Friss Ujság, 1935. február (40. évfolyam, 27-49. szám)

1935-02-01 / 27. szám

2 látják, hogy a nemzeti egységet nem az a parlamenti csoport kép­viseli, amely szembefordult Eck­­a­­rát Tiborral, hanem a reform­­nemzedék, akiknek vezetői és tag­jai között egyformán ott vannak Gömbös Gyula igazi hívei, továbbá a független kisgazdapártnak és a kereszténypártnak elemei is. A reformnemzedék vezetősége csü­törtökön részletesen ismertette Gömbös miniszterelnökkel az ala­kulat célkitűzéseit. Bejelentették, hogy február közepén nagygyűlést akarnak tartani. Mivel a miniszterelnök hajlandó rá kérelmet megfontolás tárgyává tenni, a belügyminiszter engedé­lyezni fogja a nagygyűlést. A re­formnemzedék vezetői hangoztat­ják, hogy szervezkedésüknek nin­csen pártpolitikai jellege és két­ségtelen, hogy azokkal akarják fel­venni a harcot, akik a Gömbös—­ Eckhardt-féle együttműködéssel szemben foglalnak állást és sze­rintük el akarják gáncsolni a mi­niszterelnök reformpolitikájának megvalósítását. Egymillió dollárba kerül a nagy Lindbergh-per Hauptmanné a kérdések pergő­tüzében A flemingtoni nagy perben Haupt­­mann Brúnó felesége kihallgatása alkalmával mindenképpen igyeke­zett a súlyos váddal terhelt férjét megvédeni. összesen 6000 kérdést intéztek hozzá, amelyekből 5000-re pontosan meg­felelt. Megmaradt azon állítása mellett, hogy a Lindbergh-gyer­­mek elhurcolásának napján és azon a napon, amikor a bronxi temetőben Lindbergh ezredes öt­venezer dollárját Condone tanár átadta a zsarolónak, férje az ő tár­saságában otthon volt. Az ügyész többször hangoztatta, hogy a ha­mis tanúvallomást a törvény szi­gorúan bünteti. Reilly védő kérdé­sére elmondta, hogy férjével egy alkalommal Németországba uta­zott, de előbb a vádlott édesanyja érdeklődött a­ német rendőrségen, hogy fia hazajöhet-e. E kijelentés után drámai jelenet játszódott le, amennyiben Hauptmann Brúnó édesanyja említésére keservesen sírni kezdett. Azután a védelem Carlstrom nevű tanúját hallgatták ki, aki azt állí­­totta, hogy a gyermekrablás nap­ján tényleg látta Hauptmannt a feleségével. A napra azért emléke­zik ilyen pontosan, mert az egybe­esik születésnapjával. A nagy per rengeteg költséget emészt fel és szakértők szerint a költségek elérik majd az egy­millió dollárt. A vád és a védelem költségei 22 ezer dollárra, a tanu­­dtiak 32 ezer dollárra, a gyorsírói felvétel 60 ezer dollárra, a tudósí­tások költségei 180 ezer dollárra rúgnak. Előzetes költségekre több mint százezer dollárt költöttek el. Magyarázat _ A feleségem első naptól kezdve vert engemet és csak goromba tud velem lenni. ■_ Hát akkor miért vetted élt _ Nem tudok szeretet nélkül élni. FRISS ÚJSÁG 1935 február 1. péntek *¥*'' p£sU refenda Reggeli szürkület még birkózik a hajnalhasadással, amikor im­bolygó alakok indulnak el a vá­ros minden részéből a gyár ka­puja felé. Ki tudja, honnan indul­tak, hol jutottak fedélhez a vigasz­talan éjszakában. Hol melenget­ték rongyaikat, dermedt testüket az egésznapi ácsorgás után. Ahogy megadja az Isten a napot, úgy in­dulnak el ők mindennap a munka­nélküliségnek keserves útján, tar­solyukban a fogyó reménységgel, szívükben a boldogtalansággal. Mindennap újra kezdik, talán mégis sikerülni fog. Valahol utol­éri őket a szerencse és beengedik őket a gyárkapun. A vert had ácsorog a kapu előtt. Közben el­érkezik a munka ideje. Egymás­után vonulnak be a munkások, a mérnökök, a tisztviselők a gyárba. A letörtek, a munkátlanságba bel­ef­áradottak kalapáló szívvel, kihalt szemekkel bámulják őket. Reszketnek, mikor kolompol majd feléjük a portásnak a szava: — Ne várjanak, mert úgyis hiába. Nincsen munkásfelvétel. Ezt mondták a budapesti öv ucca 153. szám alatt lévő Zsolnay­­gyárban azoknak, akik ki tudja