Friss Ujság, 1934. június (39. évfolyam, 122-145. szám)

1934-06-02 / 122. szám

41. évfolyam, 122. szám Budapest, 1934 június 2. szombat ________ ^ / n Ma­i Kisemberek Házatája TJVtib ^ Ára 8 fillér POLITIKAI NAPILAP Előfizetési ér: (Helyben és vidéken) Egy hónapra.... 1 P 40 fillér Legyedélre .... 4 P ttasföldön az előfizetési ár kétszeres Egyes szem árat Hétköznapon.................6 fillér Vasárnap.................... . 12 fillérFRISS UJLÁC Szerkesztései­­es kiedólistam BUDAPEST, VI. NAGYMEZŐ UCCA­L Telefonszámok: Aut. 24 2-95, ADt 24-2-90, ADt 24-2-97, Aut 24-2-90, Aut. 24-2-99 örökrabságra ítélték a pilskis kétszeres gyilkost Titokzatos módon meggyilkoltak egy apácát új ember 400 kisleánnyal elindult az első gyermekvonat Hangos gyermekzsiváj, kacagás, sírás, bucsúzkodás zaja töltötte be pénteken reggel a Keleti pálya­udvar hatalmas üvegcsarnokát. A külső vágányon ott állt az Orszá­gos Gyermekvédőliga tíz kocsiból álló vasúti szerelvénye, amely 400 csenevész kisleányt vitt a főváros füstös, levegőtlen házfalai közül a Bakony erdejébe, Farkasgyepűb­e nyaralni. Minden kocsiban 50—50 gyermeket helyeztek el, akik két gondozónő kíséretében teszik meg az utat. Az apróságok három hétig maradnak lent, aztán újabb gyer­mekcsoport váltja fel őket. Annak ellenére, hogy az idei utcai gyűj­tés kisebb eredménnyel végződött, a Liga a tavalyi öt csoport helyett az idén hét csoportban nyaraltatja a fővárosi rászorult gyermekeket. Egy csoport Farkasgyepüre megy, egy másik csoport pedig a Duna partján, a Ilorány-csárda mellett lévő telepen üdül. A sok aggódó szülő, rokon még az indulás előtti utolsó percben is körülállta a kocsikat és utolsó jótanáccsal látta el az induló apró­ságokat. Aztán sipolt a vonat és elindult a hosszú kocsisor, a 400 boldog gyermekkel. A gyermeke­ket és az itthon maradt szülőket az indulás előtt Bogyay Artúr kamarás, igazgató és Demény Ká­­rolyné a védőnők főasszonya látta el jótanáccsal. Az utolsó percben Komotniny állomásfőnök a MÁV részéről üdvözölte a gyermekeket. Baloldalon: Az egyik „megszámozott" kis utas érzékeny búcsút vesz édesanyjától. — Jobboldalon: Lenn : Az anyák búcsúja a távozó gyermekektől. — Lent: A gyermekek a vasúti kocsi ablakában. kerül ma Budapest székesfővá­ros élére Borvendég Ferenc személyében, de az új főpolgár­mester mögött úszik az uszály­hajó és húzza-von­tat­ja a régi terheket. Rogyadozik a slepp, nem győzi cipelni, amit rárak­tak. A felburjánzott, elhináro­­sodott üzemek az álláshalmo­zásokkal, a nyugdíjasokkal, a­kiknek az újabb állások tízszer és húszszor annyit jövedelmez­tek, mint a régiek. A megfizet­hetetlen közterhek, a drága gáz, a villany s a mindenféle adók, a verejtékező kispolgárból ki­szivattyúzzák az utolsó lélegze­tet is. Az egész jajjal bélelt főváros megkönnyebbülten ve­szi tudomásul azt a szándékot: visszaadni Budapestet Buda­pestnek. Mindenki visszasírja a régi, a gazdag, a tündöklő fő­várost, amelyben valamikor Bérczy István a feleslegekből iskolapalotákat, tü­ndéri fürdő­ket, pompás