Friss Ujság, 1931. augusztus (36. évfolyam, 173-196. szám)

1931-08-01 / 173. szám

POLITIKAI NAPILAP gg Szerkesztőség és kiadóhivatal: Előfizetési ári fEgBBl Effk E8 dga*. |» m­gs jge. «mw Budapest, V­., Sxohi-ucca 4 (ijeigben és vidéken) hP® H IJB $PI| 1111 n §n| R Épll Telefonszámok: A. 137-51, A. 238-5 S. KdKa.:::::4?40 flBél 10 mw 1 IkT­US SÜT m este 8 órától A-128-83 és A-1000 KQldidö, az előfizetési ár kétsiem |lf|“ HH §|g fi 111 §§§ Fiókkiadóhivatal: Egyes szám árai || ül |E B5® M SA 111 01 fi j® MLM fS*»S| CD., Klanzál-n. 2. (Rákóczi-úi sarok) Hétköznapon.................. 6 flílés |§ || || Wteem MmEk WMM Telefon: József 418-20 Vasárnap......................12 fillér vm 'w «WIP KB wR W n faaTn,eze­n. 3. Telef.: 1.102-40 12 oldal Nagy képes regénymelléklettel Ara 6 fillér . ................................................................................................................... ■ Pl­­ ...... Halál és örök rabság a kecskeméti gyilkosokra Óriási viharok, sértegetések özöne a Házban Nyelvelő, szószapuló testületünk, gyüle­kezetünk maradt elég a régi jó időkből. A háború után pedig az ország törvényhozása is töb­bet beszél, mint cselekszik. Mi­kor a gazdasági válság kezdett a körmünkre égni és az ország közvéleménye egyre erőtelje­sebben sürgetni kezdte, hogy induljunk el már valamerre a fojtogató kátyúból, a kormány szélnek eresztette a régi nyel­velő testületet és választatott. "Végig hallgattuk a fogadkozó programbeszédeket. Mindenki azt hirdette, hogy most már el­múlt a szófecsérlés, a szemé­lyes mérkőzések ideje, most tele van az ország olyan meg­oldatlan kérdésekkel, amelyek sürgős tetteket követelnek. Az­óta belesodródtunk Közép­­európa legnagyobb pénzügyi kavarodásába, hirtelen meg kellett állítani az egész ország pénzügyi vérkeringését és most az ország törvényhozásának okos tárgyilagossággal azt kel­lene megvitatnia, hogy miként lehet levegőhöz juttatni ismét a fuldokló ipart és kereskedel­met, hogyan lehetne minél gyorsabban és eredményeseb­ben elhárítani mindazt a ve­szedelmet, ami a sokáig el­húzódó pangásból az egész or­szág gazdasági tevékenységére hárul. A nép olcsó kenyérrel való ellátásáról, a közeledő tél nyomorúságának elhárításáról tengernyi komoly mondani­valója lehetne a nép minden képviselőjének. E helyett azon­ban egyelőre személyeskednek, üres szócsatákat produkálnak. Ma pedig nem olyan idő­ket élünk, hogy bárkinek a személyes párviadala elterel­hetné a figyelmet azokról az égető bajokról, amelyek alatt nyög az egész társadalom. Ne a múlt sérelmein rágódjunk és ne a szóvirágok és szócsaták rakétáiban gyönyörködjünk, hanem vegyék észre a képvi­selő urak az asztalukon halom­ba gyűlő panaszosleveleket, a­melyek bizonyára éppen úgy az ő asztalaikon is torlaszokba nő, mint a miénken, vegyék ész­re, hogy a társadalom minden rendű és rangú szakmája és foglalkozási köre segítségért kiált és gondolják meg, hogy milyen rossz vért szül a nélkü­löző tömegekben, ha azt látják, hogy az ország törvényhozói személyes szócsatákban merül­nek ki, ahelyett, hogy az or­szág gondján és baján segíteni iparkodnának. Agyonütötte a boroshordó Boldizsár Ferenc 42 éves cse­répfalusi földmives kétfogatú sze­kerén ,bort­ szállított szőlőjéből a faluba. Boldizsár az egyik hordó tetejére ült és onnan hajtotta a lovakat. Egy zökkenőben a hordó meglódult és a rajta ülő ember­rel együtt legurult a szekérről. A zuhanás oly szerencsétlenül tör­tént, hogy Boldizsár hamarább ért földet, mint a hordó, amely teljes súlyával a lent fekvő emberre esett. A közeli szőlőhegyeken mun­kások dolgoztak, akik látták az után történteket s azonnal a bal­eset színhelyére siettek és leemel­ték a hordót Boldizsár fejéről. Borzalmas látvány tárult szemeik elé. A szerencsétlen ember össze­zúzott testtel feküdt a földön,­ a súlyos hordó teljesen szétroncsolta a koponyáját. Bevitték a­ községek­be, ahol orvost hívtak hozzá, azon­ban már nem segíthettek rajta.­ Boldizsár Ferenc halott volt. A­ halálosvégű szerencsétlenség ügyé­ben a nyomozás megindult."­­ Kitűnő termés a Tisza-Maros szögében 16—17 mázsa volt a búza átlaga — Az alacsony árak mel­lett a gazdák nem adnak el semmit Szeged környékén az aratás és cséplés mindenütt a legteljesebb rendben folyik. A cséplési mun­kák mindenütt előrehaladtak és 15— 20 napon belül mindenütt be is fejezik. A termés mindenütt kitűnően sikerült. A legkiadósabb termés Torontál megyében volt, ahol egyes gazda­ságokban fa, sőt néhány helyen 16— 17 mázsa volt az átlag. A mi­nőség is örvendetesen javul. A sikértartalom sokkal jobb min­denütt, mint tavaly. Legjobb a termés Makó, Hódmezővásárhely, Szentes és Orosháza környékén. Rozsban a termés várakozáson alul gyenge, a legtöbb h­elyen hat méter mázsa az átlag. Tengeri­ben csak féltermésre lehet számí­tani, bár a legutóbbi eső valamit még javított a helyzeten. Termé­szetesen így is jobb lesz, mint ta­valy. Az őszi árpa jónak mond­ható, a tavaszi gyenge közepes és a nagy száraz hőség miatt nem tudott beérni. A zab egészen gyenge. Babban a szép kilátásokat a hőség némiképpen megrontotta. A burgonya sokat szenvedett az esőhiány miatt, úgy hogy Szeged közelebbi és távolabbi környéke szabolcsi behozatalra fog szorulni. A gazdák általában panaszol­ják, hogy az u.i bolettát három héttel el­késve léptették életbe. Tiszántúlon, Csanád, Békés és Csongrád megyékben a termését csak az adja el az alacsony árak mellett, akinek múlhatatlanul szüksége van pénzre. Legutóbb fel­tűnő volt Makón, hogy a beszállí­tott búzát a gazdák mind vissza­vitték. .Míg az elmúlt héten még szép mennyiségek indultak útnak Ausztriába, addig néhány nap etez az exportforgalom teljesen szüne­tel. A gazdák búza helyett óriási mennyiségű gy­ümölcsöt visznek Szegedre, hogy néhány fillérért eladják. Gyenge a termés Cegléd környékén Cegléd vidékén a cséplés körül­belül 60 százalék erejéig befejező­dött s az eredmény azt mutatja, hogy a búza-, rozs- és árpatermés a múlt évi termésnek csak 60—70 százalékát éri el. A határban az átlagos termés búzában 5—6 mázsa, rozsban 4—5 és árpában 4—1,5 mázsa. Jégverés 12.060 kát. holdnyi te­rületet ért, a kár a megejtett ható-

Next