Friss Ujság, 1935. december (40. évfolyam, 274-297. szám)

1935-12-06 / 278. szám

4 — Izületi csúznál és ish­lásnál, neu­ralgikus és arthritikus fájdalmaknál egy pohár természetes „Ferenc József*" keserüviz, reggel éhgyomorra bevéve, gyorsan előmozdítja a gyomor és be­lek működését s igen könnyű, lágy székletétet, jó emésztést és kellemes közérzetet biztosít. Az orvosok ajánlják. Pestszenterzsébeti autós gangszter­­bandát fogtak el Pakson A vásárok rémeinek lakásán a lopott holmik garmadáját találták Szekszárdon óriási feltűnést keltett, hogy a csendőrök hat egy­máshoz kilincselt, jólöltözött fér­fit és nőt kísértek végig a vasút­állomásról a szekszárdi ügyészség fogházáig. Egy pestkörnyéki vá­sári gangszterbanda került a csendőrök kezére izgalmas körül­mények között. A legutóbbi paksi országos vá­sárra budapesti taxiautón zen­dült le .Hungár József, Hungár­y Józsefné, Kompanovics Józsefné, özvegy Németh Gyuláné, Takács Béla és Stirtz Margit, akik ismert vásári tolvajok. Olyanok is van­nak köztük, akik már hétszer­­nyolcszor voltak , büntetve lopás miatt. A paksi vásáron aztán egész teherautórakományra való árut lopkodtak össze. A paksi csendőrök leleplezték a nagystílű tolvajbandát és a hatal­mas zsákmányt lefoglalták. A banda tagjainak azonban sikerült egy autón elmenekülni. A csend­őrök is autón vették üldözőbe és utol is érték őket Pestszenterzsé­­beten, ahol a házkutatás során nagy­mennyiségű vásári lopott hol­mit találtak. A banda, hat tagját letartóztat­ták. Bevallották, hogy az volt a módszerük, hogy egy vásári sátor előtt többen alkudozni kezdtek és eközben meglopták az eladót. A vásári tolvajbandát átadták a szekszárdi ügyészségnek, ahol most folyik pontos bűnlajjstromuknak összeállítása. Az egyik tolvajnál 210 darab zálogcédulát találtak, amely kivétel nélkül ruhaneműről szól. A nyomozás kiderítette, hogy a banda a lopott holmit nagyobb­­részben elzálogosította és a zálog­­cédulát adta el. Valamennyit elő­zetes letartóztatásba helyezték. tetszett almiék! Színes, kemény ledólappal, JEHEY JENŐ sokszínű rajzaival A leiszel Disel­enu­p Ára 30 fillér Kapható a FRISS ÚJSÁG árusítóinál FRISS ÚJSÁG 1935 december 8. péntek A magyar kisipar feltámadása öt érdemes öreg mester a kézművesipar múltját siratja, de bízik annak jövőjében A miskolci ipartestület fennállá­sának ötven esztendős évforduló­ján Miskolc iparossága meleg sze­retettel vette körül az öt legere­gebb miskolci iparost", Gombos­mre, Nagy András, Goór Mihály csizmadiamestereket, Rózsiik Bá­lint kalaposmestert és Kovács Gyula szobafestőmestert. Megkér­tük őket, mondják el, milyennek látják ma a világot és miben ta­lálják a különbséget a mai idők és a „régi jó idők“ között. ^Az öreg líng^ NAGY ANDRAS Mingyárt NAGY and PAS meg is mond­ja, miért. Fél­száz évvel ezelőtt még nagy becsben állt a csizma. Nem győz­tek eleget termelni a híres miskolci mesterek, akiknek száma akkor nyolcszáz körül járt. Ma már alig száz csizmadia van Mis­­kolcon. A régi nevezetes csizmadia céhet lassan, de biztosan elsorvasztotta a gyáripar és most a borkar­éj ke­gyetlen diktatúrája eszi meg a miskolci csizmadiák utolsó mara­dékait. Üres kocsi, teli bugyeláris Goór Mihály ugyancsak csizma­diamester valamikor tizenkét le­génnyel dolgozott. Ma másod­ma­gával is könnyen győzi a munkát. — Sajnálom a fiatal iparosokat. Soha sem fogják megismerni azt a boldogságot, mit jelent az, ha az ember