Friss Ujság, 1928. december (33. évfolyam, 273-295. szám)
1928-12-29 / 294. szám
6 FRISS ÚJSÁG 1928 december 29. szombat A kalandorkirály Bűnügyi regény — írtai Segesdy László és VI. A „gnóm“ Bartha, Flamby és Péter felügyelő a Latinnegyed egyik csöndes kis éttermében ebédeltek. A hangulat meglehetősen nyomott volt, mert Bartha, aki a társaság kedélyét irányította, még egyre gondolataival volt elfoglalva. Ebéd után azonban már ő sem bírta tovább és előadta nézeteit az uj fordulatot vett Watteauuccai rejtélyről. — Kedves Flamby, egy nevet fogok említeni, melyet már bizonyosan ön is hallott az utóbbi években Pária rendkívüli bűneseteivel kapcsolatban. Péter felügyelő velem együtt már nagyon jól ismeri e név viselőjét, hisz éppen az ő kalandjai révén jutottunk szorosabb barátságba. León Andréra gondolok . ... Flamby és Péter Pál meglepődve pillantottak Bartha arcába. — Leon André? ... — kiáltott a francia viszszafojtott izgalommal. — Hogy jutott ez a név az ön eszébe? — úgy, felelte Bartha, — hogy e név viselője alaposan gyanúsítható a Watteau-utcai gyilkossággal. — Lehetetlen! — tört ki a detektív társaiból egyszerre a meglepetés szava. — Először León André már nagyon régen nem hallatott magáról, másodszor jól tudja ön is, hogy ez avilághírű és zseniális kalandor még sohasem ölt és nem szenynyezte be vérrel a kezét. Alig hiszem, — kételkedett a francia, — hogy valami köze lehetne ehhez a gyilkossághoz, feltéve, hogy most egyáltalán Páriában tartózkodik. " — Nos. — szólt Bartha, nagyokat fújva cigarettája, füstjéből, — teljesen értem az urak ■ meglepődését, de talán engedjék meg, hogy némi magyarázatát adjam, e valóban hirtelen jött feltevésemnek. A „gép“ kényelmesen hátradőlt és nyugodt hangon folytatta: — Az a páratlan vakmerőség, mellyel a tettes a neuilly-i, majd a Watteau-uccai lakásokba behatolt, teljesen ráillik León André módszerére. Megerősíti ezt a gyanúmat az artista, vallomása, akinek a szavai szerint a Watteau-uccai eset csakis egyetlen ember kezétől származhat, azonban ez az ember eddig még nem követett el gyilkosságot. Azért mondom, hogy eddig még nem, mert most, ha León André a tettes, a gyilkosságot mégis elkövette. Az a másik ellenmondás, hogy Thébold lakásából semmi sem hiányzik, ismét csak a megerősíti feltevésemet, mert León André nem gyilkolni, szokott, hanem lopni vagy rabolni. Hogy azonban nem vitt el semmit, ez némiképpen érthetővé teszi az első gyilkosságot. Egy közönséges gonosztevő ugyanis nem ment volna el puszta kézzel a szabad préda színhelyéről. A két detektívfelügyelő csodálkozva hallgatta a „gépembert” fejtegetéseit és nem tudták, hogy a híres nyomozó hová akar kilyukadni. Bartha azonban zavartalanul folytatta:— Én a magam részéről úgy képzelem el ezt az esetet, hogy lopási szándékkal indult Thébold lakásába, azonban valami közbejött s ez megakadályozta szándékában. Legvalószínűbb, hogy az öreg felébredt a zajra, magára vette házikabátját, hogy utánanézzen a dolog eredetének s ekkor szemben találta magát a kalandorral, aki a már reprodukált módon jutott a lakásba. Az öreg, aki féltékenyen és zsugori módra őrködött vagyona fölött, dulakodni kezdett a behatolóval s eközben adhatta León André a halálos csapást, melyet ő bizonyára nem szánt halálosnak. Nos, itt már a dolog egészen világos, logikus és érthető annak a részére, aki a világhírű kalandor pszichéjét ismeri. León André megrettent az első gyilkosságtól és rémülten távozott a lakásból, anélkül, hogy valamihez