Friss Ujság, 1934. április (39. évfolyam, 73-96. szám)

1934-04-01 / 73. szám

193­1­­április 1, vasárnap FRISS ÚJSÁG Ötvenezer turista rohama a budai hegyek ellen Sió a turistának, de bizony sok a gondja — Villamos és vízmizériák a hegyekben —­ A vadevezősök ezrei remény­kednek a rómaifü­rdői villamos megindulásában Jó a turistának, nincsen semmi gondja — hangzik a turista­induló, amely természetesen nem mond, igazat. A turistának igenis van gondja, sok a gondja. A ki­rándulás öröme, ha nem is lett drágább, mint az ezelőtti években, de a viszonyok romlottak, úgy­hogy rengeteg sok kisember, aki egész héten vágyva várt a nap­sütéses vasárnapra, kénytelen le­mondani a jó levegő és a szabad­ban való mozgás örömeiről. A ki­rándulás bizony a viszonyokhoz mérten rengeteg sokba kerül. Drá­ga a Beszkárt, a Hév és a kör­nyékbeli vonatok tarifája, ezt nem tudja megfizetni nemcsak az egyesületekbe tömörült ötvenezer főnyi turistatömeg, hanem az a százezer kisember, akinek minden vasárnapi öröme a zöldbe való ki­rándulás. A zöld ugyan egyelőre még nem zöld, a fák éppen hogy rügyeznek kint a budai hegyek­ben, de már a múlt vasárnap is a kirándulók tömegei lepték el a közel-budai hegyeket, ahová leg­többje az apostolok során igyeke­zett. Az elmúlt vasárnapi kirán­duló napon azonban már le lehe­tett szűrni a tanulságot: az idén sem javult, változott semmi. A ki­látás éppen olyan szép, mint ta­valy volt, a Beszkárt éppen olyan­­drága, a közlekedés pedig éppen olyan rossz. A zugligeti villamos Végállomásnál a kirándulásról hazatérőben fáradtan, közel két­­órát kellett várni, amíg villamo­son bejöhettek a városba. Érthe­tetlen, hogy innen miért nem in­dítanak több kocsit, de még ért­hetetlenebb, hogy miért nem ve­zetik be a szegény emberek e „nyá­ri paradicsomába“ az oda-vissza szóló filléres jegyeket? A fogas­kerekű árut ugyanis a nyári ki­rándulók kedvéért leszállították. Ide még így is sok az a 48 fillér, amelyet oda-visszautazásért kér­­­nek és amely egy négytagú csa­lád számára már megüzenhetetle­­­nül drága, vasárnaponként a budai hegye­ket, el lehet képzelni azt, hogy egy meleg vasárnap mennyi víz kelle­ne, hogy szomjúságukat olthas­sák, vagy hogy megmosakodhas­sanak és felüdíthessék magukat. Nyáron azonban még kevesebb a víz, mert még a szívós kutak is kiszáradnak és legfeljebb a Disz­­nótó, vagy a Nagykovácsi rét kö­zelében levő névtelen forrásokat rohamozhatják meg az üdítő friss vízért. • Nem volna teljes azonban beszá­molónk a budai hegyek vasárnapi képéről, ha nem emlékeznénk meg a harm­onikásokról, pereces embe­rekről, luftballonosokról, akiknek a budapesti kirándulók kenyeret és megélhetést jelentenek. Újabban azonban mások is fölfedezték ezt a kenyérkereseti alkalmat, am­ely­­lyel azután alaposan visszaélnek. Ezek a kirándulókat az utolsó fil­lérüktől igyekeznek megfosztani. Természetesen a­­lemezjátékosok­ról van szó, akik az elhagyott utak kanyarulatainál jönnek össze és játékukkal becsapják, majd ki­fosztják a gyanútlan kiránduló­kat. Julius végére ígérik a római fürdői vonalat Az első meleg napsugár életre­­keltette a Dunát is. A római par­tok mentén és Megye­ren mást sem