Friss Ujság, 1930. augusztus (35. évfolyam, 173-197. szám)
1930-08-01 / 173. szám
2 varos Aladár kihallgatását folytassa. Zavaros polgármestert annak az eltűnt miniszteri leiratnak ügyében hallgatta ki, amelyről tegnai számunkban megemlékeztünk. A belügyminiszter 1928-ban leiratot intézett a polgármesterhez, amelyben felhívta a városházán tapasztalt bajok orvoslására. Zavaros polgármester, értesülésünk szerint, kihallgatása során nem tudott felvilágosítást adni a fegyelmi biztosnak arról, hogy hova tűnt a miniszteri leirat. A két budapesti detektív, Tóth Nándor dr. és Szalay Antal igen nagy munkát végeznek Székesfehérvárott. Már eddig is sikerült olyan iratok birtokába jutniok, amelyekről kitűnt, hogy egyáltalán nem „eredeti“ okmányok s aktaszámuk egyáltalán nem egyezik azokkal a számokkal, amelyek az eredeti aktákon vannak, így ezek az iratok mind csak olyanok lehetnek, amelyek a tanácson keresztül sem mentek és amelyeket a polgármester önmaga intézett el. A székesfehérvári városházán egyébként dr. Simon Sándor helyettes polgármester úgy az ügykezelésben, mint a személyzeti ügyekben több fontos reform megvalósítására készül. Ezek során elsősorban a Szent Imre-bizottsággal egyidőben felállított idegenforgalmi iroda megszüntetéséről intézkedett. A városi levente-hivatal személyzetéből is elbocsátottak és Simon polgármester, értesülésünk szerint, a közeljövőben még több tisztviselő elbocsátásáról intézkedik. Mint ismeretes, Zavaros polgármestert letartóztatása után egészségi állapotára való tekintettel kórházba szállították. Ma délután Miklós Ferenc dr., a kórház igazgatója jelentést tett az ügyésznek, hogy a polgármesternek semmiféle szervi betegsége, ami gyógykezelést igényel, nincs, Zavarost ismét visszavitték a kir. ügyészség fogházába. Írásszakértők vizsgálták meg az Esterházyféle hamis váltókat A gróf nem nagyon ismeri meg saját aláírásait Az írásszakértők 30 napon belül nyilatkoznak Annak idején beszámoltunk arról a bűnügyről, amely Watzdorf Konrád báró ellen indult meg az Esterházy Tamás-féle, állítólagos hamis százezerpengős váltó ügyében. Ebben a váltóhamisítási ügyben csütörtökön vizsgálták meg az írásszakértők Esterházy Tamás és Watzdorf báró jelenlétében a kérdéses váltót. A vizsgálat után, amely nagyítóüvegekkel történt, Horváth Jenő, Sebestyén Manó és Fischef Gyula írásszakértők kijelentették, hogy szükségük van Esterházy eredeti kézírására is. A vizsgálóbíró felhívására Esterházy gróf leült a vizsgálóbíró íróasztalához és először töltőtollal, majd rendes hegyes tollal egy egész papírlapot teleíít az aláírásával. Az ügyvéd kérdésére Esterházy Tamás gróf kijelentette, hogy ő a saját aláírását nem nagyon ismeri meg. A váltókon szereplő aláírásokra vonatkozóan kijelentette, hogy két aláírás kétségtelenül az a kezétől származik, kettőre azonban nem tudja ezt határozottan állítani. A szakértők kijelentették, hogy az aláírás valódiságának megállapítására hosszabb és behatóbb vizsgálatra van szükség, mire Nagy Pál vizsgálóbíró Esterházy Tamás grófnak a rendőrségen eszközölt próbairását, valamint a most készített próbairásokat a becsatolt kilenc darab váltóval együtt kiadta az írásszakértőknek, akik véleményüket 30 napon belül fogják előterjeszteni. FRISS ÚJSÁG 1930 augusztus 1, péntek Kivándorlással nem lehet megszüntetni a munkanélküliséget Magyar munkások kálváriája Argentinia szikes sivatagjain — Franciaországba szakadt véreink nehéz küzdelmei A háború előtt és a békekötést követő első években a magyar kivándorlók, főleg az amerikai Egyesült Államok és Kanada felé vették útjukat. Azonban, a két állam felé az 1928 és 1929-es években majdnem teljesen megszűnt a kivándorlás, mert csak igen csekély számban engedtek be magyar kivándorlókat, így a magyar kivándorló mezőgazdasági munkások és kubikosok már csak Argentiniába mehettek, mert csak ennek az országnak felel meg az éghajlata a magyar munkásoknak és ezrek még csak itt találhattak munkaalkalmat. A belügyi kormányunknak kapóra jött a múlt év folyamán az argentínai Compania Ferrocarillero nevű vasúttársaság ajánlata, amely egy többezer kilométer hosszú vasútvonalat szándékozott építeni