Friss Ujság, 1935. július (40. évfolyam, 147-172. szám)
1935-07-02 / 147. szám
M I / 4$) évfolyam, 147. szám Ára 6 fillér Budapest, 1935 július 2. kedd POLITIKAI NAPILAP Előfizetési ért (Helyben és vidéken) egy hónapra.... 1 P 40 fillér Kegyedésre .... 4 P Kanomon az előfizetési ér kétszeres Egyes szám Arai Hétköznapon...............• fillér Vasárnap.................... .* fillérFRISS ÚJSÁG Szerkesztősen és kiadóhivatal: BUDAPEST, VU. NAGYMEZŐ UCCA * telefonszámok: AUI. 24-2-95, Aaf. 24-2-96, Ant 24-2-97, AUI. 24-2-98, Aaf. 24-2-99 Baltával kegyetlenül szétverte édesapja fejét Halálba sodorta a bányászt a lezuhant szikla Az öngyújtó Az ötvenedik budaörsi Passiójáték Harmadik éve, hogy Budaörsön, a gyönyörű fekvésű Kőhegyen, szabadtéri passió-előadásokat rendeznek a háromszázéves oberammergaui játékok mintájára. A játékoknak, amelyek a tavasztól őszig minden vásár- és ünnep, napon kerülnek színre, ötvenedik előadása volt Péter-Pál napján. Nagyszámú közönség foglalt helyet a nézőtéren, hogy három órát betöltő előadásban felvonuljon előtte Krisztus élete, kereszthalála és dicsőséges feltámadása. Az előadás szülőapja, rendezője és lelke Bató Béla, a budaörsi tanító, aki dr. Aubermann Miklós plébános átdolgozásában, hercegprímási jóváhagyással állította össze a nagyszabású Passiót, amelyre büszke lehet Budaörs. A szereplők budaörsi németajkú földművesek, felségeik és gyermekeik. A kérgeskezű, de nyíltszívű, dolgozó emberek rajongással csüggnek a budaörsi Passión. Szívvel-lélekkel dolgoznak, ugyanakkor előadásrólelőadásra növekedik a ráfizetés, amelyet kénytelenek maguk viselni. Bató tanító egymásután nyújtja be a kérvényeket az illetékesekhez, de semmi válasz. Holott az illetékeseknek mindent el kellene követni, hogy a badersi Passió a legszélesebb rétegekben ismert legyen. A felső képen a Passió-játék közönsége. Alatta Jézus és az apostolok. Jobboldalon Lea és Eszter vállán viszi a kőkorsót. nem fényűzési cikk, még csak nem is a divat játékszere, hanem a háború utáni nehéz gazdasági viszonyok között vált szinte nélkülözhetetlen szerszámává az új idők emberének, akinek már a gyufa is drága. Az öngyújtót mégis utolérte minden közhasználati cikk közös sorsa. Az utóbbi időben a közel szomszédból vett rossz példa szerint egymás után jelennek meg rendeletek, amelyek az öngyújtó forgalombahozatalát, árusítását és az öngyújtóalkatrészek forgalomba hozatalának megnehezítését célozzák. A nemzetközi gyufatröszt igen hatalmas nagy úr, amelynek kedvéért egyik ország a másik után nehezíti meg és adóztatja meg az öngyújtó használatát csak azért, hogy az egyre lanyhuló gyufafogyasztásnak újabb lendületet adjanak. Az általános elszegényedés nem győzi a többszörösen megdrágított gyufa árát sem. Amikor a gyufakartel idegen kezébe jutott az ország gyufaellátása, nem győztük elégszer hangoztatni azt, hogy a legkisebb háztartásokat sújtják a gyufadrágaság révén idegen zsebek számára. Most az öngyújtók forgalombahozatalának megnehezítése és az öngyújtók megdrágítása is ugyancsak ezeket az idegen érdekeket szolgálja. Márpedig a kispolgári milliók élete esztendők óta nem hogy javulna, hanem nehezedik. Az idei viszontagságos időjárás következtében, sajnos, valamennyi kispolgári háztartás egyre keservesebben küszködik az élelmiszerdrágasággal is, minden falat drágul, még a zöldségneműek is és ilyen időkben a kispolgári háztartások jövedelmének minden garasára szükség volna. Márpedig a tűzgyújtószerszám, a gyufa, vagy az öngyújtó nélkülözhetetlen minden kispolgári háztartásban. A drága gyufa és a drágább öngyújtó egy-egy falatját veszi el sok szegény család gyermekének. Amikor tehát nem tudjuk, milyen meszsze fekvő érdekek szolgálatában, az öngyújtó forgalombahozatalának megnehezítésére került a sor, gondoskodásnak kellene történni arról, hogy a falu és a város szegény népe olcsó gyufához, olcsó gyújtószerszámhoz jusson, hiszen mi úgy tudjuk, hogy a gyufaszerződés értelmében bizonyos idő elmúltával a gyufakartel köteles olcsóbb gyufát hozni forgalomba. Napszúrás, hőguta, jégverés és pusztító szélvihar Péter Pál idején Az aratómunkások közül sok áldozatot szedett a kánikula • Eső hiányában száraz és nyomban őrölhető az új búza Az ország minden részéből érkező jelentéseink szerint a kánikula Péter és Pál napján és az utána következő vasárnapon is rengeteg áldozatot követelt. Különösen sokat szenvedtek a pokoli hőségben az aratómunkások. A nagy meleg azokon a helyeken is siettette az aratást, ahol más esztendőkben csak egy-két hét múlva, július elején és közepén szoktak aratni. A sárga, rengő-ringó búzatáblák mindenütt meghasadtak a szorgos munkáskezek kaszavágásai nyomán. A perzselő napon serényen folyik az aratás és az „élett“, az új búza ára számos szomorú szerencsétlenség, kánikulai halál. Szabolcs vármegye északi részén pénteken óriási szélvihar vonult végig. Sóstón az irtózatos erejű ciklon gyökerestől tépte ki az évtizedes fákat és lesodorta a háztetőket. A kisvasút állomása mellett egy húszéves, hatalmas tölgyfa a viharban rázuhant az állomásépület tetejére és annak egy részét összezúzta. Egy másik kidőlt fa agyonütött egy munkást, aki az erdei viharban menekülni akart. Szegeden a két ünnep alatt tombolt a hőség. Gál Sándor 41 éves munkanélküli Szeged-Felsőtanyán a hőségtől elcsigázva leheveredett egy fa árnyékába. Később, amikor rátaláltak, már nem volt benne élet. Megállapították, hogy Gál Sándort napszúrás ölte meg. Nagyszékes község határában aratás közben hőguta érte Ördög Istvánnét, aki nyomban meghalt. A