Friss Ujság, 1930. augusztus (35. évfolyam, 173-197. szám)

1930-08-01 / 173. szám

2 varos Aladár kihallgatását foly­tassa. Zavaros polgármestert an­nak az eltűnt miniszteri leiratnak ügyében hallgatta ki, amelyről tegnai számunkban megemlékez­tünk. A belügyminiszter 1928-ban le­iratot intézett a polgármesterhez, amelyben felhívta a városházán tapasztalt bajok orvoslására. Zavaros polgármester, értesülé­sünk szerint, kihallgatása során nem tudott felvilágosítást adni a fegyelmi biztosnak arról, h­ogy hova tűnt a miniszteri leirat. A két budapesti detektív, Tóth Nándor dr. és Szalay Antal igen nagy munkát végeznek Székesfe­hérvárott. Már eddig is sikerült olyan iratok birtokába jutniok, amelyekről kitűnt, hogy egyálta­lán nem „eredeti“ okmányok s ak­taszámuk egyáltalán nem egyezik azokkal a számokkal, amelyek az eredeti aktákon vannak, így ezek az iratok mind csak olyanok lehet­nek, amelyek a tanácson keresztül sem mentek és amelyeket a pol­gármester önmaga intézett el. A székesfehérvári városházán egyébként dr. Simon Sándor he­lyettes polgármester úgy az ügy­kezelésben, mint a személyzeti ügyekben több fontos reform meg­valósítására készül. Ezek során el­sősorban a Szent Imre-bizottság­­gal egyidőben felállított idegen­forgalmi iroda megszüntetéséről intézkedett. A városi levente-hiva­tal személyzetéből is elbocsátot­tak és Simon polgármester, érte­sülésünk szerint, a közeljövőben még több tisztviselő elbocsátásá­ról intézkedik. Mint ismeretes, Zavaros polgár­­mestert letartóztatása után egész­ségi állapotára való tekintettel kórházba szállították. Ma délután Miklós Ferenc dr., a kórház igaz­gatója jelentést tett az ügyésznek, hogy a polgármesternek semmi­féle szervi betegsége, ami gyógy­kezelést igényel, nincs, Zavarost ismét vissza­vitték a kir. ügyészség fogházába. Írásszakértők vizsgál­ták meg az Esterházy­­féle hamis váltókat A gróf nem nagyon ismeri meg saját aláírásai­t Az írásszakér­tők 30 napon belül nyilatkoznak Annak idején beszámoltunk arról a bűnügyről, amely Watzdorf Kon­­rád báró ellen indult meg az Ester­házy Tamás-féle, állítólagos hamis százezerpengős váltó ügyében. Eb­ben a váltóhamisítási ügyben csü­törtökön vizsgálták meg az írásszak­értők Esterházy Tamás és Watz­dorf báró jelenlétében a kérdéses váltót. A vizsgálat után, amely na­­gyítóüvegekkel történt, Horváth Je­nő, Sebestyén Manó és Fischef Gyu­la írásszakértők kijelentették, hogy szükségük van Esterházy eredeti kézírására is. A vizsgálóbíró felhívására Ester­házy gróf leült a vizsgálóbíró író­asztalához és először töltőtollal, majd rendes hegyes tollal egy egész papír­lapot teleíít az aláírásával. Az ügyvéd kérdésére Esterházy Tamás gróf kijelentette, hogy ő a saját aláírását nem nagyon ismeri meg. A váltókon szereplő aláírásokra vonatkozóan kijelentette, hogy két aláírás kétségtelenül az a kezétől származik, kettőre azonban nem tudja ezt határozottan állítani. A szakértők kijelentették, hogy az aláírás valódiságának megállapítá­sára hosszabb és behatóbb vizsgálat­ra van szükség, mire Nagy Pál vizs­gálóbíró Esterházy Tamás grófnak a rendőrségen eszközölt próbairását, valamint a most készített próbairá­­sokat