Friss Ujság, 1933. augusztus (38. évfolyam, 172-197. szám)

1933-08-01 / 172. szám

2 molta, folyton veszekedtek s csak­hamar arról győződött meg, hogy a szobrászművész nem szerelmes, hanem őt, különös szenvedélye tárgyául használja fel. — A legnagyobb szerelem köz­ben — mondotta ütni-verni kezdett, néha csupa kék folt volt a testein. Vasárnap húga miatt összevesz­tek s leány testvérét a szobrász Valósággal kidobta a lakásból. — Ekkor én is­ öltözködni kezd­tem, hogy elmenjek. Biesz nekem Ugrott, letépte a ruhát rólam és azt mondta: nem akarom, hogy el­menj, én szeretni akarlak, maradj itt. Miután ruhám övét letépte, fél­tettem egyetlen utcai ruhámat s önként levetettem. Ekkor ő rám­rohant, megragadott, de én kisza­kítottam magam karjai közül, fel­álltam s hátrálva az ablak felé mentem. Nyomon követett, így álltam meg az ablaknál, háttal ki­felé. Ebben a pillanatban rámkiál­­tott: — Vagy ittmaradsz, vagy ki­doblak az ablakon! Megragadta két lábszáramat, úgy­hogy én irtózatos sikoltozással fejjel lefelé kizuhantam. Vallomása után szembesítették a leányt a szobrászművésszel. Biesz, mintha semmi sem történt volna, odasietett a leányhoz és le­hajolt, hogy barátságosan meg­csókolja, de a leány hangosan rá­kiáltott: — Nem akarlak többé látni, tá­vozz gyilkos! A szobrászművész halottsápadt lett, mire a leány felindultan mon­dotta szemébe, hogy nem akart öngyilkos lenni, de Riesz a szem­besítés után is azt hangoztatta, hogy­­ nem­­ dobta ki a leányt az ablakon. Hétfőn délben a rendőrség is­mét kihallgatta Végvári Boriskát. A leány ezúttal módosította val­lomását és azt mondotta, hogy a szobrász erőszakosan lépett fel ve­le vasárnap, arra kényszerí­tette, hogy levetkőzzék. — Ekkor — vallotta a leány az ablakhoz hátráltam és elkiál­totta­m magam: Juci, segítség! Azt hittem ugyanis, hogy­­húgom, akit, Biesz előttt­ kiutasított a la­kásból,­ az uccán­ meghallja, és se­gítségemre jön. Kiáltozásomra Biesz rámtám­adt, megfogott és ki­dobott. A rendőrség Biesz Elemért nő­vel szemben tanúsított erőszakos magatartás és szándékos ember­ölés kísérlete címén letartóztatta. A Körvasút tervével foglalkoz­nak ismét a városházán, melynek megvalósításával a főváros­­ körül gyors közlekedés lépne életbe. A körvasúton villamoskocsik közle­kednének, ezzel sok olyan város­rész gyorsabb közlekedéshez jut­na, amely most úgy a villamos-, mint az autóbuszvonalaktól távol van. Természetes, hogy a főváros közleken­yének megjavítása egysé­gesítés nélkül el sem képzelhető, ezért vettük meg a Helyiérdekűt, de az egységesítés még mindig késik. FRISS ÚJSÁG _ *.• 1033 augusztus 1. kedd 4 A vecsési gazdák savanyított káposztája I tehetetlenné teszik az eladást a fővárosi csarnokokban A pestkörnyéki kisgazdáknak az idén végre egyszer rekordtermé­sük volt. Mindenütt 40—50 száza­lékkal több gyümölcs, paradi­csom, zöldség termett, mint az el­múlt esztendőben. Emellett a gaz­dag isten áldása mellett bontako­zik ki teljes m­értékben a soroksári úti Nagy Vásárcsarnok elhibázott volta. Reggelen kint, a 600—­700 ko­csi befogadóképességre épült ud­varon, 2—3000 kocsi fordul meg. A termelők teljesen­­ össze vannak zsúfolva. A fejetlenség kártéko­nyan hat az árak kialaku­lására. Előfordul, hogy a gazda reggel három órakor 11 filléres ár mellett köti le a viszonteladóval a paradicsomát. Hat órakor, ami­kor a vevő átveszi az árut, a Pa­radicsom ára i1x 9 fillérre szállt