Friss Ujság, 1933. július (38. évfolyam, 146-171. szám)

1933-07-01 / 146. szám

* ­ Mentés életre-halálra Az irodaház közelében magá­nyosan is szinte elhagyottan áll a Solymár-akna lejárata. A pilisvö­­rösvári pokol tornáca. Magas, út W13 JUL­­­f. 1 Színes Friss Gyermekculláfl és Kisemberek Házatára al. Ára 6 fillér 40. évfolyam, 146. szám__________________________Budapest, 1933 július 1. szombat POLIIIMAI NAPIlAf___________ gg szerkemtftsee Cs itia<i6lilT««afc Íonöröfw elAn’ztfter ír nemem |TM |ll\^ N­ l flfft l TClClonSZlmoH: ESyer­máni árai H |f§ §1 Rj Ili IL M §1JH M M BJIB& 09 Au l. 24-2-95, AUl. 24-2-M. Hétköznapon..................6 fU­ 6t ■ U H H TOPP Au*. 24-2-91, Aul. 24-2-95, Vasárnap.........................12 fillér " TM TM m m TM ~ Aul. 24-2-99 rA bányásztragédiák folyton megismétlődő végtelen sorában szerda óta szivettépő izgalom­mal tart valamennyiünket le­nyűgözve a solymári eset. Szer­dán délben alig 20 kilométer­nyire Budapesttől, a pilisvörös­­vári kőszénbányában három­­ezerhatszáz köbméter hordalé­­kos iszapot iszonyatos légnyo­mással zúdított a dolgozó bá­nyászokra a­ végzet. Százötven­egy solymári többgyermekes bányász vájta a föld gyomrát szerdán is, mint mindennap, hogy kitermelje a­ gyárak és emberi műhelyek hajtóerejét: a szenet. Pokoli végzete a bá­nyászsorsnak, hogy mögötte ólálkodik örökké a tűz, víz és a bányalég veszedelem. A Soly­már-aknában a százötvenegy bányász közül tizenegy több­­gyermekes családapát menthe­tetlenül a bánya gyomrába szo­rított a szennyes áradat. Azóta ennek a tizenegy emberéletnek a sorsáért remeg nemcsak Pilis­vár környékének egész lakos­sága, hanem minden jóérzésű ember, óráról-órára szívszo­­rongva lessük a jelentéseket és ezekben a kínosan hosszú órák­ban és napokban újra és újra felmerül előttünk a kérdés, vár­jon ezek a folyton megismét­lődő bányászkatasztrófák kellő emberi előrelátással és a mun­kásélet fokozottabb megbecsü­lésével nem volnának-e elhárít­hatók. Ma Vörösváron és Szent­­iványban tizenegy család ke­nyérkeresőjének szörnyű tragé­diája veti fel a kérdést, hogy a betömött Erzsébet-akna üzemét miért is adták fel esztendőkkel ezelőtt. Úgy tudjuk, hogy en­nek a betömött tárnának is örök veszedelme volt a víz, ami­óta pedig betömték, mintegy gyűjtőmedencéje lett nemcsak az esőnek, hanem a bányavíz­nek is. A Solymár-akna új tár­nái pedig éppen ennek az év­tizedekkel ezelőtt is vízvesze­­delemmel fenyegetett Erzsébet­­­tárnának a. .vízgyűjtő­m­eden­céje alá vannak vezetve. Itt te­hát örökké számolni kellett a fenyegető katasztrófával. Kér­dezzük : megtörtént-e minden emberi óvintézkedés, előre­látás, hogy az amúgy is áldo­zatos bányászsors ne végződjék az új tárnákban is a most be­következett szomorú esethez ha­sonló tragédiákban. A mostani eset is kétszeresen sürgeti, hogy valamennyi bánya- és munkás­telepen az emberi előrelátás és munkásvédelem fokozottabban őrködjék a családok kenyér­keresőire, mert iszonyatos tu­dat az, hogy minden bányaüzem és építkezés eredményeihez egy­re több és több emberélet-áldo­zat, vér és könny tapad, összetörve, fáradtan mennek el a szemtanuk. Akik hallották azt a nagy „súgást", amellyel csaknem négyezer köbméter víz betört a Solymár-aknába és utc­jában tört, zúzott, pusztított. Mennek, bandukolnak halálos fáradtan. Az arcunkon nincs öröm, — hogy ők megmenekültek, — csak a lemondás reménytelen, fá­sult kifejezése a többi tizenegy miatt. Péter Pálra talán a "halálka­­szás aratott Pilisvörösvárott. Kétségbeesett küzdelem a Solymár-akna börtönébe falazott bányászokért Hatvan­ órája csákányozzák és szivattyúzzák a vízhordalékot — Még 75 méter választja el a mentőcsapatot a betemetett ti ember munkahelyétől — A testvér szetépő harca a testvérért — Egymásra dobott csillék és gerendák torlasza — Idegtépő izgalmak a rémület és halál földjén Reménytelen a szerencsétlen áldozatok sorsa •• Baloldali képünkön a bányaliften leszállnak a mentőcsapat emberei a halálaknába. Jobboldali felső képünkön az egyik leváltott mentőcsapat, amelynek tagjai kifújják magukat a napvilágon. Jobboldali alsó képünkön az Erzsébet-akna beomlott torka. Fölötte a frissen ácsolt híd, amelyről egy másik mentőcsapat szállott le a mélybe. A pokol tornácában Pilisvörösvár, június 80. (A Friss Újság kiküldött munka­társától.) Kitartó, kiadós eső zuhog. A hegyek füstölögnek a tépett fel­hők alatt. Az állomás széncsurdája túl és túl a halálaknán a domb­tetőn tíz-tizenkét ember menetel az irodaház felé. Átázott, agyagos csizmájuk nagyokat cuppan a sárban. Az irodában egy bánya­­főtanácsos kihallgatja őket. — Hazamehetnek. Majd üze­nünk, ha jönni kell. Elmondták a tényállást és most

Next