Friss Ujság, 1933. március (38. évfolyam, 49-73. szám)
1933-03-01 / 49. szám
Ara 6 40. évfolyam, 49. szám_______________________Budapest, 1933 március 1, szerda roll Ilit Al NAPILAP ______ ____ gf iMThCIlMlél! O h!odOMfi rt*k KtlMMta o* eMlzetesl ér neureret M vB&k llj e| H Jwn| Ír lelelOHSZÓIIOh: Esvoa szám Ara a §g $1 M M 15. 18 ISJi Wjffl fit jff ,S|jlfl §|13| /túl. 21-2-9S. Aut. 24-2-96, Hétköznapok...............« miéi ■ H HH vuj&Sr sbBF w mFm ami. 24-2-9?. Aut. 24-2 vasárnap.........................12 fülés ** ^ * — "" *-------- Aut. 24-2-99 Statáriális rendeletek Németországban A hatgyermekes apa véres szerelmi drámája Olaj és élet, ■vei* és arany, a bűn, és a lelkiismeret ellentéte sikolt és kiált a talpfabotrány zavaros hullámai mögül. Mert ha végignézünk az országon és látjuk a városi munkanélküliek, a falusi nincstelenek és hadigondozottak vége-hosszatlan táborát, ha az asztalunkra tekintünk és látjuk a kétségbeesett panaszkodó családok és kisemberek halombafekvő leveleit és ugyanakkor asztalunkra gyűl az olajpanama szennyesének újabb és újabb adata, önkéntelenül feltorlódik a kérdés, hogy mennyi könny és mennyi, véráldozat elhárítható lenne ebben a meghasonlott és vergődő társadalomban, ha mindaz a pénz, ami olajpanamákon, borházakon és annyi egyéb állami üzleteken elszivárog, a nyomornak a hadirokkantaknak, vagy hadigondozottaknak és ínségeseknek juthatott volna. Itt van például az új rokkanttörvényjavaslat. Milyen szívszorongva várta ezt a javaslatot az egész ország, pedig ez csak keretjavaslat, amelyet a pénzügyi lehetőségek határáig új tartalommal kivárt megtölteni a kormányelnöke .Tudja mindenki, hogy az országpénzügyi helyzete cseppet sem vigasztaló és rózsás, de mindenütt, az ország legeldugottabb zugában is hallják, hogy a Laskayak, az olajpancsolók és az egyéb panamisták százával szívják ennek a szegény nyomorult országnak a vérét és pazarolják a könnyes-keserves pénzét. Százával és ezrével kérdezik tőlünk, hogy amikor az ínségasztal kenyéradagjainak a felét kénytelen letörni a főváros és amikor a hadirokkant számára nagyon sok esetben csak havi egy pengő segély jut s a hadiözvegy és hadiárva hiába várja sorsa méltányos javulását, hogyan történhetik az, hogy olajon, boron, talpfán és állami faüzleteken milliók és milliók pocsékolódjanak és szivárogjanak szét esztendőrőlesztendőre és ne legyen erő és hatalom, hogy egyszer már gyökeresen kiégesse a panamafészkeket és hozzáférhetetlenné tegye az állam pénzét mindazoknak az élősdieknek a számára, akiknek a lelkiismerete elég romlott, hogy az ínségesek, a hadigondozottak, a munka, kereset nélkül tengődő nincstelen nép százezrei és milliói elöl harácsolják és panamázzák el a nemzeti vagyont. Országúti harc a hóakadályokkal Az országos hózivatar megszűnt és váratlanul enyhébbre fordult az időjárás és néha-néha előbukkant a fellegek közül a napsugár. A Dunántúl egyes részein azonban még mindig méteres hóakadályok tornyosulnak az országúti forgalom elé. Szorgos munkáskezek lapátolják mindenütt a havat, hogy szabaddá tegyék az utat. Sikerült Budapest- Győr, Győr — Csorna, Csorna- Sopron, Győr—Ottorány, Győr—Pápa, Nagykanizsa — Leternye között az utat megtisztítani. A közlekedés még így is nagy nehézséggel jár, mert csak kocsiszélességben ásták ki a hó alól az országutat. A kocsik valóságos hófalak között haladhatnak. Szembejövő kocsik egymást ki sem kerülhetik. A bécsi országút egyes szakaszai teljesen járhatatlanok. Sok helyen még mindig látni elakadt autókat, amelyeket a munkások igyekeznek fehér sírjukból kiszabadítani. Öttevény, Magyaróvár és Horvátjárfalu felé az akadályok csak egy-két nap múlva szűnnek meg. Ezzel szemben a MÁV vasútvonalain megszűntek a forgalmi akadályok. Veszprém -külső pályaudvar—Zirc között is helyreállt a közlekedés. — Képünkön a kalapátoló munkások egy betemetett nagy automobilt igyekeznek szabaddá tenni. Módosítják a rokkantjavaslatot Félmillió pengővel tágítják a rekkantsegélyek keretét • A HONSZ által javasolt módosításokat már a bizottságban fogják tárgyalni A rokkanttörvényjavaslatot, amelyet a miniszterelnök a múlt héten a képviselőház elé terjesztett, ma már az illetékes bizottságok kezdték tárgyalni, melyekben kialakult az a vélemény, hogy a javaslat egyes részletein lényeges módosításokat kell eszközölni. Maga a miniszterelnök kijelentette, hogy a törvényjavaslat tulajdonképpen csak alapjavaslat, amelynek keretén belül az érdekképviseletek kívánságait lehetőleg tekintetbe kell venni. Tiszta helyzet csak akkor fog kialakulni, ha ezen javaslat alapján megállapított statisztikai adatok rendelkezésre fognak állani. A képviselőház véderő és pénzügyi bizottságának együttes ülése előtt a Hadirokkantak Országos Nemzeti Szövetségének husztágú küldöttsége átadta Láng Boldizsár bizottsági elnöknek a szövetség emlékiratát, mely azt kéri, hogy vegyék figyelembe észrevételeiket, mert enélkül nem vállalhatnák a felelősséget az esetleges nyugtalanságért. Az emlékirat szerint a javaslatnak olyan pontjai vannak, melyek részben nyílt, részben burkolt formában jogfosztást tartalmaznak. A törvényjavaslat a hadirokkantaknál bekövetkezett veszteséget" a keresetképesség alapján bírálja el, márpedig ezen az alapon ez sohasem lehet igazságos, mert a hadirokkantság fokának elbírálása kizárólag a munkaképesség alapján történhet. A hadiözvegyi jogcímet a javaslat csak abban az esetben ismeri el, ha egyéb megkövetelt feltételekleigazolása mellett a házasság legkésőbb a szolgálat megszűnését követő egy éven belül köttetett. Ennek a pontnak a törvényerőre emelése egyenesen büntetés lenne azokra, akik a tervbe vett egyéves határidő után önfeláldozó női szeretetet mutatva, feleségül mentek a háború rokkant hőseihez, hogy gyámolítsák őket. E megszorítás helyett a három évi együttélés feltételét tartják méltányosnak, de egyszersmind azt is, hogy az 50 százalékos hadirokkant neje is hadiözvegynek legyen nyilvánítható, ne csak a lód