Friss Ujság, 1932. szeptember (37. évfolyam, 195-219. szám)

1932-09-01 / 195. szám

­ A ~ Hagy képes regény ! r Ara 6 fillér 39. évfolyam, 195. szám Budapest, 1932 szeptember 1. csütörtök POLITIKAI NAPILAP -_JP Szerkesztőség és kiadóhivatal: Előfizetési árt fgiBfck ■ d.Bk, ■■ ■ ■ dffik BUDAPEST, Énh£“:r.Tra■* ktD1 fr€r II I Cr A f* naqTMacca* k­ i% 1 % ^ |I I \f|l Telefonszámok: Esve* szám ára: §1! Ili lH 11 II jA faj B Um H Hl Il Hl wUm bAB Auf. 24-2-95, Huf. 24-2-96,. Hétköznapon...................6 fülét­ü fü fH n W nKF IMI­SHA APA Auf. 24-2-97, Auf. 24-2-99, vasárnap...........................12 fülét ~ Auf. 24-2-99 Felmentették Baghynét, aki lelőtte az urát Após és vő halálos harca bunkóval és késsel Visszavonták a látszatadó halvaszületett ren­deletét. Szerencsére még idejé­ben sikerült jobb belátásra bírni a jobban tájékozódó kor­mányt, mielőtt végzetes káro­kat okozhatott volna a gazda­sági javulásban reménykedő közvéleményben az adódetek­­tívekkel kilátásba helyezett fe­nyegetés. Szerencsére még elég korán és elég hangos szóval si­került megértettnünk, hogy a gazdasági válság mélypontjá­ról holtra fáradtan alig, hogy partra vánszorgott az egész gazdasági élet s ma minden idegszálunkkal a gyógyulás re­ményébe és hitébe kell kapasz­kodjunk. Ilyenkor kétszeresen végzetes következményekkel jár a lábadozó betegre, ha örök ret­tegésbe kényszerítjük. Már­pe­dig az adódetektivek látszat­kutató hadjárata minden vál­lalkozási kedvet és minden frissebb életlendületet maga alá taposott volna. De, ha már két nap elegendő volt arra, hogy a kormány jobb belátás­ra jusson és nekünk adjon iga­zat, kérdezzük, ki vállalja a felelősséget ezért a meggondo­latlan, riasztó nyugtalanításért olyan időben, amikor a kor­mány hitvallása szerint is meg­fontolt cselekedetekre és min­den izgalmak kerülésére van szükség. Hála Istennek, a köz­vélemény egységes felzúdulá­sának sikerült a veszedelme­sebb következményeket elhárí­tani. A kisiparos, a kiskeres­kedő még megkaphatja őszi rendeléseit, de éppen az ősz küszöbén kétnapi izgalom is mérhetetlen károkat okoz. Nem első eset, hogy a kormány kel­lően meg nem fontolt rendel­kezésekkel kísérletezik, ahe­lyett, hogy előzetesen meghall­gatná a különböző gazdasági érdekeltséget, a fogyasztók, a kiskereskedők és kisiparosok véleményét, hogy milyen kö­vetkezményei lehetnek egy-egy ilyen kísérletnek. Ha ez idejé­ben megtörtént volna, most az ország egyetemes gazdasági ér­dekei szempontjából mennyi felesleges izgalmat megtakarít­hattunk volna. Nem olyan idő­ket élünk, amikor a látszatok­kal játszani lehet. Az adózó és terheket cipelő polgárság ter­heinek könnyítését, idegeinek kímélését várja és javulást re­mél. Ha most egy-egy ilyen látszatadó­ rendelettel mester­séges lázat idézünk elő, a gyó­gyulást csak késleltetjük. Szerdán hajnalban hat óra táj­ban egy véres kezű, remegő asz­­szony lépett a Zita baraktelep ka­puja előtt posztoló rendőrőrszem­hez: — Biztos úr . . . fogjon el, vé­geztem a vémmel. A rendőr az első pillanatban azt hitte, hogy elmebeteggel van dol­ga, a halottsápadt asszony azon­ban elmondotta, hogy Fekete Sán­dorné a neve, a telep 57. számú ba­rákjában lakik és baltával agyonütötte vejét, Csavajda Jó­zsef 21 éves sofőrt. A rendőr az asszonnyal együtt hamarosan odaérkezett az 57. szá­mú barakhoz, amelynek tizes szá­mú kis lakásában hatalmas vértó­csa közepette találta meg az ön­ként jelentkező anyós meggyil­kolt vejét. Segítség már nem volt, a baltacsapások teljesen szét­roncsolták a szerencsétlen ember fejét. A rendőr lezáratta a lakást, az asszonyt pedig a főkapitány­ságra kísérte. Vallomásából itt azután kibontakoztak a hajnali dráma szörnyű részletei és előz­ményei. Csavajda József taxisofőr két évvel ezelőtt megismerkedett Fe­kete Sándorné 17 éves szép lányá­val. A fiatalok egymásba szeret­tek, egybe is keltek. Egy év múl­va gyermekük született, aki azon­ban pár hónapos korában meg­halt. A sofőr nemsokára állás nél­kül maradt, elkeseredésében kocs­majáró lett, folyton italos volt s ilyenkor ütötte-verte feleségét és anyósát. Az örökös családi csetepaté miatt a szerencsétlen asszonyok több izben feljelentést tettek a so­főr ellen és a hatóságok előtt élet­­veszélyes fenyegetésért, valamint súlyos testi sértésért több eljárás is indult Csuvajda ügyében. A fiatalasszony azonban már nem tudta tovább tűrni férje erő­szakoskodásait és egy héttel ez­előtt váratlanul eltávozott a kis lakásból, Farkasára költözött a bátyjához. A sofőr emiatt végkép elvesztette a fejét, naphosszat a kocsmákban ült, esténként része­gen tért haza és vég nélkül folyt a szörnyű harc anyós és veje között. Kedden megint vendéglőben mu­latozott Csavajda József. Tíz óra tájban indult hazafelé. Otthon új­ra kezdődött a családi perpatvar. — Ha egy órán belül nem hoz­za haza a leányát, végzek magá­jával! — kiáltotta magánkívül a részeg sofőr és törni, zúzni kez­dett. — Ma hajnalban hat órakor fel­keltem, — folytatta vallomását Feketéné —, hogy reggelit készít­sek magamnak és a vémnek. Át­mentem a szomszéd Bogács János­­ rendőr lakására és Halálos hajnali dráma a Zita-telepen Rendőrszomszédjától baltát kért az asszony és agyonverte garázda vejét — Csavajda József sofőr az áldozat Szétroncsolt fejő holttest a barakban Az anyós magasra emelte a kölcsönkért baltát és lecsapott vele a garázda sofőr fejére. Képünk balsarkában a Zita-telepi barak látható, amelynek ablakán a kiváncsiak tömege les be a véres gyilkosság színhelyére.

Next