Friss Ujság, 1935. március (40. évfolyam, 50-74. szám)
1935-03-01 / 50. szám
POLITIKAI NAPILAP gf Szerkesztőség és Kiadóimmal: Előfizetési ért ■■ ■nfe. ■ ■■ ■ in JK BUDAPEST, (Helyben H vidéken) §§§§?*&& £BW ■ ■ ■ BN| Bh VI., NAGYMEZŐ UCCA 3 JB7 hónapra.... 1 P 40 fillér ■_ ffjUgg B§ N H iL fim Mg ——negyedévre .... 4 P BH Is 8 8 fi Ul 8B 8 Telefonszámok: Kolloidon az előfizetőskor hétszeres ■ S| B RfM TM ■ .... .. ‘ . " " ' _ _ Egyes szám ára, ■ |1 0 1| R R N 81 jj M B lUI «"■ Auf. 24-2-95. Auf. 24-2-96. Hétköznapon..............6 fillér I 9 B Ej RfP M RgP 9fbr rEPJRE RW Aul* ^-2-97 Auf. 24-2-96. Vasárnap •••••••• 12 fillér TM ■ ■ ■ ^1^ m m Auf. 24*2-99 % | Az Osztálysorsjáték teljes nyereményjegyzéke Ma: Friss Rádió-Újság Ára 6 fillér 42. évfolyam, 50. szám Budapest, 1935 március 1. péntek Vad hajsza a sikkasztó tőzsdés kézrekerítésére 20.000 voltos áram agyonsujtott egy gyermeket Fehér táltoson II milliós Budapesten 400 marhát hajtanak fel az állatvásárra sietett Csaba, vezér népének segítségére, ha bajbajutott a testvéritlen magyarság a népek ádáz harcában. Fehér táltoson jött tíz századdal később Horthy Miklós is a kirabolt, megcsonkított, testvérkéz verte országba, hogy a pusztulás, a romlás, a kétségbeesés katakombái felett az új élet, a feltámadás szövétnekét lobogtassa meg és a kezekből kihullott szerszámokat visszaadja a reményevesztett, ezer sebből vérző magyarságnak. • Amikor megszilárdította az élethez való hitet, viszszaállította a rendet, félre akart vonulni, de a hétmilliónyi magyarság úgy érezte, hogy ő az, akinek továbbra is elől kell járnia és továbbra is vezetnie kell nemzetét. Kinyíltak Budavár kapui a szegedi vezér előtt: Horthy Miklós fővezér Magyarország kormányzója lett. Ma van tizenöt éve annak, hogy az állam fejévé választották és az elmúlt tizenöt esztendő az ő áldásos munkája alatt a megújhodás útja lett, a forradalmak könnyei felszáradtak, a sebek begyógyultak és a halálra ítélt nemzet ma, tizenöt évvel később, büszkén hirdeti élniakarását és élni tudását. Csendben ünnepelünk, a csonkaország feje kívánja ezt. A szavak elcsendesedtek, de a vlelkekben olthatatlan fénnyel világít Horthy Miklós fenkölt szelleme. A forradalmak után szerte Európában évtizedek múltak el, amíg az élet ismét visszatérhetett a régi, rendes kerékvágásba, de nálunk a vesztett háború, az őszirózsás forradalom, a kommunizmus egymásra lavinázó szörnyűségéből Horthy Miklós erős keze néhány év alatt kivezette az országot. Trianon után, a halálba hajszoló igazságtalan békekötés után az ő fehér táltosa mutatta meg az utat, amely a feltámadáshoz vezetett. Családja körében, szerényen félrevonulva ünnepel a kormányzó, elhárít minden külsőséges, hangos megemlékezést, minden költséges ünnepséget, mert úgy érzi, hogy csak kötelességét teljesítette, amikor arra az útra lépett, amit a Sors jelölt ki számára. A tizenötödik évfordulón a megújhodott Magyarország néma tisztelettel és egy jobb jövőbe vetett reménnyel hajt fejet a legnagyobb magyar előtt. Hetenként egyszer tartanak a milliós fővárosban állatvásárt. Minden csütörtökön felhajtják a kereskedők a vidéken összevásárolt és eladásra szánt marhát. Megjelennek a pesti nagyvágók, a kupecek, sőt a hajcsárok is ott ődöngenek, alkalmi keresetre várva. Szomorúan jellemző Budapest húsfogyasztására, hogy a 8000 marhaférőhelyre épített és berendezett vásártelepen a most csütörtökön felhajtott 400 vágómarha valósággal rekord-teljesítménynek számít. Az utóbbi időkben igen nagy mennyiségben egyetlenegyszer sem került felhajtásra marha. Az általánosan leromlott gazdasági viszonyok okozták, hogy enygire csökkent a főváros hússzükséglete. A csütörtöki hetivásárra csupa elsőrendű magyar tenyészállatot hajtottak fel s a 400 marhának majdnem háromnegyede elkelt. A felső képünkön a kereskedőtől a nagyvágó megbízottja megveszi a marhát és „parolázással" megpecsételi a vásárt. Alsó képünk a Vágóhídon készült, ahol a marhát letaglózzák. 1 Megmarad a kocsmaipar Megbukott a „testvérgyilkos” javaslat — Nem lesz kihalasztás A magyar kocsmárosságot hónapok óta nagy izgalomban tartja az a javaslat, amelyet a budapesti vendéglősök nyújtottak be a kereskedelmi miniszterhez, kérve abban az egész kocsmaiparnak fokozatos kihalasztását. A javaslat nyomán úgy a fővárosi, mint a vidéki kocsmaiparban érthető felzúdulás támadt s az ipar érdekképviseletei, szakmabeli gyűlései, kongesszusai egymásután tiltakoztak a „testvérgyilkosnak" elkeresztelt ipari javaslat ellen. Elsőnek a Budapesti Kocsmárosok Ipartársulata élt ellenfelterjesztéssel, majd a Bor-Sör-Italmérők Országos Ipartársulata tiltakozott ellene, később pedig az ország vidéki kocsmárosságának nevében felemelte szavát a Vendéglősök és Kocsmárosok Országos Egyesülete is a váci kongresszuson hozott tiltakozó határozatával. Az egyetemes tiltakozásnak megvolt az eredménye, mert most arról értesülünk, hogy a vendéglősök kihalasztási javaslata végérvényesen megbukott. Maga a pénzügyminisztérium is tiltakozott a jelenleg érvényben lévő italmérési törvény megbolygatása ellen, mégpedig három szempontból. Elsősorban a hadigondozottak és főleg a hadirokkantak érdeke, akik részére a rokkanttörvény egyenesen előírja az italmérési engedélyek rezerválását, másodszor az adózáshoz fűződő állami érdekek és végül abból a józan szemponttól, hogy a mai szomorú gazdasági viszonyok között a magyar iparban a munkaalkalmakat és kereseti, lehetőségeket semmi körülményeki között apasztani nem szabad- Akocsmárosipar kihalasztása tehát nem fog bekövetkezni. Sőt hírek vannak arról, hogy a küszö