a becsatolt kilenc darab váltó­val együtt kiadta az írásszakértők­nek, akik véleményüket 30 napon belül fogják előterjeszteni. FRISS ÚJSÁG 1930 augusztus 1, péntek Kivándorlással nem lehet meg­szüntetni a munkanélküliséget Magyar munkások kálváriája Argentinia szikes sivatag­jain — Franciaországba szakadt véreink nehéz küzdelmei A háború előtt és a békekötést követő első években a magyar ki­vándorlók, főleg az amerikai Egye­sült Államok és Kanada felé vet­ték útjukat. Azonban, a két állam felé az 1928 és 1929-es években majdnem teljesen megszűnt a ki­vándorlás, mert csak igen csekély számban engedtek be magyar ki­vándorlókat, így a magyar kiván­dorló mezőgazdasági munkások és kubikosok már csak Argentiniába mehettek, mert csak ennek az or­szágnak felel meg az éghajlata a magyar munkásoknak és ezrek még csak itt találhattak munkaalkal­mat. A belügyi kormányunknak ka­póra jött a múlt év folyamán az argentínai Compania Ferrocarille­­ro nevű vasúttársaság ajánlata, amely egy többezer kilométer hosszú vasútvonalat szándékozott építeni Észak-Argentiniában. A vállalat ajánlatában kötelezte ma­gát, hogy a magyar kormány ál­tal kiküldött, főleg kubikos mun­kásoknak, 5—6 peso (1 peso — 2 pengő 30 fillér) napszám mellett, egy évi munkalehetőséget biz­tosít építkezéseinél. Miután abban az időben a munka­­nélküliek száma rohamosan emel­kedett, a kormány, mérnökök ve­zetésével nyolc-kilenc csoportban, próbaképpen kiküldött körülbelül ezer embert a vasúttársaság tele­pére dolgozni, hogy ezáltal is csökkentse az ország területén a munkanélküliek számát. A kikül­dött munkások egyenként és cso­portokban hagyták ott munkahe­lyeiket s jelenleg alig száz ember van ott. A vasútvonalat szikes, forró vidékeken keresztül vezették, ahol napi járóföldre nem akadt viz, úgy, hogy a munkások csak a legnagyobb nélkülözések árán tud­tak vízhez jutni, abban a rettene­tes egyenlítői forróságban. Pocso­lyákból kellett szórójukat oltani. Sokan megbetegedtek maláriában s más tropikus betegségben. A tár­saság ezenkívül bevezette a truck­­rendszert a fizetéseknél és a munkások a kialkudott nap­szám helyett alig kaptak kéz­hez egy-két pengőt. A többit levonták élelemre és szál­lásra. Azonkívül szükségleteiket csak a vállalkozók kantinjaiban szerezhették be, persze méregdrá­gán és selejtes minőségben. A munkások zöme inkább gyalog vándorolt s tette meg a többezer kilométeres utat pusztaságokon keresztül a legnagyobb forróság­ban Buenos Airesig, mintsem to­vább ottmaradjon a pokolban. A buenosairesi magyar hatóságok a visszaözönlőket részben ingyen, részben egyh­armad költséggel ho­zatták haza. Abban az évben, okul­va a szomorú tapasztalatokon, nem vezettek több kivándorló csoportot Argentínába. Az 1930. év elején a mezőgazda­­sági munkanélküliek száma ismét rohamosan emelkedett. Ezért a belügyminiszter, egyik miniszter­tanács kényszerítésére, próbakép­pen újra kiküldött egy száz tag­ból álló munkás­csoportot Kovácsi Dénes mezőgazdász és Scossa Gyu­la ny. huszárezredes vezetésével. Sikerült is a kivándorlókat kint Scossa Gyula személyes összeköt­tetései révén Argentína­ délibb, te­hát alkalmasabb vidékén farmok­ban