Friss Ujság, 1929. szeptember (34. évfolyam, 197-220. szám)
1929-09-01 / 197. szám
1929 szeptember 1. vasárnap FRISS ÚJSÁG lük a gavallér főváros. Persze végül ezt is a fogyasztó fizeti meg, akivel úgy látszik, nem sokat törődnek a pesti városházán. Dinnyehegyek a Dunaparton. A főcikk azonban a dinnye. Szinte borzalom rágondolni, hogy az itteni dinnyehegyek és dinnyedombok napról-napra lecsúsznak a pestiek torkán. Mert így együtt ennyi görög- és sárgadinnye nem tréfadolog. Egyetlen napon 40 vagon dinnye futott be Pestre. De jött még vagy 15 vagonnal szekéren is. És ez az óriási mennyiség éppen hogy elegendő. Sok szegény embernek még nem is jut belőle annyi, amennyit el tudna fogyasztani. A görögdinnye nagybani ára 10 fillér, a sárgáé 10—14 fillér. Mire a szomjas és éhes pesti ember asztalára jut, 18—20 fillérre ugrik az ára. Láttunk is olyan jelenetet, amit igen meghatónak találtunk. Négy szegény napszámos ember állott össze, aféle részvénytársaságot alakítottak és közös tőkével vettek egy görögdinnyét. Aztán, mivel a dinnye ott izzott a forrón tűző nap alatt, elmentek vele a Dunapartra, spárgával kötötték át a dinnyét és madzagon leeresztették a Dunába lehűlés céljából. Időnként aztán felhúzták a dinnyét, hogy megvizsgálják, hidegszik-e már. Egyszer aztán a madzag végén nem volt ott a részvénytársasági dinnye. Beleesett a Dunába. A négy dinnyerészvényes úgy állott a Dunaparton, mint a sóbálvány. Összes reményeik vízbe estek. Siralom volt nézni ezt a tragédiát Mivel azonban sok nézője volt a tragikus esetnek, jóra fordult a dolog. Az emberek öszszeadták a pár fillért és a négy szegény ember még egy dinnyét vásárolhatott a Dunába fulladt dinnye helyébe. Ezt azonban már azon melegében megették. Nem kockáztatták meg újra a dinnye hűtését a Duna hullámai között. Báró Orczy Lajosnét ötven pengőre ítélték Az életveszélyes fenyegetés vádja alól felmentették . Szombaton zárt ajtók mögött folyt a tárgyalás IGAZÁN MINDENT TISZTIT FATÁRGYAK PADLÓ, ZOMÁNC, FÉM, MÁRVÁNY, FAYENCE ÉS CSERÉPTÁRGYAK. ÜVEG STB TISZTÍTÁSÁHOZ ÉS SÚROLÁSÁHOZ Viétített nyolc év óta ismerték egymást, bizalmas összeköttetésben voltak, az a tény tehát, hogy a vádlott a revolver elvitele után azt telefonálta a sértettnek, hogy vigyázzon magára, mert végezni fog vele, még nem életveszélyes fenyegetés, mert ehhez közvetlen megfélemlítés szükséges. Ugyancsak ilyen okból mentette fel a vádlottat a magánlaksértés vétségének vádja alól is. Úgy az ügyész, mint a védő fellebbezést jelentettek be. Óriási érdeklődés kísérte szombaton ismét báró Orczy Lajosné bűnügyének folytatólagos tárgyalását. A szenzációra éhes közönség valósággal megrohamozta a járásbírósági kis tárgyalótermet, érdeklődése azonban csak részben nyert kielégítést, mert a járásbíróság a további tárgyalás tartamára a nyilvánosság kizárását rendelte el, mire a tárgyalás pikantériájára éhes, nagyszámú női közönség lógó orral hagyta el a termet. Mindjárt a tárgyalás elején Lindmayer királyi ügyész állt föl és előterjesztést tesz. Az ügyész előadja, hogy amint az iratokból alkalma volt látni, a védelem részéről különböző kérdések hangzottak el, amelyek olyan színben tüntetik fel a sértettet, mint aki elcsábította a vádlottnőt és házasságot is ígért neki. Az ügyész zsírt tárgyalást kér — Szerény véleményem, szerint, — folytatta Lindmayer ügyész,— ez nem tartozik a vádhoz, de ha már felvetődtek ezek a kérdések, akkor állnom kell nekem is a harcot a törvényes keretek között. Indítványt szeretnék tenni tehát, ezt azonban csak zárt tárgyaláson tehetem meg, kérem tehát a terem teljes kiürítését. Az ügyész előterjesztése után Weisz Ödön dr. védő áll fel és részletes előterjesztést tett, olyan izgatott és néha szenvedélyes hangon beszélt, hogy a járásbírónak több ízben kellett őt nyugodtságra figyelmeztetni. Többek között felhozta azt is, hogy a sértett azt akarja bizonyítani, hogy valótlan az, hogy elcsábította volna a nőt és valótlan, hogy házasságot ígért volna neki. A maga részéről nem zárkózik el a bizonyítás elől és bizonyítani kívánja, hogy a védelem állításai felelnek meg a valóságnak, de állást foglal a zárt tárgyalás elrendelése ellen, mert ezt az ügyet a nyilvánosság mellett kell tárgyalni. A bíróság azonban helyt adott a zárt tárgyalást kérő indítványnak. Pár percig tartott a zárt tárgyalás, amelyen az ügyész elrendelte, hogy miért kívánja a közönség kirekesztését, majd újra megszólal a járásbíró csengője és az altiszt kikiáltja az előszobába, hogy a sajtó képviselői és a hallgatóság közül néhányan bemehetnek a terembe. A hatalmas