le a nagy kínálat, következtében. Most minden termelő csak itt árulhat kocsiról. Emiatt állandó a nézeteltérés a gazda és közvetítő vagy a kisárus között. Hol a gazda fizet rá az üzletre, hol pedig a kisárus. Ugyanakkor azonban a város bel­ső kerületeiben lévő csarnokokban a közönség 21 fillérjével kénytelen megfizetni a paradicsomot. Amíg az áru a Nagy Vásárcsarnokból bejut a belső csarnokokba, nagy szállítási költségek terhelik, de ezenkívül számos nagykereskedő és közvetítő keze is megdrágítja. A Vásárcsarnok ellen nemcsak a termelők, hanem a városi gazd­­asszonyok is joggal panaszkod­nak. Egy újabb módosított rendel­kezés értelmében a kocsival áru­sító gazdák is árusíthatnak a bel­ső csarnokokban, de csak a pincé­ben. A kocsiról, le kell hordani az árut a pincébe. A kocsit, a lova­kat természetesen időközben őriz­ni is kell és az áru leszállítása is költséget emészt fel. Vecsés község gazdatársadalma vasárnap gyűlést tartott, amelyen elhatározták, hogy panaszaikat egyenesen Gömbös miniszterelnök elé terjesztik. A község mintegy 104­0—1500 kisgazdája 7000 holdon káposztát termeszt. Ennek egy ré­szét a piacokon adják el. Tetemes részét besavanyítják. A rendelke­zések értelmében­ egy gazda csak két hordó káposztát árusíthat egyszerre a fővárosi csarnokok­ban. A két hordó káposzta miatt kell tehát befogni­­és, emiatt kell megtenni a hosszú utat Versesről a fővárosba. Itt a kocsiról le kell rakni az árut a pincébe. Ez renge­teg pénzbe, időbe és fáradságba kerül. A tönk szélén álló vecsési gazdák most feliratukban a mi­niszterelnök közbenjárását és se­gítségét szeretnék kikérni a fővá­ros lehetetlen élelmezési politiká­ja miatt. Magyar búza, osztrák fa Az osztrák kereskedelmi miniszter budapesti tárgyalásai Stockinger osztrák kereskedelmi miniszter vasárnap óta Budapes­ten folytatja azokat a gazdaság­­politikai tárgyalásokat, amelye­ket Gömbös Gyula miniszterelnök bécsi látogatása alkalmával kez­dett meg. Az osztrák minisztert Fabinyi Tihamér kereskedelmi mi­niszter fogadta, aki vasárnap es­te vacsorát is adott az osztrák vendég tiszteletére. A tárgyalások azt célozzák, hogy a magyar gabonát előnyös vámtételek mellett lehessen kivinni Ausztriába, aminek fejében viszont könnyné­nek az osztrák fabehozatal lehe­tőségein. A Fertő tó lecsapolásá­­nak tanulmányozására közös szak­­bizottságot küldenének ki. Az osz­trák miniszter megtekinti a bán­­hidai erőközpontot is, mert útjá­nak egyik célja, hogy a közfelfe­dést javítsák. A tanácskozásokba holnap bekapcsolódik Gömbös mi­niszterelnök is. Gömbös római útjának ma is óriási a visszhangja a vi­lágsajtóban. A külföldi lapok ki­emelik, hogy Mussolini a baráti Magyarország kormányelnökével, mint egyenrangú féllel tárgyalt és hogy Magyarországnak az újjá­alakítandó Középeurópában kiváló feladat fog jutni. Az olasz-magyar barátság, amelyet oly sokáig le­néztek, most kezdi megteremni gyümölcseit. A kisantantlapok is hosszasan foglalkoznak a római látogatással és azt írják, hogy az olasz közvélemény a revízió kérdését teljesen magáévá tette és elismeri a magyarok nemzeti törekvéseinek jogosságát. Nincs kizárva, hogy az eszme szolgála­tába szegődik majd Anguil­ia amit igazol Simon külügyminisz­ter beszámolója. Súlyos visszaélések a HONSz egri csoportjánál A hadirokkantak segélyezése helyett a vezetőség saját­­magának utalt ki kölcsönöket Az egri hadirokkantak, hadiár­vák és özvegyek