Friss Ujság, 1933. október (38. évfolyam, 223-248. szám)

1933-10-01 / 223. szám

1933 október 1. vasárnap FRISS ÚJSÁG A dunaharaszti nábob borzalmai halálának titka Az öreg gazda feleségét, leányát és fiát letartóztatták — A boncolás sem tudta előrevinni a titok megoldását — Izgalommal várja a történe­tteket Dunaharaszti népe A temetésen verték bilincsbe a gyászoló családot Rejtelmes bűnügy tartja izga­lomban két hete a főváros tőszom­szédságában levő Dunaharaszti község lakosságát. Szeptember hó 15-én a község legforgalmasabb isceájában levő házában, az istál­lóban halva találták Dunaharaszti legmódosabb gazdáját, a 60 éves Kaltenecker Józsefet. A holttest borzalmas állapotban volt. Az öregember óriási vértócsában há­nya­tt feküdt az istálló cementpad­­lóján. Oldalbordái be voltak törve és hatalmas üreg tátongott kopo­nyája felső részén. Kiloccsant agyveleje a holttest mellett fe­küdt az istálló atomszalmáján. A szörnyű eseményről a halott gazda 21 éves Márton neves fia ér­tesítette a csendőrséget, amely azonnal megkezdte a helyszíni vizsgálatot. A jelek arra vallot­tak, hogy állatias kegyetlenséggel végre­hajtott gyilkosság történt. A lefolytatott nyomozás azonban végül is arra az eredményre ju­tott, hogy Kaltenecker József kü­lönös szerencsétlenségnek lett az áldozata. Az öreg gazda hozzátar­tozói elmondották, hogy az istál­lóban álló lovak igen vad termé­szetűek, Kaltenecker pedig meg akarta törni és meg akarta szelí­díteni a fiatal paripákat. A leg­valószínűbb tehát, hogy a gazda reggel bement az istállóba és mi­közben enni adott a lovaknak, rá­vághatott az egyikre, a megvadult ló azután halálra rugdosta gazdáját. A csendőrség elfogadta ezt az elő­adást és megadta az engedélyt a gazda eltemetésére, szottak tisztázottaknak. Végül is a vizsgálóbíró úgy döntött, hogy feltételesen szabadlábra helyezte az özvegyet és Mária nevű leá­nyát. A 21 éves Kaltenecker Márton sor­­sáról még nem történt döntés. Ő egyelőre a pestvidéki ügyészség fogházának lakója. Az ügyben nagy erővel folyik tovább a­ nyo­mozás, hogy véglegesen tisztáz­hassák a súlyos váddal illetett családtagok szerepét. A vizsgálat gyilkosság gyanúja ellen folyik. A törvényszék elrendelte az idő­közben eltemetett Kaltenecker József holttestének exhumálását, a sírból való kivételét, u­jabb bon­colást rendeltek el, amelyet a jövő kereskedőjénél, mert a rendelések sorrendjé­­ben szállítjuk a 3 -1- 1 lámpás 7331-es Orion Band-Pass Európavevő készüléket. Különleges csövekkel, különleges nagy dinamikus hang­­szóróval és állomás, nevekre hitelesített, átvilágított skálával, hangerőszabály­ozó­val és hangszínezetváltó­val. Ezen készülék teljes hangerővel, szelektíven hozza Európa minden számottevő állomását. Szabott készpénzára P 225.— « .J/„ -hódié­svt­ai Orion Izzólámpartyát hét elején végeznek el a törvény­­széki orvostani intézet professzo­rai. A boncolás eredményétől függ, hogy mi lesz a végleges sorsa a feltételesen szabadlábra helyezett özvegy Kaltenecker Józsefnénak, Mária nevű leányának és a még mindig letartóztatásban lévő fiá­nak. Ek­kor dől el, hogy alapos volt-e a vád, amely miatt a csa­lád három tagját letartóztatták és ekkor fog majd tisztázódni az öreg gazda borzalmas halálának izgalmas rejtélye is. S­­uronyos csendőr a temetésen Alig hogy ez megtörtént, a köz­ségben szárnyra kelt a pletyka, sugdolódzni kezdtek és csakhamar­­névtelen bejelentés ment a csend­­őrségre. A névtelen levél arra hívta fel a hatóság figyelmét, hogy Kaltenecker József nem szeren­csétlenségnek, hanem