hozzányúlt volna. — Se hiszen, — vágott közbe Flamby. — León André sohasem szokott névjegye hátrahagyása nélkül dolgozni. — Ez is teljesen érthető, a gyilkosság miatt. ’A kalandor nem akarta, hogy bemocskolják nevét egy gyilkossággal és inkább a nyomtalanul való eltűnésre fektette a fősulyt. Vagy önnek nem lett volna feltűnő, ha a holttest mellett ott találta volna León André névjegyét? Ugye, el sem hitte volna, hogy a gyilkosság a kalandor kezétől származik és valószínűleg arra gondolt volna, hogy valaki visszaélt a León André névvel, mint ahogy ez már számtalan esetben előfordult. — Ez igaz, — hagyta helyben a francia a „gép11 érveléseit. — Ha pedig igaz, — folytatta Bartha, — akkor valószínű az is, hogy az előbb mondottak alapján tényleg León André a tettes, mi pedig itt állunk a megoldott feladatnál, de sokkal rosszabb helyzetben, mintha a gyilkosságot nem a híres kalandor követte volna el. Mert León Andrét megtalálni amúgy sem könnyű feladat, de ez után az esete után még nehezebb lesz. Péter felügyelő néma csodálattal nézett fel mesterére, míg a francia most már kétségbeesetten adta fel a kérdést: — Dehát mit tegyünk most? Feltűnt előttük a „gnóm“-nak nevezett fiú alakja, nyomában az óvatos Flambyval. Bartha jóakaratúan magyarázott tovább: — Ha elfogadjuk az artista vallomását, amelyetén teljesen elfogadhatónak, találok, ekkor újabb támpont van a kezünkben és pedig a segédként szereplő „gyermek1” kilétének a megállapítása. A gyermek" útján talán eljuthatunk a tettes személyéig, ami nem valószínű, de nem is lehetetlen. León Andrét erről az oldaláról még nem ismerjük és ha bandáját feloszlatta- talán felhagyott a túlzott óvatossággal is. Mindenekelőtt be kell mennünk a központba, ahol kihallgatjuk azokat az őrszemeket, akik a gyilkosság éjszakáján a Watterul utca környékén teljesítettek szolgálatot. Előfordulhat, hogy valamelyikükemlékezni fog egy gyanúsan viselkedő, gyermekre, aki sokkal feltűnőbb éjszaka az utcán, mint bármelyik felnőtt. A „gépember11 logikus magyarázata nem talált ellenmondásra és csakhamar mindhárman autón robogtak a rendőrség épülete felé. Nem volt nehéz előkeríteni a szombat éjjel szolgálatot teljesítő rendőröket, akik közül az egyik csakugyan emlékezett egy kisfiúra, aki háromkerekű triciklijén igyekezett éjszaka a város központja felé. — A gyermek nekem is feltűnt, — mondta a rendőr, — és meg is állítottam. Ekkor ismertem fel, hogy a „gnőm“ ül a triciklin, aki kifutó az egyik belvárosi ruhaüzletben. Azt mondta, hogy rokonainál volt látogatáson és gazdájától elkérte a triciklit, mert nem akart késő éjjel gyalog hazamenni. Én feltelefonáltam a gazdáját, aki igazolta a gyermek állításait , ekkor útjára engedtem. — Fordítva csinálta, kedves barátom, — jegyezte meg Bartha. — Nem a gazdáját, hanem arokonait kellett volna megkérdezni. Biztosra veszem, hogy a dolognak ez a része hazugság és a fiú azért hivatkozott a gazdájára, mert annak ugyanazt mondta, amit magának. A kereskedő jóhiszeműleg igazolta a fiút. De megnézte, hogy mi volt a tricikliben? — Nem. — öreg hiba. Ki ez a ,,gnóm“ egyébként? Flamby elmondta, hogy az egész város ismeri ezt a fiút, aki már legalább tizenhat esztendős, de törpe termetével egy hétesztendős gyermek benyomását kelti. Csak az arca öreg és csúnya. Egyébként nagyon eleven, ügyes és végkedélyü fickó, aki mindig vicceket gyárt a rendőrök rovására. Tisztességes életmódot folytat, reggeltől estig dolgozik egy ismert üzletben s valahol a Montmartre környékén