Friss Ujság, 1936. január (41. évfolyam, 1-25. szám)

1936-01-11 / 8. szám

2 megelevenedik. A fekete csapatok kétségbeesett erőfeszítést kísérel­tek meg Selicot mellett, hogy be­hatoljanak az olaszok kulcshad­állásaiba. A támadásokat tüzérségi pergőtűzzel verték vissza. Gilinél, Gorahajtól 110 kilomé­terre elkeseredett harcok kezdőd­tek. Semleges katonai megfigye­lők szerint Graziani tábornok nagyarányú támadást indít Ginir felé és a támadás végső célja Ad­­dis-Abeba, a főváros lesz. Ginir és Addisz-Abeba között a hegyvi­dék a legsúlyosabb próbára teszi az olaszokat. Az olasz hivatalos jelentés sze­rint a repülők az egész harctéren felderítő repüléseket végeztek és bombákat dobtak a fekete csapa­tokra, amelyek Amba Maradáni közelében újból gyülekeztek. Csodatevő Szűz Mária-szobor az olaszoknak Az egyik csapatszállító olasz gő­zös fedélzetén csodatevő Szűz Má­ria szobrot visznek a keletafrikai harctérre. A szobrot Baenza vá­rosa ajándékozta a csapatoknak, hogy védőszentjük legyen a véres harcokban. A szobrot Tengerentúli Madonnácskának keresztelték. A­mikor Nápolyból hajóra vitték a szobrot, az úton a kikötőig 150 ezer hívő állott sorfalat Az abesszinek Makalé körü­lzárá­­sával dicsekszenek Az abesszin vezérkar egyik tisztje kijelentette, hogy az északi fronton az abesszinek csaknem tel­jesen befejezték Makalé körülke­rítését. Három nap óta azonban ezen a területen zubog az eső, a­mi megakadályozza azt, hogy a kivívott eredményeket kiaknáz­zák. A keleti fronton Russa szultánja, aki eleinte az olaszokhoz pártolt, de azután lázadást szervezett ellenük, seregével a danakili sivatagban több olasz csapatot szétvert és 169 olaszt fogságba ejtett. A déli fron­ton Desta herceg Dolo környékén vonja össze seregét és állítólag majdnem mindennap benyomul csapataival az olasz Szomáli tar­tományba. Ezekkel a folytonos portyázó harcokkal az abesszinek azt akarják elérni, hogy az ola­szok kivonuljanak Ogadenből. Hailé Szelasszié császár elhagy­ta Dessiét és az északi harctérre utazik. Az egyiptomi kormány elhatá­rozta, hogy az Abesszíniában mű­ködő egyiptomi Vöröskereszt ha­dikórház bombázása miatt tiltako­zást fog bejelenteni Rómában. Pihen a békeközv­etítés Rómában úgy vélik, hogy a né­­gusnak a Népszövetséghez inté­zett jegyzéke, amelyben nemzet­közi vizsgálóbizottság­­ kiküldését sürgeti, hogy megállapítsa az ola­szoknak a harctéren elkövetett szerződésszegését, alkalmas lehet új békeközvetítés megindítására. Olaszországnak nincs kifo­gása az ellen, hogy vizsgáló­bizottság menjen Abesszíniába, mert azt remélik, hogy ez a bi­zottság Abesszínia belső viszo­nyairól is kideríti majd az igaz­ságot. Valószínűnek tartják, hogy Eden angol külügyminiszter Genfben nem fog fellépni kezdeményező­­leg az olajzárlat kiterjesztése ér­dekében. A békeközvetítés mun­kája egyelőre pihen, de két-három hónap múlva új béke­feltételek várhatók. Laval azt ajánlja, hogy semleges hatalom terjesszen elő Genfben új béketervet. Az olaj­megtorlások ügyét az angol mi­nisztertanács a jövő héten fogja letárgyalni. FRISS ÚJSÁG 1936 január 11, szombat Budapesten emelni kellett az ingyenebédek számát. Jelenleg öt­venhatezer adagot osztanak ki na­ponta a különböző inségkonyhá­­kon az utalványosoknak. Ezen­felül nagyon sok azoknak is a számuk, akik