utcákat építtetett. Hová lett ez a nagyszerű, ez a gazdag főváros! Hasztalan ke­resi a budapesti polgár a be­csukott redőnyü­zletek között, legfeljebb megtalálja valahol a tizenötmilliót, amit nem talál meg senki... Most jön az új ember. Nem politikus, nem pártoknak pártfogolt lovagja, hanem olyan férfiú, aki a tar­solyában végre szaktudást hoz. Ott nevelkedett fel a pesti vá­rosházán és állítólag ő ismeri legjobban a főváros ügyvezeté­sének minden csinját-binját. Ezzel a szaktudásával csodát tehet, ha cselekedetté is tudja váltani a szanálási programját. Rendet a főváros háztartásá­ban, lebontani az álláshalmo­zásokat és visszafejleszteni a fizetéseket. A terv szerint ez volna a szanáláshoz az első lépés. Csakhogy ezt a lépést ott kell megtenni, ahol illik. Fölülről kell indulni, a kupolát kell bon­tani, nem pedig az alapépít­ményt. A kisembereknek, a kis­tisztviselőknek, a tanítóságnak, az altiszteknek, az üzemi mun­kásoknak amúgy is szűkre­­szabott fizetéséhez nem szabad nyúlni. Reméljük, hogy ezeket a szű­ken beosztott jövedelme­ket megkíméli az új főpolgár­mester, hiszen ő is tudja, hogy nehéz elvenni abból, ami kevés. A javulás új korszaka csak úgy fog bekövetkezhetni, ha meg­kíméljük a kisembereket és félretoljuk a fölösleges nagyo­kat, akik miatt már úgy is s­üllyedezett a hajó. Bajbajutott Tejesek Szövetsége alakult a környéken A tejrendelet katasztrófába sodorta Nagykovácsit • Túl a budapesti vámokon autókon portyáznak a tejellenőrök A közelmúltban még virágzó község volt a Budapest határában lévő Nagykovácsi. Lakosai ke­mény, nehéz munkát végeztek, de megéltek. Kenyeret adott a föld és a tehéntartás, most pedig már sem ez, sem az nem biztosítja lé­tüket. Keddre virradó éjszaka fagykatasztrófa érte Nagyková­csit, elpusztultak az összes kapás­növények, tönkrefagyott a burgo­nya, bab, tök, kukorica, a hetekig tartó forró szárazság pedig a bú­zát, rozsot tette tönkre. A későn jött kevéske eső nem segített már a nagykovácsiakon. A gyümölcs is elszáradt és takarmányra sincs kilátás. — A tejre lennénk ráutalva, mondják az emberek, de a tejet is elvették tőlünk. Most tessék meg­mondani, miből éljünk meg, mi­ből tartsuk fel magunkat és mi­ből űzessünk adót! Várjuk meg, amíg végkép elpusztulunk! Hi­szen már táplálkozásra is alig jut és a jószágunkat sem tudjuk ellátni takarmánnyal. — Hát a Tejközpont kirendelt­sége mit csinál a tejükkel! —kér­­dezem. — A Tejközpont!! Átveszi a tej egy részének literjét 16 fillérjével. A többiért még annyit sem ad­nak, azt mondják, az ipari tej, így azután nem találjuk meg a számí­tásainkat. A takarmánydrágaság elviselhetetlen. A lucerna ára 4 pengőről felment 6 pengő 70 fil­lérre. A takarmányliszt 10—12 pengő, a szárított répaszelet, a­mely nélkülözhetetlen a tehené­szetben, 8—10 pengőre drágult. A másodrendű széna ára 2 pengő 30 fillérről 4 pengőre ugrott fel. Hogyan adhatjuk tehát a tejet 16 fillérért a Központnak és micsoda igazság az, hogy a mi tejünkért, amelyért mi dolgozunk, 32 fillért

Next