Friss Ujság, 1935. január (40. évfolyam, 1-26. szám)
1935-01-01 / 1. szám
2 Kellemes meglepetése volt a pesti Szilveszternek Kecskemét ajándéka. Húsz vendéglőben magyarruhás leányok kecskeméti barackpálinkát ajándékoztak a vendégeknek, hogy propagandát csináljanak. Számos vendéglőben és kávéházban búzavirággal terítették az asztalokat. A sokgyermekes magyar anyák javukra árusított 20 filléres búzavirággal. Már szürke álmossággal virradt Pestre január elseje, amikor még mindig hangos volt a város. Egy sereg népszerű színész, aki 8—10 helyen lépett fel, hogy másokat szórakoztasson, akkor látott hozzá, hogy maga is megünnepelje az újesztendő első napját. A szomorít viszonyokhoz képest vidám volt a lezsalott Szilveszter. Bárcsak ilyen vidám lenne az egész új esztendő! étszer rálőtt különélő feleségére A meghiúsult merénylet után a férj önként jelentkezett a rendőrségen. Revolveres családi dráma történt a szombatról vasárnapra virradó éjszaka Kőbányán, az Apaffy necű 18.számú házban. Itt lakik Bognár István11 éves ácsmester külöriráltan élő felesége, a 28 éves Lindmeyer Katalin négyéves fiával és özvegy édesanyjával. Az ácsmester az utóbbi időben többször meglátogatta különváltás élő feleségét és kérte, hogy térjen vissza hozzá. Azonban az asszony hajthatatlan maradt, hiábavaló volt minden esetben a férj könyörgése. Szombat este ismét megjelent az asszonynál Bognár István, de az asszony nem engedte be a lakásba. Bognár erre betörte az ajtót, revolvert rántott és egymásután kétszer a feleségére lőtt. Szerencsére egyik golyó sem talált.‘Kanár, elmenekült, de később irént íreTönikezett a rem/r... ^ hol előzőt^» 1 ■ m-Viztotá^/^7" B . U. E. K. Elbeszélés. Irta: Lestyán Sándor Hát" ez a Kárász István ugyancsak 'megjárta Szilveszter éjszakáján". Azzal kell kezdeni, hogy a szegénység, meg a nyomorúság találékonnyá varázsolja a nem éppen nagyeszű embereket is. _ Kárász Istvánt ugyan nem, ejtették a feje lágyára gyermekkorában, de azért nem lehetne ráfogni, hogy ő találta fel a puskaport. Na mindegy. Ha nem is volt túlságosan eszes Kárász István, Szilveszter éjszakájára kisütötte, hogy felcsap kéményseprőnek. A kéményseprő szinte hozzátartozik a Szilveszter éjszakához. Szívesen látott vendég az éttermekben, kávéházakban, ahol már várják az ó-esztendőt búcsúztatók, szivrepesve várják! Mert a kéményseprő hozza az új évre a jó szerencsét, a boldogságot. A vesszőseprűt ott szorongatja a karja meg a bordázata között s aki abból letörhet egy kis ágat, az mind szerencsés és boldog lesz. Tudja Isten, ki találta ki ezt a babonát, nem is fontos, kár volna, hogy a fejünket törjük rajta. Elég az hozzá, hogy a kéményseprőnek a Szilveszter jó vásárt, pénzt jelent! Kárász István tehát kijelentette a feleségének, hogy Szilveszterre átvedlik kéményseprővé, ha törietszakad! Mi kellett hozzá? Rongyos, foltos ruha akadt a háznál. Azt jól bekormozták, valamint szerecsen-feketére kormozták Kárász István ábrázatát is. A szomszédasszony szívesen átengedte az ócska vesszőseprűit, úgy se látja már semmi hasznát. Mielőtt Kárász István elindult, utoljára megnézte magát a tükörben: — Akkurat olyan vagyok, mint egy igazi kéményseprő! — mondta elégedetten. Az asszony rábólintott, a gyerekek hangos zsivajjal kísérték ki a kajsáig, j a szomszédasszony pedig még utánakiáltott, hogy egy szálat se hozzon vissza az ócska seprűből! Ment, mend égért Kárász István az óév utolsó éjszakáján a belső város felé, ahol gondtalanabb, rendezettebb emberek élnek, mint arrafelé, ahol a szegénység, munkanélküliség, nyomorúság tanyázik. Nem érzett félelmet, reszketést, nem tartott attól," hogy leleplezik, hiszen Szilveszter éjszakáján annyi az igazi, hivatásos kéményseprő, hogy elvesz közöttük az az egy, aki bizony soha nem kotort kéményt, sőt azt se tudja, mi fán terem a kéménytakarítás. A Mester utcában csak növekedett