körében már ré­gen el volt terjedve a hír, hogy a HONSz egri csoportjánál sza­bálytalanságok történtek. Vályi István és társainak feljelentésére Okolicsányi Imre alispán elren­delte a szövetség ügykezelésének és vagyonkezelésének megvizsgá­lását. Ennek a vizsgálatnak ered­ményeképpen a belügyminiszter felfüggesztette a HONSz egri csoportjának önkormányzatát. A miniszter az egri csoport élére, mint hatósági vizsgálóbiztost, dr. Lukács Gyula vármegyei másod­­jegyzőt küldte ki, aki vasárnapra hívta össze a HONSZ egri csoport­jának közgyűlését. A gyűlésen Lukács Gyula a né­gy számban megjelent rokkan­tak és hadiözvegyek előtt ismer­tette az eddigi vizsgálat eredmé­nyeit. Kiderült, hogy az ügykeze­lés 1927 óta alapszabályellenes volt. Az előző évi közgyűléseket, a helyi csoport nem tartotta meg. Költségvetést, zárszámadást neket mutattak be. Alapszabályellenes volt Dombrády Lajos „ügyvezető elnöki**­­* „örökös ügyvezető el­nöki“ címe is. Zachradnik József vármegyei számvevő felolvasta a vizsgálati jelentést. Eszerint 1927. év óta a pénztárkönyvet szabálytala­nul vezették. Dombrády Lajos ügyvezető elnök utalványozott minden kifizetést, holott erre felhatalmazása nem volt. Nem lehetett megállapítani még azt sem, hogy hány tagja volt az egyesületnek és mennyi fizette be a tagdíjat. Az egri HONSZ pénzkezelésére az is jellemző, hogy az ügyvezető elnök kezelt min­dent, a pénztáros a pénzt nem is látta. A befolyt pénzekből nem a rok­kantaknak adtak segélyt, hanem elsősorban a vezetőség vett fel ka­matmentes kölcsönöket. Az ügy­vezető elnök önmagának 1417 pengő kamatmentes kölcsönt utalványo­zott. Jogtalanul és szabályellene­­sen tiszteletd díjakat szedtek fel a vezetőség tagjai. 1927 óta évről évre, emelkedtek az utazási költ­ségek. A sok más súlyos megálla­pítást tartalmazó jelentést elkese­redve hallgatták az egybegyűlt rokkantak és hadiözvegyek. A Dombrády Lajos ügyvezető el­nök elle­n meginduló számadási perhez ezután szű­kebb körű­ szám­vizsgálóbizottságot választottak a hatósági biztos mellé, akik felvi­lágosítással szolgálnak majd a to­vábbi részletes vizsgálatnál. \vw\\\\\\\\\\\\wvv\\v\\V Nem ad helyet a főváros a hadirokkantaknak Kitelepítették szervezeteiket az iskolákból A hadirokkantak egyes szerve­zeteinek irodái fővárosi iskola­épületekben voltak elhelyezve több mint öt év óta. A tisztiorvos szerint ez közegészségügyi szem­pontból ártalmas és veszedelmes is lehet az iskolák növendékeinek egészségére. A polgármester a tisztiorvos előterjesztése alapján a hadirokkant szervezeteket fel­hívta, hogy költözködjenek ki az iskolákból. A szervezetek arra kérték a polgármestert, hogy más középületben, leginkább elöljáró­­sági székházakban bocsásson ren­delkezésükre újabb, helyiségeket. Ezt a kérést azonban megtagad­ták azzal az indokolással, hogy az elöljárósági épületekben, sem más fővárosi középületben nincs hely. Hát ebbe az elintézésbe nem nyu­godhatnak bele a hadirokkantai­be nem nyughatik bele senki sem, aki tudja és érzi, hogy mivel tar­tozunk a háború kárvallottjainak. Sem az állam, sem a főváros nem gondoskodik róluk úgy, hogy egyesületeik irodahelyiségért is tudjanak fizetni, egyesületeiket pedig éppen azért kell fenntarta­ni, mert érdekeikért állandóan küzdeniük kell. Henderson, a leszerelési bizottság elnöke most ünnepli 70-ik születésnapját. Ezt a napot is uton tölti, hogy Hubbre vigye a leszerelés ügyét.

Next