Friss Ujság, 1929. június (34. évfolyam, 121-145. szám)
1929-06-01 / 121. szám
2 Klósz jómódú vidéki gazdálkodónak a fia, aki kereskedéssel foglalkozott. Egy országos vásáron cigány lókupecekkel került össze, akik között volt egy ragyogóan szép fiatal cigányleány. Klósz éve leszeretett és mivel a leány nem akarta otthagyni a cigánykarravánt, Klósz Béla otthagyta a faluját és együttment a cigányokkal... Együtt élt velük, sárkunyhóban, sátor alatt tanyázott és a végéin most vezére lett egy rablásra öszszeszövetkezett cigány bandának. Klósz segédje egy Parnó-Kúna János nevű cigány, aki annak idején a a dánosi hírhedt rablógyilkosságban is részt vett. Akkoriban tizenöt esztendei fegyházra ítélték és mikor kiszabadult, újra visszatért a cigányok közé. A banda 16 tagját fogta el a rendőrség és ezeket megvasalva Budapestre hozták. Az elfogott cigányok részletes vallomást tettek és a bűncselekmények egész sorozatát ismerték be. Bevallották, hogy Pesterzsébeten, Kispesten, Kőbányán, Nagykőrösön, Kiskőrösön, Harasztin, Öcsön, Szentendrén, Kecskeméten és Zalaegerszegen összesen ötven betörést, lopást, útonállást s fosztogatást követtek el. Az elrabolt árut Pesterzsébet határában homokbányában rejtették el. Többméteres hosszú alagutat vájtak a homokbánya oldalába és itt raktározták el a hónapok során szerzett zsákmányt. Az ékszereket egy Schwarz Mihály nevű ékszerésznek adták el, akit most orgazdaság miatt letartóztattak. A cigánybanda asszonyai csupa selyemben jártak, a rablott holmik nagy részét ők kapták és ebből teleicomázták magukat. Az elfogottak között van három cigánynő is. Sárközi Zsófi és a húga, Róza voltak falusi vándorlásaik alatt a cigánybanda kémei. A két tarkán öltözött cigányleány szemelte ki azokat a házakat, ahová be akartak törni. , J t*up A f Mint jósnők kikémlelték a ház tájékát. Elfogtak egy Kolompár Zelii nevű szép cigányleányt is. A banda tagjai nagy tisztelettel vették körül Kolompár Zelfit, akiről büszkén mesélték, hogy az ősei híres emberek voltak: Rúzsa Sándor és Savanya Józsi a híres betyárok bandájával dolgoztak együtt. Időközben Kispesten elfogták a két cigánylegényt is, akik Herceg Lajossal együtt betörtek Krausz Ferenc fűszerüzletébe. Ezekkel együtt most már tizennyolc cigányrabló került kézre és letartóztatták az orgazdát is. Valamenynyit a pestvidéki ügyészség fogházába szállították és most tovább folyik a vizsgálat. A pestvidéki cigánysor azóta elárvult. Elüldözték őket a pesti detektívek, akik most öreg Horváth Jánost, a 80 esztendős ezüstgombos vajdát hajszolják. · ■ 5 Ay. --•’Svtyr’ MODIAHO ■ —NI IMN' !■'MlIUUmm.m----- Nem akadályozhatja meg a háztulajdonos az üzleti cégtábla elhelyezését. Többször előfordult, hogy olyan iparosoknak, akik a maguk ipari üzemét nem utcára nyíló bérhelyiségben, hanem a lakásukon folytatják, a háztulajdonos megtiltotta az ipari üzemet hirdető cégtáblának a ház falára való elhelyezését. Ebből azután több kontroverzia keletkezett. A hatósági döntések kimondották, hogy, a lakásban berendezett üzlethelyiségek cégtáblával való megjelölését a háziúr a lakásbérleti szerződésből kifolyólag nem akadályozhatja meg. Ezzel szemben a lakásban berendezett üzem vagy üzlethelyiség cégtáblájának a ház