Friss Ujság, 1932. június (37. évfolyam, 119-143. szám)

1932-06-01 / 119. szám

sürget gróf Károlyi Imre, aki­nek kétségkívül vannak eredeti ötletei és meglátásai, de ő maga is, mint az egész magyar közvélemény, nagyon­­jól tudja, hogy milyen örvénylő veszede­lem rejlik a diktatúra fogal­mában. Diktatúrától, legyen az gazdasági, vagy politikai, soha gyógyulást nem várhatunk. A diktatúra kóstolóját­ egyszer mi már megkaptuk s meg is égette a szánkat. Németország éppen most kóstolgatja, de máris ke­serű a szája ize, pedig még csak a kísérlet legelején, této­vázik. De nézzük csak közelebb­itől magát a drágaságot, ami­nek a gyógyszeréül követeli a grófi magánt­udós a diktatúrát és hamar rájövünk, hogy volta­képpen éppen az árdiktátor­­kartelek jármában nyögünk. Éppen az a baj, hogy diktáto­rok, még­pedig kartel-diktáto­­rok kényszerítettek ránk ezt az elviselhetetlen és értelmetlen áruuzsorát, ami lehetetlenné te­szi a kispolgárság megélhetését. Itt van például a szén és a tej megfoghatatlan drágulása. A józan ész azt hinné, hogy a páratlan vámvédelemmel be­­cézgetett magyar szén három­szoros hasznából jutna valami a fogyasztó kispolgárnak, a ter­melő mezőgazdaságnak, vagy a bányamunkásságnak is. De hiába minden közfelháborodás, a szénbányák még azt a tíz­százalékos árleszállítást is visz­­szaalkudják, amit az árelemző bizottság előtt maguk felaján­lottak. És itt van a tej. Amióta kartelkézbe került a szerencsét­len tejrendelet következtében, diktátori rendelkezés teszi lehe­tetlenné, hogy a kispolgári fogyasztó és a kistermelő egy­másra találhasson. Csupa dik­tátor nyüzsög körülöttünk. A közüzemek, a­ kartelek egymás­sal vetélkedve diktálják az élet drágaságát. Ezekkel a diktáto­rokkal szemben tehát nem or­vosság a központi diktátor, ha­nem igenis a szabad verseny, a fogyasztók és termelők demo­kratikus versenye, amely az egyetlen egészséges áralakító és ármérséklő mindenütt a vilá­gon. Ahol diktátorok és mono­póliumok, kartelek és közüze­mek gondjaira bízzák az ára­kat, ott mindenütt áldozatul esett a fogyasztó kispolgár megélhetése. ' ff 1932 JUK 0 t "" Színes Friss Gyermekujság és Kisemberek Házatára i/lfl Ára 6 fillér 39. évfolyam, 119. szám Budapest, 1932 juratus 1, szerda POLIN­1IA1 NAPILAP _ Szerkesztesec es Kiadóimmal; Előfizetési ér: ^ • _ a BUDAPEST. VI.. NAGYMEZŐ OGCfl $ Mir:-CDICC II IC1t*­MülfOldOn «/d­oitzeiesl Ar hetsiere* ||p$|pa §§| ^afev rmB Egi BM ^Ilk Aflli Hl |*'U* 20-2-91, Aul. 24-2-98. Egyes szám ára: 19 m li |§ ^ ]|| f& j|| n m m 11 ggj )|| MM Aui 24-2-99 Hétköznapon................6 fillér ■ | 11 W0 M M Waf WNS nohhionohivatal. Vasárnap...................12 fillér W vi.. Szobi ucca 4 Te,efi. Ant 10.2^| Őrizetbe vettek egy csaló, kártyás bárót A vésztői arzéngyilkos asszonyok bűnhődése fírdiktátort Hat tűzoltó pokoli küzdelme a gáz ellen Keddre virradó éjszaka 4 óra tájban a kőbányai Suszter János-­ téren levő sertéskirakodónál a já­rókelők észrevették, hogy az egyik fa- és szénraktár épületből sűrű füst tör elő. Értesítették a tűzoltó­kat, akik nagy készültséggel vo­nultak ki. Mikor kinyitották a helyiség ajtaját, a felhalmozott szén m­ár sűrű füsttel égett és nö­velte a veszedelmet az, hogy mér­ges gázok is fejlődtek. A bátor tűzoltók behatoltak a sürű­, maró füsttel telített raktárba és meg­kezdték a mentési munkálatokat. Lassan haladt az oltás, halálos ve­szedelemben forogtak a ,,vörös kakas“ ellen fölesküdött katonák, mert valamennyiüknek mérges gázzal telített, területen kellett dol­­gozniok. Hat tűzoltó nem állta a pokoli küzdelmet, mérgezéstől ájult testüket bajtársaik mentet­ték ki a füst- és lángtengerből. Valovis István 30 éves, Paizli Já­nos 42 éves és Ursuly István 30 éves tűzoltókat a mentők súlyos állapotban a Szent István-kórház­­ba vitték. Hoticsek János, Páll János és Hajdú István tűzoltókat pedig első­segélyben részesítették. A tűzoltók reggel kilenc órára megfékezték a tűz pusztítását. Jobb sorsot a hadirokkantaknak, özvegyeknek és árváknak A főváros a hadigondozottak ügyének törvényes rendezését követeli a kormánytól A háború áldozatairól, az elesett hősökről és a hősök özvegyeiről, árváiról, árháború rokkantjairól sok szép, de leginkább szomorú, el­keseredett beszédet hallottunk, mert a beszédekből legtöbször a panaszok áradtak, hogy mily ne­héz viszonyok között élnek a há­ború károsultjai. A főváros köz­gyűlése ezeknek a panaszoknak és a legjogosabb követeléseknek adott kifejezést, amikor elhatározta, hogy felirattal fogja sürgetni a kérdés törvényhozás útján való rendezését. A felirat elkészült és a tanács és közgyűlés elfogadása után megy fel a miniszterelnök­höz. A felirat hivatkozik arra, hogy a hazafias áldozatkészség csak akkor buzdíthatja a nemzet fiait újabb önfeláldozásokra, h­a látják, hogy a kötelesség teljesí­tése után a nevfizet egész egyeteme továbbra is gondoskodik azokról, akik az eszméért áldozatot hoztak és veszteséget szenvedtek. Még a mai nehéz viszonyok között is er­kölcsi kötelességünk e gondosko­dás. Nem elég az ellátási járulék újabb megállapítása, intézménye­sen rendezni kell az egész kérdést, ide tartoznak a munkaalkalmak teremtése, bizonyos állami engedé­lyeknek a hadigondozottak részére való fenntartása, közlekedési esz­közök kedvezményes használata, érdekképviseleti hely biztosítása, adózási kedvezmények, földhöz való kedvezményes­­juttatás stb., amelyek biztosítják, hogy a hadi­rokkantak, hadiözvegyek és hadi­árvák kivehessék részüket a nem­zeti újjáépítés munkájából. A fő­város már eddig is elhatározta, hogy mindennemű uteai árusítási engedélyt (sajtótermék vagy egyéb cikkek, benzinkutak kiszolgálása) elsősorban a hadirokkantak­ ré­szére tart fenn és más csak akkor kaphat ilyen engedélyt, ha hadi­rokkant arra már nem jelentkezik. A fővárosi hivatalok és intézmé­nyek összeírják, mindazokat a munkaalkalmakat, amelyeknek el­látása nem kiván teljes testi ép-

Next