Friss Ujság, 1931. május (36. évfolyam, 98-121. szám)

1931-05-01 / 98. szám

14 oldal Na: Friss Rádió-Utság . Ara 6 flISér "" 11 ' " —ili.i «■■■ i. i wi .......sarai |ftnfl | f h­­raBarea 36. évfolyam, 98. szám ^ ^ \ Q (# Budapest^ POLITIKAI NAPILAP ff Szerke­ztenek és kiadóhivatal: 7 Előfizetési árt­a—a m 4*^ 109*, n B m m ^ Budapest, VI., Ssobi-ucca 4 (Helyben és vidéken* PP® HH|| fi |P|| U E3 n $pm fii t®!* Telefonszájfiok: A. 137-51, A. 238-51 Egy hónapra..........| P 40 flUéi ül JM || SL ’®|L |g IS |§§ m. Mm §|| este 8 órától A. 128-83 és A. 102-4» ^tt^***4*'*.. P *1!%,%, 11 !%il —-;r! Egyes szám ára: N­ |Mwi I­ SülSl Pl 11 ■ N­ « $& MIM 11*EI Kla*tál-B. 2. (Rakóczi-Ut saro­ft* Hétköznapon ........ 6 fillér ® ifi il m llb&P l­dfP M&S§J J|pM Telpfea: Jezs ef 418 20 Vasárnap.....................12 fillér ® ISI M BS ^SB»r W Wk vi.. Ifoflymezö­ u. 3. IPiff.: A. 102-441 Rejtélyes hullák a ferencvárosi kiserdőben A tizenegyéves kisdiák véres merénylete & Május 1. |A múlt­ század elején orgona­virágos hajnalát költők ünne­pelték. A század végére a munka és a felszabadulás ta­vaszi ünnepe lett. A dolgozó embernek az örök anyához , a természethez való menekülése avatta ünnepnappá. Ma pedig a gond napja. A kenyér- és a lakás-gond találkozik a világ­­talan május elsején nemcsak a kispolgárok és munkáscsaládok otthonában, de a kormányok lelkiismeretében is. Ezt a má­jus elsejét megváltó forduló­nak,­­ nem a pihenés, hanem a munkaindítás ünnepnapjának vártuk. Azt reméltük, hogy ezen a május elsején a munka megindulásának ujjongó öröme túlkiáltja a pihenő munkás májusi dalát. A nagy nyomo­rúság mindenkit arra sürget, hogy cselekedjünk, mert má­tól már május napja ragyog felettünk. Hozott azonban még­is meglepetést az idei május is, nemcsak a munkaindítás kése­delmét, hanem a kormány új lakásrendeletét. Jól tudjuk, hogy ez is a májusi munka­­indítás jó szándékából fakadt, amikor a tatarozás és lakás­­átépítés esetére szabad felmon­dást engedélyez a háztulajdo­nosoknak, igen ám, de nagyon is meggondolandó, hogy milyen végzetes visszaélésekre nyit ez a tatarozási szabad kéz ajtót a háztulajdonosok számára. Má­jusi aggodalommal tisztelettel­jesen kérdezzük az új lakás­rendelet szerkesztőitől, hogy történt-e arra nézve óvó intéz­kedés, hogy mi történik azok­kal a kiskeresetű, vagy kereset­nélküli családokkal, amelyeket tatarozás vagy átépítés ürü­gyével fog kilakoltatni az új lakásrendelet értelmében a házi­úr? Ki fedezi ezeknek a sze­gényz embereknek a rájuk néz­ve kétszeres leégést jelentő költözködés költségeit? Általá­ban van-e terv és lehetőség arra, hogy a lakáskötöttség­ ilyen arányú lazítása következ­tében beálló lakászavart leve­zessük? Mert így minden át­menet és szörnyű lakásgondok­kal küzköd­­ család védelme nélkül még tatarozás ürügyé­vel sem lehet a kilakoltatások lavináját ismét megindítani.­­ Reméljük, hogy a kormány feti lakásfelmondási rendeletnek minden hézagát idejében család - intézkedésekkel egészíti .M­ert egy uj kilakoltatási ma "nem bri meg a Régi-régi pesti, szokás, hogy má­jus elsején kivonul a nép a li­getbe és ott vidám szórakozások között ünnepüli meg a tavaszt. Az idén is rengeteg ember özönlött a ligetbe és már az éjszaka is tel­jes üzemben állt a vurstli, forog­tak a ringlispilek és nótaszótól volt hangos ,­ máskor már ilyen­kor annyira csendes vidék. Ter­mészetes, megkezdődött a csóna­kázás is. A még néhány hét előtti jégpálya