Friss Ujság, 1930. szeptember (35. évfolyam, 198-221. szám)

1930-09-02 / 198. szám

12 oldal Nagy képes regénymelléklettel Ára 8 f­ilér XXXV. évfolyam, 198. szám • .­­ Budapest, 1930 szeptember 2., kedd POLITIKAI NAPILAP gf Szerkesztőség és kiadóim atal * Előfizetési óra. ffiH R 19 gR AB­Q .flWx Budapest, VI., Szobi­ utca * (Helyben és vidéken) |©|| Kftl Sa] Pww 8fi$ bai-B Qjg/wjsm Telefonszámok: A. 137—51, A 283—53, Ufí hieapra . . . . 1 F 40 Ilniét lÉLm Wy0 g& 'ök BEk gig Él gÉf Uk ® «*« » Pril 41 *■ •*»—** *• «•*— Negyedévre . . . . 4 P Pfw |f'|4, $3 Fiókkiadó hiv.t.i. Egyes szám ára* ff| Ríj fü 1^ 'ESI SS Psl 11 S® BM 1® IlfJll f|É 'SS W1” Danzál-acca í. (BakAczUV sarok) ■mJü.........««.* i 1 SyB 9y§ M UH mm mm m «—• *-«*-“ Vasárnap...........................t2 Mlér M? ee3 Ul GS Qu­W ^SSBr ^S$gir ffig wy*& Pl. Nagymezí­o. 3. Telefon: A. 1*2—#0 Véres összetűzések voltak Budapest Káin Békésen indult, aztán utcai harcokká faluit a munkanélküli tüntetés — Az Andrássá út és a szomszédos utcák voltak a véres zavargások színhelyei Több száz sebesült, egy halott Peyer szocialista képviselőt megverték a kommunisták - fillár Zoltán orvost is súlyosan­­ bántalmazták, autóját felgyújtották — Órák hosszat lázas gigalomban volt a főváros Délután 3 órakor helyre állt a rend Ezen a verőfényes szeptem­ber elsején elindultak a hóna­pok óta hiába várakozó száz­ezrek a kenyérért. Amíg a ke­nyér és munka megváltásáért erkölcsi felelősségük tudatában komoly méltósággal masírozott ez a menet végig a főváros el­némult utcáin, a kenyérért fel­vonuló tömeg erkölcsi ereje meghatóan terítette elénk a hó­napok óta vajúdó munkanélkü­liség keserves kérdését. De ami­kor, sajnos, úgy jött a dolog, hogy drága magyar vérrel, sze­gény szomorú éhes emberek vé­rével kellett megpecsételni a magyar szenvedések végtelen sorát, szomorúan áll meg min­den jó érzésű ember az esemé­nyek idáig való elfajulásánál, mert nem ez a megoldás módja. Ha kenyeret és kenyeret termő munkát akarnak, polgárnak és munkásnak, dolgozónak és mun­kanélkülinek össze kell fognia a rend védelmében, mert felfor­dulásból még soha sehol munka és kenyér nem termett. De a mai események elfajulása le­gyen komoly intő jel arra, hogy véget kell vetni az ígérgetés és aktagyártás módszerének. Elér­kezett a perc, hogy minden té­nyező felelőssége teljes átérzé­­sével gondolja meg, hová vezet, ha a dolgok az eddigi mederben folynak tovább. Jön a tél, mun­kát, gyors munkaalkalmat, meg­élhetést kell teremteni azok szá­mára, akik dolgozni tudnak és dolgozni akarnak. Ma minden magyar embernek csak egy óhaja lehet, hogy ebben az or­szágban legyen minden ember­nek betevő falatja! * Vér folyt Budapest utcáin. Szep­tember elsejét izgalommal várta Budapest lakossága, de egészen az utolsó percig abban reménykedett mindenki, hogy békésen és zavar­talanul fog lefolyni a tüntető séta. A kora délelőtti órákban még így is kezdődött a dolog. Vi­dáman csilingeltek a villamosok, autók cikáztak az úttesteken és hivatalokba siető embereket lehe­tett látni az utcákon. Aki azonban mélyebben nézett a