kétszáz csizmával ki­megy a vásárba és üres kocsival, de teli bugyellárissal tér vissza onnan. — Ma nem is érdemes vásárra menni — folytatja — az ember csak költséget csinál és alig árul valamit. Sokalja a vásári helypénzt, az adót, ami régen negyede sem volt, pe­dig de sokkal többet keresett a kézműves, akármilyen mestersége is volt. I---- Gombos Imre régi házán a megfakult cég­tábla mutatja, hogy időbenn csizmadiames­ter műhelye van. Az ócska cégtáblát nem cserélte ki. — Lássák, hogy nem mai em- gombos Imre fogy­a mester­ségében. Arról esik szó közöttünk, milyen volt a tanoncnevelés azokban a régi jó időkben és hogy tartották a legényeket. GOMISOS IMRE — Nagy sokáig úgy volt még az én időmben, — mondja — hogy a legény is kosztot, lakást kapott. Ma már ez is kiment a divatból. Pedig de szépek voltak azok a gondtalan idők. Gombos bácsi még céhez tarto­zott. Szívesen emlékszik vissza erre is. Törvényünk volt és ma­gunk tettünk igazságot, ha vita merült fel két csizmadiamester kö­zött. Akik vétettek a céh szabá­lyai ellen, azokat el is tiltották a mesterségük űzésétől. A kézműves nem verse­nyezhet a gyáriparral Rózsi­k Bálint kalaposmester azt az időt sajnálja, amikor olyan magyaros kalap volt a divat, mely kisiparosok műhelyéből került a magyar ember fejére. A kézműves ma már nem bírja a versenyt a gyáriparral. Legelsősorban azért nem birja — mondja, — mert nincs pénze a versenyhez. Az iparosnak régente jobban ment a dolga, de soha sem volt olyan jó dolga, hogy komoly tőkét gyűjt­hetett volna a tömegáruval beren­dezett gyárakkal való versenyre. Ebben az egyenlőtlen harcban ma úgy látszik elvérzik a kisipar, ő mégis bízik benne, hogy a kézmű­vesség még sok száz éven át tar­tani tudja, magát.. Hiszi, hogy a magyar kisiparnak elkövetkezik még a feltámadása. Ezt elő lehetne segíteni, ha a kormányzat olcsó hitelt nyújtana a vergődő kézmű­vességnek és megkönnyítené az adóterheket. Utoljára Ko­vács Gyula­­- szobafestő­­mesterrel be­szélgettünk. Túljár már a nyolcvanon. Betegen fe­küdt, amikor beléptünk szo­bájába, ámde azért kezében ott­­voltak a legújabb szó- KOVÁCS GYULA bafestési minták. A szobafestőknek abból a nem­zedékéből való, amelyik először tarkította szép színes mintákkal a kisemberek lakásának falát. — Amikor szobafestő inasnak mentem — meséli — mindenütt ki­nevettek. Azt mondták, éhen fo­gok halni a mázolás mellett. Azért mondták, mert akkoriban még csak nagy urak festtettek, a kis­polgárok beérték egyszerű, fehérre meszelt falakkal. Az ellenkezője történt. Abban az időben, amikor kiváltottam az ipart, még utána sokáig alig győztem a munkát. Divatba jött a mintás fal és nem a munka volt kevés, hanem a mes­terember. Nem is jó visszaemlé­kezni ezekre az időkre, mert elfa­­csarodik az ember szíve, ha rá­gondol, hogy mostanában mennyire nincs munka! 1. 28—30 fillérre emeli fel a kör­­nyéki átszállójegyek árát. 2. Rövid viszonylatokat léptet életbe. A 24 filléres jegyeknek 4—6 fil­lérrel való megdrágítása azt fogja eredményezni, hogy a Budapestre naponta beutazó háromszázezer környéki­mun­kás, altiszt, tisztviselő és al­kalmazott nem fogja tudni igénybe venni a villamosokat — mondotta az egyik bizottsági tag és hozzátette hogy a Beszkárt néhány hét előtt még csupán kétfilléres emelést terve­zett. Mi az oka tehát hogy most már az emelés nem elegendő. A felelet az volt, hogy a két­filléres emelés csupán évi másfél, kétmillió pengő bevételi többletet jelent, ez pedig kevés.