Friss Ujság, 1931. május (36. évfolyam, 98-121. szám)
1931-05-01 / 98. szám
14 oldal Na: Friss Rádió-Utság . Ara 6 flISér "" 11 ' " —ili.i «■■■ i. i wi .......sarai |ftnfl | f hraBarea 36. évfolyam, 98. szám ^ ^ \ Q (# Budapest^ POLITIKAI NAPILAP ff Szerkeztenek és kiadóhivatal: 7 Előfizetési árta—a m 4*^ 109*, n B m m ^ Budapest, VI., Ssobi-ucca 4 (Helyben és vidéken* PP® HH|| fi |P|| U E3 n $pm fii t®!* Telefonszájfiok: A. 137-51, A. 238-51 Egy hónapra..........| P 40 flUéi ül JM || SL ’®|L |g IS |§§ m. Mm §|| este 8 órától A. 128-83 és A. 102-4» ^tt^***4*'*.. P *1!%,%, 11 !%il —-;r! Egyes szám ára: N |Mwi I SülSl Pl 11 ■ N « $& MIM 11*EI Kla*tál-B. 2. (Rakóczi-Ut saroft* Hétköznapon ........ 6 fillér ® ifi il m llb&P ldfP M&S§J J|pM Telpfea: Jezs ef 418 20 Vasárnap.....................12 fillér ® ISI M BS ^SB»r W Wk vi.. Ifoflymezö u. 3. IPiff.: A. 102-441 Rejtélyes hullák a ferencvárosi kiserdőben A tizenegyéves kisdiák véres merénylete & Május 1. |A múlt század elején orgonavirágos hajnalát költők ünnepelték. A század végére a munka és a felszabadulás tavaszi ünnepe lett. A dolgozó embernek az örök anyához , a természethez való menekülése avatta ünnepnappá. Ma pedig a gond napja. A kenyér- és a lakás-gond találkozik a világtalan május elsején nemcsak a kispolgárok és munkáscsaládok otthonában, de a kormányok lelkiismeretében is. Ezt a május elsejét megváltó fordulónak, nem a pihenés, hanem a munkaindítás ünnepnapjának vártuk. Azt reméltük, hogy ezen a május elsején a munka megindulásának ujjongó öröme túlkiáltja a pihenő munkás májusi dalát. A nagy nyomorúság mindenkit arra sürget, hogy cselekedjünk, mert mától már május napja ragyog felettünk. Hozott azonban mégis meglepetést az idei május is, nemcsak a munkaindítás késedelmét, hanem a kormány új lakásrendeletét. Jól tudjuk, hogy ez is a májusi munkaindítás jó szándékából fakadt, amikor a tatarozás és lakásátépítés esetére szabad felmondást engedélyez a háztulajdonosoknak, igen ám, de nagyon is meggondolandó, hogy milyen végzetes visszaélésekre nyit ez a tatarozási szabad kéz ajtót a háztulajdonosok számára. Májusi aggodalommal tiszteletteljesen kérdezzük az új lakásrendelet szerkesztőitől, hogy történt-e arra nézve óvó intézkedés, hogy mi történik azokkal a kiskeresetű, vagy keresetnélküli családokkal, amelyeket tatarozás vagy átépítés ürügyével fog kilakoltatni az új lakásrendelet értelmében a háziúr? Ki fedezi ezeknek a szegényz embereknek a rájuk nézve kétszeres leégést jelentő költözködés költségeit? Általában van-e terv és lehetőség arra, hogy a lakáskötöttség ilyen arányú lazítása következtében beálló lakászavart levezessük? Mert így minden átmenet és szörnyű lakásgondokkal küzköd család védelme nélkül még tatarozás ürügyével sem lehet a kilakoltatások lavináját ismét megindítani. Reméljük, hogy a kormány feti lakásfelmondási rendeletnek minden hézagát idejében család - intézkedésekkel egészíti .Mert egy uj kilakoltatási ma "nem bri meg a Régi-régi pesti, szokás, hogy május elsején kivonul a nép a ligetbe és ott vidám szórakozások között ünnepüli meg a tavaszt. Az idén is rengeteg ember özönlött a ligetbe és már az éjszaka is teljes üzemben állt a vurstli, forogtak a ringlispilek és nótaszótól volt hangos , máskor már ilyenkor annyira csendes vidék. Természetes, megkezdődött a csónakázás is. A még néhány hét előtti jégpálya csatornáinak