Friss Ujság, 1929. szeptember (34. évfolyam, 197-220. szám)

1929-09-13 / 207. szám

2 lene dolgozik. Fazekasné dolgozott tovább a saját módja szerint. Mi­kor pedig Székelyné már a ható­ságokhoz is fordult,­ levelek ka­­pott: „Jöjjön ki éjfél tájban a teme­tőbe, akkor ássa el Oláh Zsuzsi a bizonyítékokat.” * Meghal a „becsületes” bába Székelyné kiment a temetőbe, sohasem tért vissza többé. Har­madnap kifogták a Tiszából. A gyanú Fazekasnéra irányult, de nem lehetett ellene bizonyítani semmit. Az áldozat fia, a tizenhét éves Székely Sándor, nem törődött azzal, hogy nincs bizonyíték és amikor összetalálkozott vele, rá­lőtt. A golyó nem talált, a fiú két esztendei börtönt kapott. A hozzáértő versenytárs titok­zatos halála után egyedül maradt a faluban Fazekasné. A dolga na­gyon megszaporodott, de a születé­sek száma nagyon megfagyott. Éltek, szerettek az asszonyok, talán jobban, mint azelőtt, de anyák nem akartak lenni. Sokáig nem maradhatott persze titokban az új iparág, figyelmes lett rá a hatóság, de Fazekasné csak csinálta tovább ördögi mun­káját. Ha kitudódott valamelyik csúnya munkája és bíróság elé kellett állani, mikorra a tárgya­lásra került a sor, nem vallottak és tagadtak a bűnös anyák, mint­ha meghipnotizálta volna őket Fazekasné, ha pedig tanú kellett, volt bőven, mindenre, m­ert Nagyrév nemcsak a méregkeve­rők hazája, hanem a mindent­tudó, mindenre megesküvő hamis tanúké is. Nyolc esetben vádolta meg az ügyészség magzatelhajtással, min­dig megrázta az ügyet, tanúival szemben tehetetlen volt a bíróság. A kilencedik esetben mégis rajta­vesztett Fazekasné. Nem segítettek a tanúk, a szegény megoperált asszony ugyanis meghalt és halá­los ágyán megvallotta, hogy az ő áldozata. Ekkor a bíróság két esz­tendei fegyházra ítélte. Amikor be kellett vonulnia a fogházba, ügyvédje lakásán öngyilkos lett. Betegen vitték el a fegyházőrök a fogolykórházba. Három hónapot töltött ott, akkorra megvolt ügyé­nek újra felvétele, felmentették és szabadlábra került. Szabad volt tehát ismét, de már nem mert tovább angyalcsinálás­sal foglalkozni. Nem is kellett. A fogházban rájött arra, hogy van ennek könnyebb és biztosabb módja is, mégis meglesz a kegyet­len anyák vágya: nem lesz gyere­kük. Meghagyták ezután születni a gyermekeket, de amikor két­­három naposak voltak, egy kis arzént adtak be nekik és a sze­gény kis ártatlanságok elpusztul­tak. Ki tudja, hány gyermek puszt­tult így el, hiszen a manipuláció egész mostanig senkinek nem Hint fel. Mikor meghalt valamelyik gyermek, ráfogták, hogy veleszüle­tett gyengeség ölte meg. Pedig arzént kaptak szegény kicsik, mint azt a kis Cser Jusztinon és Istvánon a bírósági vegyész az exhumálás után megállapította. Az első 19­16-ban, a másik 1923-ban halt meg. Hogy a felnőttek mérgezései mi­kor kezdődtek, nem lehet megálla­pítani. Fazekasné a fogházban ta­gadta, hogy valakit is megölt volna, de amikor kiszabadult és végigszaladta pácienseit, hogy a fenyegető hajról értesítse őket, már így kiált fel: — Ha megrázom az abroszt, belekerül egész Nagyrév. Nem rázta meg az abroszt, he­lyette sírba, vitte titkát. De nem tudta elvinni a­ sok asszony bűnét. A letartóztatott nagyrévnek majd­nem valamennyie azt állítja, hogy ő beszélte rá