Friss Ujság, 1929. december (34. évfolyam, 275-297. szám)

1929-12-07 / 279. szám

2 törvényjavaslatra vonatkozott — kiabálták a baloldalon. Czeitler elnök hiába rázta a csengőt. A lárma mindinkább fo­kozódott. Az ellenzék haragja most a belügyminiszter ellen fordult. — Mondjon le, mondjon fel — harsogták a szocialisták és a de­mokraták Leitovszky felé. Az óriási lármában Usetty, a közigazgatási bizottság előadója, felszaladt az előadói emelvényre, pár pillanatig tartózkodott ott és azután ismét leszaladt. Kiderült, hogy közben beterjesztette jelenté­sét, sürgősséget kért és az elnök határozatképpen ki is mondotta a sürgősséget. Usetty előadásából az őrült lármában egy szót sem lehetett érteni. Az ellenzék, mikor észrevette, hogy mi történt, még nagyobb za­jongásban tört ki. Propper Sándor hangja süvöl­tött ki a kaotikus hangzavarból: — Krajcáros puccsokat csinál­nak, szégyeljék magukat. — Pfuj, pfuj! — kiáltották kó­rusban a szociáldemokraták pad­soraiból. Peyer Károly szólalt fel óriási lárma közepette. Kijelenti, hogy már a bizottságban puccs tör­­tént, mert a sürgősséget akkor mondták ki, amikor a bizottság nem volt határozatképes. Rassay Károly: Nincs is jelen­tés. Hazugság az egész! Peyer az asztalt csapkodva be­szél tovább, de a nagy zajban nem lehet a szavát hallani. Rassaynak mindig kihallatszik a hangja a nagy zsivajból: — Hazugság, hazugság az egész. Györki Imre: Nincs jelentés, ha­zugok — kiáltja a kormánypárti padsorok felé. Peyer Károly azzal fejezi be sza­vait, hogy kéri, hogy hívják össze újra a bizottságot és olvassák fel ott a bizottság jelentését. Bottlik József, a bizottság elnöke akar felszólalni, de az ellenzék óriási lármájában nem jut szóhoz. Az elnök hiába csenget, a zaj nem csillapodik és észre sem veszi senki, amikor az elnök feláll a he­lyéről és lemegy az emelvényről, jelezve, hogy felfüggeszti az ülést. Felkiáltások a baloldalon: Mi ez? Szélhámosság! • Szilágyi Lajos: Hogy lehet ilyet tenni? Friedrich István: Üres papiros­sal csalnak! Felkiáltások: Az elnök és jegyző alá sincs írva! Bottlik József: Majd megfelelek mindenért Felkiáltások a baloldalon: Nyílt diktatúra. Az ülés újból való megnyitása után Bottlik József fülsiketítő zaj­ban visszautasítja azt a vádat, hogy puccsszerűen mondatta ki a sürgősséget. Usetty Béla, a bizottság előadója szintén tomboló viharban magya­rázza, hogy a jelentést napról napra elkészítette és azt bárki megtekintheti. Györki Imre Usettynek arra a kijelentésére, hogy bárki megte­kintheti a jelentést, átmegy a túl­oldalra. Usettytől elkéri a sok pa­pírlapból álló paksamétát és át­hozza a baloldalra. A baloldalon minden képviselő feláll és minden­ki nézi az áthozott jelentést. Usetty közben folytatja beszédét és hangoztatja, hogyha a bizott­ság eltekint tőle, akkor nem kell felolvasni a jelentést. Horváth József közben lehozza az elnöki emelvényről azt a jelen­tést, amelyet Usetty az elnöknek adott át. Percekig tart a jelentésnek ez a szemlélete végül óriási zaj tör ki az ellenzéken. Györki magából kikelve kiáltja: —­ Ez a törvény és nem a jelen­tés! Azzal átszalad a jobboldalra és tel­jes erővel odavágja a papír­­csomagot Usetty padjára, úgy hogy a pad csak úgy porzik. A következő pillanatban a