Friss Ujság, 1931. október (36. évfolyam, 222-248. szám)

1931-10-01 / 222. szám

Borzalmak éjszakája a kosdi halálbányában „Forrás támadt az aknában, az hozta a vészt — mondja Dóczi József, aki csak a gondviselés különös kegyelméből menekült a halálból — Mit mondanak az áldozatok hozzátartozói (A Friss Újság kiküldött munkatársától) Utazunk Vácról az őszbeborult mezőkön a kosdi halálbánya felé, ahol hétfőn délután ott állt a kilenc bányász a lift előtt, hogy felváltsák nappali társaikat és elhangzott ajkukról a „Szerencse fele*. Vájjon melyikük gondolta volna akkor, hogy közülük csak hárman maradnak meg ebben a keserves, szomorú világban. Dühös lehet mostanában a föld szelleme az emberre: már hónapok óta alig akad hét, hogy ne lenne bányászhalál... Már Kösd községben vagyunk. A templomtoronyban kong a lélekharang, búcsúztatja a hat bányászt, akik 250 méter mélyen fekszenek a föld alatt és fölöttük egyre dagad, kavarog a víz. Itt áll már a bánya előttünk. Egy francia tőkéscsoport bérli a Kaszalyhegyet a váci püspökségtől és már 1005 óta termelik itt a szenet, mely jóminőségű barnaszén. A bányatársaság átlagosan 230 -250 munkással dolgozik és a legutóbbi időben napi 10-15 vagon szenet szállítottak innen a fővárosba. Nem ez az első szerencsétlenség itt. 1011-ben már egy aknát elöntött a víz. Az akkori katasztrófának szintén több halálos áldozata volt. A borzalmak most újra megismétlődtek. A bejárat boltozatos teteje alatt sivítva dolgoznak a szivattyúk, a lift ritkán csenget, alig megy föl-le rajta valaki. És a bejárat előtt ácsorognak a bányászok szomorúan. Várják a Budapestről érkező bizottságot, várják a hírt, hogy mi lesz ezután, mert a víz egyre árad: egyik aknát önti el a másik után. Mi okozta a pusztulást? — Itt vannak a kantinban. — mondják kérdésünkre a bányászok — Furák Pál meg Dóczi József, akik mindent a legjobban tudnak. Belépünk a deszkakalyibába, ott ül egymás mellett többi társaival a két csillés, akiktől alig 50 méterre tört elő a mellékaknából a légnyomás és utána az ár. Furák 18 éves gyerekember, Dóczi elmúlt harminc. Az ő István bátyja is az áldozatok közt van. Beszélni kezd csendesen, látni rajta, hogy újra átéli az egészet. — Fél hét volt, mikor hétfőn este vártunk a lift előtt a váltásra, én, meg a Tornán Ferenc. Farkas Jenő, Kovács János, testvérem, az István. Nerph Mihály, Fehér Pál, Toller János, meg itt a Furák. Nekem mindjárt rossz előérzetem volt. Már hetek óta gyanús szagot éreztem a kilencesbe, ahol lent, jó 250 méterre, az utolsóelőtti betörésen hordtuk aszenet." Félkilenc felé a Furák egyszerre csak elkiáltotta magét, hogy fussunk, jön a Hz. Alig tudtam felocsúdni a rémülettől, már bokáig gázoltunk az árban, a lámpák elaludtak és csak a gondviselésen múlt, hogy nem voltunk 50 méterrel beljebb, mert akkor mi is úgy jártunk volna, ahogy a Tolnan Ferenc, Kovács Imre, meg a Nerpis Mihály, akik éppen fejtettek. Forrás támadt az aknában, az hozta a vészt! — mondja elkeseredve. — Alia Furákkal rohantunk az aknában, ahogy csak bírtunk, több, mint ezer méteren keresztül — folytatja. — Végre-valahára odaértünk a lifthez és ott találtuk Toller Jánost is. Hárman voltunk, nem többen és egyre erősebben hallottuk, amint zuhogott a viz az alsó akna folt", ahol ott maradt Farkas Jenő, István bátyám, meg Fehér Pali. Akkor felértünk hárman, addigra már az egész falu ott volt és mikor megtudták, hogy csak mi hárman maradtunk, nekünk esett a sok rákon, feleség meg anya és nem hagytak elmenni bennünket, sikoltozva könyörögtek, valljuk be, hogy amit mondtunk, az csak hazugság. — Bizony úgy, volt — hagyta rá Furák Pál és a többiek és bizonygatták, hogy nem volt máskép. — A víz lent egyre áradt. — szólt az egyik bányász,aki délelőtt lent volt — nem tudom, aakad-e itt nekünk munkánk még. Azoknak