a mérgezésre és ő is adta a mérget kisebb-nagyobb ösz­­szegért. Takács Lajosné, Kiss Ró­zán­­, Lipka Pálné, Cser Lajosné, Pápai Ferencné, Murányi Zsig­mondné, Sülye Mária, Beke Mi­­hályné, Szendi Mária, Koltainé , Szabó Mária, Takácsné Pápai Esz­ter, Holyba Károlyné, mind azt állítja, hogy az ő rábeszélésére követték el a gyilkosságot, tőle vették a mérget. Nem lehet most és halála miatt nem lehet ezután sem kideríteni, mennyi igaz a bű­nös asszonyok vallomásából, de ha csak a tizedrésze is igaz, akkor is iskolába járhatott volna a hír­hedt Jáger Mari a nagyréviek Kövér bábaasszonyához, aki rossz szelleme,­­megrontója tu­dott lenni egy jó magyar falunak ■ és a falu asszonyainak és férfi né­­­­pen­ek egyidőben. Soha a magyar­föld romlottabb és rothasztóbb lel­­­­két még nem látott, mint az övé,­­ aki előtt értéktelen volt az em­beri élet és ezért nyomorultan, , részvét nélkül pusztult el maga­­ is ... FRISS ÚJSÁG 1929 szeptember 13, péntek Felbontanak minden gyermeksírt Miután a szolnoki ügyészségnek azt a gyanúját, hogy az egyke­­kérdést is arzénnel oldották meg Nagyréven, az exhumált két Cser­gyerek esete igazolta, az ügyész­ség most elrendelte Nagyréven az utóbbi években elhalt gyermekek halála okának megvizsgálását is és a gyanús esetekben a csecsemő­hullákat mind exhumálni fogják. Ma egyébként három új exhumálás történt. Dr. Nádas vizsgálóbíró ma exhumáltatta a nagyrévi te­metőben az 1923-ban elhalt S­elye Dénes, az 1921 január 23-án elhalt Győző Lajos és az 1920 december 7-én elhalt B. Takács Lajos tete­meit, akik közül az utóbbi rok­kant katona volt és sírja fölött „a hazáért“ felirású fekete sírosz­lop állott. Az ügyészség nem fogadja el az orvosi véleményeket sem és ezt a tiszakürti esetekkel indokolja. Or­vosi vélemény szerint Szűcs Ist­ván 1926 október 16-án gutaülés, Szűcs Istvánné 1926 október 17-én aggkori végelgyengülés, Szakács Dániel 1926 november 4-én agy­­lágyulás, Madarász József 1925 március 30 án szívizom elfajulás, Szabó Mihály 1925 március 19-én szívhűdés következtében halt meg, az országos bírósági vegyész vé­leménye szerint pedig valamennyi esetben mérgezés történt. Nagy sikert vár az ügyészség az újonnan elrendelt ötven nyo­mozástól, amelyet Császár János tiszthe­lyettes vezetése alatt folytat a ci­bakházai csendőrség. A tiszazugi földben nincs arzén Az orvosok és vegyészek eltérő véleménye következtében hivata­los vegyészi véleményt kértek arra a feltevésre nézve, hogy talán azért van annyi arzén az exhumált holttestekben, mert ate­melő földje arzéntartalmú. A hi­vatalos vegyvizsgálat megállapí­totta, hogy a temető földjében nincs arzén s ahol a hullákat környező föld­ben arzént találtak, ez csak a ha­lottak gyomrából leszivárgás út­ján juthatott a földbe. A vegyészek különben döntő bi­zonyítéknak tartják azt is, hogy az eddig exhumált holttestek any­­nyira konzerválódtak, hogy tíz­­tizenöt év után még a ruha is megmaradt rajtuk. De csak az a kis nadrág, vagy szoknyarész, a­mely a gyomor fölé jutott. — A rutén föld háborús tűz­fészekké válik, ha a Népszövetség nem kényszeríti a cseheket a béke­szerződés betartására. Ezt közüik a rutének külön beadványban a Népszövetséggel, ahonnan védel­met kérnek a cseh terrorizmus el­len, mert