dolgok mögé, az észrevehette, hogy van valami a levegőben. A helyiérdekű villa­mosok üresen jöttek-mentek. Hiá­nyoztak a gyárakba siető munká­sok, akik mára beszüntették a munkát. A közlekedési rendőrök helyükön állottak, de a rendőr­posztokon idősebb évjára­tu, őszes ha­jú rendőrök teljesítettek szolgá­latot. Az erőteljes, fiatalabb erő­ket a főváros veszedelmezett pont­jaira állították őrségül s bevon­ták őket a kivonuló rendőrcsapa­tokba. A rendőrség különben úgy helyezkedett el az uccákon, hogy ne zavarja jelenlétével a főváros megszokott képét. A mellékuccák­­ban helyezkedtek el s csak akkor jöttek előbbre, amikor a helyzet kezdett veszedelmessé válni. Ez hamar bekövetkezett. Dél­előtt tíz óra tájban már szokatlan képe volt a körútnak, Andrássy­­útnak. Komor­yunkáscsapatok vo­nultak föl a járdákon. Jöttek Kispestről, Újpestről, Csepelről, a Váci útról, mindenünnen, ahol gyár­telepek és szegény emberek van­nak Asszony kevés volt köztük. Csöndben és rendben haladtak. Még arra is vigyáztak, hogy a térköz meglegyen közöttük. Ket­ten-hárman mentek egymás mel­lett. Az Andrássy-út felé már lát­szott, hogy baj lesz itt, akárho­gyan óvakodnak is a munkások és óvakodik a rendőrség a beavat­kozástól. A tömeg nőttön-nőtt s ha még úgy vigyáztak is, a sorok összesürüsödtek, a forgalom el­akadt s a rend felbomlott. A tra­gikus az volt az egészben, hogy mindenki a rendet és a nyugal­mat akarta és mégis vér folyt. A megtorkolódott embersokada­­lom se előr­e, se hátra nem tudott már az Andrássy-uti járdán men­ni. A rendőrség kiadta a jelszót, hogy az embereket be kell szorí­tani a mellékuccákba. Ez volt a lovasattakok nyitánya és már csak következése volt ennek, hogy a mellékuccákba menekülő emberek ott is összetorlódtak. Kiáltozás, lárma, rendőrlovak patáinak csat­togása verte föl csakhamar az uc­cák csöndjét. Az Andrássy­ úttal párhuzamosan húzódó uccákból fejvesztve menekültek az emberek. Mögöttük rendőrkardok villogtak. Egészen a Körútig tartott az üldö­zés. Éktelen lárma, jajveszékelés. A Körúton ok nélkül futásnak erednek az emberek. Az Aradi­­uccánál folyt a kardlapozás, de futott fejvesztve az egész Teréz­­körút Senki sem tudta miért , és hová fut. Tragikus volt, hogy járókelők, anyák és kisgyermekek is b­elekerültek az áradatba. A ro­hanók elsöpörték őket. És a csata­térhez hasonló utcákon felzúgott percenként a mentőautók idegtépő tülkölése. Az autókban bekötözött fejű sebesültek ültek. Szomorú és megdöbbentő látvány volt. A rendőrség és a tüntetők birkó­zása órákon át tartott Újabb és újabb csoportok verődtek össze. A zsebekből kövek kerültek elő és zúgva repültek a kirakatok felé. A csatatéren üvegszilánkokon, ki­rakatüvegek cserepein futottak to­vább az emberek. Egy-egy mene­külő elvágódott és jajgatva szo­rongatta vérző fejét. Csodálatosan működtek a mentők. Pillanatok alatt ott termettek, bekötözték a vérző sebesültet, kocsijukra vették és robogtak vele a kórházak felé. Délután három óráig tartott amig helyreállott a nyugalom. Szomorú véres napja volt ez Budapestnek. Tüntető séta az Andrássy­ úton.

Next