Friss Ujság, 1927. november (31. évfolyam, 248-272. szám)

1927-11-02 / 248. szám

XXXII. évfolyam, 248. szám Budapest, 1927 november 1., kedd POLITIKAI NAPILAP — M*. ■■ A L^hS**0**0 előfizetési ara, WZ H9IP* mm M m® H ff® Helyben es .idékeDegy hónapra 1 P 40 gi ül TlEjjk ff ff ff ffff ff ' ío­iától T. 205-GS. Neg­yedévre- P §§j gS Ü mTÜl mK Bffl— flOKKIADÓHIVATALOK : V, HonvW­o. t ESJMá­ra:S­rr.,l. | llllf U Ifi* IPMUI /lCtv oldal Nagy képes regénymelléklettel Ára 6 fillér Az apagyilkos Papp Flórián anyja is kötélre kerül Merénylet a görög köztársasági elnök ellen Kenyér és házbér November elseje nemcsak az em­lékezés napja, hanem a gondok napja is, amikor az élettel vere­kedő szegénység téli szükségletei megsokasodnak. Az idén az emel­kedő házbér, a fűtőanyagok drága­sága növelik ezeket a gondokat. Pedig, ha valamikor, most igazán itt volna a lehetősége, hogy a hosz­­szú hónapok óta állandóan felfelé gurított drágaság leépítése meg­kezdődjék, mert a világpiacon megindult a búza árának lemor­zsolódása. Bezzeg, ezt már a mi életünk árának drágítói nem akarják olyan hirtelen leszámítolni itthon, mint a búza árának a legkisebb emelkedését, amikor napról-napra drágították meg a kenyerünket. A fővárosi kenyérgyárak és a pékek most lassú, körülményes tárgyalá­sokba bocsátkoznak,­ hogy mitévők legyenek és különböző kibúvókat keresnek. Az októberi indexszám alakulásától akarják függővé ten­ni, hogy milyen mértékben szállít­sák le a kenyér árát. Mikor a ke­­nyér drágításáról volt szó, hónapo­kon keresztül hiába figyelmeztet­tük mindazokat, akiktől a kenyér árának kialakulása függ, hogy az élet dráguló indexe máris elvisel­hetetlen, akkor semmi másra nem voltak tekintettel, csak a világ­piaci árakra. Nos tehát, most a vi­lágpiaci árak igenis lehetővé te­szik az olcsóbb kenyeret. Ne kezd­jenek hosszú és kitérő tárgyalások­ba, hanem a fővárosi kenyérgyá­rak most adjanak gyors és gyöke­res példát arra, hogy hogyan tel­jesítheti ármérséklő kötelességét végre egy fővárosi üzem. Nincs idő a hosszú habozásra, hiszen a ke­nyérfogyasztás megdöbbentő csök­kenése bizonyítja, hogy a főváros dolgozó népének ma már nemcsak a húsról, hanem a kenyérről is le kellett mondania. Nagyon jól tud­juk, hogy a mindenkori kenyér­árak indítják meg a kedvezőbb, vagy rosszabb áralakulást az egész vonalon. A fővárosi kenyérgyáraknak te­hát elháríthatatlan szociális köte­lessége mostan megragadni az alkalmat, hogy egy példaadó ke­nyérár diktálásával megindítója legyen annak a régen várt f­lcsób­­bodási folyamatnak, amely nélkül a november elsejével nehezedő téli nyomorúság elviselhetetlenné vál­na. Az ország pompás búzatermé­se, a felhalmozott búzalisztkészle­­tek s ír búza világpiaci árának ala­kulása megadja a lehetősséget erre, tehát semmi helye a hosszú ta­­nácskozásoknak, hanem tessék le­­smállilizni a kenyér* árát. ! November November, — az erdő vetkezik Boldog nyarakról sir az őszi szél Eszedbe jut, hogy kocsin vagy gyalog Sorsod suhan a temető felé. November, — hogy elmúlt lásd a nyár, Elhullt virágod tarka csokra már . . . Eszedbe jut sok vesztett illat, íz, Dalodtól hangos virágos határ. November... Most kérdezd meg magad, Mit is müvelt hát szived, szád, kezed? Egy árva gyertyát horpadt sírodon Gyújt majd vájjon az emlékezet? Öreg fiu, — lásd búcsúzni kár Jön már nyomodban uj vidám sereg, Ki tőled tanulta nyári énekét — Dicsérd velük az örök Életet Dutka Ákos.

Next