származni szokott. András: No isten csak várj. Sorra menjünk! Engem nem fogsz kiforgatni, te rongyfajzat... Már agyoncsaplak én a végén... De előbb megtartjuk a tárgyalást ... Mer én törvéntadó ember vagyok, saját bőrömön tanutam meg én a pógári perrendtartást... Keresztkérdések gyfimnek ,ám, ne fijj... Majd bevallasz mindent! Boris, ereggy be a szobáiba! Boris: Édesapám! András: Ereggy... mer kivezettetlek a szolgával... vagyis kirúglak... Boris: (El balra.) Lina: (Simi ,kezd.) András!...András: Fogd be a szád! Már gyönnek a keresztikérdések, akko lafatyájj! Szóval... talán értesültél arra a tényesseményre, hogy én a fennálló törvények szerint három esztendőre be lettem igazítva, a szombatheli fegyintézetbe. Minekután ennek föltűn kéntelen vólam távol lenni a családi állapotomtól. Mit hoz a fő mentségedre? Mer én tagadom a gyerek szempontjába a bűnrészességet. Irina: András lelköm András: Ne lafatyájj, Lina, az öccse használ, mer gyülnek a keresztkérdések! Ne sül e egy konok tagadásba, valld be szó nélkül, hogy ki a tettes? Lina: A tettes én vagyok ... András: De ki a bűntárs? Irina: (Hallgat.) András: Figyelmeztetem a vádlottat, hogy... te, Lina, azanyád Istenit, egybe agyon váglak, ha meg nem mondod, kire kerülé közjogi viszonylatba. Lina András, senkivel. Tűzbe-vizbe ’eimet, ha kerülem... András: „ az égbe pottyant ide ez a sar? Mi? Tudod te azzal igen jól, hogy az a sülős testi sértés, mely hónapon belül gyógyul, az én három esztendős távollétem alatt történt és azér engem nem vonható felelősségre. Irina: Andráskám... Hallgasson meg kend engem! Nem nyit énhozzám senki egy ujjúval !se ... András: (Közbevág) Isten attu nem is állott vóna be a bűnügyi tényálladék!... Lina: Az én lelkiismeretem tiszta, mint a patyolat vasárnapi fingom... András: Tán igen savanyut étte, attil lett az apátián gyerek? Lina: András... nékem férfinép az ágyam közelibe se vet... András: Látom, hogy a keresztkérdést ké elővenni... Mondd csak büdös, tán te mentél a más ágya közelébe? Lina: Soha! András: Vagy tán a fődeken? Irina: Nem, nem. Se a házba nem gyütt senki, se én nem mentem más házába, se a fődeken nem ... András: Hát? Tán a levegőbe? Valakim sérelem esett, a mentelmi jogomon... Irina: Sehun... Én szeretem kendet, András... Én nem nyittam se a kend mentelmi jogáhó, se a máséhó... Három esztendeje férfinéphe se szagutam... tisztességgel vártam kendet... András: Ó, te megálmalkodott bestye!... Lina, ne lafatyájj! Még te mersz tisztességre kodálni? Lina: Ejjnye, ez sok! Ha eccer aszendám... András (közbevág): Lina ne lafatyójj!... Lina: De hogy egyszer mondom... András: Lina ne lafatyójj! A pógári perrendtartás értelmibe járatom én a pofámat. Nem hallod? Lina: Hallom, hallom... hallom, hogy milyen hajcihőt csinyál kend. Én meg aszondom: elég vót má, vegye kend a botot, vergyen végig, oszt legyen eccer vége! András: De nem addig van a. Én a tettestársi főbujtó után nyomozok. Lina: Gyerünk avval a veréssel! Mit csinál illen hűhót kend? Más fehérnéppel is esett má illen... András: De nem vót az én feleségem! Irina: Kendnek is vót más asszonynéppel is dóga!... András: De arctul én nem kölkeztem meg, a fene egyen meg! Lina: De megkölkeztek azok, a nyavalya álljon kendbe. András: De az a fő, hogy én nem! Irina: Aztat csak sajnálhattya kend, mer arra valami nagy jutalompiz van kitűzve. András: Lina, ne lafatyájj! Valld be, kivel szervezkedtetek erre a csúfságra! Lina: Mit ijesztget kend? Vegye a botot, oszt vergyen meg, oszt punktum. Egy kólákért még nem akasztottak fe senkit. Hátha hármat tanált véna kend? András: Konstrurálom, hogy elsőrendű vádlott... Lina: Elsőrendű a kend öregaptja. Ne sértegessen kend! András: Fogd be a pofád. Elsőrendű vagy, mocsok fehérnép, igenis nótárius bűnöző vagy, cudar fehérnép. Amig szegin urad a te házad végin esett könnyű testi sértésért bicskára ment és ezért őt a tekintetes királi törvényszék három esztendőre Szombathelre elmarasztalta és még a vizsgálati fogságot, is alig akarta beszámoni,... addig te itten „... Inimajd vanez a gyerek? ...“ Ha sorsjegyei vannak közölje saját érdekében azok számait a Sorsolási Tájékoztatóval, Budapest, Vll., Akácfa utca négy. félemelet FRISS ÚJSÁG HD-És TflfiCIPŐ) szakszerű javítása a legolcsóbb Plfiratfi-uUa 27. KISS SZENZÁCIÓ! FRISS 590.000 5SJ 680.000 Glock áruházban, Király-u. 51 (AkiScfa-utca sarok.) ___ 5 december 25.