Friss Ujság, 1935. augusztus (40. évfolyam, 173-197. szám)

1935-08-01 / 173. szám

2 Olcsó - gazdaságos §|jJ§ Héra kell teli pohár, n |Bp| Mert elég tél pohár. # sferll Rengeteg sok ember uBsasgli Szenved szorulásban, IllgfögS *, •'T§a~V tel pohár Igmándi, ílteöli |l Hatása páratlan. nKniní Kapható mindenütt, k*8 68 ní*y üvegben, jggrgsM ScIrniMthaiw­ p Schmidthauer-fÉle IGMA Nill-KESERUVII IGMANOI-KESERUVIZ nagy üvegben Cl HL d­s üvegben D'35 hl rében váratlanságával és megle­hetős szűkszavúságával napi­ meg­lepetést keltett. A legellentétesebb vélemények alakultak ki róluk. A munkásság nagy általánosságban régi követeléseinek teljesítését lát­ja benne, de minden szakmában hangoztatják, hogy a 48 órás mun­kaidő végeredményben ma már túlhaladott álláspont. Ma már a 40 órás munkahét megvalósítását követeli az élet. Nincsenek megelé­gedve a munkabérmegállapító bi­zottság szerepével és összetételével sem. A legközvetlenebbül érdekelt fa­ipari szakma részéről ezt a véle­ményt mondták nekünk:­­ A javaslat a múlthoz képest úgyszólván semmit sem javít a helyzeten. Egyetlen egy haladást lehet felfedezni benne, azt, hogy a munkaadót minden kihágása ese­tén a munkaidő túllépése tekinte­tében külön-külön büntethetik. Az országos szakszervezeti ta­nács nevében Payer Károly így nyilatkozott a Friss Újság munka­társának: — Csalódást keltett a rendelet, mert csak az asztalosinarra vonat­kozik és nem terjesztették ki, mint ígérték, a textilipari munkásságra is. Tovább fogunk harcolni a negy­vennyolcórás munkahét megvaló­sításáért. Kifogásoljuk a munka­bérmegállapító bizottság összeté­telét és azt, hogy ez elé a bizottság elé csak olyan ügyek kerülhetnek tárgyalásra, amiket a miniszter jelöl ön. Az építőipari munkások szövet­ségének elnöke, Fodor Pál szerint a rendelet nem segíti elő az építőipari sztrájk megoldását. Mann Mihály, az építőipari vál­lalkozók szövetségének alelnöke a rendeletről ezt mondotta: -r- Veszedelmesnek tartjuk a minimális munkabér általánossá tételét. Veszedelmesnek tartjuk fő­képp azért, mert az árak kialaku­lását veszélyeztetheti, ha megfelelő szakértelem nélkül nyúlnak a kér­déshez. A negyvennyolcórás munkaidő általánossá tételét legjobban a textiliparban és a felszolgáló­iparban várják, mert nagyon sok más szakmában, mint például a ruházati iparban, nyomdásziparban és vasiparban a nyolcórás munkaidőt többé-kevés­­bé már gyakorlatilag keresztü­lvit­­ték. A pincérek és éttermi felszol­g­álók ettől a rendelettől remélik,­ogy az a hajszolt munka, amely­nek valóságos áldozatai, a közeljö­vőben megszűnik. A minimális munkabér megállapítástól pedig a borravalórendszer kérdés meg­oldását is várják oly­ módon, hogy végre emberi fizetéshez fognak jutni. Mindezekből látható, hogy a kor­mány két rendelete, amely a dol­gozó munkásságnak százezreit és a munkanélkülieknek tízezreit épp­úgy érinti, mint a munkaadókat, nem találkozott osztatlan tetszés­sel­. Egyre több és több­­ kifogás merül fel, minél jobban vizsgálják a rendeletét és annak kihatásait. Úgy értesülünk, hogy az országos szakszervezeti tanács, valamint a különböző szakszervezetek, ide­értve a keresztényszocialista szer­vezeteket is, ugyanúgy, mint a munkaadók, már dolgoznak is azon az emlékiraton, amelyben gyakorlati kifogásaikat fogják fel­sorolni a rendelet ellen és amit sürgősen el akarnak juttatni a kor­mányhoz, hogy a szükséges módo­sításokat végre lehessen hajtani. PRIVíd UJSA, 1935 augusztus 1, csütörtök 'if** Véé$m Azután ho­nnan szerezte azt a két­ezer pengőt? — kérdeztem a derék, barnaképű fiatal férfitől. Gondol­kodás nélkül felelt: — Hosszú esztendőkön át taka­rítottam meg a keresetemből. Ak­kor tudniillik még volt munkám rendesen. Az iparomból el birtam tartani a feleségemet és két kicsi gyermekemet. Takaros, gondos asszony az én párom. Meg tudta kímélni a garast. Nem engedtünk mi meg magunknak semmiféle