külső falán vagy kapuján való megjelölése már csak a háziúr külön engedélye alapján lehetséges. FRISS ÚJSÁG 1929 június 1, szombat Két család a ház kapujában Milyen állapotok uralkodnak a József-utca 67. sz. házban, ahol tömeges kilakoltatás készül? — Egy 8 gyermekes család kilakoltatása után a 10 gyermekes kerül sorra A Friss Újság beszámolt arról, hogy a József-utca 07. számú házban a napokban kilakoltatták Sonterics Péter nyomdászsegédet, feleségével és nyolc apró gyermekével. Ebben aházban ez rövid időn belül már a "második kilakoltatás volt, mert nem régen ezelőtt egy hetvenötéves öregasszony, özv. Domány Hugóné lakásában jelentek meg a végrehajtók, akik a 75 éves öreg nénikét, aki egy beteg fiával lakott a földszint 5. számú szobakonyhás lakásban — kilakoltatták. Ez a két kilakoltatás még korántsem tükrözi híven vissza azokat a viszonyokat, amelyek a Józsefutca 67. számú házban uralkodnak. Mikor az ember belép ennek az ütött-kopott egyemeletes bérháznak a kapuján, máris nagyon szomorú látványra lesz figyelmes. Végig a kapubejáratot kopott bútorok, edények, kályhák, ágyneműk foglalják el, mellettük álldogálnak és siránkoznak a kirakott bútorok kilakoltatott tulajdonosai. Mert úgy Sonterics Pétert feleségével és nyolctagú családjával, mint a 75 éves özv. Domány Hugónét kilakoltatták, anélkül azonban, hogy számukra bárminemű szükséglakást is kijelöltek volna. A szerencsétlen 75 éves öregaszszonyt szerencsére megszánta egy jószivü szomszédcsalád s így most Domány Hugóné április 16-ikán történt kilakoltatása óta Parti Nándoréknál húzódik meg. Sonterics Péter beteg feleségével és nyolc gyermekével azonban még mindig a kapu alatt tengődik. — Százhetvenöt pengő lakbérhátralékom volt. — sírja a szerencsétlen Sontericsné, miközben gyermekei szomorúan állják körül. — A háziúrral úgy beszéltük meg, hogy bérünket tetszés szerint fizethetjük és mikor elmaradtam a házbérrel, még mindig fennállt ez a megállapodás, hátralékomból azóta több mint száz pengőt le is törlesztettem. Kétségbeesve folytatja: — Minden igyekezet megvolt bennünk, hogy ezt a tartozást kiegyenlítsük, Te hát arról nem tehetek, hogy az uram, aki súlyos tüdőbeteg, nem tudott munkához jutni. Most, mikor nagynehezemn kisegítő foglalkozást kapott, most itt állunk hajlék nélkül a kapu alatt. Nem tudom, mihez fogunk kezdeni... Elfojtja a sírás a szerencsétlen asszony szavait. A gyerekek szintén pityeregni kezdenek. A másik, özv. Domány Hugóné, összetört, őszhajú, kisírt szemű öreg nénike. A szomorú történteket így mondja el: — Fizettem, ahogy tudtam. Fiam nem dolgozik, mert beteg, szobakonyhás lakásomból kiadtam a szobát, mi a kis konyhában húzódtunk meg. A bajt az hozta, hogy az albérlők nem fizettek. Hitközségi segélyekből, jószívü családok könyöradományaiból gyúrtuk az életet, ebből nem tellett házbérre... És... Elmondja Domány Hugóné, hogy 1917-ben 140 korona volt lakásának alapbére, amit a háziúr a törvényesen megengedett 30 százalékos emelés helyett 100 koronára emelt. — Beleegyeztem, — mondja sóhajtva az öregasszony — mert hiszen nem is tudtam, hogy mit írok alá. Most aztán felvilágosítottak, de már későn. Körülfognak a ház lakói. Mindegyiknek van valami panasza s most, hogy ez a két