Friss Ujság, 1933. november (38. évfolyam, 249-272. szám)
1933-11-03 / 249. szám
Ma: Friss Rádió-Újság Arapfillér 40. évfolyam, 249. szám________________________Budapest, 1933 november 3. péntek POLITIKAI NAPILAP gf szerkesztéséé és ki esett iratok Ssir*:r:Tf**- FDICC II '* * KGliftidön ez elttlzetesl ftr Hétszere* |$| lll'lli a HÉ Égi §| |§pj| ffj leielOÍlSZÖLNOK: Egyes szám Arai R§ I 1|| i BJh BI lg $& ISI m#8k E&jH uilt. 24-2-95, AuL 24-2-9®,Ü ST.B8 ■ 10W W WUM Arzénes boszorkányok újabb gyilkosságai Halálos földomlás a baglyasaljai bányában Egyenlő elbánást teherviselési arányosságot és egyenlő adósvédelmet kértünk abban a pillanatban, amikor a gazdavédelmi rendelet nyilvánosságra jutott, az ország minden rendi és rangú államfenntartó polgárának. Most egymásután járulnak a különböző miniszterek elé az adóhátralékok, OTI- és MABI -hátralékok terhe alatt roskadozó kereskedők és iparosok egyaránt és ugyanaz a kérésük, amit a Friss Újság a gazdavédelemmel kapcsolatban megállapított. Nem lehet az ország egyetlen társadalmi rétegén sem kivételekkel és kedvezményekkel segíteni anélkül, hogy annak az egész ország gazdasági helyzetére kiható,káros következményei ne lennének. A kereskedők máris egyenes szóval kénytelenek megmondani a kereskedelemügyi miniszternek, hogy az egyoldalúan védett gazdáknak árut ezután nem hiteleznek, mert semmi biztosítékuk, hogy a pénzüket megkapják; hogy a kereskedelmi forgalmat tovább ne bénítsák, ők is számot tartanak, az egyenlő elbánás elvére hivatkozva, ugyanarra az adósklméletre, amit a gazdaközönség élvez. Még szomorúbban látják a helyzetet az asztalosmesterek és kérdezik a kormánytól és az egész ország közvéleményétől, hogy miért fennéltek ők, a kisiparosság, mostohább gyermekei az országnak, mint a gazdanép, amikor ugyanolyan nélkülözhetetlen és pótolhatatlan szerve az államgépezetnek az iparos is, mint a gazda. Valamennyi egyaránt adóalanya és munkateljesítő kereső polgára az országnak, ma egyformán érzi a pénz szűkét. Hiába minden erőfeszítése, kötelességtudása, a közterheket olyan arányban és ütemben, ahogy azt tőle kívánják, megfizetni nem tudja. Ha a gazdavédelem csak egyoldalú maradna, az iparos és a kereskedő még kevesebb pénzt fog látni és hátralékos adóját, OTI- és MABI-tartozását még kevésbé tudja hiánytalanul megfizetni. Ha pedig könyörtelenül árvereltetnék az iparos és kereskedő polgárságot, ennek keserves következményeit az ország érzi meg, hiszen az államfenntartó adófizetők megtizedelését az államkincstár sínyli legelőször. Egyenlő elbánást és kíméletet, amikor rajtunk kívül álló okból senki sem tud fizetni! Félhottra szurkolta a hajtót a szarvashiba A tolna megyei Felsőireg község uradalmi erdejében tartott közvadászaton kedden délelőtt súlyos, szinte példa nélkül álló szerencsétlenség történt. Balázs József 24 éves földműves a hajtók között buzgólkodott, hogy felriassza, puska eső elé kergesse a vadakat. Amint társaival gyűrűt képezve egyre beljebb hatott az erdőben bokrot, zsombékot zörgető botjával, a lába hirtelen gyökeret vert. Gyönyörű vaddal találta szembe magát egy tizennégyágú agánesős nézett a hajtóval a farkasszemet. Balázs rögtön tisztában volt a helyzettel, botjával a szarvasra támadt, hogy a prédára leső puskacsövek felé hajtsa a remek állatot. A szarvasbikát azonban nem űzte a félelem. Ellenszegült. Toporzékolni kezdett, majd büszke koronáját mint megannyi hegyes tőrt támadója felé szegezve, rárontott Balázs Józsefre. A szerencsétlen embert a szarvas rettentően összedöfködte. Mikor segélykiáltásaira társai a Szerencsétlenség színhelyére rohantak, rémülten látták a dühödt szarvas agancsai között vergődő, vérbeborult fiatalembert. Mire a hajtók az állat közelébe értek, a szarvas mint a villám eltűnt a fák, bokrok sűrűjében. Balázs József állapota életveszélyes. A szegődményes gazdasági cselédek készpénzfizetését csökkentették Gabonát adnak a cifra szűr és a csizma helyett • Tömeges elbocsátások a parcellázott birtokoknál A ködös november első napjának reggelén ott álldogáltak a szegődményes cselédek a gazdasági irodák előtt, mert ezen a napon dőlt el a sorsuk. Egymásután szólították be őket az irodába, ahol hosszú lajstromokról olvasta fel az ispány ura a jövő évre szóló bért és egyéb járandóságokat. Először a béresgazdát, utána a számadójuhászt, majd a parádéskocsist hívták. Aztán sorba jöttek az igáskocsisok, béresek, gulyások, tehenészek és a kanászok. Utoljára maradtak a csőszök. Az uradalmak és borgazdaságok csökkentették a készpénzjárandó-ságokat. A béresnek, tehenésznek, kocsisnak és kanásznak eddigi 50— 60 pengős évi bérét 40—50 pengőre szállították le. Ezután már csak tíz-tizenkét és fél pengőt kapnak kézhez minden negyedkor. Ennek ellenében 14—16 mázsa gabonáról 16—20 mázsára emelték fel a konvenciót. A természetbeni csizmajárandóság megszűnik még a csőszöknél is. Ezek pedig évszámra „talpalnak" a földeken, még ünnepnapjuk sincs, mert éppen akkor szeretnek járni az emberek a „tilosban". Elmarad a juhászszámadó cifraszűr-járandósága. A parádés kocsis is csak nyári, csikos vászonunhát kap. A régi szűrnek és csőköpenynek csak a javítási költségét vállalják az uradalmak. A sallangos, pántlikás kocsis kalap csak kétévenként jár a parádésnak, de ha elbocsátják, akkor le kell adni ezeket a holmikat a raktárba. A cselédség burgonya- és kukoricaföldek megmaradnak. Ahol tehéntartás nincsen, ott három családtagig egy liter, azon felül egy és félliter tej a járandóság naponként. Nagyobb elbocsátások csak a parcellázás alá kerülő birtokoknál történtek. A kenyerét és hajlékát féltő cselédség majdnem mindenüttt elfogdta az új feltételeket. Nehéz sorsa van a gazdasági esetednek, de valahogyan eltengődik családjával együtt, míg van egészsége és munkabírása. Amikor azonban megrokkan, nehéz sors vár reá. Az Országos Gazdasági Munkáspénztár csak balesetbiztosításra kötelezi a munkaadót. A nyugdíjcsoportba önként