Csehország nemcsak hogy nem hajtotta végre a szerző­dést, hanem ezt nem is tagadja. A rutének benyomása az, hogy a cseh kormány gúnyt űz a Népszö­vetségből és Benesék komiszságára vezetendő vissza az, ha a rutén nép, mely azelőtt Középeurópa legbékésebb népe volt, háborús tűz­fészekben él ma Európa szívében. Három vérző sebe van Pestvármegyének A tüdőbaj, a csecsemőhalandó­ság és a nép felvilágosítatlan­sága . A tiszti főorvos nyilat­kozata Pest vármegye közegészségügyi kérdései az utóbbi időben sokat foglalkoztatták a nyilvánosságot. Pest vármegyének nincs kórháza, a megyei városok, Cegléd, Vác kórházaiban pedig olyan állapo­tok uralkodnak, amelyeken­­ ép­pen a közegészségügy érdekében kellene sürgősen változtatni. Dem­zsa Pál dr. vármegyei tisz­tifőorvos ezzel összefüggésben a következőket állapította meg: — A vármegye közegészségügye sok sebből vérző emberhez ha­mm, aki sebeinek gyógyítása céljából orvoshoz megy, az orvos legelő­ször a legsúlyosabb sebet látja el, utána sorrendben a többit. Három vérző sebe van Pest vármegyé­nek, a tuberkulózis, a csecsemő­­halandóság és a nép tudatlansá­ga az egészségvédelem terén. Mi a helyzet a tuberkulózis terén Pest megyében? A tüdővészes a legtöbb esetben szegény, földhözragadt ember, szobakonyhában, vagy még ennél is primitívebb lakásban lakik. Be­tegségének természete olyan, hogy évekig hordja lábon, majd ágy­­nak dől és ott várja be családja körében a katasztrófát. Betegségé­nek utolsó idejében biztosan fer­tőz, mert ilyenkor űriz bőven bak­tériumokat. Megfertőzi családját és ennek tagjai legyengültem el­lené­llóképesség nélkül húzzák az élet igáját és később ezek a sze­rencsétlenek is egy-egy numeru­sát adják a tüdővészben elhuny­tak statisztikájának. Az ilyen be­teg szívesen menne kórházba, vagy bárhová, ahol rettentő sor­vasztó betegségétől szabadulhat­na, de nincs hová. Valóságos kál­váriajárás, míg az orvos ilyen be­te­get elhelyezhet, mert nincs hely, nincs kórház. Ha a betegnek megfelelő lakása lenne, ahol elkülöníthetnék, ak­kor a védekezés sem lenne meg­oldhatatlan probléma. De a mai rossz gazdasági viszonyok mellett ki remélheti a széles néprétegek lakásviszonyainak ilyen kedvező megoldását? Ebben a kérdésben az egyedüli és gyors segítséget csak egy vármegyei tüdőkórház felállítása hozhatna. A budai he­gyek körzete, a Duna és a főváros, közelsége valósággal invitál s föl-­ kínálkozik arra, hogy a senyvedő magyar nép felépülő mentsvárá­nak helyet adjon. Ezt minél előbb életre kell hivni és az építést to­vább halogatni­­nem lehet. — A második seb a csecsemő­halandóság. Vármegyénkben nem egy helyen az évenkint elhunytak számának ötvenöt százaléka csecsemő. En­nek legnagyobbrészt az anyák tu­datlansága az oka és hiszem, hogy csak elenyészőn kis számban az angyalcsinálás. Örvendetes, hogy ahol a Stefánia Szövetségnek fiók­ja van, a csecsemőhalandóság szem­mel láthatóan csökken. Ezért kívánatos, hogy sürgősen létesül­jön Stefánia-fiók a legkisebb és legeldugottabb faluban is. — Harmadik súlyos sebünk az, hogy a nép nincs felvilágosítva. Nehéz feladat egészségvédelmi tu­dással felszerelni a mai generá­ciót. Sok bajt kerülünk el, ha a fiatalságot úgy az elemi, mint a gazdasági iskolákban, továbbá