Friss Ujság, 1930. október (35. évfolyam, 222-248. szám)

1930-10-16 / 235. szám

XXXV. évfolyam, 235. szám________________Budapest, 1930 október 16., csütörtök POLITIKAI napilap előfizetési Arai (Helyben én vidéken) f tff hónapra . . * * 1 f 40 Ura negyedévra . . . . 4 P­egyes szám irat Hétköznapon ...... 6 ftflér Vasárnap fillérFRISS ÚJSÁG Shcrkeaxtrang­én kiadobPAttila Budapest. VI.. Szobl-uicca m Teelaast&mak: A­­ISZ—SI, A. JÍS—K.' este 8 Arn­és A. 118—SS ét 102—4«U Fi­ókki­adóhivatal: WL, Simsil-w«8 t (51kfc».»1 ink) Teklái: Józsel 418—U VL, Nagyaerf­a. S. Telefon: A. Itt—W 10 oldal Nagy képes regénymelléklettel Ara 6 fillér A tiszaföldvári legény bestiális rémtette Grófnak adta ki magát a betörő A gyáripar karteles nagymesterei nagy­szerűen értik a számok és a viszonyok egyensúlyozó játé­kát. Általános elnyomorodásról, lerongyolódásról sír az egész ország, de a kartelbűvészek megtalálták annak is a mód­ját, h­ogy a viszonyok romlását hogyan­­ lehet­ az üzemek és herék folytonos racionalizálá­sával haszonra varázsolni. Be van bizonyítva, hogy a gyár­ipari termelés 1,7 százalékos romlása idején a haszon 1.4 százalékkal emelkedett. Hogyan történt­ az a varázslat? Meg­mondjuk. Valamennyien a bő­rünkön érezzük. Azért sétál olyan temérdek munkanélküli szakmunkás és azért annyi a lerongyolódott szegény ember, mert a kartel-var­ázslók pompá­san értettek hozzá, hogy az árakat az általános világpiaci olcsóbbodás idején is változat­lanul tartsák, de a termelés költségét új gépek beállításá­val, tömeges munkáselbocsátás­­sal és bőrletörésekkel a mini­mumra szállíthassák. Az olcsón kitermelt és hallatlanul drágán eladott áruval történt bűvész­kedés az általános gazdasági válságot is konjunktúrává vál­toztatta a kartel-zsebek javára. T tessék csak nézni, mi történik a legjobban foglalkoztatott és legnagyobb haszonra dolgozó textiliparban! Még az államnál meg sem kezdték, még csak tervezik a fizetések csökkenté­sét, de Goldberger úrék és a többi hatalmas zsebű­ textilesek már harmincszázalékos bérletö­réssel kísérleteznek. Az eddigi létminimum egyharmadát akar­ják letörni egyszerre, hogy a­ megcsappant fogyasztás dacá­ra is több haszonra racionali­zálják saját maguknak a nyo­mort. Nem urak! Ez a játék nem mehet tovább! Mikor a dolgozni tudó, dolgozni akaró munkások ezrei hiába kilincsel­nek a gyárak kapuján munká­ért, kenyérért, akkor a karteles urak nem hizlalhatják még na­gyobbra úgy is eléggé felduz­zasztott profitjukat. Elvégre mindennek van határa. A lerom­lást fokozó ipari drágaság hasz­nán hízó kartelek nem élhetnek vissza a takarékosság és össze­húzódás jelszavával. Tessék csak a saját zsebükre egy-két szű­kítő ráncot varratni, de a munkabérek leszállításának za­varos álmából még most, a tél előtt, fel kell ébreszteni a kar­­tel-bűvészeket, a kartel-törvény jeges zuhanyával. se Öreg ember — nem vén ember Füzesgyarmaton nem halt ki az ősi magyar virtus. Legalább erre vall az a fogadás, amelyet Rozsos Sándor füzesgyarmati lakos kö­tött Huszár Sándor ottani kisgaz­dával. Arról volt szó, hogy a 71 éves Rozsos másfél