Friss Ujság, 1929. április (34. évfolyam, 74-97. szám)

1929-04-03 / 74. szám

Rokkant kongresszus Tavaszi főpróbájának tekinthet­jük szervezkedő rokkantjaink húsvéti megmozdulását. Az Er­zsébetvárosi Körben tartott rokkant-nagygyűlésen — amint a Friss Újság olvasói lapunk tudósítójának részletes beszá­molójában olvashatják — f­el­fakadt mindaz a régi, méltán elkeserítő panasz, amelyeknek esztendőkön keresztül éppen a Friss Újság volt a szószólója. Jóleső elégtételünk, hogy éber lelki­ismerettel nem hagytuk el­altatni legnagyobb nemzeti adósságunk és lelkiismereti kö­telezettségünk kérdését a rok­kant-alamizsna fél megoldásá­val, hanem a rokkant ügy éb­rentartásával kiharcoltuk a rok­kantak szabad szervezkedését és ma már ott tartunk, hogy április folyamán egy országos rokkantkongresszuson pontosan körvonalazhatják könnyen fe­lejtett hőseink mindazokat a sérelmeket, amelyeknek gyógyí­tásáért a szervezetlen rokkant­ság érdekében éppen mi har­coltunk. Ezen a rokkant-kon­gresszuson majd tömör össze­foglalásban a magyar törvény­hozók lelkiismerete elé kerül, hogy egy átfogó rokkant­­t­ö­r­v­é­n­y megteremtése nél­kül társadalmunk legfájóbb sebe gyógyítatlanul fekélyese­­dik. Mert tarthatatlan állapot az, hogy a háború legszomorúbb áldozatai, akik munkaerejük és egészségük felét a harctereken hagyták, ma minden munka­alkalomnál, hivatalok betölté­sénél, jó összeköttetésű protek­ciós élelmesektől megelőzt­esse­nek, hogy a hadiözvegyek és árvák gondozatlanul kallódja­nak. Ha már háború utáni tár­sadalmunk nehéz életharcában könnyen megfeledkezik a rok­kantainknak járó megbecsülés­ről. Törvényben kell számukra biztosítani az elhelyezkedés, a tisztességes megélhetés lehető­ségét, a keresetnélküli rokkan­tak számára pedig egészséges ellátást törvényben kell bizto­sítani. Ha Bethlen István gróf is a korszerű szociális törvény­­alkotásban látja az ország er­kölcsi erejének és jövőjének biztosítását, úgy első köteles­sége a kormánynak a rokkant­kérdés általános megnyugvás­­­ keltő törvényes rendezése. Az, országos rokkant-kongresszus előtt jól eső tudat, hogy a rok­kantak számontartják és nem felejtik, hogy igazságos küz­delmük egyik legéberebb szó­szólója, a Friss Újság mindig ott áll érdekeik védelmében. Húsvét vasárnapjának szeles délelőttjén pontosan 11 órakor me­netrendszerű pontossággal a Fe­hérvári­ úti vámon keresztül haza­­trappolt a világjáró Csillag, Pol­gár bácsi bi­. derék táltosa. A vi­lágjáró konfilis, mint tudjuk, 8 hónappal ezelőtt kelt útjára és az­óta pontosan 7000 kilométert tett meg. Jövetelét expresszlevélben jóelőre jelezte a Budapesti Bérko­­csisok Ipartársulatának, amely mindent megtett, hogy méltó le­gyen a fogadtatás. Az ipartársu­lat jó foga­dó szakosztálya részésül Gyuri­m elnök, dr. Reich­feld jog­tané­rsős és Debreceny jegyző, to­vábbá Asorvay alezredes, Juhász, Löwy és Biermann alelnökök és még vagy 300 főnyi érdeklődő kö­zönség ment ki eléje a Fehérvári­­úti vámhoz. A postászenekar és busz feldíszített taxi várta Polgár Sámuelt, a fiát, és a Csillagot. A vámsorompónál harsány él­jen fogadta a világjárókat. Meg kell hagyni, hogy pompásan fes­tett a zászlós, szalagos konfortábo­­li, meg a szalagos, virágos Csil­lag is, nemkülönben a vasú má­lnásán, legénysen öltözött Polgár bácsi, fejében a hagyományos ke­mény