Friss Ujság, 1934. december (39. évfolyam, 272-294. szám)
1934-12-02 / 272. szám
2 ritását jelenti, hanem azoknak az élelmiszereknek megdrágítását is, amelyek a hűtőházakban vannak, minél szűkebb körre szorul a kartel, annál inkább módjában van a díjakat emelni és ezzel az élelmiszereket, különösen a tojást, gyümölcsöt drágítani, íme, ilyen súlyos következményekkel jár a karteluralom, amit szebb szavakkal a termelés központosításának, megszervezésének szoktak nevezni. De a szomszédos iskolában megélénkült a forgalom: a munkanélküliségbe taszított munkások odajárnak ingyenlevesre. KVXVVVVVVVVVVVVVVVVXVVVVV Drága dal az élen mulatóban 600 pengős pénzbüntetésre ítélték az „Arizona" rágalmazóját A tavasz folyamán Kulcsár Miklós hírlapíró több cikket írt arról, hogy a főváros egyik mulatójában a zenekar éjszakánként a cseh himnuszt játssza. A mulató tulajdonosa Kulcsárt ezért rágalmazásért bíróság elé állította. A hírlapíró azzal védekezett, hogy cikkét közérdekből írta és a valódiság bizonyítását kérte. A bíróság ezt el is rendelte. A tanúkihallgatások során kiderült, hogy a zenekar nem a cseh himnuszt játszotta, hanem a „Maruska" elnevezésű polkát. Rozsnyai Sándor, a zenekar vezetője elmondotta, hogy a kérdéses éjszakán egy férfi lépett hozzá és arra szólította fel őt, hogy hagyja abba a ronda cseh nóta játszását, ő azonnal engedelmeskedett is és átcsapott egy másik tánczenébe, annak ellenére, hogy lengyel dalt zongorázott. Kijelentése szerint a cseh himnuszt soha nem játszotta. Vallomásába többször beleszólt Váró Andor hírlapíró, majd a következő kijelentést tette: — Egy dzsesz-karmesternek nem hiszek. Rozsnyai erre izgatottan lépett a hírlapíró elé és magából kikelve kiáltotta: — Érezze magát pofonütve! A bíróság Kulcsár Miklóst 600 pengő pénzbüntetésre ítélte, miután nem igazolódott be, hogy a mulatóban cseh dalokat, vagy himnuszt játszottak volna. A jugoszláv panasz ügye A miniszterelnök a külpolitikai helyzetről Rassay Károly és Farkas Tibor képviselők kérésére a külügyi bizottság ma összeült. A bizottság tagjai csaknem teljes számban megjelentek. Ott volt Gömbös Gyula miniszterelnök, aki vidéki tartózkodásáról, érkezett haza. Walkó Lajos elnök nyitotta meg a bizottság ülését. A tárgyalást Rassay Károly felszólalása vezette be, aki megindokolta a bizottság összeülésére irányuló indítványát, amelynek célja a Jugoszlávia genfi lépésével kapcsolatban előállott helyzet megvitatása volt. Ezzel kapcsolatban Rassay Károly a miniszterelnöktől különböző felvilágosításokat kért a jugoszláv panasszal kapcsolatos külpolitikai helyzetről és a genfi eseményekről. Gömbös Gyula miniszterelnök felszólalt, azonban a részletes tájékoztatást, tekintettel arra, hogy folyamatban lévő külpolitikai akcióról van szó, későbbi időpontra tartotta fenn. A további vita folyamán felszólaltak Buchinger Manó, Lakatos Gyula, Wolff Károly, gróf Bethlen István, Friedrich István, Illés József, Nagy Emil, Grátz Gusztáv, Peyer Károly, Farkas Tibor és Pintér László. Végül Kánya Kálmán külügyminiszter válaszolt a vitában elhangzottakra. Az ülés 2 órakor ért véget. Vágó csizmák vil., Klauzál ucca 3. FRISS ÚJSÁG 1934 december 2. vasárnap Idegenben keverék nép a perronon a vonatokat várta. Erről visz az út Hollandiába, francia földre; a külső minden irányában kies kirándulóhelyek sürgetik a sportruhába beöltözködött leányokat, szabadságos kereskedőket; egy kissé magasabbról a tenger fújja a levegőt; mohóság, kedv, szabadulás ficánkol, hangoskodik a meleg napsütésben... Másfajta, össze-vissza emberek összefonódnak a derült készülődésben, a vasúti harang tompán zendül, szinte föl dalol a piros fák alatt, messzi tájékok hintő örömeit a szállani vágyó emberek már ideérzik, ölelgető izgalom, elbizakodott lehetőség a jóízű szájakon, a szíves tekintésű szemeken és a szitakötős zajlásban ápolók betolnak egy lassan nyikorduló hordágyat... A sínpárok mentén a hordágy megáll, a vászonbura