borzalmas gyilkosságnak lett az áldozata. A levél egyenesen megmondta, hogy a gyilkosságot Kalteneckker József 21 éves Márton nevű fia követte el édesanyja, szü­letett Wagner Anna segítsé­gével­­és a szörnyű bűntény végrehajtá­sát végignézte Kaltenecker 18 éves Mária nevű szép szőke leánya is. A család mit sem tudott erről a súlyosan vádoló bejelentésről és nyugodtan készülődött a temetés­re. A temetést a délutáni órákra tűzték ki. A gyászházban együtt volt az egész család és az udvar zsúfo­lásig tele volt a rokonokkal és az ismerősökkel. Megkezdődött a gyászszertartás, a község plébánosa elvégezte a halott beszen­telését és a gyászmenet már épen indulni készült a temető felé, amikor szu­­ronyos csendőrök jelentek meg, körülfogták a házat és a kivonult csendőrök vezetőjének kíséretében belépett a gyászház udvarába , a festvidéki törvényszék vizsgáló­irója és ügyésze is. Egyenesen a talpig gyászruhában lévő Kalten­­ecker Józsefnéhez, Márton fiához és Mária leányához léptek és a következőket mondották: — Férjgyilkosság, illetve apa­­g­i­­­lkosság gyanúja alatt mind­­h­ármukat letartóztatjuk! A rémület percei következtek. A gyászoló özvegy az izgalomtól eszméletét vesztve zuhant a földre, úgy kellett ők onnan felmosni. Kaltenecker Márton és Mária fel­zokogtak és egy szó sem jött ki remegő ajkukon. A vizsgálóbíró és az ügyész ezután közölték a csa­lád tagjaival és a gyászoló közön­séggel, hogy a temetést hatósági intézkedés közben nem tarthatják meg s a holttestet fel fogják bon­colni. Ugyanekkor megbilincselték özvegy Kalten­ecker Józsefnét és két gyer­mekét és mindhármukat beszállították a pestvidéki ügyészség fogházába. A megakadályozott temetés és a gyászházban történt megdöbbentő események óriási izgalmat keltet­tek Dunaharasztin és környékén. Az emberek véleménye megoszlott. Sokan sajnálták a letartóztatott családtagokat és akik ismerték őket, azt hangoztatták, hogy lehe­tetlenség, hogy ők követték volna el a gyilkosságot. Elmondogatták egymásnak, hogy az asszony min­dig a legnagyobb szeretetben és békességben élt együtt férjével. A gyerekek is szerették apjukat és így semmi okuk nem volt arra, hogy eltegyék láb alól az öreget. Mások azonban úgy vélekedtek, hogy a családtagok azért követték el a borzalmas gyilkosságot, hogy megkaparinthassák az öreg gaz­da hatalmas vagyonát. Kaltenecker József ugyanis 60 éve ellenére is életerős, hatalmas ter­metű férfi volt, aki nem vetette meg a hangosabb mulatozásokat sem. A legmerészebbek arról be­széltek a községben, hogy az éle­­medett korú gazda szemet vetett egy 20 éves csinos fiatal leányra, akivel komoly tervei voltak. Állí­tólag az lett volna a ter­ve, hogy elválik feleségétől, megkéri a fiatal leány kezát és azzal lép házasságra. Mindebből pedig az következett, hogy Kalten­­ecker a vagyonát is fiatal felesé­gére akarta átírni s igy a nagy örökségből semmi sem jutott volna feleségére, fiára és leányára. Rejtély és titok, hogy miért kellett meg­halni az öreg gazdának Miközben a fantázia szülte, rém­történetek szájról-szájra jártak, ezalatt az özvegy és két gyermeke a vizsgálati fogság napjait élte. A vizsgálóbíró többször kihall­gatta őket, de mindannyiszor tel­jes ártatlanságukat hangoztatták. Égre-földre esküdöztek, hogy nem követték el a rovásukra írt ször­nyű bűncselekményt. Közben fel­­boncolták Kaltenecker József holt­­tettét, a boncolás azonban nem vitte előbbre a letartóztatott csa­ládtagok ügyét. Az ügyészség nyo­mozása is nagy erővel folyt. Ki­derült, hogy a családtagoknak nem volt