elhelyezni. Ezek után a földmivelésügyi mi­niszter Bakonyi Pál dr. miniszteri tanácsost küldte ki, hogy tanulmá­nyozza az ottani viszonyokat. Ba­konyi hazatérve, bemutatta az ot­tani bevándorlási főbiztos ajánla­tát, amelynek értelmében a főbiz­tos garanciát vállal arra, hogy 1930 szeptemberétől 1931 február­jáig fokozatosan 5—6000 földmun­kásnak tud legalább hat hónapon keresztül munkaalkalmat nyújtani. Vagyis ez a munkaalkalom az ot­tani aratási időre szólna. Idény­munka volna, az úgynevezett fecske-rendszer alapján. Azonban ez az a­jánlat a gyakorlatban nem ér semmit, mert maga az oda-vissza való ha­jó és vasúti költség 1660, csoportos utazásnál 1200 pengő. Teljesen le­hetetlen, hogy a magyar munkás a 150 munkanap alatt, amelybe bele kell számítani az ide-oda uta­zás, egyik helyről a másikra való jövés-menés következtében elvesz­tett munkanapok számát, megke­resse nemcsak ezt az útiköltséget, hanem még ezen felül is valamit az itthonmaradt családtagok szá­mára, a télre és arra az időre, amíg itthon ki tudja böjtölni, hogy munkához jusson. A kormány Buenos­ Airesben, a­z ottani magyar konzulátus mellé munkaközvetítői hivatalt létesített. Azonban mindez nem segít sokat, az itthoni munkanélküliség leküz­dése érdekében. Amint értesülünk, az ipari szakmák munkanélkü­lieinek külföldön való elhelye­zéséről, csak a legutolsó időkben esett szó. A kárpitos szakszervezet indított útnak Unignai felé, Montevideoba egy próbacsoportot. Ezzel kapcso­latban fenntjártunk a Famunká­sok Országos Szövetségében, ahol Horovitz titkár a következőket mondta:­­ — Jelenleg az összes munkanél­küliek száma, a mezőgazdasági munkásokkal együtt 250.000 ember, ami a hozzátartozókkal együtt egymillió embert jelent. Fenntjár­­tu­nk a minisztériumban, ahol in­tézkedtek, hogy a kivándorolni óhajtók könnyen jussanak útlevél­hez. De mit ér­ az, ha nincs hova menni? A környező államokban, Romániában, Ausztriában, Német­országban, Jugoszláviában ugyan­az a helyzet, mint nálunk. Cseh­országban pedig egyéb okok zár­ják el a magyar munkások elől a határt. Az európai államok közül Franciaország jöhetne számításba. •­ Próbaképpen kiküldtek tizen­három munkást Franciaországba. Ezek egy vagongyárba szerződtek le egy évre. Egyikük most szá­molt be levélt­en tapasztalatairól. A vagongyárban a szakmunkás 4—7, a segédmunkás bére 3—4,50 frank. A bútoriparban több, 6—9 frank. Azonban a gyár vezetősége — írja a munkás a levelében — már az első nap nem tartotta be a szerződést. Azzal küldtek el, hogy várjunk, mert most nem tudnak egyenlőre munkát adni nekünk. Két hétig munkanélkül voltunk. Ekkor a vezetőség kijelentette, hogy egyáltalán nem kiván ne­künk munkát adni, menjünk ahova akarunk. Utóbb megtudtuk, hogy cseh munkások, akik nagy szám­ban vannak ott alkalmazva s akik­nek egyesületük van, amelyben a pár igazgatója be van választva, intrikáltak ellenünk, magyar mun­kások ellen és rábízták a gyár igazgatóját, hogy minket bocsás­son el s ne adjon nekünk munkát. — Most Parisban próbálkozunk, de itt majdnem lehetetlen elhelyez­kedni, mert az ipar pang. Vidéken több a kilátás munkára. Nem sze­retik az idegeneket, főleg pedig a magyarokat. Tanácsolom, — írja