Friss Ujság, 1935. szeptember (40. évfolyam, 198-222. szám)

1935-09-01 / 198. szám

2 és környék között jogtalan ak­kor, amikor az egészséges köz­igazgatásnak és különösen a mo­dern közlekedésnek az volna az első feladata, hogy megteremtse Nagy-Budapestet és ez elsősorban a közlekedés terén vihető keresz­tül. Nagy-Budapesthez az első lé­pésnek abban kell állania, hogy ne legyen különbség Budapest egymillió és Pestkörnyék fél­millió lakosa között semmi tekin­tetben sem. A környék népe ép­pen úgy részesüljön mindabban, amit Budapest nyújthat, mint akár a Belváros lakója. Különö­sen áll ez a közlekedésre nézve, mert hiszen nem győzzük elégszer hangoztatni, éppen az egységes közlekedés megte­remtése volt a cél, amikor sokmilliós áldozattal meg­szerezték az üzletnek egyáltalán nem kitűnő HÉV-st. Tudták az illetékes tényezők nagyon jól, hogy a HÉV veszteséggel működő vál­lalat és ez a veszteség nem tűnik el azáltal, mert a részvénytöbbsé­get a főváros megszerzi. Ezt a veszteséget csak okos közlekedési politikával, a forgalom növelésé­vel lehet eltüntetni. Az pedig régi tapasztalat, hogy a forgalmat csak az olcsó vi­teldíj növeli. Évszázadokkal ezelőtt, amikor még híre-hamva sem volt vasútnak és villamosnak, a nép kifejezte ezt az igazságot azzal a közmondás­sal, hogy olcsó kocsisnak több a fuvarja. Ezt a bölcseséget meg­tanulhatnák már a huszadik szá­zad modern közlekedés­politiku­sai is. iiimiiiiiimiiiimiiiiiiiimiii A Hadigondozottak küldöttsége a polgármesternél. A HOKSz negyventagú küldöttsége tisztelgett szombaton Szendy Károly polgár­­mesternél. A küldöttség vezetője vitéz Árvát­falvy Nagy István arra kérte a polgármestert, hogy szerezzen érvényt a hadirokkant törvény rendelkezésének, mely sze­rint a hadigondozottakat, első­sorban kell alkalmazni. Kérte, hogy a főváros vállalkozóit köte­lezzék a hadigondozottak alkalma­zására és a szükségmunkáknál, így a szellemi szükségmunkánál is megfelelő arányban adjanak fog­lalkozást a hadigondozottaknak. Sárkány Ferenc arra kérte a pol­gármestert, hogy az utcai­ autó- és kerékpárőrzés helyfoglalási dí­jait mérsékeljék és általában a szövetség közérdekű előterjeszté­seit vegyék figyelembe. A polgár­­mester megígérte, hogy a legna­gyobb figyelemmel lesz a hadi­rokkant törvény pontos megtartá­sára és a szükségmunkáknál még a tíz százalékon felül is­ alkalmaz hadigondozottakat, a helyfoglalási díjakat pedig lényegesen mérsé­kelni fogja, hogy ez a vállalat mi­nél több hadigondozottnak nyújt­hasson megélhetést. Soha még ennyi lerongyolódott nyomorgó szegény ember nem nyüzsgött Budapest utcáin és te­rein. Amikor beszélni kezdenek, élettragédiák bontakoznak ki és szánalmat, mélységes részvétet kel­tenek. Egytől-egyig a gazdasági válság, a munkanélküliség szo­morú áldozatai. Tragédiájuk az ál­talános szegénységből fakadt és itt lenne a végső ideje, hogy segítő kéz nyúljon feléjük, munkát és kenyeret juttassanak nekik. Ruhakölcsönző munkanélküli szegények számára A kereset nélkül lévő, fillérekből egyik napról a másikra tengődő szegényekből is megélnek Buda­pesten néhányan, akik azonban maguk is a szegények legszegé­nyebbjeihez tartoznak. A Rákóczi téren, amely úgyszólván a munka­­nélküliek nappali népszállója és ahol a „számozott padokon“ állan­dóan néhány száz szakadozott ru­hájú keresetnélküli üldögél, egy idősebb férfivel kezdtük a beszél­getést. Azért vele, mert a rongyo­sok között is ő volt a leglerongyo­­lódottabb. Zsákdarabokkal kifolto­zott, bizonytalan színű téli kabát lógott a testén. Cipőjének lesza­kadt talpait rézdrót tartotta. Bo­zontos, hosszú szakál borította ar­cát, amely legalább egy esztendeje nem látott borotvát. — Pedig azelőtt borotválkoztam — kezdte a szegény ember, aki el­mondotta, hogy Kramer Péternek hívják. 