Friss Ujság, 1930. december (35. évfolyam, 274-296. szám)

1930-12-02 / 274. szám

1931) december 2. kedv. FRISS ÚJSÁG Ahol harmincegy ember pusztult el A „Litsic I.eonh­ardt" nevű német h­ajó az Elba folyó torkolatánál zátonyra futott és elsüllyedt. Utasok szerencsére nem voltak a hajón, de a 31 főnyi legénység egy szálig elpusztult. A hajóroncsot most­­ emelték ki a vízből. A beteg mégegyszer meg­próbál talpraállni A fővárosi pártok korteshadjárata újult erővel folyik • Támadások pergőtüze a kormány és a Volf­-párt ellen Vasárnap újult erővel indult meg ismét a fővárosi pártok agi­­tációja. Minden párt gyűléseket tartott, amelyeken élesen, támadó beszédek hangzottak el. A Nemzeti Szabadelvű Párt há­rom népgyűlést is tartott. A Fe­rencvárosban Kassay Károly elpak­­­­aszolta, hogy a választók nagy része még mindig nem kapta meg a szavazó jegyeket. A­ polgárság ki­ábrándult a jelszavakból és a sza­badelvű gondolatot kívánja meg­valósítani. A terézvárosi gyűlésen tévedés­ből néhány percm­ jelen volt Sci­­tovszky Béla belügyminiszter is. Az Ernszt-múzeumba akart menni és véletlenül a szomszédos Tivoli­­moziba nyitott be, ah­ol Rassayék gyüléseztek. Éppen Sándor Pál be­szélt, aki figyelmeztette a polgár­ságot, hogy ne üljön fel a feleke­zeti alapon megindított kormány­­párti szervezkedésnek. Szassay Ká­roly azt fejtegette, hogy a tőke visszaélései elleni küz­­delem nem privilégiuma a szociáldemok­rata pártnak. A Belvárosban is be­szélt Rassay és azt mondta, hogy a polgárság ítéletet fog mondani a most uralkodó rendszer fölött. Friedrich István a keresztény el­lenzék Csengery-uccai gyűlésén a fiók­ Mussoliniket támadta, akik el akarják hitetni a beteg ország­gal, hogy ők nélkülözhetetlenek és náluk különb nincs. De nem hisz nekik senki, legkevésbbé a beteg. Az megpróbál még egyszer talpra­­ állni és meggyógyulni. Friedrich a Budai Katolikus Körben tartott gyűlésen foglalkozott a választási szelvények kézbesítése miatt el­hangzott panaszokkal. — A barátaim lázadoznak, — mondotta — mert durva visszaélé­sekkel igyekeznek elkobozni Buda­pest népének maradék választójo­gát. Én nem haragszom. Boldog vagyok, hogy az ellenség pőrére vetkőzött, elárulta magát. Az Egységes Községi Párt is több gyűlést tartott. Az Erzsébet­városi Körben Vési Géza beszélt. Nem akarja, hogy a sokat szenve­dett zsidó vallású magyar polgár­társait úgy ütőit­eleknek használják fel a szélsőséges pártok. A zsidóknak nem az a hivatá­suk, hogy forradalmat csinál­janak, a zsidók nem a destrukció, hanem a konstrukció népe, hiszen ők ad­ták a világnak az Egyistent, a tíz­­parancsolatot, a szombati pihenőt. Mindig tisztelték a törvényt és a hatóságot és most sem felejtsék el, hogy rossz időkben, amikor senki­jük sem volt, — nem­ is nagyon ré­gen— amikor alig mertek az uc­cára kimenni, a törvény és a ható­ság állott melléjük. A szociáldemokraták kilenc he­lyen tartottak gyűlést, amelyeken a párt képviselő tagjai mondtak beszédet. A Keresztény Községi Párt gyűlésein Wolff Károly, C­sil­ler­y András és mások beszéltek. A demokraták