tudvalevőleg meg szokták várni, amíg az utalványo­­sok megkapják az ebédjüket és odatar­tják az üres lábast, fazekat a maradékért. Amilyen vigasztaló a tudat, hogy nagy áldozatkész­séggel igyekeznek segíteni a rá­szorultakon és legalább a délidei meleg ebédhez juttatják őket, ép­pen olyan irdatlan és vigasztalan az a mélység, ami ott tátong az ingyenebédek mögött. Nehéz dolog vándorútra kelni azokon a járat­lan utakon, ahonnan összesereg­­lenek az utalványosok. Az ingyen­­ebédesek. Kietlen és sivár az ott­honuk. Tengődnek, vergődnek benne a családok. Kilátástalan az estéjük,­­ amikor nyugovóra tér­nek, kilátástalan a reggelük, ami­kor rájuk virrad a nap. Csúsznak lefelé a munkátlanság meredek útjám Sok állomása van ennek. Először a zálogcédulák, amíg van mit elzálogosítani abból az időből, amikor még keresett a családfő vagy a családnak munkaképes tagja. A zálogcédulák közelegnek a lejárathoz, akkor kezdődik a futkosás, a kilincselés, hogy meg lehessen hosszabbítani. • Azután lassanként elvész minden. Emlék­szünk arra a családanyára, aki karácsony előtt a fenyőfák között állított meg bennünket a piacon. Régi ismerős volt. Egy a nyomor­országból, ki állandó vendégül szokta elsírni mindenféle baját. A tömegben lobogtatta a zálog­­cédulát és hangosan kiáltozott: „Árverezik a cipőt!“ Miféle cipőt? — kérdezzük tőle. — „Hiszen tet­szik tudni, azt a cipőt, amit már háromszor hosszabbítottam meg.“ így mondta és hozzátette: „Ma délután háromkor vége lesz. Hiába minden, oda lesz a cipő.“ Ez a bizonyos cipő pontosan tíz hó­napig tartózkodott a zálogházban. Kimúlnak lassanként a­ zálogcédu­lák, felgyülemlik a lakbértarto­zás, lerongyolódik az egész család, a vánkosról hiányzik a huzat, a szalmazsákról a lepedő. Egy, csak egy valami ad még életlehető­séget a reménytelenségben: az ötvenhatezer ingyenebéd. Ez köti őket az­­élethez. Amikor ott állnak sorban,­­ a sorban mindegyik a munkátlanság sötét tragédiáját húzza maga után. A ködbeveszett, csatakos télben mérhetetlen szen­vedés lakik az ingyenebédek mö­gött. Ez az, amit tudnunk kell valamennyiünknek. És még azt, hogy a munka, egyedül és kizáró­lagosan a munka ad kivezető utat — abból a sorból, beszélni az árverést szenvedő fél­* nek, felajánlva, hogy kéz alatt előre megveszi a lefoglalt ingóság­­ot. Az ilyen ajánlatok után biz-* tatásul azt is hozzá szokták ten-* ni, hogy az árverés eredménytelen lefolytatása után tőlük egy kis rá-* fizetéssel az árvereltetett ember visszavásárolhatja az ingóságait. Ez az ajánlat azonban csak ke-* vés helyen talál visszhangra. Az árverést szenvedőknek rendszerint nincs pénzük arra, hogy ilyen­­módon megelőzzék az árverést, így aztán megtörténhetik az ár­verés, mivel az árvereltetők csak kivételes esetekben tudnak méltá­nyosan kiegyezni. Az árveréssel kezdődik meg a hiénák munkája. A 30 ember olyan összjátékot produkál az árverés alatt, hogy a fillérekre felbecsült ingóságok csakugyan fillérekért kelnek el és árverésről tulajdon­képpen igazi értelemben szó sincs. Öt-hat vezérhiéna osztozkodik elő­re a kiszemelt tárgyakon és a látszat kedvéért a többiek becs­mérlő szavakkal, inkább letörni igyekeznek az árakat. Ezek a vezér­hiénák szerződtetett alkal­mazottjai, akik az ilyen munkáért 1—2 pengős díjazást kapnak. A végrehajtók maguk mondják, hogy nap mint nap, a legsiralma­sabb jeleneteknek tanúi. Hiába tördelik kétségbeesetten kezüket a szegény kisemberek, nagyobbára iparosok, a hiénákban nincsen könyörület. Durván tépik le a menyezetről a lámpát, mozdítják el a részletre vásárolt bútort, sze­dik össze a feleslegesnek ítélt edényt és különös örömmel vetik rá magukat azokra az ipari esz­közökre, gépekre, amelyeket a fog­lalástól a mesterség folytatásához feleslegesnek ítélnek.