kilométernyi­re fekvő házához minden segítség nélkül el tudja húzni Huszár hét mázsa búzával terhelt szekerét. Mikor ezt a fogadást a 71 éves öregember felajánlotta, hát Hu­szár egyszeriben rávágta: — Akkor pedig kendő lehet a búza! Az öreg Rozsos nem volt rest, megragadta a szekér rudját és a község népének rivalgó kíséreté­vel megindult a szekérrel. Dehát nehezen ment a dolog. Izzadt, szenvedett az öreg, de nekifeszí­tett kezekkel csak húzta a nehéz alkotmányt. Már talán száz méter választotta el a kitűzött céltól, a Rozsos-háztól és már képzeletében be is rakta a nehéz zsákokat kam­rájába. Huszár gazda" azonban ’­los­vával Rozsos után nyargalt és­ ha is érte őt a cél előtt. . . — Tréfa volt az egész! — mon­dotta, majd korcsmába invitálta Rozsost és jó magyar bor mellett kiegyezett vele,­ aki bebizonyította, hogy az öregember bízón­g nem vénember. iiiiiimiiiiBmiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiimimiiiiiiiuiiiiiiiiiHiiiiiiii „Annyiszor szülsz, mint a nyúl“ ezért gyilkolt háromszor Cserné A gyilkossággal vádolt asszony férjének drámai vallomása . Összevesztek a tanúk a szolnoki arzéntárgyaláson Ma reggel tovább folytatták a szolnoki törvényszéken az arzén-, per tárgyalását. Ma a védelem tanui kerültek sorra. Hirh Már­ton abonyi orvos elmondta, hogy Takács Lajosnak tuberkulózisa volt és arzéntartamú gyógyszer­­rel kezelte. Kerekes Bálintné Pá­pai írózéna ügyében vallott. Sze­rinte az öreg Pápai János része­ges ember volt, aki állandóan sze­relmével üldözte menyét, Pápai­nét. Ifjú Hajdú Lajosné Murányiné ügyében elmondja, hogy 16—17 év­vel ezelőtt Murányiné légykövet kért Takácsáétól, mert — mint mondotta — kisleá­nyának, a dadának és neki a feje megtetvesedett. A kapott légykö­vet vízzel feloldotta és vízben ösz­­szetörve bekenegette fejüket. Ez­után kihallgatták a dadát, Beke Istvánnét, aki tagadta azt, hogy ilyen jelenetek bármikor is meg­tört­éntek volna. A két tanú a­ bí­róság előtt formálisan összeka­pott­ Szemtelen disznónak mondták egymást. A következő tanú Fekete Tamás­­né, aki azt igazolta, hogy Murá­nyiné nem­ is volt otthon, amikor a férje meghalt, hanem Budapes­ten szolgált. Annál inkább terhelő vallomást tett Tálas Jánosné, Murányiné megmérgezett férjének testvére. Neki panaszkodott Murányi, hogy­ azóta van olyan rosszul, mióta fe­e­lesége megitatta azzal, amit Ta­­kácsnéval hozatott. Hányingere és állandó hasmenése volt. Drámai jelenetek között vall Cser Lajosné vádlottnak férje. — Nem akarom, hogy átkozzon engem az asszony a börtönben —­­mondja. — Az apám hét évvel ez­előtt jött hozzám. Nemsokára, has­menése és hányása volt. Öt-hat napig volt beteg és ezalatt felesé­gem és Takácsné Kiss Róza ápolta. 1316-ban meghalt háromnapos ko­rában Jusztinia nevű kislányom. Ennél a kisgyereknél Oláh Zsuzsi volt a bábaasszony, a másik, az 1923-ban meghalt István nevű há­romnapos kisfiam születésénél Fazekas Mária volt jelen. Hogy hogyan csinálták, mit csináltak, nem tudom. Az elnök ekkor megkérdi Cser Bajcsaiét, hogy van-e valami meg­jegyzése férje vallomására? — Hogyne volna megjegyzésen?

Next