meg ott marad lent a sírjuk örökre. Mikor beléptünk az irodába, ott ültek a bányakapitányság kiküldöttei, akiknek a feladatuk lesz, hogy megállapítsák, terhel-e valakit felelősség a hatványzáz haláláért. Beszéltünk egyik bányaigazgatóval, aki kijelentette, hogy az áldozatok hozzátartozói nyugdíjat fognak kapni a Társadalombiztosítótól és egészen bizonyosnak tekinthető, hogy , a párisi igazgatóság sem fogja megtagadni tőlük a segítséget. — Mit gondol, igazgató úr, sikerül a bányát újra üzemképessé tenni és felszínre fognak kerülni az áldozatok? — Kérem, még egyelőre nem tudunk semmit, annyi bizonyos, hogy a víz egyre árad. Nagy kérdés, hogy a szivattyúk meg fognak-e birkózni vele. Ahol a gyász vert tanyát Ezután elindultunk a szomorú útra, meglátogattuk az áldozatok hozzátartozóit. Először Dócziéknál kopogtunk. Dócziné fogad bennünket, akit alig egy félévvel ezelőtt vett el feleségül a szerencsétlenül járt bányász. Jajveszékel, tépi a haját, mikor megtudja, hogy miért jöttünk. A fele sír az anyósa is, özv. Dóczi Jánosné és szinte egyszerre mondják, hogy most mi lesz ő velük. A kisebbik fiú alig keres valamit. Adósságuk is van és most itt a tél, mely ráméri majd minden borzalmát az elárvult családra. A következő gyászos stáció Farkas Jenőéknél volt, ahol özv. Farkasné egyre a kezeit tördelte, már sírni sem tudott. Megmutatta 8 éves Jenő fiát és 4 éves Mancikáját, akik most kereső nélkül maradtak. A beszélgetésre előjött a belső szobából egy töpörödött anyóka, özv. Tóth Józsefné, a halott bányász feleségének édesanyja: — Ö Úr Jézusom! Ali lesz most már énvelem? Az én uráig is ott veszett a bányában 20 évvel ezelőtt és most a Marim ura vált bolttá! Nincs semmink, csak a két gyerek! Ali lesz velünk?! Ali lesz velünk?! Vigasztaljuk a szerencsétleneket, de mit ér itt a vigasztalás, ahol a bálát a kenyérkeresőt vitteel? Akkor beléptünk Kovács Jánosok udvarára, kihallatszott a szivettépő keserves zokogás. Kilenc évi boldog házasság után tette özveggyé a szerencsétlenség a csinos asszonyt, akit hiába vigasztal nővére és sógora, csak sir, sir szakadatlanul. — Nem kell nekem már az élet! Utána megyek én is! Hogy szerettem! Jaj de szerettem! És most nincs többé! Jaj nekem, jaj, jaj! Xerpli Mihálynak öreg özvegy édesanyja gyászolja egyetlen fiát. Fehér Pálék Kőszegen laknak, ahol egy öthónapos csecsemő és két leányka maradt árván. Simon Ferencet négy apró gyermek és özvegye gyászolja. Alkonyodik, mikor indulunk a faluból. Kong, egyre kong a lélekharang szünet nélkül és fent a Naszály-hegyen arról tárgyalnak, hogy mi okozhatta, a Szerencsétlenséget? Ki tudja, tán hetekig is eltart, míg megállapítják, hogy úgy lesz minden, ahogy Dóczi József mondta: — egyikünk csákánya nyomán forrás támadt és az okozta a szerencsétlenséget... A hegy mélyén pedig buzog fel, tartózhatatlanul a forrás, egyre jobban dagasztva hullámsírját a hat halott bányásznak... 4 goim, bajok, mennek, vesztesének, eredmény Misének láncolata nehezedik nap-nap után a lelkekre, mégis optimizmust kell csepegtetni az emberekbe. Nem puszta álom a reménység! Ezt kell megszerezni! Most ismét itt az alkalom! Október 18-án kezdődik az új m. kir. osztálysorsjáték, melyen 42.000 nyereményt sorsolnak ki közel 8 millió pengő összegben. Az elérhető legnagyobb nyeremény 500.000 pengő. Jutalom és nyeremények 300.000 P, 200.000 P, 100.000 P, 50.000 P, 40.000 P, 30.000 ar. pengő. A sorsjegyek iránti élénk érdeklődés a kedvező nyerési esélyekben és az összes nyeremények készpénzben való kifizetésében, valamint az állami ellenőrzésben leli magyarázatát. A sorsjegyek ára: 1 egész == 24 P,A = 12 P, K - 8 P, V*, — 3 aranypengő az összes főárusítoknál. 