mulatságot. Nem jártunk moziba, csak ápolgattuk a kicsiket. Úgy gondoltuk, kérem szépen, hogy majd szerzünk valahol a környé­ken kicsi telket és verünk magunk­nak saját fészket. Hanem most odaadom ezt a kétezer pengőt, le­gyen a szegény anyáké. Odaadom szívesen, csak tessék nekem sze­rezni cserébe­­ egy altiszti állást, így beszélt a kékruhás férfi. Ült velem szemben komolyan, el­határozott arccal. Összeszorította keményen a száját. Ez nem lehet — válaszoltam. Csak nem gondolja, hogy elfogadom ezt az ajánlatot, ámbár boldog volnék, ha abból a kétezer pengőből annyi anyának a gondján enyhíthetnénk. Azon­ban hogyan képzeli azt, hogy elfo­gadhatjuk a szegény embernek ke­serves keresetéből megspórolt pénzét azért, hogy szétosszuk a többieknek. Nem várta a beszéd végét. Fel­­emelkedett a helyéről, kiegyenese­dett, összeütötte katonásan a bo­káját: — De mikor én oda akarom adni. Tessék megérteni a szómat. Nekem megéri. Több mint egy esz­tendeje loholok a munka után. Nem vagyok válogatós. Nincs és nincs munka. Nekem megéri. Majd takarékoskodunk újból a felesé­gemmel. Az a fő, hogy a fiatal éle­tem ne senyvedjen tovább a dolog­­talanságban, mert ez rosszabb még a pokolnál is. Sokáig törtük mi a fejünket az asszonnyal, amíg meg­egyeztünk ebben. — Jó ember, hiszen magának legalább két esztendeig kellene dolgoznia ezért a pénzért. Tegyen le a szándékáról, ezt így nem le­het semmiképen. A pénzét tartsa meg. — Mi lesz azután, amikor majd elfogy? Legalább volna állás. Azt se bánom, ha nem altiszt­nek. Megyek én még szolgá­nak is, cipelek én szenet is a fű­téshez, bármit elfogadok, az a fő, hogy ne kelljen reggeltől estig ki­lincselni kunyerálni. Aki mindig hozzá volt szokva a rendes kereset­hez, az csak szégyenkedik, piron­kodik amikor mindenünnen tovább küldik, így beszélt az ember. Nagyon, nagyon fájt neki, hogy nem hagy­hatta ott az asztalon azt a kétezer pengős takarékkönyvet, aminek de sok lemondás lehetett az ára. Bu­sán tette be maga után az ajtót. Szegényebb lett egy reménység­gel, ezt érezte az egészből. Egyszóval kétezer pengőt kínál­­gatnak napjainkban egy altiszti állásért. És hová legyen az, akinek nincsen kettőezer pengője ilyen célra? Még kettő se, még egy se, a falat kenyérre se. Egyáltalában miféle világ ez, ahol már ilyen szabott árakat kínálnak a havi 50—60—80 pengős keresetért? Bornemisza Géza lett az ipari miniszter Petneházy iparügyi államtitkár marad­t Az utolsó pillanatban hiúsult meg miniszteri kinevezése Napok óta politikai körökben elintézett dolognak tartották, hogy az új iparügyi minisztérium élére Petneházy Antal államtitkár kerül. Kinevezését csütörtök reggelre várták. Ehelyett csütörtökön reg­gel a hivatalos lap Bornemisza Géza kereskedelmi miniszternek iparügyi miniszterré történt ki­nevezését fogja közölni. Petneházy Antalt az új minisztériumban államtitkárrá nevezik ki. Bor­nemisza Géza egyelőre megtartja a kereskedelmi tárcát is. Ez a kinevezés még a kormány­pártban is a legnagyobb meglepe­tés erejével hatott. Petneházy An­talt júniusban nevezték ki keres­kedelmi államtitkárrá, nem sokkal később hivatalosan is úgy köny­velték már el, hogy ő lesz az új iparügyi miniszter. Ez azért is valószínűnek látszott, mert hiszen Petneházy Antal végezte el az iparügyi minisztérium megszerve­zését. A váratlan fordulatról be­avatott helyen azt mondják, hogy az iparügyi miniszteri tárca be­töltése az eredeti elgondolás sze­rint történt és a közben felmerült híresztelések csak találgatásokon alapultak. A kereskedelmi tárca betöltése véglegesen még mindig nincs el­intézve. Bornemisza miniszter csak átmenetileg viszi mindkét tárca vezetését. A kereskedelmi tárca végleges betöltése őszre várható. Az egyik vádlott leköpte a rend­őrt, a másik arculütötte a tanút Viharos botrányok a törvényszéken Juhász József rovott multú asz­talossegédet erősen megbilincsel­ve állították