tömeg óriás erővel lendül neki az ajtónak. Recseg-ropog a nagy szárnyasajtó, életveszélyessé válik a kavarodás. Amikor végre helyreáll a nyugalom, a járásbíró a következő határozatot hirdeti ki: — Tekintettel arra, hogy a magánlaksértés vádjára nézve a járásbíróság a bizonyítást felveszi és ennek során olyan momentumok merülhetnek fel, amelyek a közerkölcsiséget veszélyeztetik, elrendelem a nyilvánosság kizárását. A terem újra kiürül és most már zárt ajtók mögött, másfél órán át tart a tárgyalás. Utána a bíróság azonnal ítéletet hirdetett. Elitélik Orczy bárónőt A járásbíróság bűnösnek mondotta ki báró Orczy Lajosnét lopás vétségében és ezért az enyhítő szakasz alkalmazásával 50 pengő pénzbüntetésre ítélte el. A magánlaksértés és az életveszélyes fenyegetés vádja alól azonban felmentette. Az indokolás szerint a járásbíróság a vádlott beismerése alapján is megállapította, hogy a revolvert a tanár szekrényéből kivette és elvitte, márpedig a bíróság a rendelkezésre álló adatokból úgy találta, hogy ezt a tanár engedélye nélkül jogtalanul cselekedte. A többi vádpontra az a bíróság álláspontja, hogy a bárónő és a Tűz a kártyaszobában Egyik budapesti kávéház kártyaszobájában tűz támadt. Egy eldobott gyufától meggyulladt a gummipadló lefektetésénél támadt benzol-gáz és a következő pillanatban hatalmas robbanás kíséretében égni kezdett a kártyaszoba. Az emberáldozatot nem követelő katasztrófa pillanatában a következő jelenetek zajlottak le. Egyik asztalnál éppen fellért, vagyis magyarul tüzet játszottak. Egy játékos diadalmasan így szólt: — Bemondom a tüzet! Amiből nyilvánvaló, hogy nem jó a tűzzel játszani, mert rögtön rá lángtenger söpört végig az asztalok között. Egy másik asztalnál viszont huszonegyeztek. A bankban már ötven pengő lehetett, amikor a bankár leosztotta a lapokat és egy fiatalember, akinek tizes jutott, boldogan felkiáltott: — No, most felrobbantom a bankot! Az ő jóslata is bevált, mert alig hogy kimondta, már jött a robbanás. Egy harmadik asztalnál egy szomorú arcú ember alsózott. Valaki odament hozzá és részvétteljesen megkérdezte: — Na, hogy megy magának? — Ugyan — mondotta a szomorú arcú ember. — égek, mint a rongy. Ebben a bemondásban sem volt hiba. A negyedik asztalnál ugyanakkor a játékosok háta mögött egy ágról leakadt kinézésű ember foglalt helyet. Látszott rajta, hogy egy vasa sincs, csupán mint kibic óhajt részt venni az izgalmas mérkőzésben. Ahogy az előtte ülő kártyás lapjába hajolt, ez ingerülten rákiabált: —■ Menjen innét, maga vészmadár! Nem csodálnám, ha most hirtelen valami szerencsétlenség történne! Ez az ember ma is szentül meg van győződve, hogy a tüzet és a robbanást a vészgibic okozta. De a legkülönösebb eset az ötödik asztalnál történt. Ennél az asztalnál négy viharedzett játékos már a harmadik napja csapkodta a blattot. Ezek nem aludtak, nem mentek haza, ott fogyasztották az ebédjüket, a vacsorájukat, ott mosakodtak a szomszédos helyiségben és ott fogadták a családjukat, a gyerekeiket, akik időnként eljöttek megnézni, hogyan megy a papának. Amikor a robbanás végigviharzott az asztalok között, hárman a hosszújáratú kártyakalózok közül felugrottak és eszeveszetten tolakodni kezdtek a kijárat felé. A negyedik azonban tovább ült a helyén és becsmérlő szavakat ordított menekülő társai után. — Pfuj! — kiabálta. —Ilyen felugráló partnerekkel se ülök le többé kártyázni! Rajta kívül még csak egy em 3 bér sírt keservesen: a főpincér. Amikor a vendégek egymás hegyén-hátán kimenekültek az utcára és természetesen a nagy sietségben elfelejtették bemondani a céhet, a főpincér belebámult a tűzbe és igy szólt: — Engem alaposan vízben hagytak! KÁLMÁN JENŐ. Megfúrták a páncélszekrényt, de semmit se találtak benne H Háromezeer pengőt nem vettek észre Az éjszaka vakmerő betörés történt a Személynök-utca 16. szám alatt, az Egger és Társa szállító cég üzlethelyiségében. A betörők az udvar felől kibontották a falat és a főnöki irodában hozzáláttak a páncélszekrény megfúrásához. Órákig tartó megfeszített munka után sikerült is megfúrniuk a vastag acélfalú páncélszekrényt, azonban munkájuk teljesen hiába ksvaló volt, mert semmit sem találtak a megfúrt páncélszekrényben. Üzletnyitáskor a főnökök nagy megdöbbenéssel vették észre a betörők garázdálkodását. Azonnal átvizsgálták a szétszórt iratokat és meglepetve, örömmel konstatálták, hogy az egyik levélhez mellékért háromezer pengő érintetlenül benne volt a borítékban. A rendőrség ujjlenyomatokat talált a páncélszekrényen s most ezek alapján igyekszik kézrekeríteni a póruljárt betörőket