Észak-Argentiniában. A vállalat ajánlatában kötelezte magát, hogy a magyar kormány által kiküldött, főleg kubikos munkásoknak, 5—6 peso (1 peso — 2 pengő 30 fillér) napszám mellett, egy évi munkalehetőséget biztosít építkezéseinél. Miután abban az időben a munkanélküliek száma rohamosan emelkedett, a kormány, mérnökök vezetésével nyolc-kilenc csoportban, próbaképpen kiküldött körülbelül ezer embert a vasúttársaság telepére dolgozni, hogy ezáltal is csökkentse az ország területén a munkanélküliek számát. A kiküldött munkások egyenként és csoportokban hagyták ott munkahelyeiket s jelenleg alig száz ember van ott. A vasútvonalat szikes, forró vidékeken keresztül vezették, ahol napi járóföldre nem akadt viz, úgy, hogy a munkások csak a legnagyobb nélkülözések árán tudtak vízhez jutni, abban a rettenetes egyenlítői forróságban. Pocsolyákból kellett szórójukat oltani. Sokan megbetegedtek maláriában s más tropikus betegségben. A társaság ezenkívül bevezette a truckrendszert a fizetéseknél és a munkások a kialkudott napszám helyett alig kaptak kézhez egy-két pengőt. A többit levonták élelemre és szállásra. Azonkívül szükségleteiket csak a vállalkozók kantinjaiban szerezhették be, persze méregdrágán és selejtes minőségben. A munkások zöme inkább gyalog vándorolt s tette meg a többezer kilométeres utat pusztaságokon keresztül a legnagyobb forróságban Buenos Airesig, mintsem tovább ottmaradjon a pokolban. A buenosairesi magyar hatóságok a visszaözönlőket részben ingyen, részben egyharmad költséggel hozatták haza. Abban az évben, okulva a szomorú tapasztalatokon, nem vezettek több kivándorló csoportot Argentínába. Az 1930. év elején a mezőgazdasági munkanélküliek száma ismét rohamosan emelkedett. Ezért a belügyminiszter, egyik minisztertanács kényszerítésére, próbaképpen újra kiküldött egy száz tagból álló munkáscsoportot Kovácsi Dénes mezőgazdász és Scossa Gyula ny. huszárezredes vezetésével. Sikerült is a kivándorlókat kint Scossa Gyula személyes összeköttetései révén Argentína délibb, tehát alkalmasabb vidékén farmokban elhelyezni. Ezek után a földmivelésügyi miniszter Bakonyi Pál dr. miniszteri tanácsost küldte ki, hogy tanulmányozza az ottani viszonyokat. Bakonyi hazatérve, bemutatta az ottani bevándorlási főbiztos ajánlatát, amelynek értelmében a főbiztos garanciát vállal arra, hogy 1930 szeptemberétől 1931 februárjáig fokozatosan 5—6000 földmunkásnak tud legalább hat hónapon keresztül munkaalkalmat nyújtani. Vagyis ez a munkaalkalom az ottani aratási időre szólna. Idénymunka volna, az úgynevezett fecske-rendszer alapján. Azonban ez az ajánlat a gyakorlatban nem ér semmit, mert maga az oda-vissza való hajó és vasúti költség 1660, csoportos utazásnál 1200 pengő. Teljesen lehetetlen, hogy a magyar munkás a 150 munkanap alatt, amelybe bele kell számítani az ide-oda utazás, egyik helyről a másikra való jövés-menés következtében elvesztett munkanapok számát, megkeresse nemcsak ezt az útiköltséget, hanem még ezen felül is valamit az itthonmaradt családtagok számára, a télre és arra az időre, amíg itthon ki tudja böjtölni, hogy munkához jusson. A kormány Buenos Airesben, az ottani magyar konzulátus mellé munkaközvetítői hivatalt létesített. Azonban mindez nem segít sokat, az itthoni munkanélküliség leküzdése érdekében. Amint értesülünk, az ipari szakmák munkanélkülieinek külföldön való elhelyezéséről, csak a legutolsó időkben esett szó. A kárpitos szakszervezet indított útnak Unignai felé, Montevideoba egy próbacsoportot. Ezzel kapcsolatban fenntjártunk a Famunkások Országos Szövetségében, ahol Horovitz titkár a következőket mondta: — Jelenleg az összes munkanélküliek száma, a mezőgazdasági munkásokkal együtt 250.000 ember, ami a hozzátartozókkal együtt egymillió embert jelent. Fenntjártunk a minisztériumban, ahol intézkedtek, hogy a kivándorolni óhajtók könnyen jussanak útlevélhez. De mit ér az, ha nincs hova menni? A környező államokban, Romániában, Ausztriában, Németországban, Jugoszláviában ugyanaz a helyzet, mint nálunk. Csehországban pedig egyéb okok zárják el a magyar munkások elől a határt. Az európai államok közül Franciaország jöhetne