az ágy síkja fölött egészen lezárt. A megrebbent, szívükkel most könnyen induló emberek hallják a regét... egy másik szanatóriumba viszik a beteget. Húsz éve így tologatják az egyik szanatóriumból a másik szanatóriumba. Húsz éve beteg a férfi és most mindössze negyvenéves. Az arca nagyon ijesztő és ezért van letakarva ... A fölbukkant csöndben serkent a vasúti harang, fölfutó vonatok prüszkölnek, sürgő emberek ligetek, tengerek közelét megsejdítik ... nevetgélés, sikló terefere és azután... a közöny, a feledés kis parcelláján a sínek mentén, magában marad a hordágy... de az én megfogott szemem nem megy le róla... Mérem, körüljárom, a vászon burkán meg-megállok ... A hordágy síkján az egyik nyílásból lassú kéz kúszik kifelé ... Csüng, tétován lóbál, vértelen színe fölsárgul a hevült világosságban ... hosszúra megnyúlt kéz, a háta lapos, karcsú ujjak és a bőr alól a váz finomult rajza föltetszik ... lankadtan lóbál, a nyári levegőben félénken szellőzködik és erejevesztett fáradással visszavng a mozdulatlanságba ... Négy-öt éves kislány bódorog a hordágy közelében és a fénylő, magányos kezet meglátja... megfogja... A sárga ujjak megrezzennek, ijedt mozdulással széjjelválnak és babráló találgatással a kislány kezét megsúrolják... A sárga kéz csontja, bőre, elapadt kevéske húsa szendereg a gyermek kezében és gondolat neszel a halk kézfogóban: — Oh ... kacsás, párnás, gyönyörű kis kezecske... Piros és sárga fonódnak a verőben, a férfi kivájt tenyerében ül a picinyke gyerekkéz, mozdul, játszik a dajkáló ölben... a csontvázujjak tipegnek, elbuknak, föltántorognak a kövérkés húsmezőkön és héjrazárulással a kis kezet elragadják: — Élni!... Élni!... Álmodik a férfikéz... elgyöngült ujjaival érintgeti, elkapja, elejti, megtalálja a simuló gyerekkezet: — Járai, állni, örülni... Megvonaglanak a sárga ujjak, fölbukdácsolnak a húsok halmain, át a puha gödrökön, föl a csuklóig és megkarolva, zsákmányos öleléssel rázokog a férfikéz a gyerekkézre: — Állni a napsütésben, mint a többi... — Várni a vasutat, mint a többi. — Nevetgélni,beszélgetni, mint a többi... — Utazni, készülni, akarni, mint a többi... Mint a búcsúzó csók, a sárga kéz a kézen ... bevonja, megszivja, érző vesztét rajta felejtgeti... — Élet!... Élet!... Joglemondó nyilatkozatot iratnak alá a Rokkantegyletnél Csak december 17-éig lehet tiltakozni a járadékrendszerbe való besoroztatás ellen A Friss Újság október hó 21-iki számában felhívta olvasóinak a figyelmét arra, hogy a Rokkantegylet alapszabályai újból megváltoztak és az 1868 december hó 31-ike után született rokkantegyleti tagoknak idejekorán be kell jelenteniük, hogy tiltakoznak a járadékrendszerbe való besoroztatásuk ellen, amely rájuk nézve rendkívül hátrányos. Háromhavi időt kaptak a tagok arra, hogy bejelentsék az egyletnél, hogy a régi, rokkantsegélyezési rendszerben kívánnak megmaradni és ennek a határidőnek a lejárata közeledik. December 17-én lejár a bejelentés határideje. Aki tehát még nem élt a bejelentés jogával, az haladéktalanul tegye meg ezt. Az 50 éven felüli tagok ne mulasszák el a bejelentést, hacsak nem akarnak beletörődni abba, hogy áttegyék őket a rájuk nézve sokkal hátrányosabb járadékrendszerbe. A járadékrendszer alapján ugyanis 20—25 évi tagság után is igen alacsony járadékot kapnának és többé nem kívánhatnák, hogy az eddigi bírói gyakorlat alapján a bíróság felemelje a rokkantsegélyüket. Tiltakozzanak tehát a tagok igényeik megcsorbítása ellen, de a tiltakozásukhoz tegyék hozzá, hogy a régi rokkantsegélyezési rendszer alapján jogaikat teljes mértékben fenntartják, hogy a törvény és a bírói gyakorlat alapján annak idején majd segélyük felemelését követelhessék. A bejelentőlevelet két példányban írják le, mind a két példányt két tanú előtt írják alá és a tanúk is írják alá a nevüket és lakásuk címét. A két bejelentőlevél közül az egyiket ajánlva küldték el a Munkásrokkantegylet címére, a másik levelet és a postai