Friss Ujság, 1930. szeptember (35. évfolyam, 198-221. szám)
1930-09-02 / 198. szám
12 oldal Nagy képes regénymelléklettel Ára 8 filér XXXV. évfolyam, 198. szám • . Budapest, 1930 szeptember 2., kedd POLITIKAI NAPILAP gf Szerkesztőség és kiadóim atal * Előfizetési óra. ffiH R 19 gR ABQ .flWx Budapest, VI., Szobi utca * (Helyben és vidéken) |©|| Kftl Sa] Pww 8fi$ bai-B Qjg/wjsm Telefonszámok: A. 137—51, A 283—53, Ufí hieapra . . . . 1 F 40 Ilniét lÉLm Wy0 g& 'ök BEk gig Él gÉf Uk ® «*« » Pril 41 *■ •*»—** *• «•*— Negyedévre . . . . 4 P Pfw |f'|4, $3 Fiókkiadó hiv.t.i. Egyes szám ára* ff| Ríj fü 1^ 'ESI SS Psl 11 S® BM 1® IlfJll f|É 'SS W1” Danzál-acca í. (BakAczUV sarok) ■mJü.........««.* i 1 SyB 9y§ M UH mm mm m «—• *-«*-“ Vasárnap...........................t2 Mlér M? ee3 Ul GS QuW ^SSBr ^S$gir ffig wy*& Pl. Nagymezío. 3. Telefon: A. 1*2—#0 Véres összetűzések voltak Budapest Káin Békésen indult, aztán utcai harcokká faluit a munkanélküli tüntetés — Az Andrássá út és a szomszédos utcák voltak a véres zavargások színhelyei Több száz sebesült, egy halott Peyer szocialista képviselőt megverték a kommunisták - fillár Zoltán orvost is súlyosan bántalmazták, autóját felgyújtották — Órák hosszat lázas gigalomban volt a főváros Délután 3 órakor helyre állt a rend Ezen a verőfényes szeptember elsején elindultak a hónapok óta hiába várakozó százezrek a kenyérért. Amíg a kenyér és munka megváltásáért erkölcsi felelősségük tudatában komoly méltósággal masírozott ez a menet végig a főváros elnémult utcáin, a kenyérért felvonuló tömeg erkölcsi ereje meghatóan terítette elénk a hónapok óta vajúdó munkanélküliség keserves kérdését. De amikor, sajnos, úgy jött a dolog, hogy drága magyar vérrel, szegény szomorú éhes emberek vérével kellett megpecsételni a magyar szenvedések végtelen sorát, szomorúan áll meg minden jó érzésű ember az események idáig való elfajulásánál, mert nem ez a megoldás módja. Ha kenyeret és kenyeret termő munkát akarnak, polgárnak és munkásnak, dolgozónak és munkanélkülinek össze kell fognia a rend védelmében, mert felfordulásból még soha sehol munka és kenyér nem termett. De a mai események elfajulása legyen komoly intő jel arra, hogy véget kell vetni az ígérgetés és aktagyártás módszerének. Elérkezett a perc, hogy minden tényező felelőssége teljes átérzésével gondolja meg, hová vezet, ha a dolgok az eddigi mederben folynak tovább. Jön a tél, munkát, gyors munkaalkalmat, megélhetést kell teremteni azok számára, akik dolgozni tudnak és dolgozni akarnak. Ma minden magyar embernek csak egy óhaja lehet, hogy ebben az országban legyen minden embernek betevő falatja! * Vér folyt Budapest utcáin. Szeptember elsejét izgalommal várta Budapest lakossága, de egészen az utolsó percig abban reménykedett mindenki, hogy békésen és zavartalanul fog lefolyni a tüntető séta. A kora délelőtti órákban még így is kezdődött a dolog. Vidáman csilingeltek a villamosok, autók cikáztak az úttesteken és hivatalokba siető embereket lehetett látni az utcákon. Aki azonban mélyebben nézett a dolgok mögé, az észrevehette, hogy van valami a levegőben. A helyiérdekű villamosok üresen jöttek-mentek. Hiányoztak a gyárakba siető munkások, akik mára beszüntették a munkát. A közlekedési rendőrök helyükön állottak, de a rendőrposztokon idősebb évjáratu, őszes hajú rendőrök teljesítettek szolgálatot. Az erőteljes, fiatalabb erőket a főváros veszedelmezett pontjaira állították őrségül s bevonták őket a kivonuló rendőrcsapatokba. A rendőrség különben úgy helyezkedett el az uccákon, hogy ne zavarja jelenlétével a főváros megszokott képét. A mellékuccákban helyezkedtek el s csak akkor jöttek előbbre, amikor a helyzet kezdett veszedelmessé válni. Ez hamar bekövetkezett. Délelőtt tíz óra tájban már szokatlan képe volt a körútnak, Andrássyútnak. Komoryunkáscsapatok vonultak föl a járdákon. Jöttek Kispestről, Újpestről, Csepelről, a Váci útról, mindenünnen, ahol gyártelepek és szegény emberek vannak Asszony kevés volt köztük. Csöndben és rendben haladtak. Még arra is vigyáztak, hogy a térköz meglegyen közöttük. Ketten-hárman mentek egymás mellett. Az Andrássy-út felé már látszott, hogy baj lesz itt, akárhogyan óvakodnak is a munkások és óvakodik a rendőrség a beavatkozástól. A tömeg nőttön-nőtt s ha még úgy vigyáztak is, a sorok összesürüsödtek, a forgalom elakadt s a rend felbomlott. A tragikus az volt az egészben, hogy mindenki a rendet és a nyugalmat akarta és mégis vér folyt. A megtorkolódott embersokadalom se előre, se hátra nem tudott már az Andrássy-uti járdán menni. A rendőrség kiadta a jelszót, hogy az embereket be kell szorítani a mellékuccákba. Ez volt a lovasattakok nyitánya és már csak következése volt ennek, hogy a mellékuccákba menekülő emberek ott is összetorlódtak. Kiáltozás, lárma, rendőrlovak patáinak csattogása verte föl csakhamar az uccák csöndjét. Az Andrássy úttal párhuzamosan húzódó uccákból fejvesztve menekültek az emberek. Mögöttük rendőrkardok villogtak. Egészen a Körútig tartott az üldözés. Éktelen lárma, jajveszékelés. A Körúton ok nélkül futásnak erednek az emberek. Az Aradiuccánál folyt a kardlapozás, de futott fejvesztve az egész Terézkörút Senki sem tudta miért , és hová fut. Tragikus volt, hogy járókelők, anyák és kisgyermekek is belekerültek az áradatba. A rohanók elsöpörték őket. És a csatatérhez hasonló utcákon felzúgott percenként a mentőautók idegtépő tülkölése. Az autókban bekötözött fejű sebesültek ültek. Szomorú és megdöbbentő látvány volt. A rendőrség és a tüntetők birkózása órákon át tartott Újabb és újabb csoportok verődtek össze. A zsebekből kövek kerültek elő és zúgva repültek a kirakatok felé. A csatatéren üvegszilánkokon, kirakatüvegek cserepein futottak tovább az emberek. Egy-egy menekülő elvágódott és jajgatva szorongatta vérző fejét. Csodálatosan működtek a mentők. Pillanatok alatt ott termettek, bekötözték a vérző sebesültet, kocsijukra vették és robogtak vele a kórházak felé. Délután három óráig tartott amig helyreállott a nyugalom. Szomorú véres napja volt ez Budapestnek. Tüntető séta az Andrássy úton.