Friss Ujság, 1933. december (38. évfolyam, 273-296. szám)

1933-12-01 / 273. szám

Rádió-Újság __________^ Ara 6 ffg»ér^ 273. szám Budapest, 1933 december 1, péntek -EBiee II líip • UUinSta az eianzdtesi Ar ketszera I|j Ili V§S H lUk mntifök yg Mg pfca jii feletOHSZömOh: cgy«» »Gm Arai g§ Ili il |LJ§ U fUl lliEil Sut 24-2-eS. Aul. 24-2-$% ESS".::::::ASI ■ ■ ■■w W w W Vilii »«­• Óriási robbanás és tűz Megölte szerelmesét a egy győri textilgyárban pártában maradt leány Hetvenegymillió pergő ára balettát adott el már 1932-ben a posta. Jóval többet az idén. Erre a tekintélyes adó­­jövedelemre rá kell mutatnunk akkor, amikor az adóreform tervét emlegetik. Íme az ország kenyérfogyasztó, szegény népe hetvenegymillió pengő gabonás­adót fizet a betevő falat után, hogy a gabona árának szrvá­dását valamiképpen helyre­billentsék és a nagytermelőket kártalanítsák. Hiszen, ha a magyar földműves nép egye­temessége, a kisgazdák száz­ezrei és milliói kapnák ezt az adópótlékot, még csak hagytán volna. De ezt a holettajövedel­­m­et nagyobb felében csak a nagy uradalmak teszik zsebre. Az "aránytalanság tehát kirívó a boletta terhe és a boletta áldása között Nagyon kevés embernek áldás és nagyon sok­nak teher ez a sokmilliós adó­teher, amelyet éppen a leg­szegényebb tömegfogyasztó nép fizet meg és kevés nagyjöve­­delmű ember zsebébe szivárog az állam pénztárából. Ez a kenyérdrágító balettás arányta­lanság egész adórendszerünkön végighúzódik. Minden fogyasz­tási- és minden forgalmi adó többnyire a kisfogyasztó zsebét nyomja. A kartelek, a nagy­termelők az egész vonalon meg­találják a módját annak, hogy adóterheiken könny­ítsenek. A kereskedők és minden szerve­zetben álló adózó rétegek tud­ják a módját, hogy adósérel­meiket hogyan orvosoltassák és alkalomadtán hogyan juthatnak közvetlenül a miniszterek elé. De a legkeservesebb erőfeszí­téssel adózó kispolgárságnak nincs módjában még a legvég­zetesebb adósérelmeivel sem odaállni a sorsáról döntő hatal­mak elé. Ezért szeretnénk Im­­rédy pénzügyminiszter tör­vényhozási beszédében reményt­­keltő alapot látni, hogy végre pénzügyi kormányzatunk való­ban megkeresi és meg is fogja találni az ország ama teher­bíró rétegeit, akik idáig ravasz módon elhárították magukról a méltányos és­­jogos adónak is a nagyobb­­ felét. Az egyenlő teherviselés elve­­ parancsolja, hogy mindenki ereje arányában viselje az ország terhét. Nem a kenyérfogyasztó kispolgárság milliói a falat után, hanem a kartelek és egyéb nagyjöve­­­delmű rétegek­­vállalják erejük arányában az adóterhek na­gyobb felét. ____ Le­lőtte a cigányprímást a mulató vendég Megrendítő tragédia tartja izga­lomban Győr lakosságát. Egy ma­­gántisztviselő mulatozás közben tévedésből lelőtte a muzsikáló ci­gányprímást. Körner László ma­gántisztviselő, tartalékos főhad­nagy egy barátjával késő estig mulatozott az egyik vendéglőben. Éjfél felé már igen emelkedett volt a hangulat, Petrik Lajos ci­gányprímás háromtagú bandájá­val szakadatlanul húzta a búfelej­tő nótákat a vigadók fülébe. Kis­­idő múlva a két vendég felfogadta a cigánybandát, hogy jöjjön velük éjjeli zenét adni. Egy nádorvárosi utcában adtak éjjeli zenét, majd Körner indítványozta, hogy men­jenek az ő lakására egy kis ito­­kára. Körner László Újkapu ucca 15. szám alatti albérleti szobájá­ban azután folytatták, ahol a kocs­mában elhagyták. Ittak, a cigá­nyok muzsikáltak, közben a tiszt­viselő a kályha mellé állt, elővette revolverét és játszani kezdett ve­le. A cigányprímás ijedten ugrott félre, mire Körner nevetve meg­nyugtatta a rémült embert, a pisztolyból pedig kivette a tölté­nyeket és zsebre tette. Ezután a prímás megnyugodott, újra álla alá szorította a hegedűjét, hogy tovább húzza a nótát. Körner László ekkor a pisztolyt újra elő­­­vette, tréfásan a prímásra fogta és elcsettintette a ravaszt A fegy­ver eldördült és Petrik prímás ke­zéből kiesett a hegedű, halott hal­­ványan a szivéhez kapott és vérző mellel terült el a földön. Mint ki­derült egy golyó a revolver csö­­vében maradt, amit a tisztviselő nem vett észre. Petrik Lajos élet­­veszélyes állapotban szállítottak kórházba. A golyó szívétől pár centiméterre fúrta át a testét és a hátán jött ki. Vizsgálat indult. Kitört a harc a közalkalmazottak rendelőintézete körül! Meg kell hagyni a szabad orvosválasztás jogát Rendelőintézet felállítását ter­vezte az Országos Tisztviselői Be­tegápolási Alap, melynek érdek­körébe az összes közalkalmazottak be vannak vonva. E célra megvá­sárolták a Gyermekvédő Liga Tre­­fort utcai palotáját s ott rövide­sen üzembe is akarják helyezni a rendelést. A rendelőintézet felállí­tása azt jelenti, hogy az a tiszt­viselő és közalkalmazott, aki pél­dául Kispesten lakik, betegsége esetén a jövőben nem fordulhat kispesti orvoshoz, hanem be kell jönnie a fővárosi rendelőbe, mi­után a szabad orvosválasztás joga a rendelő felállítása után meg­­szűnik. A közalkalmazottak körében ve­gyes érzelmeket váltott ki a ren­delő felállításának terve. Az a kis­fizetésű állami tisztviselő, minisz­tériumi hivatalnok és­ alkalmazott­aki fizetéséből nem tudja a drága gyógykezelés költségeit viselni minden bizonnyal jobb helyzetbe kerül, ha a rendelőben kiváló or­vosok kezelése alá kerül, mint az Országos Betegápolási Alap tag­ja. Ebben az értelemben véve a rendelő hasznos, mert egy olyan társadalmi réteget juttat megfele­lő orvosi kezelés alá, mely ne­m tudja magának a gyakorlott or­vos-specialistát és a legjobb keze­lést vagy operációt megengedni. A másik vonatkozásban azonban, mely a szabad orvosválasztás jo­gát a rendelő felállítása után meg akarja szüntetni, az új rend hát­rányos és célszerűtlen. A legszegényebb társadalmi osz­tálynak is joga van, hogy sza­badon válassza meg orvosát, mert az orvosválasztás kérdése nemcsak gyógyulási, hanem bizal­­mi kérdés is. Az pedig, hogy Pest­­környékről minden tagnak be kell járnia a központi rendelőbe, egye­nesen a beteg érdekei ellen van.

Next