­­ De a 4—6 filléres drágítás be­vételi hiányt fog eredményezni, mert az emberek nem fognak tudni villamoson utazni! — kiál­tották közbe a bizottsági tagok, feleletet azonban nem kaptak. A viszonylatok megrövidítése is súlyos csapás a környékre, ahon­nan ezentúl nem lehet bejutni­­a fővárosba. A környéki villamosok jóformán csak a budapesti határokig fognak járni, ott át kell majd szállani. Aki utazott már a zsúfolt kör­nyéki villamosokon, az el tudja képzelni, mit jelent, az ilyen át­­szállás. Újpestről például csak az újpesti vasúti összekötő hídig lehet majd utazni, ott át kell szállani a Váci úton közlekedő villamosra. A környéket egységes állásfog­lalásra kényszerítették a Besz­­kártnak ezek a tervei. Közös bi­zottságot alakítanak és ügyüknek megnyerték Karay-Krakker Kál­mán pest megyei főispánt, akinek vezetése alatt küldöttségileg kere­sik fel a kereskedelmi­ minisztert. Az elkeseredés óriási. A környék a jó és olcsó közlekedéssel él vagy pusztul. Az emberek százezrei nem engedhetik magukat elítélni a Beszkárt mai vezetőségének kap­­­­kodó, közérdekellenes tarifapoliti­kája miatt.­­KOVÁCS GYULA Halálra ítélte a Beszkárt a környék közlekedését Háromszázezer utas zsebére megy a 4,6 filléres drágítás és az utazási viszonylatok bevezetése A főváros környékén lévő váro­sok lakossága megdöbbenéssel szemléli a Beszkárt által hol szél­nek eresztett, hol megcáfolt közle­kedési „reformokat**. A Beszkárt most szint vallott és a kispesti városi képviselőtestület közleke­dési bizottsága előtt ismertette a tervezett közlekedési változtatá­soknak a környéket érdeklő részét. A közlések mélységes megdöbbe­nést keltettek. Herschkovics Jó­zsef képviselőtestületi tag így fe­jezte ki a bizottság előtt a köz­vélemény hangulatát: — Ha a Beszkárt ezeket a re­formjait megvalósítja, a főváros környékének városait pusztulás fenyegeti. Általános helyeslés fogadta eze­­ket a szavakat. A Beszkárt által ismertetett terv a következő: Fakérget és férget eszik ötmillió ember Kína lakosságát pusztítja az áradás és a szárazság Kínában gyakoriak az árvizek. Most is megáradt a Sárga folyó és példátlan katasztrófát idézett elő. 48.000 négyzetkilométer áll víz alatt és ötmillió főnyi lakos­ság nemcsak az idei, hanem a jövő gazdasági év termését is el­veszti, mert legalább tíz hónapra van szükség a gátak kijavításá­­hoz és az ár lecsapolásához. A lakosság fakéreggel és lisztté őrölt agyagból sütött kenyérrel próbálja életét tengetni, sőt még a rovarokat és férgeket is megeszi. Hozzájárul a nyomor­hoz, hogy Hanán tartományban tavasz óta egy csepp eső sem esett és az égető szárazság felperzselte a termést. Egyes kerületekben a falubeliek nem mernek a szabad­ba menni, mert a környék vissz­hangzik a fenevadak vérszomjas üvöltésétől. — A cseh miniszterelnök Magyar­­országról és a középeurópai együtt­működésről. A prágai képviselő­­házban Hodzsa miniszterelnök ki­jelentette, hogy a kisántaninak Középeurópa megszervezésében döntő partnere ma Ausztria és Ma­gyarország. Magyarországgal a nyár folyamán keret­szerződést kö­tött Csehszlovákia. Jelenleg új tárgyalások előkészítése van folya­matban. A középeurópai államok­nak minden kereskedelempolitikai lehetőséget fel kell használniuk, hogy egymás termékeit fogyasz­­szák. Első feladata gabonafelesle­gek nyilvántartása és azok elhelye­zése a Középeurópán kívüli piaco­kon is.

Next