kilakoltatás történt, egy rettegésben élnek, hogy őket is ez a sors fogja érni. Valósággal forrongásban van az egész ház és az izgalmakat még csak fokozta az is, hogy most több lakónak kézbesítették a háziúr felmondását. Így az első emelet 18. szám alatt lakó nyugdíjas özvesléső Jánosnénak, aki két gyermekével és édesanyjával lakik, a földszint 9. szám alatt lakó Petroczki Alajos 50 százalékos rokkant szabó segédnek, aki feleségével és tíz gyermekével húzódik meg a szoba-konyhás lakásban, a földszint 7. szám alatt lakó súlyos beteg Fekete Jánosnénak, az első emelet 20. alatt meghúzódó tüdőbeteg Nagy Lajosnak mondotta fel a háziúr a lakást. Parti Nándor nyugalmazott minisztériumi altiszt ellen is már folyamatban van a felmondási per. A lakók valamennyien eddig szóbeli megállapodásban voltak a háziúrral, hogy havonta mindegyik, úgy fizetheti a házbért, ahogy akarja. Kár volt ezt nem írásban leszögezni, mert mostan legtöbbjének azon az alapon mondtak fel, hogy nem a hónap 5-ikéig teszik le a bért. Kivételt képez Parti Nándor, aki a nemrég napvilágot látott és sok port felvert új lakásrendelet 6. §-a alapján kerül az utcára. Pedig a háziúrnak egyáltalán nincs mit büszkélkedni a Józsefutca 67. számú házával. A legtöbb lakás fala átázott, egészségtelen, penészes és dohos, a vízvezetékek és az illemhelyek gondozatlanok, Parti Nándor lakásában a konyha mennyezete rövid időn belül háromszor szakadt le, a padlózat pedig napról-napra süllyed. A szegény emberek mégis csak ragaszkodnak ehhez a nyomorúságos fedélhez, amely mégis csak megvédi őket az idő viszontagságai elől. Kiváló finom anker szerkezetű Petőfi, Tandor zsebórák 5 évilyl jótállássá! — —------—------------P 1‘T* Elsőrangú szerkezetű ébresztőórák 5 évi A jótálással — — -----------------------p n* ali Alpacca étkészletek óriási választékban gyáriárak mellell csakis Schimnwald Imrénél P-Liptil, VI., Deák Ferenci, tér 8. (Auker-palista) •♦dalók — Olák és ékszerek nagy raktára. ezüst és ipar művészeti tárgyak gyára ___ Fennáll 1852 óta. Vérfürdőt rendezett a vándorló péklegény Szánalomból éjjeli szállást kapott s vendéglátója egész családját ki akarta irtani. Hizat embert mészárolt le, hogy rabolhasson Belgrád, május 81. Borzalmas vérfürdőt rendezett Plevnnban egy pékmester házában egy vándorló péklegény, akit a pékmester felesége szánalomból fogadott be éjjeli szállásra. A vándorlegény azt mondta, hogy Filipovnak hívják és hosszabb idő óta kereset nélkül van és éhezik. A pékmester felesége enni adott neki , hogy kipihenhesse a hosszú vándorlás fáradalmait, az íjjgő épte azt se kívánta tőle, hogy dolgozzon. Az állítólagos Filipov, aki mindössze 18 éves, éjszakának idején baltával kettéhasította Trajanov pékmester feleségének fejét, majd megölte a pékmester két gyermekét, öreg apósát és a két alvó pékinast. Trajanov pékmester, aki a vándorlólegény szörnyű embermészárlása idején a kemencék körül dolgozott, figyelmes lett a lakásból kihallatszó zajra és besietett a házba. A vérengző péklegény fejszével támadt rá, mire élethalálharc kezdődött a tömeggyilkos és a pékmester között. Végül"is, a gyilkos legény futásban keresett menekülést, akkor azonban már a szomszédok is felriadtak és üldözésére indultak. Sikerült