terézvárosi gyűlé­sén Bródy Ernő a kereseti adó felemelése ellen tiltakozott. Az angyalföldi gyűlésen Fábián­­Béla kifejtette, hogy a polgárság­nak rohamra kell indulnia a Wolf T­­hozma, uralom ellen. A többi de­mokrata gyűlésen Lázár Miklós, Pakots József és Gál Jenő beszél­tek. m elsőrendű készítmény keleti.Swaz ISI VÁK CT 41-43 és GARAT B. 29 (Nefelejts-ucca sorok) Kézribilmazollaknak engedmény. Sorba kell állni a vízért egy Klauzál­ téri ház lakóinak Napokig nem folyik a víz az emeleteken a csapokból, s ha folyik, piszkos, sáros lé szivárog . 24 lakónak egy víz csap Dacára annak, hogy törvény kö­telezi a háziurakat házaik rendben és jó karban tartására, dacára an­nak, hogy annak idején a kor­mány a háziuraknak kedvező fel­tétellel tatarozási kölcsönt bocsá­tott rendelkezésükre és dacára an­nak, hogy a házbérek magasan fe­lette állnak annak a legnagyobb összegnek, amelyet a családos kis­ember fizethet, mégis napról-nap­­ra kapjuk a panaszos leveleket a lakóktól, hogy lakásuk, a házuk borzasztó állapotban van. Eleinte csak a kültelkekről érkeztek ilyen panaszok, de az utóbbi időben már a város belsőbb részeiből is hallunk hasonló hangokat. Találomra ellátogattunk a Klau­­zál­ tér 10. számú házba, amelynek lakói eddig hiába fordultak fühör­­fához, érdekükben, illetve a házuk és lakásuk érdekében nem történt semmi. A ház eredeti tulajdonosa tönkrement s most zárgondnok kezeli a házat. Mindenekelőtt viz nincs a házban. A hatósági embe­rek már hetekkel ezelőtt megálla­pították, hogy a régi házban, a pincében a csövek eldugaszolódtak piszokkal és sárral, úgy, hogy csak vékony sugárban jön a víz már az első emeleten is a csapok­ból. Vasárnap egész nap nem volt viz az első emeleten, szombaton délelőtt és pénteken délután sem folyt a csapból víz. Ha van viz, de egy második emeleti lakásban megnyitják a csapot, az első eme­let víz nélkül marad. Az asszo­nyoknak az udvarban lévő egyet­len vízcsapból kell vizet venni. Reggelenkint a mosdás vagy fő­zés idejében és nagymosáskor sor­ban állanak a lakók az egyetlen vízcsap előtt. S rettegve gondol­nak a télre: mi lesz, ha ez az egyetlen csap be talál fagyni! Vagy, ha tűz üt ki a házban) Bekopogtunk az első emelet 13. számú lakásba, ahol Winter Már­ton lakik családjával, öt gyerme­kével. Az asszony fogad. Ép mo­sás van. Az egész konyha tele van kisebb-nagyobb­ edényekkel, lába­sokkal, mosogató vajakkal, min­denben­ víz áll. A gyermekek, mi­előtt az iskolába, vagy hivatalba mentek volna, reggel 18 lábas vi­zet hoztak föl az udvarról a mo­sáshoz. A vízvezetéki csapra kö­tött fehér vászon, amely szűrőül szolgál s am­elyet csak előtte való este kötöttek fel, merő fekete a vízből reá rakott sártól és piszok­tól. A vizet sem főzésre, még ke­vésbé lehet írásra használni. Ás­ványvizet kell venni, mondja az asszony, pedig a keresetből nem igen telik akkor, amikor 75 pen­gőt kell fizetni a szoba-konyhás lakásért egy hónapra. A szoba padlózata is kijár a helyéből és sülyed. A lakás felett elhúzódó második emeleti udvari folyosó kövei is inognak s Isten