Friss Ujság, 1930. június (35. évfolyam, 123-145. szám)
1930-06-01 / 123. szám
4 i|H I—PW b|iayi—iw.T iiuwi r»w„nwn -„r—ana—m— is ott .Voltam a bankban és vártam Czinoher jeladását. A rablás azért maradt el, mert a folyosón szolgálatot teljesítő bankaltisztet nem tudtuk eltávolítani Ezért a „dolgot” most május végére halasztották. Elmondotta ezután, hogy a revolvert hónapok előtt vásárolta 50 pengőért egy hentessegédtől. A megszökött Czinóbert a detektívek tömege keresi Czinóber fényképét sokszorosították a főkapitányságon és egyúttal elfogatóparancsot adtak ki ellene. Mivel pénze nem volt, messzire nem menekülhetett. Kézrekerítését a rendőrség minden pillanatban várja. Az esti órákban szembesítették a Leszámítoló Bank rablójával Tóth István sofőrt, aki tegnap jelentkezett a rendőrségen és egészen pontos személylerrást nyújtott Kovácsról, akit kocsiján a Keleti pályaudvarhoz vitt. A sofőr rögtön, határozottan felismerte Kovácsban tegnapi utasát. Elmondta, hogy mikor célhoz érkeztek, feltűnt neki, hogy az utas roppant ideges, a fizetésnél kinyitotta táskáját, egy nagy köteg tízpengőst vett elő és reszkető kezekkel adott belőle egy bankót. A viselkedése annyira gyanús volt, hogy a sofőr nyomban megbánta, hogy nem hivott rendőrt s ezért azonal a főkapitányságra sietett jelenteni. Panaszosan tette hozzá a derék sofőr, aki a közelmúltban már két betörőt fogott el munka közben: — Ha tudtam volna, hogy 160.000 Sokezer szegény embertársunk él itt körülöttünk megnyomorítva, béna lábbal, karral. A kegyetlen háború áldozatai ők s ma, a világőrület befejezése után tizenkét esztendővel, még szomorúbb a sorsuk, mint valaha is volt. Az elvesztett kart, lábat senki nem adhatja vissza nekik, de méltányos bánásmóddal elviselhetőbbé válhat sorsuk. Csodálatos az emberi leleményesség, a járókká, majdhogynem épkarúakká tudja tenni a bénákat, a világháború szomorú áldozatait. Ahol a lábak, karok készülnek Mátyás-tér 6. szám alatt van a Magyar Királyi Állami Művégtaggyár. A legmeghatóbb célt szolgáló, de egyszersmind a legkiválóbb intézményeink egyike. Olyan kitűnően szuperál ez az állami intézmény, hogy külföldiek is tanulmányozzák és átveszik egy-egy készítményét és találmányát. Sajnos, a rossz helyen való takarékosság itt is érvényesül. Ma mindössze 47 alkalmazottja van az intézménynek és mindössze kilenc cipész dolgozik itt. Alig képesek megbirkózni az egész országból érkező kívánalmakkal és rendelésekkel. Üvegtetős várócsarnokba jut az ember, ha belép a kapun. Kényelmes padokon üldögélnek a hadirokkantak és várakoznak, amíg sor kerül rájuk. A vidéki rokkantak levélben jelentik be, hogy mire van szükségük. Ha felrendelik őket Budapestre, ide és visszaszóló ingyen vasúti jegyet küld nekik az intézet. Ha csak arról van szó, hogy a műlábat vagy műkart javítani kell, a hibás művégtagot csomagban juttatják el az intézetbe. Minden béna hősről könyvet vezetnek és mindig tudják, hogy kinél miféle műszerv kicserélése vagy javítása válik szükségessé. Amidőn a rokkant Pesten tartózkodik, ingyen ellátásban részesül a Hadirokkantak állami otthonában ----------Előírás szerint négyévénként kap új, úgynevezett kozmetikus lábat a béna hős. Ez olyan nnláb, amely csalódásig hasonlít az igazi lábhoz. Cipő és harisnya van a falábon. A rokkant azonban ezzel a kozmetikus lábbal csak sétálni szokott. Kétévenként kapja az államtól az úgynevezett munkalábat, azt a bizonyos felcsatolható vasmankót, amelynek kopogása a járdákon olyan elszomorítóan hangzik és olyannyira ébren tartja a háború szörnyűségeihez fűződő emlékezést. Kétévenként adja az állam a rokkantaknak az ortopédcipőt is, ezt a furcsa alakú lábbelit, amely a béna hősök roncs lába fejére illik rá. Ez a takarékoskodás itt igazán nem helyénvaló. Az állam mit sem törődik azzal, hogy az ortopédcipő előbb kopik el s nem tart ki két esztendőt. A méltányosság azt kivánná, hogy akkor adjanak cipőt a rokkant hősöknek, amikor erre szükségük van. Valaha két párat kaptak, dehát most spórolni kell, pedig éppen ezen a téren nem kellene takarékoskodni. Ugyanolyan hiba az is, hogy műlábat kap ugyan a béna rokkant, de arra rendes cipőt már nem