csatornáinak zsilipjei megnyíltak és Vajdahunyad vára körül már újra tavaszi szellő fod­rozza a Városliget szép tavát és léggömbökkel díszített csónakok­kal siklottak a vizen az első má­jusi éjszaka a szerelmesek. De nappal vájjon mi újság a ligeti csónakázás körül? Megcsónakáz­­tatja-e még gondoktól gyötört tes­tét, lelkét a pesti polgár? Vájjon divatba van-e még a szivek vallo­mása este felé a tó hídjai alatt? A napsugaras délelőttön meglátogat­tuk a tigeti csónak­kikötőt és egy­ben Géza bácsit is a kis kikötő fapadlóján, mivel Géza bácsi már több, mint harminc esztendeje pa­rancsnok, illetve csónakmester a szandolinok, vas- és facsónakok birodalmában. Washingtonnak, az amerikaiak hős tábornokának szobránál tér­üel le a tó partjára. A csónakok száma ugyanannyi lehet és épp oly toldozottak-foldozottak, mint e so­rok írójának gyermekkorában. Semmi változás, semmi újítás... úgy áll itt a ligeti csónakkikötő örökké fiatal Géza bácsijával, mint a boldog békeévek emléke. De amint jobban körülnézek, valami mégis megváltozott: Kolozsvár, Eperjes, Szatmár, Újvidék, Bereg­szász, Lőcse... és a többi, többi el­szakított városaink drága nevei. De megszólalt Géza bácsi, aki egyszerre hangosan kiáltott a tó közepe felé, ahol egy egyszemélyes szandolinban ketten ültek: — Hé, fiatal urak, az egyik száll­jon ki! Itt nem lehet potyázni, ha ki­ nem száll az egyik, bent marad a betét!... A két rajtakapott huncut kis diák erre gyorsan a másik part felé evezett; az egyik a lapáttal, a másik a tenyerével. Most egy fiatal pár közeledett a kikötő padlója felé. Megálltak, megszólították Géza bácsit, hogy egy félórára lehetne-e csónakot bérelni? — Nem lehet azt, kérem — intett tagadókig a csónakok mestere és megértéssel nézte a kopottruhás párocskát. A fiú rándított a vállán, a leány meg elnézően mosolygott. Hiába, az igazi szerelem a „vélet­len" pénzzavart is megbocsátja ... Melegen sütött a tavaszi nap, dél felé járt az idő, de csak itt-ott lát­tam csónakázókat. — Ne is tessék kérdezni­­— mond­ja rosszkedvűen — keservesen megy itt már nagyon. Kimegyünk a divatból, pedig az árakat is­­le­szállítottuk: facsónak egy órára negyven fillér, vascsónak ötven és a szandolin hatvan. Meg azután az itt a legnagyobb hiba, hogy a du­nai evezősök úgy elszaporodnak. Mindenki a Dunára jár, agyon fá­raszt­ja; magát az a töméntelen sok ember az ár ellen való evezéssel..­. — Ja, Géza bácsi, hiába, ez a sport, mely • egészséget ad, növeli az erőt, az izmokat... — Meg azután a vízbefutók szá­ma is növekedik — vág bele dühö­sen szavaimba az öreg. -- Tessék nézni, — folytatja — hát nem élvezetesebb itt egy órács­kát csónakázni? Én már itt va­gyok vagy harminc esztendeje is még mindig igen szépnek találok mindent errefelé. És ha egyik-má­sik csónakázó be is fordul, a víz csak a hasig ér... — Hajhaj! pedig én még emlék­szem rá, hogy milyen gyöngyélet volt itt valaha, mikor még velencei ünnepélyek voltak minden augusz­tusban. Virággal voltak földiszityo a csónakok, meg azután a tűzijá­ték, meg a lampionok... Szép vör, régen vöt... — Mondja csak, Géza bácsi, mi lett a hattyúkkal? Ha jól tudom, már tíz éve annak, hogy eltűntek a tóról. — Nem történt azokkal egyéb, mint tizenkilencben a katonák ösz­­szefogdosták őket, kitekerték a nyakukat és megették... Újakat nem adott az állatkert igazgató­sága.. — Szóval, amint látom, a hat.­ Tavaszi látogatás a ligeti tónál itt- májusi élet a ligeti tavon.

Next