Friss Ujság, 1935. július (40. évfolyam, 147-172. szám)

1935-07-02 / 147. szám

M I­­ / 4$) évfolyam, 147. szám Ára 6 fillér Budapest, 1935 július 2. kedd POLITIKAI NAPILAP Előfizetési ért (Helyben és vidéken) eg­y hónapra.... 1 P 40 fillér Kegyedésre .... 4 P Kanomon az előfizetési ér kétszeres Egyes szám Arai Hétköznapon...............• fillér Vasárnap.................... .­­* fillérFRISS ÚJSÁG Szerkesztősen és kiadóhivatal: BUDAPEST, VU. NAGYMEZŐ UCCA * telefon­számok­: AUI. 24-2-95, Aaf. 24-2-96, Ant 24-2-97, AUI. 24-2-98, Aaf. 24-2-99 Baltával kegyetlenül szétverte édesapja fejét Halálba sodorta a bányászt a lezuhant szikla Az öngyújtó Az ötvenedik budaörsi Passiójáték Harmadik éve, hogy Budaörsön, a gyönyörű fekvésű Kőhegyen, szabadtéri passió-előadásokat ren­deznek a háromszázéves oberam­­mergaui játékok mintájára. A já­tékoknak, amelyek a tavasztól őszig minden vásár- és ünnep­, napon kerülnek színre, ötvenedik előadása volt Péter-Pál napján. Nagyszámú közönség foglalt he­lyet a nézőtéren, hogy három órát betöltő előadásban felvonuljon előtte Krisztus élete, kereszt­halála és dicsőséges feltámadása. Az előadás szülőapja, rendezője és lelke Bató Béla, a budaörsi tanító, aki dr. Aubermann Miklós plébá­nos átdolgozásában, hercegprímá­­si jóváhagyással állította össze a nagyszabású Passiót, amelyre büszke lehet Budaörs. A szereplők budaörsi németajkú földművesek, felségeik és gyermekeik. A kérges­­kezű, de nyíltszívű, dolgozó em­berek rajongással csüggnek a budaörsi Passión. Szívvel-lélekkel dolgoznak, ugyanakkor előadásról­­előadásra növekedik a ráfizetés, amelyet kénytelenek maguk vi­selni. Bató tanító egymásután nyújtja be a kérvényeket az ille­tékesekhez, de semmi válasz. Hol­ott az illetékeseknek mindent el kellene követni, hogy a badersi Passió a legszélesebb rétegekben ismert legyen. A felső képen a Passió-játék közönsége. Alatta Jézus és az apostolok. Jobboldalon Lea és Eszter vállán viszi a kőkorsót. nem fényűzési cikk, még csak nem is a divat játékszere, ha­nem a háború utáni nehéz gaz­dasági viszonyok között vált szinte nélkülözhetetlen szerszá­mává az új idők emberének, akinek már a gyufa is drága. Az öngyújtót mégis utolérte minden közhasználati cikk kö­zös sorsa. Az utóbbi időben a közel szomszédból vett rossz példa szerint egymás után je­lennek meg rendeletek, amelyek az öngyújtó forgalombahozata­­lát, árusítását és az öngyújtó­alkatrészek forgalomba hozata­­lának megnehezítését célozzák. A nemzetközi gyufatröszt igen hatalmas nagy úr, amely­nek kedvéért egyik ország a másik után nehezíti meg és adóztatja meg az öngyújtó hasz­nálatát csak azért, hogy az egyre lanyhuló gyufafogyasz­tásnak újabb lendületet adjanak. Az általános elszegényedés nem győzi a többszörösen megdrágí­tott gyufa árát sem. Amikor a gyufakartel idegen kezébe jutott az ország gyufaellátása, nem győztük elégszer hangoztatni azt, hogy a legkisebb háztartá­sokat sújtják a gyufadrágaság révén idegen zsebek számára. Most az öngyújtók forgalomba­­hozatalának megnehezítése és az öngyújtók megdrágítása is ugyancsak ezeket az idegen ér­dekeket szolgálja. Már­pedig a kispolgári milliók élete eszten­dők óta nem hogy javulna, ha­nem nehezedik. Az idei viszon­tagságos időjárás következté­ben, sajnos, valamennyi kispol­gári háztartás egyre keserve­sebben küszködik az élelmiszer­drágasággal is, minden falat drágul, még a zöldségneműek is és ilyen időkben a kispolgári háztartások jövedelmének min­den garasára szükség volna. Már­pedig a tűzgyújtószerszám, a gyufa, vagy az öngyújtó nél­külözhetetlen minden kispolgári háztartásban. A drága gyufa és a drágább öngyújtó egy-egy falatját veszi el sok szegény család gyermekének. Amikor tehát nem tudjuk, milyen mesz­­sze fekvő érdekek szolgálatában, az öngyújtó forgalombahozata­­lának megnehezítésére került a sor, gondoskodásnak kellene történni arról, hogy a falu és a város szegény népe olcsó gyu­fához, olcsó gyújtószerszámhoz jusson, hiszen mi úgy tudjuk, hogy a gyufaszerződés értelmé­ben bizonyos idő elmúltával a gyufakartel köteles olcsóbb gyu­fát hozni forgalomba. Napszúrás, hőguta, jégverés és pusztító szélvihar Péter Pál idején Az aratómunkások közül sok áldozatot szedett a kánikula • Eső hiányában száraz és nyomban őrölhető az új búza Az ország minden részéből ér­kező jelentéseink­­ szerint a káni­kula Péter és Pál napján és az utána következő vasárnapon is rengeteg áldozatot követelt. Külö­nösen sokat szenvedtek a pokoli hőségben az aratómunkások. A nagy meleg azokon a helyeken is siettette az aratást, ahol más esz­tendőkben csak egy-két hét múlva, július elején és közepén szoktak aratni. A sárga, rengő-ringó bú­zatáblák mindenütt meghasadtak a szorgos munkáskezek kaszavá­gásai nyomán. A perzselő napon serényen folyik az aratás és az „élett“, az új búza ára számos szomorú szerencsétlenség, káni­kulai halál. Szabolcs vármegye északi részén pénteken óriási szélvihar vonult végig. Sóstón az irtózatos erejű ciklon gyökerestől tépte ki az év­tizedes fákat és lesodorta a ház­tetőket. A kisvasút állomása mel­lett egy húszéves, hatalmas tölgy­fa a viharban rázuhant az állomás­­épület tetejére és annak egy részét összezúzta. Egy másik kidőlt fa agyonütött egy munkást, aki az erdei viharban menekülni akart. Szegeden a két ünnep alatt tom­bolt a hőség. Gál Sándor 41 éves munkanélküli Szeged-Felsőtanyán a hőségtől elcsigázva lehevered­ett egy fa árnyékába. Később, amikor rátaláltak, már nem volt benne élet. Megállapították, hogy Gál Sándort napszúrás ölte meg. Nagyszékes község határában ara­tás közben hőguta érte Ördög Ist­­vánnét, aki nyomban meghalt. A

Next