­­ Ilyenkor szívtépő jelenetek játszódnak le és az árverési hiénák a magukkal hozott és a ház előtt várakozó kézikocsin, vagy autóban diadal­masan viszik el a fillérekért meg­szerzett ingóságot. Az utóbbi esz­tendőben a szegényebb néposztály köré­ben jelentősen megszaporodtak az árverések. Miután pedig a jelenlegi árverési módszerekkel az árverést szenve­dettek elkótyavetyélt ingóságai megfelelő becsértéket távolról sem kapják meg és így súlyos károkat szenvednek, az ügyvédi kar köré­ben felmerült az a gondolat, hogy tanulmány tárgyává kell tenni az árverések jelenlegi rendszerét és az igazságügyi kormányzattal egyetértőleg az árveréseket úgy kell szabályozni, hogy a hitelezők és adósok egyformán jól járjanak, ha már árverésre kerül a sor. a\\vv\\\\,a\vv\\\\\vv\vvo­ Anglia megerősíti Mombassát. Keletafrikában, Kenia­ tartományban van a Mombassa-erőd, amelyet Anglia az elmúlt hetekben nagyon megerősített. Fillérekért viszik el a megszo­rultak elárverezett holmiját Mozgalom az árverési hiénák ellen A központi járásbíróság épüle­tének alagsorában, ahol a ható­sági végrehajtók hivatalai van­nak, minden nap a délelőtti órák­ban hivatásszerűen megjelennek az árverési hiénák. Úgy járnak be a járásbíróság épületébe, mint saját hivatalukba. Az ügyvédek már messziről ismerik őket, de ismerik az elszegényedett embe­rek is, akiknek az árverési hiénák legveszedelmesebb ellenfelei. A fe­kete táblákra kitűzött árverési hirdetményeket tanulmányozzák és gondosan feljegyzik az ingó ár­verések határnapját és óráját. A déli órákban aztán a 25—30 emberből álló megszervezett kis hadcsoportok szétszélednek a vá­ros különböző részeibe, követve a szomorú hivatalos útjára induló végrehajtót és hites becsüst. Sőt nem is követik, hanem rendsze­rint meg is előzik őket Egy órá­val előbb ott vannak az árverés színhelyén és mindig akad közöt­tük néhány vállalkozóbb szellemű ember, aki igyekszik a lelkére A kelebiai mezőőr öngyilkossága Nyomorék gyermeke­ és meg­vakult felesége miatt ment a halálba Csütörtökön reggel Kelebia ha­tárában a vonat elé vetette magát Virág Mihály községi mezőőr. A szerencsétlen embert a vonat da­rabokra tépte. A nyomozás során kiderült, hogy a mezőőr olyan megrendítő okok miatt követte el az öngyilkosságot, ami példa nél­kül áll. Virág Mihály négy gyer­meket hagyott árván. A gyermekek valamennyien nyomorékok, súlyos csontbajuk van és egész életükre nyomor­ékok is marad­nak. A boldogtalan ember fele­sége négy évvel ezelőtt mindkét szemére megvakult. A család a falu végén egy rozzant viskóban a legnagyobb nyomorban a köz­ségbeliek támogatásából élt. Csütörtökön reggel azután Virág Mihály megelégelte a maga és családja rettentő sorsát és a vonat elé­­ vetette magát. A tragédia hírére a falubeliek gyűjtést ren­deztek a kereső nélkül maradt szerencsétlenek részére.

Next