Friss Ujság, 1935. szeptember (40. évfolyam, 198-222. szám)
1935-09-01 / 198. szám
2 és környék között jogtalan akkor, amikor az egészséges közigazgatásnak és különösen a modern közlekedésnek az volna az első feladata, hogy megteremtse Nagy-Budapestet és ez elsősorban a közlekedés terén vihető keresztül. Nagy-Budapesthez az első lépésnek abban kell állania, hogy ne legyen különbség Budapest egymillió és Pestkörnyék félmillió lakosa között semmi tekintetben sem. A környék népe éppen úgy részesüljön mindabban, amit Budapest nyújthat, mint akár a Belváros lakója. Különösen áll ez a közlekedésre nézve, mert hiszen nem győzzük elégszer hangoztatni, éppen az egységes közlekedés megteremtése volt a cél, amikor sokmilliós áldozattal megszerezték az üzletnek egyáltalán nem kitűnő HÉV-st. Tudták az illetékes tényezők nagyon jól, hogy a HÉV veszteséggel működő vállalat és ez a veszteség nem tűnik el azáltal, mert a részvénytöbbséget a főváros megszerzi. Ezt a veszteséget csak okos közlekedési politikával, a forgalom növelésével lehet eltüntetni. Az pedig régi tapasztalat, hogy a forgalmat csak az olcsó viteldíj növeli. Évszázadokkal ezelőtt, amikor még híre-hamva sem volt vasútnak és villamosnak, a nép kifejezte ezt az igazságot azzal a közmondással, hogy olcsó kocsisnak több a fuvarja. Ezt a bölcseséget megtanulhatnák már a huszadik század modern közlekedéspolitikusai is. iiimiiiiiimiiiimiiiiiiiimiii A Hadigondozottak küldöttsége a polgármesternél. A HOKSz negyventagú küldöttsége tisztelgett szombaton Szendy Károly polgármesternél. A küldöttség vezetője vitéz Árvátfalvy Nagy István arra kérte a polgármestert, hogy szerezzen érvényt a hadirokkant törvény rendelkezésének, mely szerint a hadigondozottakat, elsősorban kell alkalmazni. Kérte, hogy a főváros vállalkozóit kötelezzék a hadigondozottak alkalmazására és a szükségmunkáknál, így a szellemi szükségmunkánál is megfelelő arányban adjanak foglalkozást a hadigondozottaknak. Sárkány Ferenc arra kérte a polgármestert, hogy az utcai autó- és kerékpárőrzés helyfoglalási díjait mérsékeljék és általában a szövetség közérdekű előterjesztéseit vegyék figyelembe. A polgármester megígérte, hogy a legnagyobb figyelemmel lesz a hadirokkant törvény pontos megtartására és a szükségmunkáknál még a tíz százalékon felül is alkalmaz hadigondozottakat, a helyfoglalási díjakat pedig lényegesen mérsékelni fogja, hogy ez a vállalat minél több hadigondozottnak nyújthasson megélhetést. Soha még ennyi lerongyolódott nyomorgó szegény ember nem nyüzsgött Budapest utcáin és terein. Amikor beszélni kezdenek, élettragédiák bontakoznak ki és szánalmat, mélységes részvétet keltenek. Egytől-egyig a gazdasági válság, a munkanélküliség szomorú áldozatai. Tragédiájuk az általános szegénységből fakadt és itt lenne a végső ideje, hogy segítő kéz nyúljon feléjük, munkát és kenyeret juttassanak nekik. Ruhakölcsönző munkanélküli szegények számára A kereset nélkül lévő, fillérekből egyik napról a másikra tengődő szegényekből is megélnek Budapesten néhányan, akik azonban maguk is a szegények legszegényebbjeihez tartoznak. A Rákóczi téren, amely úgyszólván a munkanélküliek nappali népszállója és ahol a „számozott padokon“ állandóan néhány száz szakadozott ruhájú keresetnélküli üldögél, egy idősebb férfivel kezdtük a beszélgetést. Azért vele, mert a rongyosok között is ő volt a leglerongyolódottabb. Zsákdarabokkal kifoltozott, bizonytalan színű téli kabát lógott a testén. Cipőjének leszakadt talpait rézdrót tartotta. Bozontos, hosszú szakál borította arcát, amely legalább egy esztendeje nem látott borotvát. — Pedig azelőtt borotválkoztam — kezdte a szegény ember, aki elmondotta, hogy Kramer Péternek hívják. 