lehet látni, mint trikóra vet­kőzött fiatalembereket és leányo­kat, akik nagy buzgalommal mo­sogatják, festegetik csónakjaikat. Lázas sietséggel igyekeznek üzem­behelyezni a tél által megviselt szerszámokat, de máris nagyon sok csónak ring a vizen. A csónak­­javítás, festegetés közben azonban másról sem beszélnek, mint az új villamosról, amelyet néhány héttel ezelőtt júliusra beígért a Besz­kárt. Arról van szó ugyanis, hogy a rómaifürdői partvidéken a csó­nakházak mögött végigvezetnek egy új vonalat, amelynek csatla­kozása van a budapesti Pálffy tér­től. Ennek óriási jelentősége van a dunai élet fellendülése terén. Nagy költségtől és fáradságtól kímélné meg az itt garázsírozó csónaktulajdonosokat és vendégei­ket, másrészt pedig egy egészen új városrészt varázsolna a partra. Igen sok telek van itt, amelynek gazdája csak azért nem építtet, mert a vidéknek közlekedése egy­várják a vadevezősöket. A három kilométer hosszú csillaghegyi par­ton napi három fillért tartoznak fizetni május 1-je és szeptember 30-ika között. A díjakat csak azok­nak kell fizetni, akik sátrakat ver­nek itt és három napnál tovább tartózkodnak. Ezzel szemben a dunaparti vikkend telepekre már leveleket kézbesít a posta. Kikül­dött postaaltisztek fogják össze­szedni a napi leveleket is. Van még egy nagy kívánságuk az ittenieknek, vízvezetéket akarnak végig a Nánássy útra. Ez­­talán nem is olyan lehetetlen kívánság. Beszámolunk még arról is, hogy az idők múlásával a csónakház­­bérletek díja bizony nem válto­zott. A kabinbérlet egy szezonra bizony 120 pengő körül mozog és igen sok embernek le kell koplal­nia ezt a pénzt, de le is koplalják, mert máris megteltek a csónakhá­­zak. Csak az a baj, hogy ilyen árak mellett nem fejlődhet tovább a dunai élet Stáb Zoltán. Festik a csónakot a római parton. 24 filléres belépti díj a menedékház udvarára Azt meg kell hagyni, hogy a bu­dai hegyvidék rendezése nagy léptekkel halad előre. A vidék szebb részeit parkírozták, új uta­kat vágtak és útjelző táblákat he­lyeztek el, valamint padokat állí­tottak fel a szebb kilátású vidéke­ken. A táblákban is túlteng azon­ban a városi adminisztráció. Az egyik helyen például ilyen tábla látható. Sziklára mászni tilos és életveszélyes. A svájci alpokban ezt nem tiltják meg a jóvérű tu­ristáknak. Erre a sziklára ingyen föl lehet mászni, de például meny­nyivel nagyobb meglepetésben van részük azoknak a turisták­nak, akik megmásszák a 700 mé­ter magas Dobogókőt a­ pilisi he­gyekben. A nagy munka után ki akarják magukat fújni a hegy te­tején emelkedő turistamenedék­­házban, de hát ezt sem lehet in­gyen. Csak éppen azért, hogy a menedékház udvarára léphesse­nek, 21 fillért kell leszurkolniok. Ezért azonban csak a levegőt szí­v­hatják. Sokan már szombat dél­után szeretnének elindulni, hogy hétfő reggelig kint maradjanak a szabadban, de a menedékházakban való éjszakázás is méregdrága. 