1931 október 1. csütörtök FRISS ÚJSÁG Roisbattaanyaggal töltött vascsöveket találtak Grác mellett A biatorbágyi merénylethez nincs közük a töltényeknek Rottenmatin községben, Grác mellett 20 darab Mannermann-féle csőben bedugaszolva robbanóanyagot találtak a vasútállomás fatelepén. Először azt hitték, hogy a csövek dinamittal vannak megtöltve, megállapították azonban, hogy sem dináraital, sem dinamont nem tartalmaznak, hanem at atmónium-sós robbanóanyaggal vannak töltve. A nyomozás megállapítása szerint a robbanóanyagot a közeli kőbányákból lopták, valószínűleg azért, hogy orvhalászoknak adják el, akik errefelé robbanó patronokkal szoktak halászni. Kizártnak látszik, hogy a lelet valamelyik vasúti merénylettel, vagy éppen abiatorbágyi vasúti merénylettel állna összefüggésben, mert a robbantótöltények feltétlenül hosszú idő óta hevertek a lelet helyén, minthogy a kéregpapírdoboz,amelyben voltak, már erősen elmállott. Bvsárlásra."T" Kereti Bútoráruházban. Fizetési kedvezménnyel háló, ebédlő, úriszoba, konyha, sezlon stb. kárpitosáru. Készpénzvásárlóknak rendkívül elölyös árak. 3 Izgalmas élet-halál harc a robogó vonat előtt A rendőr alig bírta az öngyilkosjelöltet a sínekről elvonszolni Egy idősebb ember a csemei vicinális vonat előtt a sínekre feküdt. A közelben posztolt Madarász Lajos rendőrőrszem, aki észrevette őt és hirtelen hozzáugrott, hogy elvonszol,ja a sínekről. A vonat egyre közeledett, s izgalmas viaskodás keletkezett a rendőr s az öngyilkosjelölt között, aki mindenáron meg akart halni. A vonat már egy lépésnyire közelítette meg a viaskodókat, amikor a rendőrnek sikerült az elszánt embert elrántani. A kihallgatáskor, megállapították, hogy Molnár József piaci árus nyomora miatt akart meghalni. Miután megígérte, hogy végzetes szándékától eláll, elbocsátották a rendőrségtől. Rendszabályok a világ nyomorúságának megszüntetésére A francia—német tárgyalások eredményei Javai francia miniszterelnök és Erikád külügyminiszter Berlinből való hazatérése valóságos diadalul volt. Német területen minden egyes állomáson nagy tömegek éljenezték őket, de tetőpontra hágott az ünneplés akkor,, amikor a berlini gyors befutott a párisi pályaudvarra. Akkor a két miniszter kitekintett a kocsi ablakán, az őket váró óriási tömeg pillanat alatt áttörte a rendőrkordont és viharosam éltette a minisztereket, akik a békét és a megértést vitték Berlinbe. Laval miniszterelnök azonnal nyilatkozott a sajtónak, mely szerint, a két ország gazdasági együttműködését megalapozta az a közös bizottság, melyet sikerült létrehozni. Új reménység született és új módszer került alkalmazásra a népek egymásközti viszonyában. Mindazok a rendszabályok mondta,melyek a világ nyomorúságának megszüntetésére szolgálnak, nagyobb egyensúly felé vezetnek minket és megszilárdítják a békét. Laval hangoztatta, hogy ezután Washingtonba megyés minden tőle telhetőt elkövet, hogy Franciaország is kivegye a részét azokból az új és kemény feladatokból, amelyek elé a világ nyomorúsága állította, a kormányokat. A két francia államférfi a minisztertanácson számolt be német látogatásuknak eredményéről. A minisztertanács gratulált eredményükhöz. Ugyanekkor Berlinben Curtius külüggyminiszter nyilatkozatában megállapítja, hogy a tengeri hajójáratok, a légijáratok egységesítése útján nagy fellendülés várható ebben az iparban. A jóvátételek törlését követeli az angol munkáspárt, amely ma kiadta választási programját. Ezenkívül nemzetközi valutakonferencia összehívását, a bankok állami ellenőrzését, a vas-, acél- és villamossági ipar szocializálását is követeli a munkáspárt, mely különben tegnap végleg kizárta soraiból Macdonald miniszterelnököt. Úgy látszik, a tervezett húsfeloszlatás el fog maradni, mert a király is ellenzi a választások sürgős kiírását és a kormány előreláthatólag az alsóházat el fogja napolni úgy, hogy csak jövő év elején fog ismét összeülni az angol parlament. 1t