57 éves, követőmunkás volt, de négy év óta nem kap munkát. Felesége évek előtt meghalt. Hét gyermeke van, de nem tudja, hol vannak, hova lettek. — Hogy lehetséges ez? — kérdeztük. — Elosztották őket szanaszét az országban. A gyermekvédők, meg más jószivű emberek vették őket pártfogásukba. Én pedig ilyen rongyosan nem merem felkeresni őket, hogy megtudjam hol vannak a gyerekeim. Talán nem is engednének így maguk elé. — Az a baj, hogy nagyon rongyos vagyok, ha akadna is valahol munka, ha megjelenek a munkaadónál, elküld azzal, hogy ilyen állapotban nem használhat. Rongyos is vagyok, gyenge is vagyok, az a baj. Közelebb jön hozzánk egy másik szegény ember és beleszól a társalgásba. — Itt,a tizes padon van egy öreg bácsi, a Hendler bácsi, az szokott kölcsönadni cipőt, kabátot a munkanélkülieknek, hogy munkára jelentkezhessenek. Ez persze pénzbe kerül, 40—50 fillér egy kölcsönzés és bizony csak kérésünknek telik rá. Kerestük Hendler bácsit a 10-es padon, nem volt ott. Megtudtuk, hogy vállalkozása csőd előtt áll. Két rend ruhája és három pár cipője volt. Az egyik pár cipővel nyomtalanul eltűnt a kikölcsönző, a vállalat többi darabját pedig zálogba kezdi berakni Hendler bácsi, mert a munkanélküliek nem tudják megfizetni a párfilléres kölcsöndíjakat. Hajléktalan nyomorgók villámmosódája és gyors foltozója Ilyen is van és pedig szintén a Rákóczi téren a vásárcsarnokkal szemközt, az útfenntartó munkások szerszámbódéja és az uccai hulladékgyűjtő láda mellett. Az uccai vízcsap szolgál mosókonyha gyanánt. Vörös Józsefné a „vállalat“ tulajdonosnője. A negyven év körüli erőteljes özvegy három kisgyermeket nevel szerény keresetéből. A kuncsaftjai munkanélküli, hajléktalan nyomorgók, azok számára mos és foltoz hajnaltól estig. Sokaknak szánalomból ingyen, másoknak hitelez. Még étellel is megvendégeli pártfogoltjait. Azt mondja Vörösné: — Az a szomorú, hogy nincs elegendő mosni és foltozni való. Az itteni szegény nép a pár filléreket sem tudja megfizetni, ezért nem mosatnak és inkább dróttal erősítik a foltot a rongyos ruhájukra. — Ne tessék azt hinni, hogy nekem mindig ilyen sorsom volt, — folytatja özvegy Vörös Józsefné. — Valaha színésznőnek készültem, fel is léptem az egyik városligeti színházban és azt mondták rám: tehetséges vagyok. Aztán egyszerre mindennek vége lett. De minden jó lett volna, ha férjem nem hal meg három év előtt, mert azóta keserves küzdelem az életem. Lerongyolódott ruháju ember áll elénk ezekkel a szavakkal: — Gyere, Terus néni, varrá meg a kabátomat! Keresztnevén ismerik Vörösnét a Rákóczi téren s igen népszerű a szegények között. A bagógyüjtő részvénytársaság A munkanélküli szegény emberekből él egy husztagu társaság s ennek tagjai maguk is keresetnélküli nyomorgók. A társaság két vezérét, Obi és Hortyogó csúfnéven emlegetik, de nem mintha haragudnának rájuk, hanem inkább népszerűségből kapták ezeket a neveket. Mind a ketten nincstelen szegény emberek, akik beszerveztek összesen húsz embert, ezek között felosztották a fővárost és bagót és cigarettacsutkát gyűjttettek velük. A gyűjtők tarisznyafélével járják a várost és reggeltől estig szedegetik a járdákon található dohánymaradékokat. Este azután a két vezérnél leadják a gyűjtés eredményét, a szivarvégeket apróra vagdalják és elkeverik a cigarettacsutkákból kihulló dohánynyal. Akkor azután megkezdődik a cigarettagyártás, másnap pedig a társaság tagjai eladogatják az elkészült cigarettákat a kereset nélküli szegény embereknek. A gyártmányoknak nincs megszabott ára. Az árak a vevőktől függnek, mert akinek nincs pénze, az olcsóbbért kapja, sőt gyakran ingyencigarettával kisegítik azt, akinek még 1-2 fillérje se jut a szinivalóra. Beszéltünk az egyik hulladékcigarettagyárossal, aki elmondotta, hogy a bagógyűjtő társaság tagjai átlagosan 40—50 fillért keresnek ily módon naponként, ami nem sok, de mégis valami. — Jobban is menne a sorunk — mondotta, — ha a forgalmasabb