tom­boló lármában az elnök hirtelen felfüggeszti az ülést. A baloldalon minden képviselő felugrál helyé­ről és kiabál a miniszterelnök és a belügyminiszter felé, de ebből egyetlen szót sem lehet megértni. Bethlen István gróf miniszterel­nök és Leitovszky belügyminisz­ter szótlanul ülve maradnak a helyükön az ülés felfüggesztése után is. Peyer Károly a padot csapkod­va kiáltja feléjük: — Szélhámosság az egész. Friedrich István: Egy csomó üres papír. Sajtpapír. Az ülés újra való megnyitása után Rassay Károly kifejti, hogy az előadó üres papírlapot terjesz­tett be, tehát félrevezette a Há­zat. Támadás a belügyminiszter ellen Leitovszky Béla belügyminisz­ter emelkedik szólásra és kijelenti, hogy a jelentés az általános vitá­ról már napok óta készen van. A sürgősség kimondása nem puccs­szerűen történt. (óriási zaj.) Esztergályos János: Nem olyan stabil az Ön álláspontja!. Ez a célzás a Stabil Építő R.-t.­ra újra felkorbácsolja az egész képviselőházat. A baloldalon karban kiabálják: — Mondjon le! Menjen vadász­ni! Leitovszky belügyminiszter (fel­­hevülten): Az én álláspontom igenis stabil. A célzás nem talál és nem fogok rá válaszolni. Én in­dítottam sajtópert és a bíróság előtt levő ügyről nem nyilatko­zom. Felkiáltások a baloldalon: Mond­jon le! Menjen vadászni! Akkor kalapot emelünk! Embervadász! Leitovszky belügyminiszter nem Leitovszky belügyminiszter. Nem reflektálok senkinek a ka­lapemelésére, csak azéra, aki a becsületet becsüli. Nem vadászom még állatokra sem, nemhogy em­berekre. (Óriási zaj.) Czettler elnök váratlanul napi­rendi indítványt tesz, hogy a Ház kedden tárgyalja a munkanélküliségről szóló in­dítványt. Az ellenzéken meglepetve kiál­tanak fel: Mi van a jelentéssel!? és az elnök hirtelen berekeszti az izgalmas ülést, megakadályozni, hogy véget ves­sen életének. Anyagi gondjairól, amelyek­­az utóbbi időkben már egyre jobban kínozták, nem igen beszélt, alig mondotta el valaki­nek, hogy már az apró, ügynöki jutalékok is elmaradtak és abból tartja fenn magát, hogy négyszo­bás lakásának bútorait, szőnye­geit, képeit értékesíti. Kuliner tegnap este rendes idő­ben tért haza. A takarítónő, aki ■rcggelenkint jelentkezett nála, hogy a lakást rendbehozza, m­a a reggeli órákban is me­gjelent a la­kásban s amikor a hálószobába lé­pett, megdöbbenve látta, hogy Kuliner a menyezeten lévő csillártartó kampóján függ holtan, elkékült arccal. A takarítónő sikoltozására be­szaladtak a házbeliek, majd a rendőrséget értesítették. Rövide­sen megjelent a rendőri bizottság a lakásban s miután tisztázta, hogy a szerencsétlen sorsú bútorgyáros ma reggel önkezével vetett véget életének — átkutatta a lakást. Több búcsúlevelet találtak Kuli­­ner íróasztalán. Testvéreinek, ro­konságának és jóbarátainak irt búcsúlevelet Kuhiner Henrik s a búcsúlevelekben elmondotta, hogy nem bírta már elviselni egyre nyo­masztóbb anyagi helyzetét s kilá­tása sem volt arra, hogy jobbra forduljon a sorsa. Amíg élt, nem panaszkodott, nem zaklatott anya­gi támogatásért senkit, szégyelte a nagy szegénységét, nem bírta már a nagy nyomorát a emiatt halt meg A penzió öngyilkosa Nemrég beköltözött az egyik bel­városi penzióba egy elegánsan öltözött nő. A bejelentőlapra azt írta, hogy Spitzer Róza a