Friss Ujság, 1929. március (34. évfolyam, 50-73. szám)

1929-03-01 / 50. szám

f\lst 11­0h/ XXXIV. évfolyam, 51«­szám Budapest, 1929 március 1., péntek .........................................­---------­POLITIKAI NAPILAP _____ _ SZERKESZTŐSÉG __ sssgfs ajpajh. P3 et&Zh, pra ra mm ^ és kiadóhivatal ELŐFIZETÉSI ÁRAI Iff ffji g Ipl W 1 ff i (Hl B (f» »eiyfe«n n vMitm egy hónapra 1 p 40 f |B«3s5 gjf sSgk vám. j13» ggj 3g§ MaSaK sS3 este 10 órától Aut. 128-83. Negyedévre-------------4P §g§ |1h1I il ly _ M Kfll H__ FIÓKKIADÓHIVATAL?: Egyes szil ára: 1 Ili 0 Ö U SM BB«I&8 v,,-’KlaT£nVjR1iSutsorok­ U,vasárnaP~ia{ n VL.Nagymező-u.3. Te!. Aut. 102-40 A jfmA/va/ /. A­­ ; v 12 oldal Ma: Friss Rádió-újság Ára 6 fillér Rejtélyes rablógyilkosság a Király­ utcában Kommunista szervezkedés: 60 őrizetbevétel Kereset nélkül Lóháton ölte meg a fagy Balogh gazdát Régi szabály, hogy a hideg­ek­­­en úgy védekezik legjobban az ember, ha jó melegen felöltözik. Ezt az örökigazságot nem fogadta meg Balogh Sándor berettyóújfa­­lusi gazda, pedig már nem vala­mi legényember volt, hiszen betöl­tötte életének harminchetedik esz­tendejét, felesége, két gyermeke is várta otthon, de ö­z­legény­esen, könnyű ruhában lóra pattant szerdán este, hogy egy kereskedő­nek Karcagra hazavigye a két lo­vát meg a szamarát Talán arra gondolt, hogy hu­szár volt valamikor, a huszár pe­dig a pokoltól sem fél. Csakhogy a pokolban meleg van, de az or­szágúton úgy tombolt a hideg, hogy még a Szibériát megjárt öreg csontok is reszkettek és haj­lék alá iparkodtak. Balogh Sándor pedig lóháton nekivágott az országútnak, de alig ért túl Bárándon, legyőzte a gyilkos szibériai hideg. Dermedt tagokkal, holtan for­dult le a lóról s mintha a halál kaszájának suhintásától megbok­rosodtak volna a lovak, riadtan el­iramodtak, otthagyva a kővé fa­gyott országút göröngyén a sze­rencsétlen embert. A lovak ,­­ mint képünk mutatja, — világgá futottak, még most sem találták meg őket. A csendőrök akadtak a fagyott lovas hullájára. A derék, hűséges szamár állott őrt mellette. lézeng az ország munkásnépé­­nek javarésze. Pontos szám­vetések alapján legalább is 60 ezerre tehető azoknak a család­­fentartó embereknek a száma, akik itt látnak-futnak körülöt­tünk ebben a­ nagy városban és nem tudnak munkához jut­ni. Az apró vállalatok, tisztes ipari műhelyek csődbe kerge­­tése, az egyre fokozódó gazda­sági válság, az elhibázott adó­politika, mind hozzájárultak a munkanélküliség olyan arányú kitenyésztéséhez, amilyent nem látott Budapest az elmúlt tíz esztendő legválságosabb hónap­jaiban sem. Hatvanezer ember egy nagy várost jelent, hatvan­ezer családot, ahol a család­­fentartó nem tud kenyeret ten­ni a gyermekek asztalára. Egy nagy éhező, kétségbeesett vá­ros népe sorvad közöttünk s­ ami legszomorubb és legelkese­­rítőbb, hogy ez éppen abban az esztendőben következett be Bu­dapesten, mikor a legvérmesebb reményeket keltették a nagy­arányú beruházások és építke­zések