is kézrekeríteni a gyilkos Faipovot, aki a csendőrségen bevallotta, hogy az egész háznépet ki akarta irtani, hogy kirabolhassa a pékmestert. Két hete változatlanul tart a burkoló munkások kizárása * Tíz százalékos bérjavítást és az anyagszállítás rendezését kívánják a munkások — Keresik a békés megegyezés módját A burkolómunkások kizáratásáról már megemlékezett a Friss Újság. A kizárás már két hete tart be azzal a súlyos következménnyel jár, hogy emiatt megakad egyéb munka is az építkezéseknél. Fölkerestük a kizárt munkásokat, az Építőmunkácok Szövetségének Aréna-uli székházában. Elkeseredetten panaszolják a munkaadók rideg magatartását. Elzárkóznak a kölcsönös tárgyaláson alapuló megegyezés elől és elfogadhatatlan feltételeket akarnak diktálni a munkásoknak. Ilyen alapon természetesen nem jöhet létre a béke, ami pedig a mai gazdasági viszonyok között mindenkinek közös érdeke. A munkások kizáratásának az volt az előzménye, hogy a Neuhauser-cég munkásai két hét előtt azt, kérték a cégtől, hogy a régi rendszer szerint fizessék ki nekik a minimális órabéreket — függetlenül az elvégzett akkordmunkamennyiségtől. Az utóbbi időben ugyanis ebben az iparban, bár órabér van megállapítva, akkordrendszerrel kötötték össze az órabért, vagyis az órabért csak akkor kapja meg a munkás, ha a kikötött napi 16—17 négyzetméter burkolást elvégzi. Ha ezt nem tudja elvégezni, kisebb órabért fizetnek neki. Ez a rendszer azért rossz a munkásokra nézve, mert hibájukon kívül képtelenek elvégezni az előírt mennyiséget. Ez történt a Neuhauser-cégnél és erre következett az összes budapesti burkolómunkások általános kizárása. A munkások mindent elkövettek, hogy kölcsönös megegyezéssel véget érjen a kizárás. Végre elértek annyit, hogy legutóbb összeültek a munkaadókkal, de legnagyobb csodálkozásukra, ezek egy előre elkészített megállapodás aláírását kívánták tőlük, amit azonban nem fogadhattak el, mert semmit sem enyhített a munkások sérelmén. A munkások keresetét jó 30 százalékkal csökkentették a munkaadók, holott a drágaság közben folyton növekszik. A burkolómunkások szezonmunkát végeznek, alig 3—4 hónapot dolgozhatnak évente. Igazság szerint most kellene megkeresniük a télirevalót is. De erről szó sincs már régen. A heti fizetésük 41 pengő 90 fillér, amiből anyaghordó napszámost kell fizetniök, továbbá a munkásoknak kell megfizetniük az anyagfelszállítást végző lift áramfogyasztási díját, úgy hogy heti 20—21 pengő keresetük marad mindössze. Sérelmesnek tartják, hogy az ő szerény keresetükből fizessék az anyaghordó napszámosokat és a liftet, — de éppen itt nem engednek a vállalatok, amelyek, amióta a kizárás tart, inasokkal és szakképzetlen napszámosokkal végeztetik a burkolási munkákat, aminek a közönség látja kárát. A munkások újból keresik az érintkezést a munkaadókkal, hogy békés megoldásra jussanak. Tízszázalékos bérjavítást és az anyagszállítás rendezését kívánják. Reméljük, hogy a vállalatok is jobb belátásra jutnak és nem zárkóznak el majd ridegen a megegyezés elől. Megbízható kerékpárt Tij? csak szakmechanikusná! vásárOTffiS rotjon. Csekély részletre is ’BPÍIf Alkatrészek, gumik nagybani árban. Nagy Javító műhely. Fapkflft VI., Jókai-utca 24. éi Attila-kffrat 50