a budapesti törvény­szék elé. Juhász ez év június 27-én Skreff Mátyásné Horthy Miklós­­úti lakásába behatolt, ahonnan több ruhaneműt eltulajdonított. A bíróság előtt ártatlanságát han­goztatta. Azzal védekezett, hogy nem volt állása, kint aludt a liget­ben s egy napon a rendőr ébresz­tette fel, hogy igazolja magát. Nem volt nála igazolvány, mire megindultak az őrszoba felé. Köz­ben állítása szerint a rendőr go­­rombáskodott vele. Útközben a földön egy csomagot találtak. Fá­bián III. János rendőr ekkor fel­szólította, hogy vegye fel a cso­magot és vigye el az őrszobára, ő azonban tiltakozott ez ellen. A tanúk kihallgatásakor Fábián el­mondotta, hogy két férfi csomagot cipelt a ligetben és amikor őt megpillantották, el akartak m­e­­nekülni, az egyiknek sikerült is kereket oldania, de a másikat, Ju­hászt elfogta. Nem igaz, hogy ta­lálták volna a csomagot, Juhász dobta el azt menekülés közben. A törvényszék Juhász Józsefet 3 évi szigorított dologházra ítélte. Az ítélet hallatára Juhász magából kikelve ordítozni kezdett. — Hazudik a rendőr, ártatlan va­gyok és fellebbezek!... Ilyen ha­zugságot ! — Ezért egynapi sötétzárkára büntetem — mondotta Horváth elnök. — Hazudott a rendőri — kiál­totta ismét Juhász. — Még egynapi zárka — mon­dotta az elnök. — Akármit is csinál velem az elnök úr, mégis hazudott a rendőr — dühöngött Juhász, akit a fogházőrnek csak nagy ne­hezen sikerült megfékeznie és amikor az őr megindult fog­lyával a folyosó felé, Juhász hir­telen odaugrott a rendőrhöz és arcul köpte. Az inzultusról nyom­ban jegyzőkönyvet vettek fel és ezért Juhász ellen külön bűnvádi eljárás indul. Pofonok a tárgyalóteremben Ugyanebben az időben a bünte­­tőtörvényszék másik tárgyalóter­mében rendezett parázs botrányt Czotter Pálné, aki ellen lopás bűn­tettének kísérlete miatt indult el­járás. A vádirat szerint Czotterné a Vilmos császár után egy 5-ös villamos perronján a mások zse­bében kutatott. A bíróság előtt C­otterné sértődötten védekezett, kikelt az ellen, hogy őt zsebtolvaj­lással vádolják, amikor ő eddig csak nagyszabású üzleti lopásokat követett el. A bíróság megállapí­totta,, hogy Cotterné ismert nem­zetközi zsebtolvajnő, akit Bécsben már el is ítéltek. Hazai Ede ma­gántisztviselő látta, amikor Czot­terné idegen férfi zsebébe bele­nyúlt, de amikor azt üresnek ta­lálta, rögtön visszahúzta a kezét. Ő volt az, aki Czotternét rendőr­nek adta át. Czotterné indulato­san cáfolta meg a tanút. — Egy szó sem igaz, amit mond — szólt a vádlott asszony — az igazság az, hogy ez az úr folyton követett a villamoson, ki akart kezdeni velem, de én rá sem hedelt tettem. Ezért tesz most bosszúból feljelentést. A bíró ekkor szünetet rendelt el és amikor a közönség kifelé kia­­ladt a teremből, Czotterné a ter­helő tanúhoz lépett és a férfit úgy arcul ütötte, hogy az a falnak esett. Nagy riadalom támadt erre. A fogházőr megragadta Czotter­­nét, aki iparkodott kiszabadítani magát, hogy újból megtámadja a tanút. Közben éktelenül kiabált, úgyhogy a közeli szobákból min­denki kiszaladt a folyosóra. Csak nagy nehezen sikerült megfékezni és lecsillapítani, mire az eljáró bíró kétnapi sötét zárkával büntette meg. Rövid szünet után hirdette ki vitéz Vass az ítéletet, amely szerint bűnösnek mondta ki Czotternét lopás bűntettének kísérletében és ezért hathónapi börtönre ítélte el. ­ Beolvasztották a hadseregbe a német rendőrséget. A német or­szágos rendőrség különböző oszta­gainak a hadseregbe való beol­vasztása befejeződött. Az átadás ünnepségén felolvasták az orszá­gos rendőrség parancsnokának búcsú napiparancsát, amely sze­rint az általános védkötelezettség bevezetése tette szükségessé a rendőri osztagoknak katonai szol­gálatra való berendelését. Meglepő válasz — Mondd csak pikoló, van üres szobátok? — Nem tudom. — Hogyan? Te nem tartozol a szállodához? — Dehogyis nem. De éppen sztrájkban vagyunk.

Next