1—2 pengőt kérnek el az alvó­­helyekért. * Kevés a víz és még sincs víz­vezeték Régi panasza a kirándulóknak, hogy Buda vízszegény. Szinte min­den évben elhatározták azt, hogy megcsinálják a vízvezetéket és a főbb útvonalakra lefektetik a víz­csöveket. Az elhatározás azonban sohasem válik tetté, legfeljebb itt­­ott egy-egy szívós kutat fúrnak. Ötven-százezer ember látogatja A revízió mindig időszerű,­­ mondja Mussolini. Mussolini olasz miniszterelnök egy francia lapban érdekes nyilatkozatot tett, amely­ben kifejti, hogy Franciaország és Olaszország között a légkör meg­javult és most már megkezdhetik a tizenöt esztendő óta függőben lévő kérdések megvitatását és meg­­oldását. Mussolini kijelentette, hogy a világhelyzet nem katasztro­fális és nem hisz küszöbön álló háborúban. A békeszerződések re­víziójáról azt mondta, hogy ez a kérdés mindig időszerű, főleg azok­nak az országoknak, amelyek a határmegállapítá­sokat sínylik. A békeszerződések igazságtalanságo­kat teremtettek és azokat aláírá­sukkal egyáltalában nem tekintet­ték örökéletűeknek. Benes és Massá­­ryk is kijelentették annak idején, hogy bizonyos feltételek mellett a revízió ügyét fontolóra lehet venni. 3 JOBB A RÁDIÓ TUNGSRAM RÁDIÓCSŐVEL általában nem volt Ez a vonal az építkezéseket is megindítaná és valóságos fürdő, és üdülőtelep lé­tesítését mozdítaná elő. Újabban azonban baj van ezzel a villamos­­vonallal, mert tíz telektulajdonos, akiktől a Beszkárt a vonal szá­mára meg akarta venni a telkei­ket, olyan feltételeket szabott amelybe a Beszkárt nem ment be­le. A Beszkárt így kénytelen kisa­játítás útján megszerezni a telke­ket, ez pedig hosszadalmas folya­mat. Nagyon valószínű tehát, hogy a vadevezősök ezrei ismét csalódnak és júliusra nem épül meg a várva várt vonal. A csillaghegyi dunaparton egyéb­ként az idén furcsa meglepetések Darabokra tépte a munkást a lendítőkerék Halálos szerencsétlenség az Orczy úti aszfalt­törőgyárban Halálos baleset történt az éjjel az Orczy út 34. sz. alatt lévő asz­falttörő gyárban. Pásztor Antal 32 éves­ munkást megbízták az egyik gép lendítőkereke transz­­missziós szíjának megrövidítésé­vel, de a munkás alig látott hozzá a dologhoz, a gépszíj elkapta. A szerencsétlen ember rácsava­rodott a kerékre és a gép jobblábát tőből kiszakí­totta és egész testét darabokra térde. A mentőknek, akiket kihív­tak, már nem akadt dolguk. A holttestet a törvényszéki orvos­tani intézetbe szállították. A rend­őrség megindította a nyomozást annak megállapítására, hogy a szerencsétlenségért kit terhel fe­lelősség. Törvény készül a munka­szabad­­ságról A minisztériumokban több olyan törvényjavaslat készül, amely nagy hullámokat fog fel­verni a közéletben. Ezek között legérdekesebb a munkaügyi tör­vény, amely a mai gazdasági életbe mélyen belenyúlva, a munkaszabad­ság elvét kívánja megvalósítani az egész vonalon. A törvény meg akarja szüntetni a szakszervezetek munkáskövetítő szabadalmát. Mi­után a szakszervezetek szoros ösz­­szeköttetésben állanak a szociál­demokrata párttal, a törvény a szociáldemokrata pártot alapjaiban rendíthetné meg. A kormány ezt a javaslatát még a nyári szünet előtt le akarja tárgyaltatni. Egy másik javaslatával a kormány a gyámügyi igazgatást ki akarja venni az önkormányzatok kezéből és a belügyminiszter hatáskörébe utalva, központi alapokra kívánja fektetni. fewwar j' IRMI'' óffandósifja ottho* íj.; 'fii’. / fiában a /11 \T ^1 ^:jp ’ ' dl ?

Next