57 éves, követőmunkás volt, de négy év óta nem kap munkát. Felesége évek előtt meg­halt. Hét gyermeke van, de nem tudja, hol vannak, hova lettek. — Hogy lehetséges ez? — kér­deztük. — Elosztották őket szanaszét az országban. A gyermekvédők, meg más jószivű emberek vették őket pártfogásukba. Én pedig ilyen rongyosan nem merem felkeresni őket, hogy megtudjam hol vannak a gyerekeim. Talán nem is enged­nének így maguk elé. — Az a baj, hogy nagyon ron­gyos vagyok, ha akadna is valahol munka, ha megjelenek a munka­adónál, elküld azzal, hogy ilyen állapotban nem használhat. Ron­gyos is vagyok, gyenge is vagyok, az a baj. Közelebb jön hozzánk egy má­sik szegény ember és beleszól a társalgásba. — Itt,a tizes padon van egy öreg bácsi, a Hendler bácsi, az szokott kölcsönadni cipőt, kabátot a mun­kanélkülieknek, hogy munkára je­lentkezhessenek. Ez persze pénzbe kerül, 40—50 fillér egy kölcsönzés és bizony csak kérésünknek te­lik rá. Kerestük Hendler bácsit a 10-es padon, nem volt ott. Megtudtuk, hogy vállalkozása csőd előtt áll. Két rend ruhája és három pár ci­pője volt. Az egyik pár cipővel nyomtalanul eltűnt a kikölcsönző, a vállalat többi darabját pedig zá­logba kezdi berakni Hendler bácsi, mert a munkanélküliek nem tud­ják megfizetni a párfilléres köl­­csöndíjakat. Hajléktalan nyomorgók villám­mosódája és gyors foltozó­ja Ilyen is van és pedig szintén a Rákóczi téren a vásárcsarnokkal szemközt, az útfenntartó munká­sok szerszámbódéja és az uccai hulladékgyűjtő láda mellett. Az uccai vízcsap szolgál mosókonyha gyanánt. Vörös Józsefné a „válla­­lat“ tulajdonosnője. A negyven év körüli erőteljes özvegy három kis­gyermeket nevel szerény kereseté­ből. A kuncsaftjai munkanélküli, hajléktalan nyomorgók, azok szá­mára mos és foltoz hajnaltól es­tig. Sokaknak szánalomból ingyen, másoknak hitelez. Még étellel is megvendégeli pártfogoltjait. Azt mondja Vörösné: — Az a szomorú, hogy nincs ele­gendő mosni és foltozni való. Az itteni szegény nép a pár filléreket sem tudja megfizetni, ezért nem mosatnak és inkább dróttal erősí­tik a foltot a rongyos ruhájukra. — Ne tessék azt hinni, hogy ne­kem mindig ilyen sorsom volt, — folytatja özvegy Vörös József­né. — Valaha színésznőnek készültem, fel is léptem az egyik városligeti színházban és azt mondták rám: tehetséges vagyok. Aztán egy­szerre mindennek vége lett. De minden jó lett volna, ha férjem nem hal meg három év előtt, mert azóta keserves küzdelem az éle­tem. Lerongyolódott ruháju ember áll elénk ezekkel a szavakkal: — Gyere, Terus néni, varrá meg a kabátomat! Keresztnevén ismerik Vörösnét a Rákóczi téren s igen népszerű a szegények között. A bagógyüjtő részvénytársaság A munkanélküli szegény embe­rekből él egy husztagu társaság s ennek tagjai maguk is keresetnél­küli nyomorgók. A társaság két vezérét, Obi és Hortyogó csúfné­ven emlegetik, de nem mintha ha­ragudnának rájuk, hanem inkább népszerűségből kapták ezeket a neveket. Mind a ketten nincstelen szegény emberek, akik beszervez­tek összesen húsz embert, ezek kö­zött felosztották a fővárost és ba­gót és cigarettacsutkát gyűjttettek velük. A gyűjtők tarisznyafélével járják a várost és reggeltől estig szedegetik a járdákon található dohánymaradékokat. Este azután a két vezérnél leadják a gyűjtés eredményét, a szivarvégeket ap­róra vagdalják és elkeverik a ci­garettacsutkákból kihulló dohány­nyal. Akkor azután megkezdődik a cigarettagyártás, másnap pedig a társaság tagjai eladogatják az elkészült cigarettákat a kereset nél­­küli szegény embereknek. A gyárt­mányoknak nincs megszabott ára. Az árak a vevőktől függnek, mert akinek nincs pénze, az olcsóbbért kapja, sőt gyakran ingyencigaret­­tával kisegítik azt, akinek még 1-2 fillérje se jut a szinivalóra. Beszéltünk az egyik hulladékciga­­rettagyárossal, aki elmondotta, hogy a bagógyűjtő társaság tagjai átlagosan 40—50 fillért keresnek ily módon naponként, ami nem sok, de mégis valami. — Jobban is menne a sorunk — mondotta, — ha a forgalmasabb