ad az állam. A csupasz falábat pedig nem tudja használni a rokkant. Az igazi csodák a műkarok. Ma már olyan női karokat készítenek, amelyekkel a teljesen amputáltkarú rokkant is eldolgozhat s ha megszokta, kevesebbet szenved testi hiányossága miiatt. A makart szijjal csatolják a vállra és ez a csodaszerkezet úgy működik, mintha rendes, ép kar volna. Az úgynevezett munkakarnak végén van egy szerkezet, amelybe mindenféle szerszám bekapcsolható. Ezzel a makarral kaszálni, kapálni is lehet, a kovács a kalapácsot is meg tudja fogni vele. Készítettek olyan mükart, amellyel a rokkant hegedülni tudott, vagyis a vonót használhatta. A kőműves a maltoroskanalat tudja fogni vele. Sok földhöz jutott hadirokkant ennek a készüléknek a segítségével maga építette föl házacskáját a földbirtokreform révén kapott földjén. Vágót, reszelőt, gyalut is tartani, tud ez az univerzális makar-készülék, amelyet ingyen ad az állami gyár a rászorultaknak. Még az idegbénultakon is tudnak segíteni. Itt a jobbik kart veszik segítségül, ehhez is hozzárögzítik a készüléket, amely a jobbik kar segítségével mozgásba hozza a rokkant beteg karját és enyhíti szomorú sorsukat. Talicskát tolni, kaszát, kapát fogni — kényelmesen tud a rokkant hős ezzel a készülékkel, amely valósággal megváltja őket a kínszenvedéstől. Még a teljesen bénakarúakon is tudnak segíteni olyan készülékkel, amely a vállak és a hát mozgatása által tudja némileg pótolni a hiányzó ép karokat. De maguk a rokkantak is igen leleményesek az efféle készülékek kitalálásában. A vas megyei Parnóapátiból való Schrammer Péter béna rokkant maga fabrikált magának a félkezével egy olyan tökéletes műkart, amelyeket éveken át használt. Földmunkát végzett olyan tökéletesen, hogy verte ügyességben az éptestű embereket. Mikor Pestre került az állami művégtaggyárba, itt egyszerűen leutánozták Schrammer találmányát és ilyent készítettek számára. Ural a béna kősökböl épkaru, épiáim embereket csinálnak A kimenős láb és a munkatérz — Kaszálnak, kapálnak, ipart űznek a karnélküli emberek . Csoda műtétek csontátültetésekkel az állami művégtaggyárban A Friss Újság számára írta Simonyi Sándor dr. Altatáshoz a Wolffenko MosáshozPersil Készülnek a műlábak és műkezek az állami gyárban Viszik haza a „kimenős“ lábat a béna hősök. FRISS ÚJSÁG 1030 június 1, vasárnap pengős bankrablót viszek a kocsimon, direkt, a főkapitányság udvarára vittem volna be. A sofőr nyilván a nagy pénzjutalomra gondolt, amelyet a kézrekerítő fog kapni. A jutalom ügyében a bank igazgatósága így nyilatkozott: — A jutalom kérdésében a bank igazgatósága rövidesen dönteni fog. Az intézetet nem érte volna károsodás ugyanakkor sem, ha sem a tettes, sem pedig az elrabolt összeg nem került volna kézre, mert a bank biztosítva van rablás ellen. Ami pedig a jövőben való elővigyázati intézkedéseket illeti, erről ezeket mondották a bankban: — Természetes, hogy a tegnapi események után bizonyos változtatásokat kell eszközölnünk a védelmi berendezkedéseken, így elsősorban a harmadik emeleti folyosói rácsot, amely ma két és félméter magas, fel kell emelni a negyedik emeletig. A borítékozást pedig a jövőben a páncélteremben fogjuk végeztetni, hogy a mostanihoz hasonló rablás ne ismétlődhessen meg. iiiRRBsisíimgsigigiiEiiiisiggeiimBGSEtimaaaastEigsimmimgicsssegeBEi Hegedülnek, fúrnak, faragnak műkarokkal A művégtagokat ma már olyan tökéletességben állítják elő, hogy valósággal csodával határos módon pótolják az igaziakat. Az országban ezrével vannak földmives és kubikos rokkantak, akiknek egyik lábát amputálták s évek óta a művégtaggyárból kapott fasarus műlábat használják. Ennél a lábfej egy félgömbölyű vasalt fa. Kényelmesen lehet velük járni-kelni, még hegyre fel, dombról le is jól használhatók. Finomabb szerkezetű a nikkelezett séta-műláb, amelyet a rokkantak tréfásan ki* mén és milábnak neveznek. SMCiMi PizsamipgeR MM, sapil FrolMeiiiiiH, tQftüHSZdi F9WM,GMüMaBS2UK seMiarisiM, Mamin loiisaw na nn moserFFinch Grepe de ChineH jeereenes csm szaiadi iM pazar választékban. Határozottan a legolcsóbban és legjobban vásárolhatók Klein Antal divatnagyáruházában Kiraiy-ucoa 53. Ahaoia-u. sáron.