ígéretével, ősz óta hó­­napról-hónapra fokozódik az üzemek leállítása. Egyre több munkásember kezéből esik ki a szerszám. És ebben a kétség­beejtő nyomorúságban éppen az utolsó pillanatban érkezett meg Rothermere lord nyomor­­enyhítő százezerpengős adomá­nya. A hatvanezernyi éhes vá­ros remegve nyújtja utána a kezét és a fővárosnál a száz­ezer pengő szétforgácsolásával ezt a nemes nagy adományt a­helyett, hogy odaadnák gyor­san az éhező, munkanélküliek­nek, olyan akciókba akarják beleölni, amelyeknek megszer­vezése és fentartása a nemes lord ajándéka nélkül is a fővá­ros szociális kötelessége. Azt, amit a magyarság legnagyobb barátja a magyar nyomorúság enyhítésére ajándékozott, ne kalkulálják bele a főváros nép­gondozó politikájába. Az ebéd­­akcióra, gyermekfelruházásra a fővárosnak találnia kell fede­zetet, de a lord ajándékát ne vonja el senki semmiféle hang­zatos címen a nyomor pillanat­nyi enyhítésétől. Ha már nem tud ez a nagy­város hatvan­ezer munkabíró, dolgozni akaró polgárának azonnal munkát adni, legalább adja oda azt a százezer pengőt a keresetnél­­kü­li szegénységnek. Szociál­politikát pedig csináljon a maga pénzén az üzemek feles­ s­égéből Az ut­egyhullám és hófúvás megálítja a vonatokat Csökkent az árvízveszedelem — A Dunán—Tiszán áll a jég A tavasz-igéret megint­­ befa­gyott. Havas eső, olvadás és nap­sütés után ismét hideget jelente­nek úgy az országból, mint egész Európából. De szívesen fogadjuk ezt, mert ezzel szabadulhatunk meg a hirtelen olvadással járó ár­­vízveszedelemtől. A földmivelési miniszter kör­rendeletben felhívja az árvízmen­­tesítő és belvízszabályozó társula­tokat hogy a szokottnál is fokozottabb figyelemmel kísér­jék a jég és árvíz levonulását és tegyenek meg minden óvóintéz­kedést az esetleges veszélyek el­hárítására. A hideg szél és hófúvás a vas­­úti forgalomban okozott zava­rokat. Éjjel féltizenkettőkor a Buda­pestről induló bécsi gyorsvonat Hegyesha­lomnál elakadt. Tovább indult, de az első osztrák állomás, Zurány előtt a hó miatt nem folytathatta útját. A reggel 7 órakor Bu­dapestről elindult bécsi gyors szintén megakadt Hegyesha­lomnál. A bajokat az okozta, hogy az éjszaka óriási orkán tombolt és a havat másfélméteres torla­szokká söpörte össze. Újabb jelentés szerint még há­rom személyvonat vár az osztrá­kok engedélyére. A Győr—Szombathely vonalon az éjjel Budapest—Szombathely személyvonat Vinár és Celldömölk állomások között, a Jutas-­­Cell­dömölk vonalon pedig az 1817. számú személyvonat Devecser ál­lomáson a hóban elakadt. Éppen így történtek rövid ideig tartó vonatakadályok a Hegyes­halom Porpác, Pápa—Bánhida és Kisvárda—Nyírbakta­ közötti vo­nalakon. A Pápa—Csorna és Celldömölk —Zalaegerszeg vonalon, valamint a Szerencs—Hidasnémeti és Me­­zőnyékládháza—Mezőcsátii vona­lon a forgalom csak hómotoros mozdonyok alkalmazásával tart­ható fenn. A fagyhullám Pozsonyra 12 fo­kos hideget hozott. Az olvadásnak induló hó megfagyott, a közleke­

Next