Friss Ujság, 1929. szeptember (34. évfolyam, 197-220. szám)

1929-09-13 / 207. szám

10 oldalÉfó 6 fillér XXXIV. évfolyam, 207. szám Budapest, 1929 sze^t^^regl^j­éntek^ .POLITIKAI NAPILAP ELŐFIZETÉSI ÁRA: folytat és filléri ifi­etésipa 1 P 40 f Negyedévre-----------— 4P fÉnyes szil ára: TM­­FRISS ÚJSÁG SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL BUDAPEST, VI., SZOBI­ UTCA 4. Telefon«már»oft: Aut. 137-51, Aut. 238-58, este 10 órától Aut. 128-83. FIÓKKI­ADÓ HIVATAL­, VII., Klauzál-u. 2. (Rákóczi-út sarok) Telefon: J. 418-20. VI., Nagymező-u.3. Tel. Aut. 102-40 Ma: Friss Rádió-újság Fazekas Oláh Zsuzsanna a rettenetes bába A legerősebb rendőröket küldik Palesztinába A lintapu­sztító papiros lelkű bürokrácia he­lyett, meleg emberi szivet a hi­vatalokba. Ez is azok közül a régi igazságok közül való, a­mely itt csírázott a Friss Újság hasábjain, míg hála az igazsá­gok minden akadályokon győ­zedelmeskedő erejének, ma már kormányzati jelszó. A várme­gyei tisztviselők kongresszusán ma már Scitovszky belügymi­niszter köti a lelkére az újjá­születő vármegye tisztviselői­nek, hogy nem akta-gyár a hi­vatal, hanem érző, szenvedő, ügyes-bajos emberi sorsok inté­zője, irányítója. A jó közigaz­g­atásnak emberi sorsokhoz h­­­ajló megértő tanítónak, veze­tőnek, igazságos bírónak kell lenni, ahol egyetlen hivatalnok sem tévesztheti szem elől, hogy az ő hivatása, kötelessége a so­kat szenvedett magyar nép helyzetén javítani, boldogulá­sát egyengetni. "Bizony idáig a hivatal, a közigazgatás öncélú akta-halmaival nagyon sok em­beri boldogulás temetőjévé vált. De ez a belügyminiszteri szózat csak egyik fele a közigazgatás megváltásának. A programra, a tisztulás másik fele ott vajú­dik a főváros polgármesterének most készülő rendeletében, a­mely végre becsapja a hivatal­­szobák ajtóit a befolyásos ki­­járók és protektorok orra elől. Eddig, sajnos, az összes hiva­tali íróasztalok közül ezek a ki­járó protektor urak állták el az első sort a szegény emberek elől. Ezek a protektor urak foglalták le a nép ügyeit intéző tisztviselők munkaidejének na­gyobb felét. Ezeknek a protek­­toroknak a közéleti tevékenysé­géből született a legtöbb köz­­igazgatási botrány. Ennek a koldusa a kisipar. A kijárók és protektorok halászták el a leg­­zsírosabb közszállításokat és tenyésztették ki a hivatalokban azt a szellemet, hogy befolyá­sos közvetítő nélkül a szegény ember alig jutott a sorsát el­döntő tanácsos urak asztaláig. Ezt a szellemet tessék az egész vonalon száműzni a közigazga­tásból s mindjárt bevonulhat az élet és szeretet friss levegő­je. Reméljük, hogy a belügy­miniszter úrnak most már gondja lesz rá, hogy­ a saját lelkéből és belátásából fakadt új közigazgatási programainak érvényt is szerez az egész vo­nalon. Ki is nyittatja a hiva­talszobák ablakait és nemcsak kéri, de kötelezi is a nép sorsá­nak intézőit, hogy a nép igazi vezetői legyenek. A tiszazugi tömeggyilkosságok­ rejtelmeiből Már a csecsemőholttestekben is találtak arzént — Felbontják a gyermeksirokat a nagyrévi temetőben — Ötven uj esetben nyomoz a cibakházai csendőrség — A tiszazugi földben nincs arzén Akihez iskolába járhatott volna Jáger Mari — A Friss Újság kiküldött tudósítójától — Nagyrév, szeptember 12. Ülök a Kossuth Lajos-utcai ház virágos udvarán, néhány lépésnyi­re a kúttól, amely mellett öngyil­kos lett és meghalt Fazekas Gyu­­láné Oláh Zsuzsanna bábaasszony, akinek a nevével most összekötte­tésbe hozzák az egész tiszazugi mérgezési bűnügyet. Beszélgetek Boros Lídiával, az öngyilkos asz­­szony unokájával, akinek apja Boros Lajos halottkém, anyja Fa­zekas Mária, a községi szülésznő, aki szintén le van tartóztatva, mert azzal vádolják, hogy néhány napos csecsemőket kül­dött a másvilágra arzénnel. — Semmit sem tudtam nagy­anyám dolgairól, — mondja — nem tudhatott arról anyám sem, mert a nagymama nagyon zárkó­zott természetű asszony volt, ve­lünk sem beszélt, csak amit kellett Egy napon a kisbiró beszólt neki: — Fazekasné asszony, menjen fel a községházára. A főjegyző úr hi­vatja sürgősen. Hogyan halt meg Tiszazug ördöge? — Nagymama ment. Amint a ka­pun belépett, két csendőr ugrott mellé. Bevitték a főjegyzőhöz. Itt tudta meg, mivel vádolják. Hogy a tiszakürtiek, Szabóék és Mada­rászék, akik akkor már őrizetben voltak, azt állították, hogy a mér­­get tőle kapták. „Ártatlan vagyok ezekben az ügyekben“­ — mondta. Bevitték Szolnokra. Két nap múl­va itthon volt. Ahogy hallgatott, mikor elment, nem szólt akkor sem, mikor megjött. Sem anyám­hoz, sem hozzám. Egy feltűnő volt nála, hogy nap­hosszat a kertben ült. Kérdeztük mi baja, de nem válaszolt. Egyszer felállott helyéről, vizet eresztett egy söröspohárba, a kö­vetkező pillanatban hörögve, nyög­ve összeesett. Odafutottunk hozzá, abban a pillanatban lépett be két csendőr az uccáról. Odafutottak ők is, segíteni akartak, de már késő volt. Nagyanyám — anélkül, hogy eszméletét visszanyerte vol­na — meghalt. Ez volt a vége Fazekas Gyuláné­nak, akit joggal lehet nevezni Tiszazug ördögének. De más volt a faluba költö­zése 39 évvel ezelőtt. Tiszainokáról költözött Nagyrévre. Javakorbeli asszony, szép, jókedvű, bőbeszédű. Hamarosan őt hívta magához minden asszony, a régi bábaasz­­szony. Székely Sándorné Rácz Zsuzsanna nem kellett senkinek. Régimódi volt és nem tudott sem az asszonyok, sem a férfiak nyel­vén beszélni. Székelyné nem so­káig birta szó nélkül Fazekasné jó sorát, nagy népszerűségét, itt is, ott is szóvá tette, hogy Oláh Zsuzsi működése ördögi munka, nem a gyermekáldáson, hanem el. A csendőrök egy nagyrévi ház kertjében gyűjtik össze és őrzik a gyanúsított méregkeverő asszonyokat. Bal­oldali képünk : A nagyrévi kisbiró kidobolja, hogy exhumálások lesznek. Jobboldali képünk : Fazekas Gyula nagyrévi halottkém, az öngyilkossá lett Oláh Zsuzsanna községi hálta térje.

Next