Friss Ujság, 1934. november (39. évfolyam, 247-270. szám)
1934-11-03 / 247. szám
I w -V / y Ma: Friss Rádió-Újság Ára 6 fillér 41. évfolyam, 247. szám Budapest, 1934 november 3. szombat POLITIKAI NAPILAP___________ M SzertesztOseil «s ktodóniTcafc ár: nAI A ■ H ■ H MHBlk BUDAPEST, wSf" r.Tf« maITEilfr P 11 ltrll1"'NAe^0 cccA * P K|\\ BB I \ HI telefonszámok: Egyes szám ára: M gffl IS 31JM Bl Bll B M HLKI Aot 24-2-95, Alt 24-2-99, Hétköznapon..................6 fillér B HH n fl Wm' gf&SP 7$wlp AnL 24-2-97, Aul. 24-2-99, Vasárnap................... . 12 fillér " mm ma mi ~ TM TM-------- AuL 24-2-99 Agyonverték a cigányzenének a mulató Juhászt Együtt indultak a halálba a szerelmesek Krisztus a sírm című előadásában a pestkörtnyéki gyári munkások gyülekezetében Ravasz László református püspök korunk nagy betegségének elevenére tapintott és az egész világ lelkiismeretétől kérdezte, hogy mi lenne, ha egy decemberi hajnalon beállna a szeretet apostola, a názárethi ács fia a mai hajszás gyámüzembe, vagy beállana az inségmunkára gyülekező munkanélküliek sápadt és rongyos táborába. Oh, igen, egész bizonyosan testvéreire találna itt, ezeknek a szomorú, sápadt embereknek a gyülekezetében, ahol egyik oldalon az agyonhajszolt, roszszul fizetett munkások ezrei gyülekeznek, a másik oldalon pedig a munkanélküliség koplaló, kétségbeesett tábora. A Názárethi közvetlenül a munka táborából, egy iparosműhelyből indult a világot megváltani és ő valóban szerelmese és rajongója volt az építőmunkának. De annak a munkának, amely megtenni a mindennapi kenyerünket, amely boldoggá teszi a családot. De nem annak a verejtéket és életerőt sajtoló munkahajszának, amelyben géppé aljasították az embert és stopperórával a háta mögött figyelik, hogy kiadta-e minden erőfeszítésével a rekordteljesítményt? Igen, sok ilyen püspöki szózatra és sok ilyen társadalmi magábaszállásra és lelkiismereteket nyugtalanító kérdésekre és ezeknek szociális, emberséges megoldására volna szükség. Jó lenne megvilágítani, jó volna rámutatni, hogy mi is lenne, ha a kereszténység nagy erkölcsi szabályaitkomolyan is vennék? Ha nemcsak szólam és divat lenne a biblia árnyékában állam, hanem munkás és munkaadó megértenék, hogy a munka és a gép Isten ajándéka, amely nemcsak arra való, hogy tőkések tőkéiket minél nagyobbra növeljék, hanem legfőképpen arra, hogy millióknak és millióknak kenyeret teremjen, a családot védje, az egészséget kímélje és szebbé, értelmesebbé, tartalmasabbá tegye az életet. Ameddig azonban a gyári üzemek parancsoló és irányító legfőbb motorja a haszon és a személytelen önzés, addig bizony keserűen és csalódottan hagyná el a mai ember munkahelyét a názárethi Krisztus, ha ugyan korbácsot nem fogna a mai munkarendre és úgy, mint valamikor a haszonnal üzérkedő kufárokra. A telepítések tervével kapcsolatos az Alföld futóhomokjának eltüntetése. Termőföldhöz akarják juttatni a nincstelenek, a kisemberek egy részét a Duna—Tisza közén. Izsák és Fülöpszállás között már javában folyik a munka, hogy a futóhomok végképp eltűnjék. Szorgos kezek dolgoznak a határban, nyikorog a kubikosok talicskája s a homok, a sivár, terméketlen homok nyomában megkezdődik a talajforgatás. Az Alföld homokbuckái, a homokdombok sorra