hányadszor próbálkoztak meg, ta-lán mégis akad a számukra hely odabenn. A portás bizonykodott, hasztalan minden. A reménytelen reménykedők azonban nem moz­dultak. Csak toporogtak a fagyos hidegben. Várakoztak. Már maguk sem tudták, hogy mire és kire. Akkor kinyílt a gyár kapuja és kilépett rajta Vágó Géza főmér­nök. Megtorpant az emberek előtt. Nézte a megszántott arcokat, a megtilált embereket. Megkérdezte tőlük, hogy mire várnak. Tompán szakadt ki a rongyos hadból a vá­lasz: „Munkára, uram." — Nehéz volt azt mondani nekik, hogy hiába minden. A gyár nem vesz fel munkást. Van az úgy, hogy a mázsás malomkőnél is jobban agyon lehet nyomni az embert az ilyen szóval. Ezt érezte meg a fő­mérnök, amikor benyúlt a zsebébe. Kivette az erszényét és elosztotta a várakozók között utolsó fillérig, ami benne volt. Nem tudok többet adni, jó emberek, — mondta — de amennyi van, vigyék el. Jó lesz egy kis meleg tejre, egy kis tüze­lőre. Aki adta és aki kapta ott a g­yár kapujában azokat a pengő­ét, abban a pillanatban találko­zott az emberi megértésben. Ritka madár ez , mert legenda lett be­lőle Budapesten. Postarablással vádolja volt színöket egy szombathelyi postatiszt Nagy botrány a rágalmazási per tárgyalásán 1932 december 31-ére virradó éj­szaka a szombathelyi 2. számú postahivatalból elloptak egy 16 ezer pengő készpénzt tartalmazó posta­zsákot, de a tettesnek máig sem akadtak nyomára. Ezzel az ügy­­gyel kapcsolatban Bezse Jagonics Mihály postatiszt többször kijelen­tette, hogy a tettes nem lehet más, mint Pintér Gyula postafőellenőr, aki a szombathelyi 2-es számú postahivatalnak helyettes vezetője volt. Pintér Gyula a kijelentések miatt rágalmazási pert indított a postatiszt ellen. Ma tárgyalta ezt az ügyet a szombathelyi törvény­szék. Dezse Jagonits Mihály kije­lentette, hogy a neki tulajdonított kijelentést megtette, de nem érzi magát bűnösnek. Olyan hangokat hallott, amelyek Pintérre terelték a gyanút. Magánnyomozást is folytatott és megállapította, hogy akik a rablás éjszakáján a posta­­hivatalban tartózkodtak, nem le­hettek a tettesek, de idegen sem lehetett. Bizonyítani kívánja, hogy Pintér volt a tettes. Elmondotta, hogy Pintér a rablóit postazsákot papírba csomagolva, a postahivatal közelében lévő fűsze­resnél hagyta letétbe és csak más­nap ment érte és vitte el. Azt nem tudja, hogy Pintér hová tette a pénzt, de az köztudomású, hogy amíg a rablás előtt a hitelezők állandóan szorongatták a posta­­főellenőrt, a rablás után nagyúri módon kezdett élni és költekezett. Igazolni akarja, hogy 1933 augusz­tus 11-én, többek jelenlétében Winkler Ferenc, a postahivatal fő­nöke előtt Pintér beismerte a bűn­cselekményt, de megígérte, hogy a kárt meg fogja téríteni. Pintér is hozzájárult a bizonyítás lefolyta­tásához. A bíróság elrendelte a nyomozási iratok beszerzését és áttette az ügy iratait az ügyész­séghez és a vizsgálóbíróhoz to­vábbi nyomozás végett. Elrendelte a bíróság a bizonyítást arra nézve is, hogy mi az eredete Pintér 13 ezer pengőjének, amelyet köz­vetlenül a postarablás után, az egyik pénzintézetnél elhelyezett. Új európai békeegyezmény készül A francia miniszterek repülőgépen utaztak Londonba Meglesz a katonai egyenjogúsítás?