az önbizalma. Jókedvű társaság jött vele szemben. Fiatal lányok, meg legények, összekarolva, nevetgélve a farsangos éjszaka mámorában. Egyszerre megrohanták Kárász Istvánt: — Kéményseprő! Kéményseprő! Adjon egy szálat a seprűből! Nekem is! Nekem is!... Fiat seprűszál talált babonás gazdát egy perc alatt. Kilencven fillér ütötte Kárász István markát, buszfilléresekben, tizfillenesekben! — Na, ez az év igazán jól kezdődik! — állapította meg magában az ál-kéményseprő elégedetten s azzal ment tovább, éledő reményekkel és rózsaszínű álmodozásokkal szivében, a bekormozott ruhája alatt. Az első kávéház előtt megtorpant. Odabenn borgőzös, cigarettafüstös volt a levegő. Szerpentint, konfettit dobáltak asztaltól-asztalig, egy öreg néni pirospapírból szabott töröksapkákat árult és egyszerre százan is ordítottak Kárász István felé: — Ide! Ide!... Erre! Hozzánk!... Jöjjön kedves, drága kéményseprő! Kárász István azt se tudta, melyik asztalhoz menjen először. Tizfelé húzták, tépték, ráncigálták. De egyszerre csak egy kövér, izgatott ember lépett eléje és megragadta mind a két karját: — Jöjjön gyorsan!... Jöjjön velem a konyhába! Kárász Istvánnak fogalma se volt, ki ez a kövér, izgatott ember. De nem tudott ellenkezni. Két kar szőrt tátta és vitte maga után a kávéház konyhájába. Ott irtózatos volt a füst, Kárász Istvánnak rettentőn csípte a szemét s a fülébe háromfelől áradt a szapora szó: — Gyorsan, gyorsan! Nézze meg, mi baj van a tűzhellyel? — A kémény! Eldugulhatott a kémény! Az Isten hozta, vezérelte ide! — Szaporán, munkához! Lásson hozzá, egy-kettő! A kövér, izgatott ember, aki a kávéház gazdája volt, a többieket is túlharsogta: — Hagyja a szilveszteri vásárt! Huszonöt pengőt kap, ha rendbehozza a tűzhelyet! Kárász István azon vette észre magát, hogy elszedték a seprűjét, szerszámokat raktak eléje és nekd dolgoznia kellett volna! Dolgoznia igen, de hiszen azt se tudta, hogy kezdjen hozzá! Fogalma sem volt, mi baja van a tűzhelynek, azt meg rögtön tudta, hogy segíteni úgy sem tud a bajon! Csak tett-vett, piszmogott egy darabig, nagyikat nyögve, keservesen sóhajtozva, de inkább rontott, mint segített! A füst csak még erősebben tódult kifelé, úgy, hogy már közel volt az ájuláshoz, a fulladáshoz! A kövér, izgatott tulajdonos egyre soványabb és izgatottabb lett a türelmetlenségtől... Mit szaporítsuk a szót?... Végül is kiderült, hogy Kárász István nem igazi kéményseprő. Nosza! Siralmas lett a helyzet egyszeribe! Huszonöt pengő helyett másvalamit kapott... Huszonötöt, de nem pengőt!... És a sodrófával! ... A végén maga sem tudta, hogy került ki az uccára. Egyszerre csak ott volt és szidta a balszerencsét, a sorsot, mely sosem volt kedves hozzá. A konyhai tumultusban lejött arcáról, kezéről a korom. A ruhája sem volt már kormos. A seprűje meg nem volt sehol. Inkább berúgott szuveszterezőnek nézett ki, mint kéményseprőnek. És a tetejébe még eléje állt egy igazi kéményseprő és vigyorogva ráköszönt: — Boldog újévet kívánok! S már nyújtotta feléje az apró kis vesszőt az egyik kezével, a másikat meg borravalóért nyújtotta. Kárász István keserűen felsóhajtott. Átvette a vessződarabkát, cserébe odaadta érte a kilencven fillért, amit mint ál-kéményseprő keresett ,úgy állított be, haza, egy krajcár nélkül, de az igazi kéményseprő vesszőcskéjével. Letette az asztalra, az asszony meg a gyerekek elé és csak ennyit mondott: — Boldog újévet kívánok! g. Vág ' csissiratK * k ^ MosU ¥I3„ Klauzál ucsa 3. FRISS ÚJSÁG 1933 január 1. Kedd Sau tedfajáalmityelthutla Csak egy pillanat az egész. Szilveszter éjszakáján, pontosan éjfélkor lecsavarják a villanyt, elfújják a lámpát, hogy elmerüljön a sötétség irdatlan mélységébe az ó-esztendő. Egy szempillantás, amíg az óra lapján hajszálnyit mozdul a mutató. Leszakad rólunk ismét egy esztendőnek minden gondja, gyötrelme. Elmarad mögöttünk a