villamos megállóhelyeken gyűjthetnénk bagót és cigarettacsutkát A rendőrök azonban nem nagyon tűrik ezt a mi munkálkodásunkat és megesett már, hogy egyik-másikunkat bekísérték a kerületi kapitányságra, ahol megtudtuk azt, hogy cigarettát készíteni és forgalomba hozni csak a kincstárnak van joga. Dehát, kérem, a kincstár amúgy sem gyűjtöget az uccán bagót és cigarettacsutkát, amit meg mi keresünk vele, az csak igazán nem okoz nagy kárt a kincstárnak. Végül a téren afféle kis börzét is felfedeztünk. Egy kisebb csoport álldogált ott és nagy csereberélés folyt. A napközben összegyűjtött elemózsiát cserélték ki. Akinek fölös darab kenyere volt, az odaadta egy darab szalonnáért. Egy gyengegyomrú ember eladta pár fillérért a „csikójegyét", hogy tejet vásárolhasson az áráért. A csikójegyet az elöljáróságon osztogatják és 8 dekagram lókolbászt és 16 dekagram kenyeret lehet érte kapni. úgy vettük észre, hogy a csikójegynek nagy a kereslete az elemózsia tőzsdén és a jóétvágyú emberek szívesen vásárolnak össze 2—3 darabot is, hogy megtömhessék üres gyomrukat. Így élnek a küzködő szegények Pesten, nélkülözve és sokat szenvedve, de azért leleményesen igyekeznek megenyhíteni sorsukat. Simonyi Sándor dr. — Mire adnak pénzt a bankok? A bankkamatláb leszállításával kapcsolatban országos érdeklődés fordul a mai hitelkeretek felé. Régen rejtély, hogy miért olyan nehéz a bankoktól kölcsönt kapni. Most az elmúlt esztendők pénzforgalmának egy hivatalos kimutatása fekszik előttünk, amelyből kiderül, hogy a forgalomban lévő összes váltók fele jelzálogilag biztosított váltó, lényegében tehát csak ingatlanvagyonra hiteleztek a bankok, mert hiszen ezeknél a hitelüzleteknél a váltó csak arra szolgál, hogy a hitelt közvetítő pénzintézet számára a váltó perelhetésének előnyeit biztosítsa. 1933 végén 560 millió pengő értékű váltónak volt földbirtok fedezete, 344 millió értékű váltónak pedig házbirtok, 18 milliópengő értékű váltónak gyári ingatlan a fedezete. Az áruval fedezett váltók összege nem több, mint 12 millió pengő s mindössze 11 millió pengő értékű váltó fedezete értékpapiros, így tehát a kereskedelmi és ipari életet fellendítő váltóüzlet úgyszólván teljesen eltörpült, mert kiderült az is, hogy a nagybankok főként saját érdekeltségeiknek és vállalataiknak hiteleztek. Jelentős tétel a kincstári, valamint a városi és községi váltók állománya is, így aztán tisztán áll előttünk, hogy a kisvállalkozók, a kiskereskedők és a kispolgár miért jut olyan nehezen bankkölcsönhöz. Akik a nincstelenekből tartják fenn magukat Csődbement a rongyosok ruhakölcsönzője — Terus néni mosó és ruhafoltozó intézete a szemétláda mellett — Részvénytársasággá alakultak a pesti bagógyűjtők Terus néni egy szegény munkanélküli nadrágját foltozza. FAIuS UJLAQ 1935 szeptember 1. vasárnap Iskolába Gnilvaié Aktatáska, erős bőrből 3 kg Liszt Ogg....................88 f __ Vs kg Paprika, édes nemes 96 f 1 kg Teavat (‘A-es csg.) . . 2.S0 1 kg Mák idei.....................88 . #5 Qfj 1 kg Teakeksz.......................78 I /,au i/a kg Csokoládé................88 1 |L Vs kg Emnenthall .... 86 f 1/2 itr Rum (üveg 24) .... 96 f Lósztírpartvis 06 11 ■ nyéllel együtt .... ÍIU I lTolltartó, 3részesc n_ ! TMSr’ t0 d al 1 75 Gyéktag lábtörlő---------18 I 1 Ridliguml IS ív* kg Terpentinszappan ||a 98 1 4 drb összesen /'° 1 'A ------------------ ----------------------- 50 darabból álló Háromszög vonalzó : “ 1 Ronmafelszerelés 79 801 ................. _D , zománc-, fém- és faáru TM * Zománcweidling, 24 cm. 99 I hibátlan, elsőrendű minőség Horganyzott Veder . . . 98 f 1 .Baross téri ZkrucsarnoU Baros tér 2. Csak a Józse főherceg szálló épületében______ (1ConilQP szakoros vér-. bőri| 3 Fíif'ais/lSSi nemi ln-•'*élenek rendel ...... nap. ttúkócxi ut 32. I. eoL, 1. ‘(Jókussal szembeni