zsilipjei megnyíltak és Vajdahunyad vára körül már újra tavaszi szellő fodrozza a Városliget szép tavát és léggömbökkel díszített csónakokkal siklottak a vizen az első májusi éjszaka a szerelmesek. De nappal vájjon mi újság a ligeti csónakázás körül? Megcsónakáztatja-e még gondoktól gyötört testét, lelkét a pesti polgár? Vájjon divatba van-e még a szivek vallomása este felé a tó hídjai alatt? A napsugaras délelőttön meglátogattuk a tigeti csónakkikötőt és egyben Géza bácsit is a kis kikötő fapadlóján, mivel Géza bácsi már több, mint harminc esztendeje parancsnok, illetve csónakmester a szandolinok, vas- és facsónakok birodalmában. Washingtonnak, az amerikaiak hős tábornokának szobránál térüel le a tó partjára. A csónakok száma ugyanannyi lehet és épp oly toldozottak-foldozottak, mint e sorok írójának gyermekkorában. Semmi változás, semmi újítás... úgy áll itt a ligeti csónakkikötő örökké fiatal Géza bácsijával, mint a boldog békeévek emléke. De amint jobban körülnézek, valami mégis megváltozott: Kolozsvár, Eperjes, Szatmár, Újvidék, Beregszász, Lőcse... és a többi, többi elszakított városaink drága nevei. De megszólalt Géza bácsi, aki egyszerre hangosan kiáltott a tó közepe felé, ahol egy egyszemélyes szandolinban ketten ültek: — Hé, fiatal urak, az egyik szálljon ki! Itt nem lehet potyázni, ha ki nem száll az egyik, bent marad a betét!... A két rajtakapott huncut kis diák erre gyorsan a másik part felé evezett; az egyik a lapáttal, a másik a tenyerével. Most egy fiatal pár közeledett a kikötő padlója felé. Megálltak, megszólították Géza bácsit, hogy egy félórára lehetne-e csónakot bérelni? — Nem lehet azt, kérem — intett tagadókig a csónakok mestere és megértéssel nézte a kopottruhás párocskát. A fiú rándított a vállán, a leány meg elnézően mosolygott. Hiába, az igazi szerelem a „véletlen" pénzzavart is megbocsátja ... Melegen sütött a tavaszi nap, dél felé járt az idő, de csak itt-ott láttam csónakázókat. — Ne is tessék kérdezni— mondja rosszkedvűen — keservesen megy itt már nagyon. Kimegyünk a divatból, pedig az árakat isleszállítottuk: facsónak egy órára negyven fillér, vascsónak ötven és a szandolin hatvan. Meg azután az itt a legnagyobb hiba, hogy a dunai evezősök úgy elszaporodnak. Mindenki a Dunára jár, agyon fárasztja; magát az a töméntelen sok ember az ár ellen való evezéssel... — Ja, Géza bácsi, hiába, ez a sport, mely • egészséget ad, növeli az erőt, az izmokat... — Meg azután a vízbefutók száma is növekedik — vág bele dühösen szavaimba az öreg. -- Tessék nézni, — folytatja — hát nem élvezetesebb itt egy órácskát csónakázni? Én már itt vagyok vagy harminc esztendeje is még mindig igen szépnek találok mindent errefelé. És ha egyik-másik csónakázó be is fordul, a víz csak a hasig ér... — Hajhaj! pedig én még emlékszem rá, hogy milyen gyöngyélet volt itt valaha, mikor még velencei ünnepélyek voltak minden augusztusban. Virággal voltak földiszityo a csónakok, meg azután a tűzijáték, meg a lampionok... Szép vör, régen vöt... — Mondja csak, Géza bácsi, mi lett a hattyúkkal? Ha jól tudom, már tíz éve annak, hogy eltűntek a tóról. — Nem történt azokkal egyéb, mint tizenkilencben a katonák öszszefogdosták őket, kitekerték a nyakukat és megették... Újakat nem adott az állatkert igazgatósága.. — Szóval, amint látom, a hat. Tavaszi látogatás a ligeti tónál itt- májusi élet a ligeti tavon.