neve, magán­zónő és Kaposvárról jött Budapestre. Viselkedésében nem volt semmi gyanút kettő. Ma dél­előtt feltűnt a személyzetnek, hogy Spitzer Róza szokása ellenére nem kel fel korán. Kopogtattak az aj­taján, de miután választ nem kap­tak, feltörték az ajtót. A szobába lépve megdöbbenve látták, hogy Spitzer Róza halottsápadt arccal, mozdulatlanul fekszik ágyában. Élesztgetni próbálták, de sikerte­lenül. Ekkor kihívták a mentőket, akik megállapították, hogy Spitzer Róza tegnap este nagyobb meny­­nyiségű bódítószert vett be és ez­zel megmérgezte magát. Beszállí­tották a Rókus-kórházba, ahol még mindig nem tért eszméletre. A rendőrség megindította a nyo­mozást elsősorban annak a megál­lapítására, hogy megfelelnek-e a valóságnak azok az adatok, ame­lyeket , a belvárosi pepzió öngyil­kos lakónője a Bejelentőlap egyes rovataiba vezetett be. IISlSaiIlIIIIBBSlSlBIIIIIIIIIIBBIIIISlBaHBIS9BIlSIBIIEIBBlBlHBIIBSBflllBIII«IBB nyomorában a cssSIk­szösre fel­akasztotta magát SCullner újpesti butorgyáros Mire ráakadtak, meghalt . Az újpesti bútoripar pusztu­lása kergette halálba Kuliner Henriket Újpesten, a csendes Hajnal­­ucca egyik bérházában megdöb­bentő öngyilkosság történt. Kuli­ner Henrik, a város egyik legte­kintélyesebb polgára, aki a képvi­selőtestületnek is tagja volt s akit évtizedeken keresztül jómódú, va­gyonos embernek ismertek, laká­sában a menyezeten lévő csil­lártartó kapocsra felakasztotta magát és mire fölfedezték az ön­gyilkosságot, Kuliner Henrik már alatt volt. A 60 éves, közismert ember tragikus tette általános megdöbbenést keltett Újpesten, ahol jóformán mindenki ismerte. Kuliner Henrik körülbelül negy­ven év előtt önállósította magát Újpesten. Előbb fakereskedéssel foglalkozott, mivel azonban erede­tileg az asztalosmesterséget ta­nulta ki, később — amikor a fa­kereskedéssel már szép vagyonra tett szert — nagyszabású bútor­­készítő üzemet nyitott egy régi új­pesti asztalosmesterrel, Miskolczi Lehellel közösen. A bútorkészítő üzem virágzásnak indul és egyre több munkást foglalkoztatott. Jött azonban az általános gazdasági válság, amihez az újpesti híres bútoripar pusztulása is csatlako­zott. Éppen a Friss Újság sür­gette sokszor, hogy segíteni kell az újpesti bútoriparon, amely nemrég még külföldre is szállított, de amely előtt sorra bezárultak a külföldi piacok. Kuliner Henrik nem az első áldozata az újpesti bútoripar pusztulásának. Kuliner és Miskolczi bútorüzeme is tönk­rement és a valamikor jómódú Kuliner Henrik — nyomorgó fa­ügynök lett, de már alig tudta meg­szerezni a megélhetéséhez nélkü­lözhetetlen szerény összeget is. Közben meghalt tüdőbajban Ku­liner felesége, nevelt fia is elhagy­ta a házat és az öreg­ember nagy nyomorában egymagára maradt, teljesen elhagyatva mindenkitől. A mindig becsületesen dolgozó, tisztességes életet élő Káimért szegénységében is megbecsülték polgártársai. A készülő képviselő­­testületi választásokon rendes tagnak jelölték a baloldali listán. Meg is választották volna képvi­selőtestületi tagnak, annyira nép­szerű volt. Most már persze vége mindennek. A tragikus sorsú Kuliner Hen­rik nem először akart most meg­halni. Felesége halála után ön­­gyilkosságot kísérelt meg, azonban akkor megmentették. Néhány hó­nappal