a leventeintézmény keretében köz­egészségügyre tanítjuk. Legyen a közegészségügy kötelező rendes tantárgy. Úgy tanítsák rá a gyer­meket, mint az egyszeregyre és az ábé­ccre. A fehér terroristák követték el a németországi bombamerényleteket Tömeges letartóztatások és házkutatások egész Németország­ban • A világ legtökéletesebb pokolgépe A német rendőrség páratlan ügyességgel fogta el a bombaösz­­szeeskü­vés tagjait, akik szinte be­hálózták Északnémetországot, ahol a merényletek egész sorozatát kö­vették el. A bombaszakértők meg­állapították, hogy a Hamburgban lefoglalt pokolgép a legtökélete­sebb bomba, amelyet eddig láttak. A bomba szivardobozban volt, amelyet egy banktisztviselő a könyvespolcán rejtett el. A sziva­­rosdoboz egyik sarkában egy kon­zervdoboz volt két kilogram robbanóanyaggal, míg a szivardoboz másik oldalán három zseblámpaelem sorakozott, amelyet a bomba készítője úgy kapcsolt egymáshoz, hogy együtt tizenkét voltos feszültséget produ­káltak. A kis dobozban ezenkívül óramű is* volt, amelynek egyes ré­szei a szivardobozba vésett lyuka­kon át kiállottak. Az óra lapján a 12-es szám alatt is dudorodás volt, úgy, hogy a kismutató a 12-es a 12-es szám alatt kis dudorodás Ezáltal az elemek között rövidzár­latnak kellett beállania, amit a robbanóanyagban elhelyezett izzó­szál átvett. Az izzószál szikrát pat­­tantott ki, mely meggyújtotta vol­na a bombát. Az óra beállítása és szabályozása kívülről történhetett, anélkül, hogy a dobozt ki kellett volna nyitni. Az összeesküvők szellemi vezére Sál­inger dr. volt, Berlin egyik leg­­különcebb politikusa, akinek laká­sán tartották a szélső­jobboldali radikális aktivisták titkos gyűlé­seiket. A fehérterroristák Consul­­szervezetének tagjai követték el a merényleteket és a legközelebbi napokban újabb bombamerényletek egész sorozatát tervezték Berlin köz­épületei ellen. Salinger lakásán robbanóanyagot és rengeteg tervrajzot foglaltak le. Ma délelőtt Hamburgban újabb 11 gyanúsítottat tartóztattak le, úgy, hogy a lefogott emberek száma har­minchatra emlkedett. A letartóztatottak között van egy schleswigi nagy napilap főszer­kesztője, Uhse, akinek lakásán le­foglaltak számos kompromittáló iratot, továbbá Vick nagybirtokos és Volk Hermann édesanyja, aki fiának külföldről érkezett leveleit közvetítette annak barátnőjéhez és tudott­jának bűneiről. Lefogtak egy marburgi városi tanácsnokot, aki a merénylőket rejtegette. Több új nyomot követnek és további le­tartóztatásokkal kell számolni. ­ Csak a városi üzemeknek olcsó a villany. A fővárosi fogyasztó és adózó polgárság hiába sürgeti az áramszolgáltatás egységárának a méltányos leszállítását, az Elek­tromos Művek csak üzemzava­rokkal kellemetlenkednek neki, de vannak a fővárosi Elektromos Műveknek dédelgetett kedvencei is: a fővárosi üzemek. Míg a fo­gyasztó közönség 48—54 filléres egységáron fizeti a villanyáramot, a fővárosi üzemek 35 filléres, a községi élelm­iszerüzem és kenyér­gyár pedig 33 filléres alapáron fizeti a világítási és 11 filléres áron az ipari áramot. Ilyen ked­vezményt még a kórházak sem kapnak, p­edig a nehezen élő fo­gyasztók méltán követelhetnek egyenlő elbánást. Elég volt már a városi közüzemeknek az adózók pénzén való dédelgetéséből!

Next