Friss Ujság, 1929. augusztus (34. évfolyam, 172-196. szám)
1929-08-01 / 172. szám
Az aszalt tervek múzeumát lehetne már Budapesten felállítani. Sehol annyi légvár-ötlet nem születik évenként, mint itt a Duna partján és sehol annyi megvalósítatlan városrendezési életrevaló tervet nem temetnek poros aktacsomókba, mint minálunk. Olvasóink a tanúink, hogy tíz év óta mennyi részleteiben megvitatott, megvalósításra váró középítkezési, városrendezési ígéret valóra váltását kértük számon hiába. Most a Közmunkák Tanácsa is észreveszi, hogy tíz év óta a téli tervek nyáron, a nyári tervek télen mennek feledésbe a fővárosnál. A városházán most nagy a kényelmetlen feszengés, hogy hivatalosan is észrevették a nagy tervaszaló üzemet. Ez a fővárosi üzem bizony rekord eredményekre tekinthet. Hogy ne is beszéljünk a Bárczy-féle nagyszerű Tabán-rendezési tervekről, ott szikkad és penészedül az Isten-hegyi villamos, a rózsadombi autóbuszjárat, a Vár és a Víziváros szabályozásának terve a többi nagy ígéret mellett. Pedig mennyi szegény ember számára nyílott volna munkaalkalom és milyen fejlődési lehetőségek nyíltak volna, ha mindazokat a közlekedési, átrendezési terveket és ötleteket megvalósították volna, amelyekkel rendesen telenkint altatgatják és csitítgatják a közmunkák megindításáért síró nyomorúságot. Mennyi szerencsétlenséget lehetett volna elhárítani, ha például már a tavaszon elkezdték volna építeni azt a két strandfürdőt, amelynek tervéről a múlt év nyara óta annyi ígéret zengett s most Berczell alpolgármester úr maga is elismeri, hogy bárhogy is szorgalmazta az építkezések előkészítését, nem sikerült egyebet elérni a városházán, minthogy talán majd szeptemberre elkészülnek a népstrandok építkezési tervei. Most szent fogadalommal ígérik a jövő nyárra. Tavaly ilyenkor éppen így ígérték az ideire. Most már itt állunk az ősz elején, most kezdik dalolni a jövő évi ígéretek áriáit, mert az idei ígéretek már bekerültek az aszalóba, a szellős akta-sírokba. Meddig lehet még folytatni és fokozni ennek a kártékony fővárosi terv-aszaló üzemnek a működését? Reméljük, hogy a Közmunkák Tanácsa most már egyszer végére jár és véget vet ezeknek a terv-aszaló üzelmeknek. {@r "'Wty XXXIV. évfolyam, 172. szám Budapest, 1929 augusztus 1., csütörtök POLITIKAI NAPILAP 0 SZERKESZTŐSÉG HARLAP ffisgnpg mm*. m » JS1 jfSBx ttm ÉS KIADÓHIVATAL 1111 M IPfl m Épül BUDAPEST, VI, SZOBI-UTCA A ELŐFIZETÉSI ALAi ||f[ |lg J§jg ®||» Ijam” Wn ||i Ilii BMIBl Teltfttttántk: Aut. 137-51, Aut. 238-58, ttlytaa ét rWéku hí Mm*11 P 40 t EgU §1 m. Huk H 11 11 Hak ffim1 «te 10 órától Aut 128-83. Negyedévre---------4P Igf* il li.lJmii. FIÓKKIADÓHIVATAL: 111 in HU ill il fl» taieiJsSn Vll.,Klauzál u.2. (Rákóczi-ut sorok) Emsnanara:ISXjfS,?I g B NW V VWIHI 10 oldal Nagy képes regénymelléklettel:wa 6 fillér Dáridóztak a betörők a nászutasok lakásában megcsonkított női hulla egy cseh fürdőhelyen Nomád élet a Duna partján Megírtuk már a Friss Újságban, hogy a vadevezősöknek már szabad kikötni a Monostori-szigeten is, ahonnan eddig a szigeti hatóság kitiltotta a Duna evezős népét. Ez az intézkedés bizony nagy megnyugvást keltett a sokezer vadevezős között, akik a Dunán töltik a nyarat. Ha végigmegyünk a Duna partján, a Megyeri-csárdától felfelé nem egy kis sátorvárost találunk, ahol hetekig tanyáznak a kirándulók. Valóságos nomád életet élnek ezek, akik valóban egészségesen és olcsón oldották meg a nyaralási kérdésüket. Egész családok élnek így itt. Szabad tűzhelyen főznek, sütnek, halásznak, hogy egyszer-egyszer tányérra kerüljön a jóféle halpaprikás. A Duna partjának sátorlakói azonban társadalmi életet is élnek. A múltkorában például bált rendeztek a gödi strand alatt. Volt gramofon és a népszerű slágerlemezek hangjainál ropta a táncot a mindkét nembeli ifjúság. Valaha apáink nem is mertek arra gondolni, hogy leányuk fürdőruhában hódítson, a Duna partján, a sátrak alatt rendezett bálon. Bizony most nem egyszer megtörténik, hogy nomád életet élő fiatalság nyári szórakozása a papnál végződik. Képünk egy dunaparti sátortábort ábrázol. A tót agitátorok csak bolondították a népet nagyhangú beszédeikkel Mach Sándor nevetségessé teszi a vádat . A Tuka-per tárgyalásának harmadik napja A szerdai tárgyalás elején rövidesen befejezték a másodrendű vádlott Snecky kihallgatását, aki elmondotta, hogy a Rodobranában csak azért használtak katonai kifejezéseket, hogy a népnek meg legyen a maga hangzatos játéka és az ifjúság örömét lelje ebben a tornaegyletben azzal, hogy itt katonáséit játszhat. Sokkal érdekesebb, vagy inkább mulatságosabb volt a harmadrendű vádlott, Mach Sándor kihallgatása, aki nevetségessé tette az egész vádat, mert őszintén elmondotta, hogy a hangzatos kifejezéseket csak népbolondításra használták. — Mikor a szlovák néppárt belépett a kormányba, — mondotta — az elégedetlen szlovákok panaszkodni jöttek hozzánk, hogy milyen tortúrákat és igazságtalanságokat állnak ki a hatóságok részéről. — Hogy megnyugtassuk őket, fekete könyvet csináltunk s ebbe irtuk azoknak a nevét, akik ellen panaszkodtak. Azt mondtuk, hogy majd intézkedünk, hogy ezeket állásukból elmozditsák, nyugdíjazzák, vagy Prágába helyezzék. Azért vezettük a fehér könyvet, hogy a jó szlovákok nevét odaírjuk. Majd az elmozdítottak helyébe ezeket tesszük. Elnök: Mit tud a földalatti szervezkedésről? Mach: Semmit. Tény az, hogy sokat használtunk olyan szavakat, amelyeknek a jelentőségük semmi, de annál hangzatosabbak voltak. Ezt azért csináltuk, hogy a párthívekben a lelkesedést megtartsuk. Földalatti munkáról, földalatti tűzről és egyéb maszlagokról beszéltünk, mert a nép nagyon elégedetlen volt és valamiképpen meg kellett őket nyugtatni. Mivel a szlovák néppárt belépett a kormányba, csak ilyen sejtelmes és titokzatos mesékkel tudtuk meggyőzni arról, hogy az autonómiáért és a szlovák nép függetlenségéért folyik a harc tovább is és azt mondtuk, ne féljetek, az autonómia megvan, eljön az idő, amikor fel fog törni a föld mélyéből. Elmondja pályafutását, eddigi működését. Torna volt a leghig