eltűnnek Izsák és Fülöpszállás között. A telepítés ideje még nincs itt, de az előzetes munka részben máris enyhíti a kubikosok munkanélküliségét, kenyérhez juttat átmenetileg egyeseket, akik itt dolgoznak. A kérges munkáskezek szorgoskodása folytán a futóhomok eltüntetése szépen halad. De az alföldi kubikosok kívánsága az, hogy ne csak Izsák és Fülöpszállás között dolgoztassák őket s jóval többen dolgozhassanak, hiszen a kubikosok ezrei állnak kétségbeesetten, gondokkal küzködve a közelítő tél előtt. A Duna—Tisza közén felül még sok a homokos, kiaknázatlan terület az országban. Ezeket mind termőképessé kell átmunkálni, hogy több legyen az acélos magyar búza, a lágy magyar kenyér és kevesebb legyen a gond, a munkanélküliség az országban. Képeinken az Izsák és Fülöpszállás közötti homokmentesítést mutatjuk be. Baloldalon homokkupac látszik. Ennek magassága mutatja meg, hogy milyen mennyiségben tűnt el a futóhomok , ennek alapján számítják ki a kubikosok munkabérét. Jobboldali felső képünkön abonyi kubikosok végzik a talajforgatást. Jobboldali alsó képünkön csongrádi kubikosok talicskázzák verejtékezve a nehéz futóhomokot. Termőföld születik az Alföld futóhomokja helyén iiiiiiiEimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiaMiiiiiiiiiimiiiiiiiiiiigiiiiiiiiiiiiiBiiiiniiiiiBiRiiiiiisiiiiiiiiissBHiii Angyalföldi tragédiák Szüntessék meg a téli hónapokra a kilakoltatásokat! Didereg már a föld a novemberbe lendülő borús ég alatt. Hideg van, a szelek, a tél riasztó hírnökei zúgnak-bingnak az uccák során. És e zord késő őszben is állandóan, szakadatlanul tartanak a kilakoltatások. Alig múlik el nap, hogy itt vagy ott szerencsétlen családok siránkozása fel ne verné a ház csendjét, amint az udvarra hordják rozzant holmijukat. A hajléktalanok gyászos serege járja egyre kálváriás útját a városi és állami lakáshivatalokba, melyekben már hónapok óta egy a válasz: nincs! ... De ez nem megoldás, itt haladéktalanul tenni kell valamit. Ha máskép nem megy, béreljék ki az illetékesek azt a sok száz üresen álló szobakonyhás lakást legalább a téli hónapokra, hogy a fagy halálos réme elől még idejében megvédjék ezeket a szerencsétleneket. Járják egyszer végig az illetékesek a külső városrészeket, a szegények lakta házakat és meg fognak győződni róla, hogy nincs olyan ház, ahol ne lenne folyamatban kilakoltatási per, ahol ne lenne három-négy üres lakás. És hány olyan udvarra bukkannának, ahol kilakoltatottak pusztuló holmija hever. Az Angyalföldön jártunk az egyik nap délelőtt. A Jász utca 3. szám alatti ház udvarán a lépcsők alatt éli megrendítően szánalmas életét Szász László munkanélküli bognársegéd feleségével és három apró gyermekével, akik közül a legfiatalabb 4, a legidősebb 7 éves. Ez a család már május óta itt él, szenved a szabad ég alatt. Az apa a jéghideg földön bál, az anya gyermekeivel ott bújik össze este mindenki szeme láttára a rozzant, foszlott huzatú vaságyon. Most egyikük sincs itt, az apa munkát keres, az anya pedig kicsinyeivel ismét valamelyik lakáshivatal előtt ácsorog. Az egyik szomszéd mondta, hogy éjszakánként jajgatnak, fáznak, siránkoznak a szerencsétlenek, akik a népkonyháról élnek. Minden hiába, kárba vész minden igyekezetük, hogy lakáshoz jussanak.