számításba. • Próbaképpen kiküldtek tizenhárom munkást Franciaországba. Ezek egy vagongyárba szerződtek le egy évre. Egyikük most számolt be levélten tapasztalatairól. A vagongyárban a szakmunkás 4—7, a segédmunkás bére 3—4,50 frank. A bútoriparban több, 6—9 frank. Azonban a gyár vezetősége — írja a munkás a levelében — már az első nap nem tartotta be a szerződést. Azzal küldtek el, hogy várjunk, mert most nem tudnak egyenlőre munkát adni nekünk. Két hétig munkanélkül voltunk. Ekkor a vezetőség kijelentette, hogy egyáltalán nem kiván nekünk munkát adni, menjünk ahova akarunk. Utóbb megtudtuk, hogy cseh munkások, akik nagy számban vannak ott alkalmazva s akiknek egyesületük van, amelyben a pár igazgatója be van választva, intrikáltak ellenünk, magyar munkások ellen és rábízták a gyár igazgatóját, hogy minket bocsásson el s ne adjon nekünk munkát. — Most Parisban próbálkozunk, de itt majdnem lehetetlen elhelyezkedni, mert az ipar pang. Vidéken több a kilátás munkára. Nem szeretik az idegeneket, főleg pedig a magyarokat. Tanácsolom, — írja a levél írója — senki se merjen a társak közül kijönni ide, anélkül, hogy otthon meg ne tanulta volna a francia nyelvet. Mert a francia nyelv tudása nélkül nem lehet ideleint boldogulni. Aki anélkül jön ki, az éhen halhat. Eddig a levél. Próbaképpen három emberünket küldtük ki Uruguaiba, Montevideoba, de eddig még hírt nem kaptunk tőlük. Szóba jöhet még Törökország is a magyar kivándorlás számára, de ott sok baj van azért, mert az ottani munkaadó nem szívesen fizeti meg a kialkudott bért. S ha a munkás jogos követelését perrel óhajtaná érvényesíteni, a legnagyobb kellemetlenségnek teheti ki magát, a végén ingyen dolgozott és ki is utasíthatják. Tehát végeredményben mégtonlűdig él a költő szava. ..Hazádon kívül nincs számodra hely...” De sajnos, sok száz és száz embernek a hazán belül sem jut hely és száz kenyér, mert nincs munka és munkaalkalom. b. d. Fapanama Kecskeméten 3 és fél vagon fa hiányzik a városi raktárból . Hamis munkabérelszámolások a költséges vadászatok miatt Kecskemétről jelentik. A kecskeméti polgármester névtelen levél alapján a városi fatelepen vizsgálatot tartott. A vizsgálat eredménye az volt, hogy megállapították: a városi fatelep fakészletében 50 vagon hiány mutatkozik. Ezen az alapon Müller Viktort, a fatelep kezelőjét felfüggesztették állásától, Bakay József, a bugaci vasút igazgatója ellen pedig elrendelték a fegyelmi vizsgálatot. Megállapították, hogy nem 50 vagon, hanem csak 3,5 vagon hiány mutatkozik. Az ügyészség nagy eréllyel kezdte meg a nyomozást. Az ügyészség hivatalos kommünikéje szerint Müller Viktor azt vallotta, hogy a fa kiszolgáltatása a távollétiben folyt és amellett a telepet csak könyvek alapján és nem lemérlegelés után vette át. Bakay József és Fodor Vince erdőmérnök azt adták elő a vizsgálat során, hogy nem vették fel helyesen a beszáradási százalékot, ami a kecskeméti nyárfánál igen magas. A nyomozás során azután kiderült, hogy a munkabérjegyzőkönyveket már három év óta hamisan állítják ki. Több munkaórát vettek be a jegyzőkönyvbe, mint amennyiért a munkásoknak fizetést adtak.Müller Viktor kihallgatása során elismerte, hogy hamisan állította ki a munkabér jegyzőkönyveket, azzal védekezett azonban, hogy Bakay József utasítására történt. Bakay József a súlyosan terhelő vallomásra vonatkozóan azzal védekezett, hogy a hamis munkabérjegyzékekre azért volt szükség, mert az erdőhivatal részére a város igen csekély összeget bocsátott rendelkezésre. A költséges vadászatokat, az erdők rendbentartását, a hajtók fizetését, különösen pedig a bugaci vasút nagy deficitjét mással nem lehetett fedezni, mint meghamisított munkabérjegyzékkel. A nyomozás megállapította azt is, hogy a fatelepi könyveket is hamisan vezették. Müller Viktor erre vonatkozóan is beismerő vallomást tett és elmondotta, hogy már régebben észlel hiányokat, ennek ellenére azonban a könyveket utasítására továbbra is úgy vezették, mintha az egész készlet meglett volna. Az ügyészség még a mai nap folyamán elkészíti a vizsgálati indítványt, amelynek egyik példánya átkerül az ügyben érdekelt tisztviselők fegyelmi hatóságához.