lakik egy öregasszonynál. Általában a ,,gnóm“ csúfnéven ismerik, melyet öreg arca és törpe termete miatt kapott az uceai gyermekektől. Bartha feljegyezte az adatokat, majd megkérte Flambyt, hogy tudja meg a gyermek lakását és jöjjön azután fel a szállóba. Flamby elment, hogy a könnyű megbízást, teljesítse- s a ,,gép“, miután kijárta a központban, hogy a sajtó részére semmiféle információt ne adjanak a Watteau-utcai eset nyomozásáról, Péter felügyelővel hazakocsizott a szállóbeli lakásukra. Délután öt óra volt, mikor a francia visszatért küldetéséről és beszámolt Barthának. — A gyermeket családi nevén Giler Albertnek hívják és a rue Cadet 6. számú házban lakik egy Mangoon nevű öregasszonynál. Azt is megállapítottam, hogy a „grióm“ minden este hat óra után szokott hazamenni, de este nagyon sokszor elcsavarog ismeretlen helyekre és csak későn vetődik ismét vissza a szállására. — Rendben van. — felelt Bartha. — Ma este megfigyeljük hogy hová szokott járni a fiú és kikkel érintkezik. Péter felügyelő még úgysem látta a Montmartre-t, tehát azt ajánlom, hogy ön, kedves Flamby, menjen az üzlet elé, ahol a gyermek dolgozik és kísérje figyelemmel, miközben hazafelé tart. Mi pedig fölmegyünk most a Montmartre-ra és hat óra után kellő időben ott, leszünk a Cadet uccuban, ahol megvárjuk, amíg ön megérkezik. A ház körül lesben fogunk állni mindaddig, amig a gyermek ismét el nem távozik hazulról. A többi még a jövő titka. Helyesnek tartják? — Teljes mértékben, — felelt a francia, aki már nem, mert többé ellenmondani Barthának. Péter felügyelő pedig örült, hogy még a nyomozás ideje alatt is eszébe jut barátjának, hogy a város nevezetességeit neki megmutassa. Flamby elbúcsúzott-töltik s a ,,gépe1 egy autótaxival fölvitette barátját a híres „mártírok hegyére11. A párisi Montmartre főleg éjszakai életéről nevezetes, mert itt, tömörülnek össze azok a látványos mulatóhelyek,melyek legalkalmiasabbak arra, hogy a tapasztalatlan külföldi egy-két este otthagyja egész vagyonát. Egyik lokál a másik mellett, cukrászda, lebuj, kocsma, sűrűn csalogatják az embert s fantasztikuscégtáblák és felírások ígérik az igazi szenzációt. Bartha megmutatta barátjának a híres „Mantin Rouge“-t, azután sorba a „Döglött patkány11. ..Fekete macska11, a Kék egér11 és a „Pokol11 című mulatókat, melyeket ma már minden nagyobb város leutánzott. Egy kis körséta után, negyed hétkor, megérkeztek a Cadet uccába, ahol figyelő állásba helyezkedtek, hogy ne legyen feltűnő a jelenlétük. Negyedórás várakozás után feltűnt előttük a ,,gnóm“-nak nevezett fiú alakja, nyomában az óvatos Flámhyval, aki meglehetős távolságban követte a fiút. A „gnóm“ bement abba a házba, ahol lakott s Bartha magához intette a franciát. — Mi újság? Történt valami útközben? — Történt. — Halljuk. — A ,,gnóm“ találkozott egy másik fiúval, aki cédulát nyomott a kezébe. A gyermek elolvasta az üzenetet és beleegyezőleg bólintott, mire a másik eltávozott. Nem tudom, mi lehetett a cédulán, de az az érzésem, hogy a fiú titkos gazdája küldött valami utasítást. — Rendben van, felelt a „gép“. — Lehet, hogy szerencsénk lesz ma este. Most addig várunk itt, amíg a fia újra eltávozik, hogy teljesítse a kapott utasítást. Lehet, hogy a titokzatos főnöka kérette magához és akkor nyomára fogunk jönni tartózkodás helyének. A várakozás feltűnő sokáig tartott és a ,,gnóm“ csak nem akart ismét előbújni fészkéből. Bartha gyanút fogott. — Nincs ennek a háznak másik kijárása valahol? (Keddi lapunkban folytatják.)