kalappal. Polgár bácsi ekkor leszállt a bakról, levette őszfejéről a kalapot és megállt az ünneplők előtt. Deb­­reczeny ipartársulati jegyző mon­dott lendületes szép beszédet, me­lyet Polgár bácsi könnyezve hallgatott végig. A meghatottságot azonban nö­velte az a sereg kedves unoka, a kik öleléssel, csókkal üdvözölték Polgár nagypapát. A menet az­után megindult hazafelé. A me­net élén a postászenekar, a zene­kar mögött a 113-as konflis bak­tatott és utána húsz takaros autó­­taxi kígyózott. A fellobogózott és hatnyelvű fel­iratú, kissé megviselt konflis nagy érdeklődést keltett az útvonalon. Még a­ Bérkocsis-uccuban az ipar­társulat előtt volt kisebb ünnep­ség, amely alkalommal Polgár bá­csinak átnyújtották a Csillagot leváltó taxi-engedélyt. — Mi lesz a Csillaggal? — kérdez­gették Polgár bácsit, aki ostorral a kezében, valahogyan nem találta helyét a sőt, autó között.­­ A jól megérdemelt penzióba vonul — válaszolta Polgár bácsi. — És ha itt hagyja az árnyékvi­lágot, akkor kitömve a múzeumba kerül. Polgár bácsi azután bőven be­számolt nekünk úti élményeiről. Arra a kérdésre, hogy mire a leg­büszkébb, így válaszolt: — Arra, hogy Vilmos császár személyesen fo­gadott és délután 3 órától este 10 óráig szívélyesen elbeszélgetett velem a világ folyásáról. Őfelsége bemuta­tott­a kedves feleségének is, aki a Csillagnak cukrot is adott. A hol­land királynővel is találkoztam és őfelsége nem is akarta elhinni, hogy 30—40 fokos hidegben tenge­lyen tettem meg az utat. Sokat szenvedtünk a Kis -Csillaggal, d­e hát ha a vége jó, minden jó. Polgár bácsi mindenesetre arany hetükkel írta be nevét a halódó bérkocsisipar történetébe. Húsvétra hazatrappolt a Csillag Polgár bácsival "9 /wr. 3.'/1. XXXIV. évfolyam, 74. szám_____________________Budapest, 1929 április 3., szerda POLITIKAION­APILAP _______________ _ _ " _ fl^IAD^1. VATA°L ELŐFIZETÉSI AHA; gf_~ HX B BT® || H «■ nl K* SXS'w'j^SliISEa g® KI­X . (8 JJlSIL -SS Fnvpc Clárn­itra* hétköznapon €E Kai |ip Isi |3r, mtJE yB&d$3f fp§w|»p laBEg||pm§8b5I^| Telefon: 1. 418-20. óra-vasárnap-12 f 0 k­lW­W V VI.,Nagymező­ u.3.Tel. Aut. 102-40 12 oldal Ha: kisemberek Hgzatá^M^ra 6 fillér Föl a kezekkel! - szenzációs rablás fényes nappal 100,000 pengős sikkasztás a Menetjegyirodánál Iiviiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii Negyvenháromezer textilmunkás kenyere veszélyben Angol bank készül összevásárolni a magyar posztógyárakat, — mondották húsvéthétfőn az ipari szakegyesületek országos gyű­lésén . Sürgették a kartelek m­egrendszabályozását Az ipari szakegyesületek orszá­gos szövetsége, amelyben az or­szág munkásságának jelentékeny része van képviselve húsvéthét­főn délelőtt országos kongresszust tartott József­ utca 61. szám alatt levő székházában, melyen a vidék is tömegesen volt képviselve. Ma­darász József a külföldi kereske­delmi szerződéseket kritizálta. , — Régebben — mondotta — e szerződések nem érdekelték a mun­kásságot, de most már rájöttek, hogy nyomorúságos helyzetüknek ezek is a legfőbb okozói közé tar­toznak. Tíz állammál van az or­­szágnak kereskedelmi szerződése: — mindet nyögi a munkásság. A csehekkel van legrosszabb szerző­désünk. Ha a Csehországból beho­zott áruk itt készülnének — 80 mil­lió pengő munkabérrel többet ke­resnének a magyar munkások. Nagy tévedés volt, hogy olcsóbbak

Next