villamos megállóhelyeken gyűjt­hetnénk bagót és cigarettacsutkát A rendőrök azonban nem nagyon tűrik ezt a mi munkálkodásunkat és megesett már, hogy egyik-má­sikunkat bekísérték a kerületi ka­pitányságra, ahol megtudtuk azt, hogy cigarettát készíteni és forga­­lomba hozni csak a kincstárnak van joga. Dehát, kérem, a kincstár amúgy sem gyűjtöget az uccán ba­gót és cigarettacsutkát, amit meg mi keresünk vele, az csak igazán nem okoz nagy kárt a kincstárnak. Végül a téren afféle kis börzét is felfedeztünk. Egy kisebb csoport álldogált ott és nagy csereberélés folyt. A napközben összegyűjtött elemózsiát cserélték ki. Akinek fö­lös darab kenyere volt, az odaadta egy darab szalonnáért. Egy gyen­­gegyomrú ember eladta pár fillé­rért a „csikójegyét", hogy tejet vá­sárolhasson az áráért. A csikóje­­gyet az elöljáróságon osztogatják és 8 dekagram lókolbászt és 16 de­­kagram kenyeret lehet érte kapni. úgy vettük észre, hogy a csikó­­jegynek nagy a kereslete az ele­mózsia tőzsdén és a jóétvágyú em­berek szívesen vásárolnak össze 2—3 darabot is, hogy megtömhes­sék üres gyomrukat. Így élnek a küzködő szegények Pesten, nélkü­lözve és sokat szenvedve, de azért leleményesen igyekeznek megeny­­híteni sorsukat. Sim­onyi Sándor dr. — Mire adnak pénzt a bankok? A bankkamatláb leszállításával kapcsolatban országos érdeklődés fordul a mai hitelkeretek felé. Ré­gen rejtély, hogy miért olyan ne­héz a bankoktól kölcsönt kapni. Most az elmúlt esztendők pénz­­forgalmának egy hivatalos kimu­tatása fekszik előttünk, amelyből kiderül, hogy a forgalomban lévő összes váltók fele jelzálogilag biz­tosított váltó, lényegében tehát csak ingatlanvagyonra hiteleztek a bankok, mert hiszen ezeknél a hitel­üzleteknél a váltó csak arra szolgál, hogy a hitelt közvetítő pénzintézet számára a váltó perel­­hetésének előnyeit biztosítsa. 1933 végén 560 millió pengő értékű vál­tónak volt földbirtok fedezete, 344 millió értékű váltónak pedig házbirtok, 18 millió­­pengő értékű váltónak gyári ingatlan a fede­zete. Az áruval fedezett váltók összege nem több, mint 12 millió pengő s mindössze 11 millió pengő értékű váltó fedezete értékpapiros, így tehát a kereskedelmi és ipari életet fellendítő váltóüzlet úgy­szólván teljesen eltörpült, mert ki­derült az is, hogy a nagybankok főként saját érdekeltségeiknek és vállalataiknak hiteleztek. Jelentős tétel a kincstári, valamint a városi és községi váltók állománya is, így aztán tisztán áll előttünk, hogy a kisvállalkozók, a kiskeres­kedők és a kispolgár miért jut olyan nehezen bankkölcsönhöz. Akik a nincstelenekből tartják fenn magukat Csődbement a rongyosok ruhakölcsönzője — Terus néni mosó és ruhafoltozó intézete a szemétláda mellett — Részvénytársasággá alakultak a pesti bagógyűjtők Terus néni egy szegény munkanélküli nadrágját foltozza. FAIuS UJLAQ 1935 szeptember 1. vasárnap Iskolába Gnilvaié Aktatáska, erős bőrből 3 kg Liszt Ogg....................88 f __ Vs kg Paprika, édes nemes 96 f 1 kg Teavat (‘A-es csg.) . . 2.S0 1 kg Mák idei.....................88 . #5 Qfj 1 kg Teakeksz.......................78 I /,au i/a kg Csokoládé................88 1 |L Vs kg Em­nenthall .... 86 f 1/2 itr Rum (üveg 24) .... 96 f Lósztírpartvis 06 11 ■ nyéllel együtt .... ÍIU I lTolltartó, 3részes­­c n_ ! TMSr’ t0 d al 1 75 Gyéktag lábtörlő---------18 I 1 R­idliguml IS ív* kg Terpentinszappan ||a 98 1 4 drb összesen /'° 1 'A ------------------ ----------------------- 50 darabból álló Háromszög vonalzó : “ 1 Ronm­afelszerelés 79 801 ................. _D , zománc-, fém- és faáru TM * Zománcweidling, 24 cm. 99 I hibátlan, elsőrendű minőség Horganyzott Veder . . . 98 f 1 .Baross téri ZkrucsarnoU Baro­s tér 2. Csak a Józse főherceg szálló épületében______ (1ConilQP szakor­os vér-. bőr­­i| 3 Fíif'ais/lSSi nemi ln-•'*élenek rendel ...... nap. ttúkócxi ut 32. I. eoL, 1. ‘(Jókussal szembeni

Next