Friss Ujság, 1933. július (38. évfolyam, 146-171. szám)
1933-07-01 / 146. szám
* Mentés életre-halálra Az irodaház közelében magányosan is szinte elhagyottan áll a Solymár-akna lejárata. A pilisvörösvári pokol tornáca. Magas, út W13 JULf. 1 Színes Friss Gyermekculláfl és Kisemberek Házatára al. Ára 6 fillér 40. évfolyam, 146. szám__________________________Budapest, 1933 július 1. szombat POLIIIMAI NAPIlAf___________ gg szerkemtftsee Cs itia<i6lilT««afc Íonöröfw elAn’ztfter ír nemem |TM |ll\^ N l flfft l TClClonSZlmoH: ESyermáni árai H |f§ §1 Rj Ili IL M §1JH M M BJIB& 09 Au l. 24-2-95, AUl. 24-2-M. Hétköznapon..................6 fU 6t ■ U H H TOPP Au*. 24-2-91, Aul. 24-2-95, Vasárnap.........................12 fillér " TM TM m m TM ~ Aul. 24-2-99 rA bányásztragédiák folyton megismétlődő végtelen sorában szerda óta szivettépő izgalommal tart valamennyiünket lenyűgözve a solymári eset. Szerdán délben alig 20 kilométernyire Budapesttől, a pilisvörösvári kőszénbányában háromezerhatszáz köbméter hordalékos iszapot iszonyatos légnyomással zúdított a dolgozó bányászokra a végzet. Százötvenegy solymári többgyermekes bányász vájta a föld gyomrát szerdán is, mint mindennap, hogy kitermelje a gyárak és emberi műhelyek hajtóerejét: a szenet. Pokoli végzete a bányászsorsnak, hogy mögötte ólálkodik örökké a tűz, víz és a bányalég veszedelem. A Solymár-aknában a százötvenegy bányász közül tizenegy többgyermekes családapát menthetetlenül a bánya gyomrába szorított a szennyes áradat. Azóta ennek a tizenegy emberéletnek a sorsáért remeg nemcsak Pilisvár környékének egész lakossága, hanem minden jóérzésű ember, óráról-órára szívszorongva lessük a jelentéseket és ezekben a kínosan hosszú órákban és napokban újra és újra felmerül előttünk a kérdés, várjon ezek a folyton megismétlődő bányászkatasztrófák kellő emberi előrelátással és a munkásélet fokozottabb megbecsülésével nem volnának-e elháríthatók. Ma Vörösváron és Szentiványban tizenegy család kenyérkeresőjének szörnyű tragédiája veti fel a kérdést, hogy a betömött Erzsébet-akna üzemét miért is adták fel esztendőkkel ezelőtt. Úgy tudjuk, hogy ennek a betömött tárnának is örök veszedelme volt a víz, amióta pedig betömték, mintegy gyűjtőmedencéje lett nemcsak az esőnek, hanem a bányavíznek is. A Solymár-akna új tárnái pedig éppen ennek az évtizedekkel ezelőtt is vízveszedelemmel fenyegetett Erzsébettárnának a. .vízgyűjtőmedencéje alá vannak vezetve. Itt tehát örökké számolni kellett a fenyegető katasztrófával. Kérdezzük : megtörtént-e minden emberi óvintézkedés, előrelátás, hogy az amúgy is áldozatos bányászsors ne végződjék az új tárnákban is a most bekövetkezett szomorú esethez hasonló tragédiákban. A mostani eset is kétszeresen sürgeti, hogy valamennyi bánya- és munkástelepen az emberi előrelátás és munkásvédelem fokozottabban őrködjék a családok kenyérkeresőire, mert iszonyatos tudat az, hogy minden bányaüzem és építkezés eredményeihez egyre több és több emberélet-áldozat, vér és könny tapad, összetörve, fáradtan mennek el a szemtanuk. Akik hallották azt a nagy „súgást", amellyel csaknem négyezer köbméter víz betört a Solymár-aknába és utcjában tört, zúzott, pusztított. Mennek, bandukolnak halálos fáradtan. Az arcunkon nincs öröm, — hogy ők megmenekültek, — csak a lemondás reménytelen, fásult kifejezése a többi tizenegy miatt. Péter Pálra talán a "halálkaszás aratott Pilisvörösvárott. Kétségbeesett küzdelem a Solymár-akna börtönébe falazott bányászokért Hatvan órája csákányozzák és szivattyúzzák a vízhordalékot — Még 75 méter választja el a mentőcsapatot a betemetett ti ember munkahelyétől — A testvér szetépő harca a testvérért — Egymásra dobott csillék és gerendák torlasza — Idegtépő izgalmak a rémület és halál földjén Reménytelen a szerencsétlen áldozatok sorsa •• Baloldali képünkön a bányaliften leszállnak a mentőcsapat emberei a halálaknába. Jobboldali felső képünkön az egyik leváltott mentőcsapat, amelynek tagjai kifújják magukat a napvilágon. Jobboldali alsó képünkön az Erzsébet-akna beomlott torka. Fölötte a frissen ácsolt híd, amelyről egy másik mentőcsapat szállott le a mélybe. A pokol tornácában Pilisvörösvár, június 80. (A Friss Újság kiküldött munkatársától.) Kitartó, kiadós eső zuhog. A hegyek füstölögnek a tépett felhők alatt. Az állomás széncsurdája túl és túl a halálaknán a dombtetőn tíz-tizenkét ember menetel az irodaház felé. Átázott, agyagos csizmájuk nagyokat cuppan a sárban. Az irodában egy bányafőtanácsos kihallgatja őket. — Hazamehetnek. Majd üzenünk, ha jönni kell. Elmondták a tényállást és most