Friss Ujság, 1932. június (37. évfolyam, 119-143. szám)
1932-06-01 / 119. szám
sürget gróf Károlyi Imre, akinek kétségkívül vannak eredeti ötletei és meglátásai, de ő maga is, mint az egész magyar közvélemény, nagyonjól tudja, hogy milyen örvénylő veszedelem rejlik a diktatúra fogalmában. Diktatúrától, legyen az gazdasági, vagy politikai, soha gyógyulást nem várhatunk. A diktatúra kóstolóját egyszer mi már megkaptuk s meg is égette a szánkat. Németország éppen most kóstolgatja, de máris keserű a szája ize, pedig még csak a kísérlet legelején, tétovázik. De nézzük csak közelebbitől magát a drágaságot, aminek a gyógyszeréül követeli a grófi magántudós a diktatúrát és hamar rájövünk, hogy voltaképpen éppen az árdiktátorkartelek jármában nyögünk. Éppen az a baj, hogy diktátorok, mégpedig kartel-diktátorok kényszerítettek ránk ezt az elviselhetetlen és értelmetlen áruuzsorát, ami lehetetlenné teszi a kispolgárság megélhetését. Itt van például a szén és a tej megfoghatatlan drágulása. A józan ész azt hinné, hogy a páratlan vámvédelemmel becézgetett magyar szén háromszoros hasznából jutna valami a fogyasztó kispolgárnak, a termelő mezőgazdaságnak, vagy a bányamunkásságnak is. De hiába minden közfelháborodás, a szénbányák még azt a tízszázalékos árleszállítást is viszszaalkudják, amit az árelemző bizottság előtt maguk felajánlottak. És itt van a tej. Amióta kartelkézbe került a szerencsétlen tejrendelet következtében, diktátori rendelkezés teszi lehetetlenné, hogy a kispolgári fogyasztó és a kistermelő egymásra találhasson. Csupa diktátor nyüzsög körülöttünk. A közüzemek, a kartelek egymással vetélkedve diktálják az élet drágaságát. Ezekkel a diktátorokkal szemben tehát nem orvosság a központi diktátor, hanem igenis a szabad verseny, a fogyasztók és termelők demokratikus versenye, amely az egyetlen egészséges áralakító és ármérséklő mindenütt a világon. Ahol diktátorok és monopóliumok, kartelek és közüzemek gondjaira bízzák az árakat, ott mindenütt áldozatul esett a fogyasztó kispolgár megélhetése. ' ff 1932 JUK 0 t "" Színes Friss Gyermekujság és Kisemberek Házatára i/lfl Ára 6 fillér 39. évfolyam, 119. szám Budapest, 1932 juratus 1, szerda POLIN1IA1 NAPILAP _ Szerkesztesec es Kiadóimmal; Előfizetési ér: ^ • _ a BUDAPEST. VI.. NAGYMEZŐ OGCfl $ Mir:-CDICC II IC1t*MülfOldOn «/doitzeiesl Ar hetsiere* ||p$|pa §§| ^afev rmB Egi BM ^Ilk Aflli Hl |*'U* 20-2-91, Aul. 24-2-98. Egyes szám ára: 19 m li |§ ^ ]|| f& j|| n m m 11 ggj )|| MM Aui 24-2-99 Hétköznapon................6 fillér ■ | 11 W0 M M Waf WNS nohhionohivatal. Vasárnap...................12 fillér W vi.. Szobi ucca 4 Te,efi. Ant 10.2^| Őrizetbe vettek egy csaló, kártyás bárót A vésztői arzéngyilkos asszonyok bűnhődése fírdiktátort Hat tűzoltó pokoli küzdelme a gáz ellen Keddre virradó éjszaka 4 óra tájban a kőbányai Suszter János- téren levő sertéskirakodónál a járókelők észrevették, hogy az egyik fa- és szénraktár épületből sűrű füst tör elő. Értesítették a tűzoltókat, akik nagy készültséggel vonultak ki. Mikor kinyitották a helyiség ajtaját, a felhalmozott szén már sűrű füsttel égett és növelte a veszedelmet az, hogy mérges gázok is fejlődtek. A bátor tűzoltók behatoltak a sürű, maró füsttel telített raktárba és megkezdték a mentési munkálatokat. Lassan haladt az oltás, halálos veszedelemben forogtak a ,,vörös kakas“ ellen fölesküdött katonák, mert valamennyiüknek mérges gázzal telített, területen kellett dolgozniok. Hat tűzoltó nem állta a pokoli küzdelmet, mérgezéstől ájult testüket bajtársaik mentették ki a füst- és lángtengerből. Valovis István 30 éves, Paizli János 42 éves és Ursuly István 30 éves tűzoltókat a mentők súlyos állapotban a Szent István-kórházba vitték. Hoticsek János, Páll János és Hajdú István tűzoltókat pedig elsősegélyben részesítették. A tűzoltók reggel kilenc órára megfékezték a tűz pusztítását. Jobb sorsot a hadirokkantaknak, özvegyeknek és árváknak A főváros a hadigondozottak ügyének törvényes rendezését követeli a kormánytól A háború áldozatairól, az elesett hősökről és a hősök özvegyeiről, árváiról, árháború rokkantjairól sok szép, de leginkább szomorú, elkeseredett beszédet hallottunk, mert a beszédekből legtöbször a panaszok áradtak, hogy mily nehéz viszonyok között élnek a háború károsultjai. A főváros közgyűlése ezeknek a panaszoknak és a legjogosabb követeléseknek adott kifejezést, amikor elhatározta, hogy felirattal fogja sürgetni a kérdés törvényhozás útján való rendezését. A felirat elkészült és a tanács és közgyűlés elfogadása után megy fel a miniszterelnökhöz. A felirat hivatkozik arra, hogy a hazafias áldozatkészség csak akkor buzdíthatja a nemzet fiait újabb önfeláldozásokra, ha látják, hogy a kötelesség teljesítése után a nevfizet egész egyeteme továbbra is gondoskodik azokról, akik az eszméért áldozatot hoztak és veszteséget szenvedtek. Még a mai nehéz viszonyok között is erkölcsi kötelességünk e gondoskodás. Nem elég az ellátási járulék újabb megállapítása, intézményesen rendezni kell az egész kérdést, ide tartoznak a munkaalkalmak teremtése, bizonyos állami engedélyeknek a hadigondozottak részére való fenntartása, közlekedési eszközök kedvezményes használata, érdekképviseleti hely biztosítása, adózási kedvezmények, földhöz való kedvezményesjuttatás stb., amelyek biztosítják, hogy a hadirokkantak, hadiözvegyek és hadiárvák kivehessék részüket a nemzeti újjáépítés munkájából. A főváros már eddig is elhatározta, hogy mindennemű uteai árusítási engedélyt (sajtótermék vagy egyéb cikkek, benzinkutak kiszolgálása) elsősorban a hadirokkantak részére tart fenn és más csak akkor kaphat ilyen engedélyt, ha hadirokkant arra már nem jelentkezik. A fővárosi hivatalok és intézmények összeírják, mindazokat a munkaalkalmakat, amelyeknek ellátása nem kiván teljes testi ép-