később újból öngyilkos akart lenni, de ezúttal is sikerült FRISS ÚJSÁG 1929 december 7, szombat BUTÖRÖK BÚTORTERMELŐ és ÉRTÉKESÍTŐ RT. Vill., József­ utca 16-18, Jézus szive templom mellett Kedvező fizetési feltételek* Örkény és vidéke kisembereit végső romlásba kergeti egy bank A Nagykőrösi Népbank hosszúlejáratú hitelével megté­vesztették a gazdákat . Felmondták a kölcsönöket és aki nem fizet, mindenét elárverezik Egy vidéki bank könyörtelen eljárása végső romlásba kergeti Örkény és vidékén a kisembere­ket, kik kétségbeesve látják azt, mily megtévesztésnek lettek kité­ve hosszú lejáratú hitellel. A do­log úgy kezdődött, hogy Rákóczi Ferenc volt ócsai képviselő, aki jelenleg gyakorló ügyvéd, megál­lapodott a Nagykőrösi Népbank­kal, hogy az intézet rendelkezésé­re álló nagy összegeket kihelyezi a gazdák közé. A gazdák azt hitték, hogy 10 15 esztendős kölcsönről van szó és kapva-kaptak az alkalmon, hogy a bank ajánlatát elfogad­ják. A Nagykőrösi Népbank egy­­re-másra folyósította Rákóczi kli­enseinek az 1000—-50.000 pengőig terjedő kölcsönöket, viszont azok­ban az iratokban, amelyeket a gazdákkal aláírattak, a kölcsön időtartamának rovata nem volt kitöltve. A gazdák bíztak abban az ígéretben, hogy a kölcsönt csak 10—15 esztendőn belül kell meg­fizetni. Amikor a kisemberek tö­mege a kölcsönt már igénybe vette és a pénzt el is költötték, egyszerre sorba felmondták a kölcsönöket. Szigorú leveleket kaptak a gaz­dák, amelyben az volt megírva, hogy ha nem fizetik vissza a pénzt, a bank beperli váltójukat és in­gatlan vagyonukat elárverezteti. így került a legnagyobb nehézsé­gek közé Sári István gyóni gaz­da, Waldmann Vilmos gyóni bor­termelő, Bábel Béláné, akinek nyolc gyermeke van, Vásáreczky alsóhernádi gazda, valamint Örkény, Alsódabas, Ócsa, Alsó­­hernád, Gyón és Alsóhartyán számos gazdája. Ezeknek mind felmondta a bank a kölcsönt az első váltó lejárat­kor, ezeket kényszeríti most, hogy nevetséges olcsó áron elkótyave­tyéljék boraikat és jószágaikat, ezeket fenyegeti az­ árverés és az anyagi tönkretétel. A szegény em­berek ügye a parlamentben is na­pirendre fog kerülni, mert Haller István interpellációt jegyzett be a pénzügyminiszterhez, akitől azt kérdezi, hogy van-e tu­domása arról, hogy a Nagykőrösi Népbank több község szőlősgaz­dáit azzal az ígérettel, hogy a hi­tel több esztendőre fog terjedni és alkalmas időben amortizációs köl­csönre fog konvertáltatni, vagyo­ni viszonyaikhoz képest nagy ösz­­szegű kölcsön felvételére bízta, azt váltóval fedeztette s a váltólejára­tokkal nagyobb mérvű tőketörlesz­tést követel, ezzel a feleket kény­szerhelyzetbe hozza, gazdasági romlásba kergeti, szaporítja a költségeket, állandóan zaklatja adósait és illegitim költségeket számít fel. Hajlandó-e a pénzügy­­miniszter vizsgálatot indítani s a zakla­tásoknak véget vetni? Örkény és kisembereinek pusz­tulását nem szabad tétlenül nézni. Reméljük, hogy az illetékes kor­­m­ányhatóságok igazságot fognak tenni és sürgősen gondoskodnak arról, hogy m­egmentsék a meg­szorult gazdákat a teljes anyagi tönkretételtől. KOSZTPÉNZEKET kedvező kamatozás mellett elfogadok Fürstdi Balogh Constantin bankfizlete Fennáll 46 év óta Budapest, VIII., Baross­ utca 22. TELEFON: József 355—75.

Next