feladóvevényt pedig gondosan őrizzék meg. Tudomásunkra jutott, hogy a bejelentés után olyan nyilatkozatot iratnak alá az egyletben a tagokkal, mely joglemondást tartalmaz. Ez a nyilatkozat, amely B. jelzéssel van ellátva, így hangzik: „Alulírott kijelentem, hogy tudomással bírok arról, hogy köztem és az Egylet között az alapszabályokban körülírt bármely, a tagságommal járó jogviszonyból, valamint bármely alapszabályszerű igényjogosultságból kifolyó netán vitás esetben igénybe vehetem a rendes bíróságot, azonban ennek tudatában kijelentem, hogy az írásbeli szerződést képező és annak minden joghatályával ezennel felruházott jelen nyilatkozattal is a felügyeleti hatóság által jóváhagyott érvényben lévő alapszabályokban megállapított választott bíróságra ruházom az eljárást, illetőleg alávetem magamat a mindenkoron érvénybe lévőt alapszabályokban megállapított választott bíróság kizárólagos hatáskörének." Ennek a cikornyásan megfogalmazott nyilatkozatnak az az értelme, hogy aki aláírja, az aláveti magát a Rokkantegylet választott bíróságának és nem mehet többé a pártatlan és a szigorú törvények alapján ítélkező magyar bíróság elé, ha jogvédelmet keres és segélyének felemelését követeli. Ezt a B. jelzésű nyilatkozatot tehát ne írják alá, akik ragaszkodnak régi jogaikhoz és a rendes bíróság segítségét akarják igénybe venni a jövőben is. L'VVVVWXVXVXXWVWVWWXW'V Szabad ég alatt, melegvízben alszanak a hajléktalanok Késhegyre menő harc egy-egy melegvízi „hálóhelyért" A téli hajléktalanság réme országszerte fenyeget. Egyik legmegdöbbentőbb jelensége ennek a debreceni példa. Debrecenben nem történt gondoskodás a hajléktalanok elhelyezéséről. A Ghillányi-laktanyában van ugyan egy menhely a hajléktalanok számára, azonban ez kicsi, túlzsúfolt és olyan szörnyű állapotban van, hogy még a legszegényebb emberek is irtóznak tőle. Most aztán megdöbbentő dolog derült ki, amely minden tekintetben jellemző a debreceni hajléktalanok szörnyű helyzetére. A nyomorgó munkanélküliek, akik eddig a temetők sírhantjai között aludtak s a vidékről beszivárgott hajléktalanok a debrecni hőforrás melegvizét levezető árokban ütöttek tanyát éjszakára. A csendőrségi járőre az acsádi úton portyázva, megdöbbenve tapasztalta, hogy az —1 fokos hideg ellenére, 22 hajléktalan alszik a melegvízben. A szerencsétlen emberek elmondották, hogy éjszakánként lyukat vájnak a forró iszapba, belefeküsznek a vízbe, amely kellemes meleget ad testüknek. Csak a fejük van kint a vízből. Amilyen kellemes az éjszaka, annál szörnyűbb a reggeli ébredés. A meleg vízben kilőtt test borzasztóan didereg a hideg hajnalban. Ezenkívül a legyengült, kiéhezett embereket még jobban kifárasztja a meleg víz, úgyhogy egész napon át fáradtan vonszolják meggyötört testüket. Ennek ellenére egy-egy „hálóhelyért" késhegyig mennek a szerencsétlen hajléktalanok, mert mindenki azt a részt igyekszik magának biztosítani, amely közelebb van a forrásokhoz, ahol melegebb a víz. Ugyanekkor megállapították azt is, hogy a debreceni téglagyárak kemencéinek odújában, a padlásokon éjszakánként 20—25 kóborló gyermek szokott aludni. A hatóságok mindent megpróbáltak, hogy az apróságokat összeszedjék, de a munka eredménytelen volt. A gyermekek ugyanis éjszakára őröket állítanak ki s amint megneszelik a csendőrség vagy rendőrség közeledését, értesítik társaikat, akik pillanatok alatt eltűnnek. Mindezek a szomorú adatok azt bizonyítják, hogy Debrecenben sürgősen meg kell oldani a hajléktalanság kérdését, ami nem is nehéz feladat, mert hiszen a városi barakokban több üres lakás van, amelyekben könnyű szerrel el lehetne helyezni azokat, akiknek nincs éjszakára hova lehajtania a fejüket. A debreceni példa intő figyelmeztetés mindenütt, ahol szomorú állapotok hajléktalanságot teremtettek. Országszerte meg kell szüntetni a hajléktalanságot. A tél egyre fenyegetőbb lesz, a hideg egyre növekszik, meg kell menteni a szenvedéstől A fedélnélkülieket.