igazi okuk a gyilkosság el­követésére. Az ügyészség a védő előterjesztésére megállapította, hogy az egész vagyon Kaltenecker Józsefné nevén állott, a vagyont ő hozta a házhoz és ennélfogva az asszony hozzájárulása nélkül nem lehetett volna másra a vagyont átíratni. A boncolás megállapítá­­sait sem találta egészen megnyug­tatónak az ügyészség, de viszont a haláleset körülményei sem lát. nSHH Bifll — Csőd előtt a főkapitányság életvédelmi osztálya Ruha, cipő, ebédjegy kellene, de semmi sincs A főkapitányság Zrínyi utcai épületében az első emeleten műkö­dik a rendőrség életvédelmi osztá­lya, amelynek áldásos működését azonban súlyos veszély fenyegeti. Az életvédelmi hivatal szűk szo­báiban naponta 60—80 kétségbe­esett ember fordul meg. Ide veze­tik a megmentett életuntakat, itt jelentkeznek azok, akik öngyilkos­­sági terveket forgatnak agyukban és tanácsot kérnek elesettségük­­ben. Tréfásan lebeszélőnek nevezik az életvédelmi irodát, mert tény­leg sokszor kerül sor arra, hogy a rendőrtisztviselők megnyugtat­ják a feldúlt lelkű életuntakat és meggyőző érvekkel igyekeznek le­beszélni őket az öngyilkosság el­követéséről. A hivatalnak legfon­tosabb teendője azonban az lenne, hogy segítséget, támogatást nyújt­son a boldogtalanoknak, akik már odáig jutottak, hogy a nyomor és nélkülözések elől a halálba akar­nak menekülni. És éppen ezen a téren jelentkeznek a komoly bajok. A rendőrségi életvédelmi hivatal költségvetését annyira lecsökken­tették, hogy ma már csupán napi 13 pengő áll ren­delkezésre a segélyért jelentkezők számára. A napi 60—80 életunt és bajba­jutott ember közül 50—60 szorul gyorssegélyre . Így 50—60 embert kellene támogatni a 13 pengőből, ami teljes lehetetlenség. A nyo­mor következtében folyton növek­szik a segítségre szorulók száma és a hivatal tehetetlen. Az is el­szomorító, hogy a főváros mindössze 50 darab ingyen ebéd­jegyet bocsát kéthetenként a hivatal ren­delkezésére, holott gyakran egyet­len napon a kétszerese is kevés lenne. A főkapitányság több izben fordult már a városháza szociál­politikai osztályhoz, hogy emeljék fel az ingyen-ebédjegyek számát, a kérést azonban nem teljesítet­ték. A hivatalnak viselt ruhákra, cipőkre, fehérneműekre lenne szük­sége, mert igen sokan kísérlik meg az öngyilkosságot teljes és tökéletes lerongyolódottságuk mi­att. A minap egy boldogtalan anya azzal állított be az életvédel­mi irodába, hogy öt kis­gyermeke zsebrongyokba takargatva sínylődik az angyal­földi telken­­ lévő bódélakásban. Az idősebbek nem járhatnak iskolába, a kiseb­beket nem viheti emiatt a nap­közi otthonba és jómaga sem tud dolgozni járni, mert nincs cipője, ruhája. A szegény asszony lábain spárgával átkötözött férficipő volt, vállát pedig toldott-foldott lapok­­róldarab borította- Az életvédelmi osztály mindent megpróbált, hogy ruhaneműekh­ez jusson, de sikerte­lenül. A társadalom jószívű­ ada­kozóitól várja, hogy adományaik­kal segítségül jöjjenek. A küszöbön álló fél nem sok jót ígér és ha a hivatal nem részesül nagyobb támogatásban az illetéke­sek részéről, bekövetkezik a csőd, s akkor csakugyan nem fejthet majd ki más tevékenységet, mint a lebeszélést. Komoly segítség he­lyett, csak üres szavakat adhat majd az elesett embereknek, ami aligha lehetett célj­a az intézmény megteremtőinek. \\v\\\\\\\\\\\\\\\v\\\v\\V 3 Tejjel mossák a Westminster apátságot A londoni Westminster apátságot, az angol királyok temetkezési helyét most tejjel mossák fel, hogy az évszázadok pora lekerüljön a történelmi nevezetes­­­ségű épületről.

Next