a levél írója — senki se merjen a társak közül kijönni ide, anélkül, hogy otthon meg ne tanulta volna a francia nyelvet. Mert a francia nyelv tudása nélkül nem lehet ide­­leint boldogulni. Aki anélkül jön ki, az éhen halhat. Eddig a levél. Próbaképpen há­rom emberünket küldtük ki Uru­­guaiba, Montevideoba, de eddig még hírt nem kaptunk tőlük. Szó­ba­ jöhet még Törökország is a­ magyar kivándorlás számára, de ott sok baj van azért, mert az ot­tani munkaadó nem szívesen fize­ti meg a kialkudott bért. S ha a munkás jogos követelését perrel óhajtaná érvényesíteni, a legna­gyobb kellemetlenségnek teheti ki magát, a végén ingyen dolgozott és ki is utasíthatják. Tehát végeredményben mégt­onlű­dig él a költő szava. ..Hazádon kívül nincs számodra hely...” De sajnos, sok száz és száz embernek a hazán belül sem jut hely és száz kenyér, mert nincs munka és munkaalkalom. b. d. Fapanama Kecskeméten 3 és fél vagon fa hiányzik a városi raktárból . Hamis m­unkabérelszámolások a költséges vadászatok miatt Kecskemétről jelentik. A kecske­méti polgármester névtelen levél alapján a városi fatelepen vizsgála­tot tartott. A vizsgálat eredménye az volt, hogy megállapították: a városi fatelep fakészletében 50 vagon hiány mutatkozik. Ezen az alapon Müller Viktort, a fa­telep kezelőjét felfüggesztették állá­sától, Bakay József, a bugaci vasút igazgatója ellen pedig elrendelték a fegyelmi vizsgálatot. Megállapították, hogy nem 50 va­gon, hanem csak 3,5 vagon hiány mutatkozik. Az ügyészség nagy eréllyel kezdte meg a nyomozást. Az ügyészség hi­vatalos kommünikéje szerint Müller Viktor azt vallotta, hogy a fa ki­szolgáltatása a távollétiben folyt és amellett a telepet csak könyvek alap­ján és nem lemérlegelés után vette át. Bakay József és Fodor Vince erdőmérnök azt adták elő a vizsgá­lat során, hogy nem vették fel he­lyesen a beszáradási százalékot, ami a kecskeméti nyárfánál igen magas. A nyomozás során azután ki­derült, hogy a munkabérjegyzőkönyveket már három év óta hamisan állítják ki. Több munkaórát vettek be a jegyző­könyvbe, mint amennyiért a mun­kásoknak fizetést adtak.­Müller Viktor kihallgatása során elismerte, hogy hamisan állítot­ta ki a m­unk­abér jegyzőkönyve­ket, azzal védekezett azonban, hogy Ba­kay József utasítására történt. Bakay József a súlyosan terhelő vallomásra vonatkozóan azzal véde­kezett, hogy a hamis munkabér­jegyzékekre azért volt szükség, mert az erdőhivatal részére a város igen csekély összeget bocsátott rendelke­zésre. A költséges vadászatokat, az er­dők rendbentartását, a hajtók fizetését, különösen pedig a bu­gaci vasút nagy deficitjét más­sal nem lehetett fedezni, mint meghamisított munkabérjegy­­zékkel. A nyomozás megállapította azt is, hogy a fatelepi könyveket is hami­san vezették. Müller Viktor erre vo­natkozóan is beismerő vallomást tett és elmondotta, hogy már régeb­ben észlel hiányokat, ennek ellenére azonban a könyveket utasítására to­vábbra is úgy vezették, mintha az egész készlet meglett volna. Az ügyészség még a mai nap fo­lyamán elkészíti a vizsgálati indít­ványt, amelynek egyik példánya át­kerül az ügyben érdekelt tisztvise­lők fegyelmi hatóságához.

Next