­­ A kisantant szakí­tással fenyegette meg Franciaországot A hosszú idő óta szorgalmas munkával előkészített angol-fran­cia londoni tárgyalásra most sor került. Flandin francia miniszter­­elnök és Lávai külügyminiszter a szakértők egész hadseregével együtt egy utasszállító óriási re­pülőgépen Londonba utaztak. Már az elutazás pillanatában megköny­­nyebbülve állapították meg a fran­ciák, hogy a miniszterek londoni látogatásának sikerét előre bizto­sították. Csütörtökre virradó éj­szaka érkezett meg Londonból az a hír, hogy a legfontosabb kérdés­ben, a német egyenjogúsítás kérr­désében is lényegesen közeledett a francia és az angol álláspont. A megegyezés a következő alapokon történik: az angol kormány teljes mértékben magáévá teszi azt a Rómában aláírt francia-olasz nyi­latkozatot, amely megengedhetet­lennek minősíti Németország egy­oldalű­ fegyverkezését. Megerősítik azt az öthatalmi nyilatkozatot is, amely kimondja az egyenlőség­ elv gyakorlati megvalósításának szükségét. Általános európai egyezmény ke­retében akarják megteremteni a fegyverkezést korlátozó szerződést, amely kimondja Németország és természetesen a többi legyőzött or­szág, így Magyarország katonai egyen­jogúságát is. A békeszerződésnek azt a pontját, amely az egyenjogúságot meg­tiltja, azon a napon hatálytalanít­ják, amikor Németország, illetve a többi legyőzött államok csatlakoz­nak az új általános egyezményter­vezethez. Németországnak vissza kell térni a Népszövetségbe, ha meg akar szabadulni a szerződéses kötelezettségek korlátaitól. A londoni tanácskozáson nagy szerepet fog­ játszani Litvinov meg nem támadási terve, amely szerint a szovjet népbiztos, Német­ország, Oroszország, Lengyelor­szág, a balti államok és Csehor­szág kölcsönösen meg nem táma­dási szerződést kötnek egymással. Ezt a javaslatot a londoni tárgya­lásra a kisantant elevenítette fel, amely retteg attól, hogy Francia­­ország megszabadul a Németor­szággal szemben táplált aggodal­maitól, ugyanekkor azonban Né­metország kelet felé éli ki terjesz­kedési vágyait. Ez a lehetőség kü­lönösen Csehországot aggasztja. Éppen ezért a kisantant külügy­miniszterek legutóbbi laibach­i ta­nácskozásán ultimátumot intéztek Franciaországhoz, amelyben sza­kítással fenyegették meg, ha a német felfegyverkezés törvényesí­­tését nem előzi meg a keleti egyez­mény aláírása. Laval külügymi­niszter erre ígéretet tett, hogy a keleti egyezmény aláírása meg fogja előzni a Londonban létre­jövő esetleges egyéb egyezménye­ket. Vérbefult a pusztai lakodalom Leszúrták az ifjú férjet A Kunszentmiklóshoz tartozó Bábonypusztán vérbefulladt Bíró József fiatal gazda lakodalma. A tanyai lakodalomra a rokonságon kívül sok ismerőst hívtak meg s jó magyaros szokás szerint „nagy­kanállal evett“ mindenki. Bár annyi folyt, amennyit a vendégek akartak. Erős őszi ujbort ittak. Éjféltájban aztán alaposan felöntöttek a garatra. Ilyen állapotban történt, hogy Bíró József, az újdonsült férj, összeveszett egyik vendégével, Hideg Géza kunszentmiklósi gaz­dával. — Azért, mert a, vendégem vagy, még megjárhatod! — kiáltotta Biró, akit tizen sem tudtak le­fogni, olyan támadásba kezdett. —­ Csak vigyázz, hogy a késem meg ne forgassam benned, te új­donsült férj­ uracskal — felelte az asztalt verve Rideg. Szó szót követett, repültek az üvegek, Biró és Rideg már összeakaszkod­tak. Az asszonyok sikoltozva me­nekültek a felborult lakodalomból. Rideg kezében megvillant a kés. A fiatal asszony későn ugrott a két szembenálló közé. Rideg mar­kolatig döfte kését Bíróba, akiből sugárban ömlött a vér s össze­esett. Rideg Gézát átadták a csend­őröknek. A leszúrt férjet kocsin a kunszentmiklósi kórházba vit­ték. Állapota reménytelen. A nyo­mozás megindult. " — Anglia érdeklődik a magyar zsír iránt. A németországi zsír­­szállítás körül kavarog a magy­ar sertéspiac izgalma. A Berlinben folyó tárgyalásokra sürgősen meg­hívták a magyar szakembereket s most érthető izgalommal várják a berlini tárgyalások eredményét. Ha Németország felemeli az innen szállítandó zsírmennyiséget, akkor megkönnyebbül a magyar piac. Erre egyébként reményt nyújt az is, hogy az angolok is komoly tár­gyalásokat indítottak a magyar zsírvásárlás ügyében. Egyelőre három vagon zsírt vettek az an­golok.

Next