csodája, hogy még le nem zuhantak. A la­kás mellett van a klozet, amely­nek bűze behatol a lakásba, s meg­fertőzi az egész ház udvarát, mert nincs víz elegendő a leöblítéshez. A ház 24. lakója a napokban fár­ 3 dult az elöljárósághoz panasszal, mert a gondnok nem javíttatja ki a hibákat. Éppen amikor ott jár­tunk, hozták a végzést, amelynek értelmében a házgondnok köteles három nap elmúltával a vízveze­ték hibáit kijavíttatni, mert ellen­kező esetben a törvény súlyos büntetéssel sújtja majd. De a lakók már csak kézlegyin­téssel olvassák a végzést, mert sej­tik, hogy úgy sem fog semmi sem történni a házban, marad minden, a régiben. Hármas ikrei születtek Kőbányán egy csomagszétmunkás feleségének Mind a három újszülött fiú Nagy eseménye volt az elmúlt éjszaka az Országos Stefánia Szö­vetség Kőbányán, a Belső Jászbe­­rényi-úton nemrégen megnyitott anyavédelmi intézetnek. Az inté­zetbe utalt Imre Domokosné har­minckét éves székelyudvarhelyi születésű asszony ugyanis három gyermeknek adott életet. Mind a három fiú. Az orvosok megállapí­tása szerint az újszülöttek egész­ségesek, életképesek. Az újszülöt­tek már nevet is kaptak. Az egyi­ket Gézának, a másikat Miklós­nak, a harmadikat pedig András­nak hívják. Egyszerű, szegény családban történt a nem mindennapi ese­mény. A gyerekek apja, Imre Do­mokos szegény csomagoló mun­kás, aki Kőbányán, a Kápolna­­ncca 25. számú házban lakik. Hét­főn délelőtt eljött az anyavédelmi intézetbe, hogy érdeklődjék, mi van a­ feleségével. Amikor közöl­ték vele, hogy az asszony három egészséges fiúgyermeknek adott életet, sírva fakadt. — Hogy tudjuk felnevelni — mondotta, — hiszen olyan szegé­nyek vagyunk. Sokáig munkanél­­kül voltam és csak most sikerült egy kis állást szereznem. Tizenöt­­tizenhat pengőt keresek egy hétre. Ebből bizony nehéz lesz a csalá­dot eltartani. Az intézetben megnyugtatták a még elég fiatal, szintén 32 éves apát, hogy a lehetőséghez képest, mindent megtesznek érdekében. Az anya egyébként elég könnyen esett át a szülésen. Állapota ki­elégítő. MODIAHU wr**­jr*­,rjr*jrjrjrrjrrr*jrjrjrwjr*rwjrr Elemi iskolások véres verekedése Kunhegyesen Eljárás indult a gyermekek fel­bujtója ellen Kunhegyesen a római katolikus és a református elemi iskola n­övendé­­kei között állandó volt a verekedés. Ha egy­m­ással találkoztak, azonnal összeverekedtek s a marakodásnak addig nem volt vége, amíg a felnőt­tek széjjel nem választották a gyer­mekeket. Vér eddig nem folyt, m­ig­­nem­ vasárnap a verekedés folyamán a tizenegyéves Gál Ferenc, a kato­likus iskola növendéke előkapta bicskáját s a 11 éves Kónya Mihályba,­­ a reformá­tus iskola tanulójába döfte. A kis Kónya-fiú sebesülése életveszé­lyes. Gál Ferenc kihallgatása alkal­mával előadta, hogy véres tettét egy kunhegyesi óvás és ékszerész bizta­tására követte el. Az óvás a gyermek vallomása szerint kijelentette: „Mit játsztok velük, közéjük kell csapni, alaposan el kell látni a bajukat a re­formátus tanulóknak, hogy elmenjen a kedvük a verekedéstől". Az óvás ellen a rendőrség meg­indította az eljárást.

Next