remény, amit hajszoltunk, a vágy, amit dédelgettünk, a jószándék és minden, minden, ami kivirágzott az emberi lélekből egy esztendő alatt. Egy szempillantás az egész. Kigyullad újból a fény és felhasad körülöttünk az uj esztendőnek ismeretlen szemhatára. Uj csillagzatok születnek a tervek birodalmában. Uj lehetőségek, uj káprázatok játszadoznak a képzeletünkkel. Vágyak, kívánságok fakadnak fel és szökkennek szárba, a szívünk legtitkosabb redőiben. Mit akarunk, mit szeretnénk, mit ültetünk bele az uj esztendő szűzi földjébe. Mit várunk, mit kérünk tőle, mivel legyen teli a szatyor, amit a vállán hordoz? Az uj esztendőnek országutját ne tapossák meztelen lábak. Tűnjék elsüllyedten el nyomtalanul életünkből a tövises gondnak ez a kitaposott útja. Legyen vége a nehéz és vérés tőkés vándorlásnak. Találjanak szigetet életük sivatagjában, akik eddig nem találtak, száradjon ki körülöttünk a könnyek kútja. Legyen, legyen otthona minden otthontalannak, jöjjön el az egészséges háznak és egészséges országnak a birodalma. Legyen egyszer már vigassága ennek a szomorú nemzetnek. Csak egy szempillantás. Kiszakadt a szívünkből mázsás terhe egy esztendőnek. Megderesítette a fejünket, amíg rajtunk tartotta az öklét. Zúzmarája ráfagyott a szívünkre. Maradjon ott a csóknak az édessége mindenkinek a száján, amit kapott, amikor az újévet köszöntötte. Maradjon ott a mosoly mindenkinek a szemében, aki rá tudott mosolyogni az új esztendőre. És, terjesztendő! Légy kegyes 1935, ne bántsd, kíméld, ne sajnáld tőlünk a szivárványos a nyugtató, az enyhe mosolyt. Egy kis mosolyt, mindent jóvá tevő simogatást, amikor beleágyazod magadat életünkbe. Mussolini ragaszkodik a revízióhoz Nehézségek az olasz-francia megegyezés körül Az olasz-francia megegyezés még mindig nagy nehézségekbe ütközik. Állandóan folynak a tárgyalások Rómában gróf Chambrun francia nagykövet és Mussolini között, de úgy a gyarmati kérdéseidben, mi az osztrák függetlenség biztosítása ügyében még olyanok az akadályok, hogy azokat rövidesennem is lehet leküzdeni. Ennek következtében Laval utazása újabb halasztást szenved. A gyarmatokat illetőleg Olaszország ragaszkodik ahhoz, hogy tíz évre biztosítsák a tuniszi olaszok előjogait, azután pedig újabb megállapodást kössenek. Ebbe Franciaország nem akar beleegyezni. Még nagyobbak az ellentétek Ausztria kérdésében, mert Laval az összes középeunópai híválinak egyezményéért harcol, viszont Mussolini azt követeli, hogy csak Ausztria szomszédjai garantálják az ország függetlenségét. Románia ebben az esetben kimaradna az egyezményből. A kisantant és vele együtt Fran ciaország tulajdonképpen revízióellenes megállapodást akar kötni Mussolinivel, de minthogy az olasz kormány többször és határozottan lekötötte magát a békeszerződések megváltoztatása mellett, most nem akar egy ezzel ellentétes álláspontot elfoglalni. Kitűnt, hogy a franciák Mussoliniben sokkal keményebb ellenfélre akadtak, semmint gondolták és ezért az eddigi bizakodó hangulatot Párisban a csalódás érzése váltotta fel. Két píve a menyecskének, kellé az apósnak Véres családi viszálykodás az öreg gazdáéknál Véres családi dráma játszódott le Adászlevel községben. Somogyi Márton jómódú, 78 éves gazda eddig meg nem állapított okból fegyverrel kétszer a fiatal menyére lőtt. A golyók a menyecske hátában akadtak meg. Mikor a gazda látta, hogy menye összeesik, kétszer saját fejébe lőtt. Mindkét golyó az agyába fúródott. Menyéhez azonnal orvost hívtak, akinek sikerült a golyót eltávolítani, úgyhogy a fiatal asszony túlvan minden veszélyen, de az öreg Somogyi állapota rendkívül súlyos. Be kellett szállítani a kórházba, ahol élet-halál között lebeg. Valószínű, hogy családi viszálykodás adta a gazda kezébe a fegyvert. Újévi filozófia - Hogyan legyen egy uj esztendő boldog, mikor a h. u. é. k.kivánók elszedik az ember összes pénzét? . . .